Jelenlegi hely

Hogyan éljük túl a munkahelyi terrort?

arroganciájával nyomást akar gyakorolni beosztottjaira

A munkahely világa éppen olyan színpad, mint az élet összes más területe. Mindenki színész, aki illúziót kelt, és egyben néző is, aki mások és a saját(!) előadását vagy annak egy részét figyeli – és olykor elhiszi. 

E színházban a bántó hangvétel, a mentális terror is a „művészi kelléktár” része. Mi áll az arrogancia hátterében? Hogyan lehetünk védettek az elszabadult vezető lélektani ámokfutásával szemben?

Mindannyiunkat – a vezetőt is – két erő vezérel: a félelem és a vágy. A munkahelyi vezető esetében a vágy tárgya lehet egy elérendő teljesítmény, melyért előléptetés, bónusz, megdicsőülés jár. Félelme pedig lehet attól, hogy elveszíti a pozícióját, fény derül esetleges alkalmatlanságára, nevetségessé válik. A rossz hangnem ebből a szempontból tekintve a vágy vagy a félelem megnyilvánulása. Azaz: a vezető el akar érni valamit (vágy), ezt természetesen az általa vezetett csoporton, divízión, üzletágon keresztül teheti meg, s arroganciájával nyomást akar gyakorolni beosztottjaira. Ebben az esetben a munkahelyi terror voltaképpen a motiváció egy megnyilvánulása.

A vezető dühöngése a félelem szempontjából nem más, mint ventilláció, azaz saját érzéseinek nyílttá tétele a kollégák felé. A főnök egyszerűen félelmében ordít és egyfajta indulatáttétellel a beosztottakat bünteti, hiszen a saját főnökeit, a megrendelőt vagy a beszállítót nem büntetheti. Ez utóbbi esetben nagyon komoly lehetőség van arra, hogy a vezető presztízsét ne rontsa, sőt emelje az, ha nyíltan kimutatja a saját félelmét. Amennyiben ugyanis egy agresszív megnyilvánulást egy őszinte bocsánatkérés követ, amikor a főnök el meri mondani, hogy félelmében dühöngött, ordított, volt igazságtalan, munkatársai megláthatják benne az esendő embert, így nemcsak megbocsátanak neki, de fel is néznek rá. Természetesen elértéktelenedik a bocsánatkérés, ha az őrjöngések és az azokat követő őszinte pillanatok napi szinten váltják egymást...

 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2019. 1. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 április–májusi számában
ezekről olvashat:

2019 április–május

  • „Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban

    A barátok közötti egyenrangú kapcsolatban kiemelt szerepet kap egymás kölcsönös segítése, támogatása – ennek egyik legfontosabb módja egymás problémáinak megvitatása, átbeszélése. A közeli kapcsolatok nyújtotta intimitás alapvető emberi szükséglet. Nem mindegy, hogy ez az intimitás egy baráti kapcsolatban min alapul: negatív érzéseket előhívó, szinte vég nélküli közös rágódáson, ami bár megszilárdítja a barátságot, de rosszabb hangulathoz vezet, vagy olyan önfeltáráson, ami szélsőségektől mentesen segíti a problémák kommunikációját.

  • Agyunk öregedése

    Vannak, akikben szorongást kelt a gondolat, hogy az időskorral olyan gyógyíthatatlan betegségek alakulhatnak ki, mint például az Alzheimer-kór; vagy a fizikai képességek olyan mértékben korlátozódhatnak, hogy még a sarki élelmiszerüzletbe is kihívás eljutni. Nyugtalanító lehet a közelgő elmúlás gondolata is. Mások szerint az öregedés egyértelmű jele a bosszantó lassulás, feledékenység, a jelentéktelennek tűnő problémák felnagyítása, a beszűkülés, a körülményeskedés. Ugyanakkor optimista, pozitív gondolatok is megfogalmazódnak az öregedéssel kapcsolatban…

  • Pszichodinamikus terápiák

    A köznyelvben gyakran használjuk ezeket a kifejezéseket: analizálom magamat, elfojtottam a vágyaimat, kivetítettem másokra valamit, a tudattalanom üzent nekem. De mit is jelentenek ezek a szófordulatok? Tudjuk, hogy valahonnan Freudtól és a pszichoanalízisből eredeztethetők – de vajon értjük-e pontosan a 21. században a pszichoanalitikus gondolkodás lényegi elemeit, és tudjuk-e használni azokat problémáink kezelésében? Van-e értelme a mai kor emberének pszichoanalízissel vagy pszichodinamikus terápiákkal foglalkozni?

  • Lehet-e a függőséget gyógyítani? Az addikciós zavarok terápiás kihívásai

    Rögtön az egyik legjelentősebb kérdés: motivált-e a kliens a változásra? Merthogy nemritkán tapasztaljuk azt, hogy bár az illető eljön a rendelésre, voltaképpen nem saját elhatározásából, hanem a környezeti nyomásnak eleget téve jelent meg. A függőség ugyanis Janus-arcú zavar: egyfelől elvesz az egyéntől (pl. kapcsolatokat, munkahelyet, fizikai és mentális egészséget), másfelől azonban jutalmazza is. Szorongást old, menekülési útvonalat biztosít számára, kielégíti pillanatnyi intimitás-szükségletét, vagy éppen izgalomban tartja, stimulálja.

  • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!”

    Elsőként kapják a történeteket az átélt kínzásokról, megerőszakolásról, brutális férjekről, menekülésről, félelemről, megaláztatásról. De nincs idő megemészteni a hallottakat, mert míg az egyik oldalukon mesél az események elszenvedője, a másik oldalon ott a terapeuta, aki várja a fordítást, hogy segíthessen. Anyanyelvi szintű nyelvtudás, kulturális-szociológiai ismeretek, problémamegoldó-és beleérző képesség, precizitás, és ütésálló mentális felkészültség. Ennyi kell, és az ember máris terápiás tolmács…

ÉS MÉG: Élmény fénytörésben – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa – Hírek • Egy kattintásra a boldogságMiért rágódunk?„Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban • Jó-e nekünk a nosztalgia?Tények és érzelmek a vitábanHiszem, ha mondomMiből lesz a felnőtt agy? – A serdülőkort nem átvészelni, hanem megérteni kell • Nem elrontották – így született. Az ADHDAgyunk öregedéseDepresszió vagy hormonbetegség? • A PSZICHOTERÁPIÁRÓL – MINDENKINEK • Pszichodinamikus terápiákA munka örömeVirtuális virtuózokLehet-e a függőséget gyógyítani? – 2. rész • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!” Neked főztem, egyél még! – A feeder, aki kórosan „zabáltat” • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Miért kell újra és újra megrágni valamit, miért tépelődünk, miért rugózunk elmúlt dolgokon?

Szokott-e olyat tenni, amikor valamilyen módon fizikailag direkt megsérti magát és megkérdezzük azt is, hogy olyankor mire gondol, vagy mit érez.

A sebészgyakornokok virtuális, azaz teljesen biztonságos környezetben gyakorolhatták azokat a képességeket, amelyek „éles” helyzetben életmentőnek bizonyulnak majd.

Cikksorozatunkban bemutatjuk konferenciánk főbb témáit és előadóit – Prof. Dr. Kiss Róbert Gábor

Cikksorozatunkban bemutatjuk konferenciánk főbb témáit és előadóit – Dr. Lukács Krisztina PhD

Talán nem is gondolnánk rá, hogy egy értekezlet – vagy egy kínos otthoni szóváltás – után jelentkező kellemetlen tünetek esetleg nem a sebtében elfogyasztott gyorsételnek,...