Jelenlegi hely

Hogyan éljük túl a munkahelyi terrort?

arroganciájával nyomást akar gyakorolni beosztottjaira

A munkahely világa éppen olyan színpad, mint az élet összes más területe. Mindenki színész, aki illúziót kelt, és egyben néző is, aki mások és a saját(!) előadását vagy annak egy részét figyeli – és olykor elhiszi. 

E színházban a bántó hangvétel, a mentális terror is a „művészi kelléktár” része. Mi áll az arrogancia hátterében? Hogyan lehetünk védettek az elszabadult vezető lélektani ámokfutásával szemben?

Mindannyiunkat – a vezetőt is – két erő vezérel: a félelem és a vágy. A munkahelyi vezető esetében a vágy tárgya lehet egy elérendő teljesítmény, melyért előléptetés, bónusz, megdicsőülés jár. Félelme pedig lehet attól, hogy elveszíti a pozícióját, fény derül esetleges alkalmatlanságára, nevetségessé válik. A rossz hangnem ebből a szempontból tekintve a vágy vagy a félelem megnyilvánulása. Azaz: a vezető el akar érni valamit (vágy), ezt természetesen az általa vezetett csoporton, divízión, üzletágon keresztül teheti meg, s arroganciájával nyomást akar gyakorolni beosztottjaira. Ebben az esetben a munkahelyi terror voltaképpen a motiváció egy megnyilvánulása.

A vezető dühöngése a félelem szempontjából nem más, mint ventilláció, azaz saját érzéseinek nyílttá tétele a kollégák felé. A főnök egyszerűen félelmében ordít és egyfajta indulatáttétellel a beosztottakat bünteti, hiszen a saját főnökeit, a megrendelőt vagy a beszállítót nem büntetheti. Ez utóbbi esetben nagyon komoly lehetőség van arra, hogy a vezető presztízsét ne rontsa, sőt emelje az, ha nyíltan kimutatja a saját félelmét. Amennyiben ugyanis egy agresszív megnyilvánulást egy őszinte bocsánatkérés követ, amikor a főnök el meri mondani, hogy félelmében dühöngött, ordított, volt igazságtalan, munkatársai megláthatják benne az esendő embert, így nemcsak megbocsátanak neki, de fel is néznek rá. Természetesen elértéktelenedik a bocsánatkérés, ha az őrjöngések és az azokat követő őszinte pillanatok napi szinten váltják egymást...

 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2019. 1. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

2019 június–július

  • A kulturális sokk és az időutazás

    A globalizáció egyre gyakrabban teremt kultúraváltási helyzeteket. Diákok külföldre mennek tanulni, nemzetközi intézmények a dolgozóikat más országokba küldik, a jobb körülmények reményében egész családok váltanak hazát, illetve gyakran emberek tömegeinek kell akaratuk ellenére menekültként a saját kultúrájuktól eltérő országban folytatni életüket. A kulturális sokk fogalma tehát mindinkább előtérbe kerül.

  • Megbízható tanúk-e a gyermekek?

    A feltételezések szerint a gyerekek a felnőtteknél hajlamosabbak arra, hogy hamis emlékekről számoljanak be. Mennyire megbízhatóak tehát tanúvallomásaik? Vajon képesek-e megbízhatóan, torzításmentesen mesélni egy eseményről? Mennyire befolyásolhatók a kérdező által? Mit lehet tenni annak érdekében, hogy minél megbízhatóbb tanúvallomásokat kapjunk?

  • „Elég magas lesz kosarasnak?” – A fiatalok fejlettségi szintjéről nem a naptár árulkodik. De akkor mi?

    Képlékeny határokkal fészkelte be magát a serdülőkor a gyermek- és a felnőttlét közé. A fejlődési szakasz meghatározása nemcsak izgalmas elméleti kérdés: fontos oktatási, egészségügyi, büntetőjogi implikációkat rejt magában, hogy mennyire tartunk érettnek valakit. Miért van az, hogy kizárólag a naptár alapján hozunk ilyen döntéseket? A PPKE BÉTA projektjének serdülőkorról szóló cikksorozata most a biológiai kor becslési eljárásait mutatja be.

  • Légy önmagad terapeutája! A kognitív pszichoterápia

    Pszichés zavarokban szenvedők gyakran eltúlozzák, rendkívül szubjektíven értelmezik a helyzetüket, ami intenzív érzelmi állapotokhoz vezet, és ez megfordítva is igaz: erősen zaklatott, dühös vagy stresszes állapotban sérül a valóság objektív felfogása. Felfokozott érzelmi állapotban szélsőségesen negatívan vagy pozitívan értékeljük az egyes helyzeteket, és ez ráadásul még a cselekedeteinket is befolyásolja. Miután mind a tapasztalat, mind a klinikai pszichológiai kutatások azt bizonyítják, hogy az érzelmi problémák forrása gyakran a torzult, hibás gondolkodás, a kognitív viselkedésterápia célja az alaposabb önismeret.

  • Muzsikus a díványon – Személyiség és zenei teljesítményszorongás

    Képzeljük csak el, hogy érezheti magát egy alapvetően zárkózott, érzékeny és kissé szorongó ember, amikor ki „kell” állnia több száz ember elé, és az addig a próbatermek magányában csiszolgatott művet rá szegeződő szempárok százainak kereszttüzében kell hibátlanul bemutatnia?

ÉS MÉG: Egy gallér üzenete – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaHová tűntek az érzelmek?A háttérbe szorított szolidaritás. Összetartozás, együttérzés, közösségvállalás • „Ne forgasd ki a szavaimat!” – Szalmabábok a vitában • Túl a babonán – avagy a kényszerek markábanKulináris terápiaA trollok pszichológiájaAz agy öregedése – az időskori demenciák • Motiváció: tényleg szükség van rá?Egy jó tér csodákat művelhet – Beszélgetés Sylvester Ádám építésszel • Az örökmozgó szem • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A másik ember szenvedése vagy a másikkal szembeni igazságtalanság nem nagyon érint meg mélyen. Látjuk ugyan a szenvedést, értjük az igazságtalanságot, de az első gondolatunk az...

Amikor vitatkozunk, szavaink a fegyvereink. A szavak erejével állítunk, bizonyítunk, kritizálunk, próbáljuk meggyőzni vitapartnerünket...

A szívroham gyanújával kórházba került betegeknél gyakran az derült ki, hogy a roham előtt düh vagy szorongás-epizód érte őket – a kiváltó okok között családi veszekedések,...

Sokan hiszik, hogy a testmozgás csupán a karcsúságról, a kisportolt testről szól. Ez persze tévedés.

„Itt nem lehet hülyéskedni, mi félkatonai szervezet vagyunk” – mantrázzák némely cégnél a vezetők, aztán megpróbálkoz

Az optimista hozzáállás kétszer nagyobb esélyt jelent a szív- és érrendszeri egészségre – erősítették meg a mintegy 5100 önkéntes bevonásával végzett felmérésük alapján az...