Hirdetés
Dr. Ligeti György
Dr. Ligeti György
szociálszakpszichológus

Tanácsadás: hivatal vagy hivatás?

Szervezetfejlesztőként több olyan ügyfelem akad, aki maga is tanácsadó. Orvosok, ügyvédek, oktatók-tanárok, könyvelők. Jellemző rájuk, hogy imádják, amit csinálnak, ugyanakkor (és éppen ezért) túlterheltek is. Noha pénzért dolgoznak, mégsem üzletként fogják fel azt, amiből élnek. Mi lehet a háttérben? 

Tanácsadás: hivatal vagy hivatás?

Magyarországon a nyolcvanas évek végén lezajlott rendszerváltással egy időben alakult át egy sor olyan foglalkozás metodikája, melyeket a tanácsadói szakmák körébe sorolhatunk. Jogászok, orvosok, mérnökök, tanárok tömegével vállaltak magánpraxist. Üzleti tevékenységük alapjául a szakmai tudásuk, valamint az ügyfeleik iránti elköteleződésük szolgál.

Sokan jutnak el a kiégés közelébe, ami mögött nem csak a társadalmunkban általánosnak mondható hajsza, illetve a megnövekedett munkamennyiség és – persze a mohóságot is felkorbácsoló – lehetőségek száma áll. Az a hipotézisem, hogy a fásultság, a túlhajszoltság mögött az érintett szakemberek speciális üzleti szemlélete áll. E szemlélet fókuszában szűk értelemben vett szakmaiság van, s hajlamos elfelejtkezni a tanácsadói biznisz pénzügyi, marketing, informatikai, jogi, sőt humán-erőforrás vetületéről. Pedig ezeken áll vagy bukik a dolog.

Hirdetés

Ügyfelem például egy olyan cég, amely maga is tréningeket tart. Nagyon lelkiismeretes emberekről van szó, akik nem sajnálják az erőt, energiát a megadott időkereten túl tartani a tréninget. Akik nem húzzák el a szájukat akkor sem, ha az utolsó pillanatban derül ki, hogy a csoportlétszám az eredeti megállapodást 50 százalékkal is túllépi. Számukra maga a tanítás, a tréning megtartása a fókusz.

Mégis, arra intem őket, határozottan tartassák be az ügyféllel a megállapodást. Miért? Egyrészt azért, mert a tanácsadói kommunikáció áthatja a feladat egészét. Ha az ügyfél úgy érzi, bármit megengedhet magának a tanácsadóval szemben, akkor bármit meg is fog engedni. Így végül maga a folyamat devalválódik. Egy erős tanácsadót az ügyfél is komolyabban vesz, s végül mindketten győztesként szállnak ki a folyamatból. Másrészt, ha például a felek előre rögzítik egy tréning résztvevőinek maximális létszámát, akkor mi teszi indokolttá azt, hogy azt túllépjék? Ha szakmai oka van a limitált létszámnak (például a tréner figyelme), akkor azt érdemes ki is mondani: az edukált ügyfél, aki érti, hogy mit miért tesz a tanácsadó, mindig magasabb színvonalon működik együtt, aminek a végeredménye egy jobb szolgáltatás, közös siker lesz.

Ha azonban 50 százalékkal több résztvevő is elfér azon a tréningen, akkor mi indokolta a korábbi, alacsonyabb létszámlimitet? A professzionális tanácsadó nem köteles mindenkit befogadni arra a bizonyos tréningre csak azért, hogy nehogy valaki kimaradjon a jóból. Ezzel szemben belátja, hogy a túljelentkezés nem más, mint az ő szolgáltatása iránt megmutatkozó pozitív érdeklődés. Ha tetszik, újabb üzleti lehetőség.

Persze, azonnal felmerül a gyanú: a tanácsadó érdeke, hogy minél több tréninget, konzultációt, vizsgálatot rendeljen tőle az ügyfél. Azaz könnyedén prostituálódhat. Ráadásul hivatali idő előtt vagy után fel sem veszi a telefont. Sokan kérdezik meg maguktól, hogy ha ilyen szigorú kereteket tartanak, akkor nem silányítják-e óhatatlanul hivatallá alkotómunkájukat.

Az én tapasztalatom az, hogy a tanácsadói munkát nem hivatalnak és nem is huszonnégy órán át tartó hivatásnak kell felfogni, hanem professziónak. Olyan szakmának, amelyet természetesen nem hány le magáról az ember délután öt óra után vagy nyaraláskor, de nem is hal bele minden ügyfél minden problémájába. (Már csak azért sem, mert ha a tanácsadó belehal, akkor mi is különböztetné meg a kliensétől?)

A professzió azt jelenti, hogy lelkiállapottól, leterheltségtől és anyagi sikertől függetlenül állandó színvonalon szolgáltat a könyvelő, a tervezőmérnök, a dizájner vagy a tréner. A tanácsadói munkát egy komplex cég működtetéseként fogja fel akkor is, ha ő maga egyedül van az adott cégben. Tisztában van azzal, hogy az adminisztráció és az árszabás éppen úgy része a folyamatnak, mint maga a szűken vett szakmai munka.

dr. Ligeti György

szervezetfejlesztő

Hirdetés
Hirdetés