Jelenlegi hely

Lehet-e a függőséget gyógyítani?

1. Függőség és társadalom
Valóban elítéli-e a társadalom?

A szenvedélybetegségeket, különös tekintettel a szerhasználatra, sokáig akaratgyengeségként, sőt erkölcsi hiányosságként értelmezték. 

A XX. század technológiai fejlődésével megjelenő képalkotó eljárások aztán egyértelművé tették, hogy a függőség – legalábbis részben – neurobiológiai zavar, és mint ilyen, morális probléma helyett sokkal inkább krónikus betegségnek tekinthető. Krónikus betegségnek, ami – hasonlóan például a cukorbetegséghez – állandó odafigyelést igényel. Ennek ellenére tartja magát az a hozzáállás is, miszerint egy drog- vagy alkoholfüggő személy pusztán kényelmetlen koloncnak minősül. Olyan gazdasági tehernek, amit egyszerűbb félresöpörni, mint a probléma valódi gyökereit orvosolni... A társadalmi stigma azoknál a szenvedélybetegségeknél a legerőteljesebb, ahol módosul a tudatállapot, esetleg a stimulációs szint, és így azonnali, vagy hosszú távon tartós „abnormális” viselkedés figyelhető meg. Vagyis egyszerűbben fogalmazva: az illető más lesz, mint amit elvárnak tőle. Az alkohol, a drog, a nyugtató-, altató- és szorongásoldó gyógyszerek jól észrevehetően torzítják az egyén kognitív teljesítőképességét, viselkedését, kapcsolatrendszerét. Ezzel szemben például a dohányzás kevésbé okoz látványos tudatmódosulást, kevésbé rontja a produktivitást, kevésbé lesz tőle az egyén társadalmilag nemkívánatos személy, persona non grata.

Minél erőteljesebb a társadalmi stigma, annál inkább várjuk el az illetőtől, hogy absztinenciát mutasson. Vagyis teljességgel hagyjon fel alkohol- és droghasználatával. Vannak azonban társadalmilag elfogadottabb, sőt egyenesen támogatott addikciók. Példaként említhető a munkaalkoholizmus vagy a kényszeres vásárlás... Számos egyéb függőséghez szintén meglehetősen ambivalensen viszonyul az adott kultúra...

Felmerül a kérdés, hogy a szerhasználat vajon tekinthető-e támogatott magatartásnak? Valóban elítéli-e a társadalom? Nos, leginkább azt mondhatjuk, hogy a kultúra támogatja a pszichoaktív szerek (elsősorban az alkohol és a gyógyszerek) fogyasztását, de elítéli a függőségek megjelenését. Vagyis meglehetősen álszent módon viszonyul a szerhasználathoz. Kulturálisan a legtámogatottabb szerünk kétségkívül az alkohol. Természetesen az országok és régiók függvényében változó, hogy milyen mértékben fogadja el az adott közösség az alkoholfogyasztást és annak mértékét. Hazánkban sajnos nagyon is mély kulturális gyökereket eresztett a túlzott mértékű italozás. Nem véletlen, hogy mind a fiatalkorúak lerészegedési gyakoriságát, mind az alkoholbetegek számát, illetve a májcirrózisos esetek arányát illetően is előkelő helyet foglalunk el a világ országai között.

Lehet-e a függőséget gyógyítani? A kérdésre a fentiek tükrében azt is válaszolhatjuk, hogy a függőségek kezelését jelentősen megnehezíti a viselkedési addikciók és a szerhasználati zavarok kialakulását elősegítő kulturális hozzáállás. Úgy várjuk el a felépülő betegektől, hogy ne essenek vissza, hogy közben nap mint nap éppen a visszaesés irányába ható társadalmi behatások érik őket..

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2019. 1. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Ezek közül az egyik, hogy kizárólag a rémisztő külsejű, furcsán viselkedő idegenektől kellene tartani.

A stresszes állapotot kísérő leggyakoribb tünet – a pszichés feszültséggel párhuzamban – a has feszülése. A stressz persze tartós, ilyenkor a puffadás-tünet is krónikussá...

A terapeuta a pszichés zavarok szakértője, a kliens viszont a saját problémájának a szakembere, hiszen ő ismeri legjobban a saját nehézségeit...

Hiába teljesen egészséges valaki, ha a munkájában a „menedzserbetegségnek” is nevezett burnout veszélye fenyegeti, nála is könnyen kialakulhat szívbetegség.

Egy párkapcsolat kezdeti szakaszában ma nagyon gyakran nem látni sem a bizalmat, sem a türelmet, de még a nyugalmat sem. Úgy tűnik, ma nem lehet hinni a másiknak...

A kényszerek rengeteg időt és energiát vesznek el a gyermektől, emellett állandó feszültségben éli a mindennapjait, nem képes ellazulni, önfeledten játszani, mert a kényszer...