Jelenlegi hely

Élet a Maslow-piramison túl

nem mindig és nem mindenkinél alkotnak egyforma fontossági sorrendet az emberi szükségletek

Az emberi szükségletek állítólagos hierarchiáját kiválóan illusztrálja, egyben teszi a laikus számára is érthetővé a Maslow-piramis. 

Igenám, de biztosak lehetünk-e abban, hogy a testi-lelki biztonságon, a szociális közegen, a meleg ételen és az önmegvalósításon túl az embernek már nincsenek is további igényei?

Egy nagyon közeli barátom mérnök, ám munka mellett regényt ír. Nem is rosszat, a szöveget nemcsak a személye miatt olvasom szívesen, hanem, mert élvezetet okoz. Ő mesélte, hogy a környezetében sokan vannak diplomások, akik nem akarnak alkotni és nem törekszenek az önmegvalósításra sem, ehelyett a megfeszített munka után kolbászt töltenek, borfesztiválokra járnak és ez láthatóan ki is elégíti őket. Barátom nem érti, hogyan lehetséges az, hogy ha valakinek van fedél a feje fölött (azaz kielégültek a fiziológiai szükségletei), van szerető családja (azaz kielégült az a szükséglete, hogy valahová tartozzon) és a vállalat jól fizetett, elismert embere (azaz kielégült az elismerés iránti szükséglete), akkor nem kíván tovább (fogalmazzunk úgy, hogy feljebb) lépni és a Maslow által a piramis csúcsára helyezett önmegvalósításra törekedni.

Abraham Maslow 1943-ban napvilágot látott elméletének lényege, hogy az ember szükségletei egymásra épülő hierarchiát alkotnak, s amikor kielégült egy alacsonyabb szintű szükséglet (az egyén nem éhezik és nem fázik), akkor igényei a hierarchiában magasabb szintet elfoglaló szükségletek kielégítése felé fordulnak. A Maslow-piramis széleskörű megismertetésében, végletekig való leegyszerűsítésében, nemegyszer félremagyarázásában az elmúlt évtizedekben a vállalati szektor számára tartott tréningek ezrei is szerepet játszanak. A trénerek által leggyakrabban használt elméleti keret a Maslow-piramis, mert látszólag könnyű elmagyarázni, látványos, ábra is jár hozzá – és a professzió fényét veti a tréning egészére.

Pedig a dolog bonyolultabb ennél: Maslow kiindulása eredeti formájában egy motivációs elmélet volt, s ő maga is hangsúlyozta, nem feltétlenül kell először kielégülnie egy alacsonyabb szintű szükségletnek ahhoz, hogy az ember egy magasabb szintűnek tartott szükségletét akarja kielégíteni. Elegendő az életüket feláldozó szabadságharcosokra gondolnunk, akik a szükségletek hierarchiájában alapszintet elfoglaló élni-akarást és biztonságvágyat dobják el a magas társadalmi elismerés és a saját igazság kifejezésre juttatásának eléréséért. Úgy tűnik tehát, hogy nem mindig és nem minden egyén esetében alkotnak egyforma fontossági sorrendet az emberi szükségletek.

Az a sejtésünk is támadhat, hogy van élet a Maslow-piramison túl is. Ha tehát mérnök-író barátom ismerősei tökéletes lelki békét nyernek a kolbász- és borfesztiválok látogatása nyomán, nem tartva igényt az alkotásra, az azzal járó örömre és szenvedésre, akár egy magasabb pontját foglalják el a Maslow-piramisnak, mint az az ember, aki egész életében az önmegvalósításért küzd. Lehetséges, hogy az elégedett kolbásztöltő boldogabb, mint az állandóan nyughatatlan önmegvalósító-alkotó ember? A rohamosan piacosodó keleti filozófiák sem állítanak mást, mint azt, hogy kontemplatívan kolbászt tölteni, a borkóstoláson teljes egészében jelen lenni ér annyit, mint azon görcsölni, hányan nézik meg a szabadidőmben festett képemet vagy hányan jönnek el a haverokkal gründolt rock-bandánk koncertjére.

 

Ez is érdekelhet

Akkoriban a dolgoknak még magától értetődő módon volt tétje, súlya, jelentése.

Az önigazolás, bármilyen meglepő, csodás dolgokat tarthat fent az életünkben, ám gyakran megrázó vagy förtelmes következményei lehetnek.

Ma már sokszorosan bizonyított tény, hogy a gyilkosok, sorozatgyilkosok előéletében gyakran szerepel a gyermekkori állatkínzás.

Sokszor érezzük azt, hogy vitapartnerünkkel valójában nem is ugyanarról vitatkozunk.

A terapeuta a pszichés zavarok szakértője, a kliens viszont a saját problémájának a szakembere, hiszen ő ismeri legjobban a saját nehézségeit...

A tetoválást viselők nagy része sokáig győzködi magát arról, hogy jó döntés volt magára varratnia az adott mintát.