Jelenlegi hely

Lehet-e a függőséget gyógyítani?

1. Függőség és társadalom
Valóban elítéli-e a társadalom?

A szenvedélybetegségeket, különös tekintettel a szerhasználatra, sokáig akaratgyengeségként, sőt erkölcsi hiányosságként értelmezték. 

A XX. század technológiai fejlődésével megjelenő képalkotó eljárások aztán egyértelművé tették, hogy a függőség – legalábbis részben – neurobiológiai zavar, és mint ilyen, morális probléma helyett sokkal inkább krónikus betegségnek tekinthető. Krónikus betegségnek, ami – hasonlóan például a cukorbetegséghez – állandó odafigyelést igényel. Ennek ellenére tartja magát az a hozzáállás is, miszerint egy drog- vagy alkoholfüggő személy pusztán kényelmetlen koloncnak minősül. Olyan gazdasági tehernek, amit egyszerűbb félresöpörni, mint a probléma valódi gyökereit orvosolni... A társadalmi stigma azoknál a szenvedélybetegségeknél a legerőteljesebb, ahol módosul a tudatállapot, esetleg a stimulációs szint, és így azonnali, vagy hosszú távon tartós „abnormális” viselkedés figyelhető meg. Vagyis egyszerűbben fogalmazva: az illető más lesz, mint amit elvárnak tőle. Az alkohol, a drog, a nyugtató-, altató- és szorongásoldó gyógyszerek jól észrevehetően torzítják az egyén kognitív teljesítőképességét, viselkedését, kapcsolatrendszerét. Ezzel szemben például a dohányzás kevésbé okoz látványos tudatmódosulást, kevésbé rontja a produktivitást, kevésbé lesz tőle az egyén társadalmilag nemkívánatos személy, persona non grata.

Minél erőteljesebb a társadalmi stigma, annál inkább várjuk el az illetőtől, hogy absztinenciát mutasson. Vagyis teljességgel hagyjon fel alkohol- és droghasználatával. Vannak azonban társadalmilag elfogadottabb, sőt egyenesen támogatott addikciók. Példaként említhető a munkaalkoholizmus vagy a kényszeres vásárlás... Számos egyéb függőséghez szintén meglehetősen ambivalensen viszonyul az adott kultúra...

Felmerül a kérdés, hogy a szerhasználat vajon tekinthető-e támogatott magatartásnak? Valóban elítéli-e a társadalom? Nos, leginkább azt mondhatjuk, hogy a kultúra támogatja a pszichoaktív szerek (elsősorban az alkohol és a gyógyszerek) fogyasztását, de elítéli a függőségek megjelenését. Vagyis meglehetősen álszent módon viszonyul a szerhasználathoz. Kulturálisan a legtámogatottabb szerünk kétségkívül az alkohol. Természetesen az országok és régiók függvényében változó, hogy milyen mértékben fogadja el az adott közösség az alkoholfogyasztást és annak mértékét. Hazánkban sajnos nagyon is mély kulturális gyökereket eresztett a túlzott mértékű italozás. Nem véletlen, hogy mind a fiatalkorúak lerészegedési gyakoriságát, mind az alkoholbetegek számát, illetve a májcirrózisos esetek arányát illetően is előkelő helyet foglalunk el a világ országai között.

Lehet-e a függőséget gyógyítani? A kérdésre a fentiek tükrében azt is válaszolhatjuk, hogy a függőségek kezelését jelentősen megnehezíti a viselkedési addikciók és a szerhasználati zavarok kialakulását elősegítő kulturális hozzáállás. Úgy várjuk el a felépülő betegektől, hogy ne essenek vissza, hogy közben nap mint nap éppen a visszaesés irányába ható társadalmi behatások érik őket..

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2019. 1. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 április–májusi számában
ezekről olvashat:

2019 április–május

  • „Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban

    A barátok közötti egyenrangú kapcsolatban kiemelt szerepet kap egymás kölcsönös segítése, támogatása – ennek egyik legfontosabb módja egymás problémáinak megvitatása, átbeszélése. A közeli kapcsolatok nyújtotta intimitás alapvető emberi szükséglet. Nem mindegy, hogy ez az intimitás egy baráti kapcsolatban min alapul: negatív érzéseket előhívó, szinte vég nélküli közös rágódáson, ami bár megszilárdítja a barátságot, de rosszabb hangulathoz vezet, vagy olyan önfeltáráson, ami szélsőségektől mentesen segíti a problémák kommunikációját.

  • Agyunk öregedése

    Vannak, akikben szorongást kelt a gondolat, hogy az időskorral olyan gyógyíthatatlan betegségek alakulhatnak ki, mint például az Alzheimer-kór; vagy a fizikai képességek olyan mértékben korlátozódhatnak, hogy még a sarki élelmiszerüzletbe is kihívás eljutni. Nyugtalanító lehet a közelgő elmúlás gondolata is. Mások szerint az öregedés egyértelmű jele a bosszantó lassulás, feledékenység, a jelentéktelennek tűnő problémák felnagyítása, a beszűkülés, a körülményeskedés. Ugyanakkor optimista, pozitív gondolatok is megfogalmazódnak az öregedéssel kapcsolatban…

  • Pszichodinamikus terápiák

    A köznyelvben gyakran használjuk ezeket a kifejezéseket: analizálom magamat, elfojtottam a vágyaimat, kivetítettem másokra valamit, a tudattalanom üzent nekem. De mit is jelentenek ezek a szófordulatok? Tudjuk, hogy valahonnan Freudtól és a pszichoanalízisből eredeztethetők – de vajon értjük-e pontosan a 21. században a pszichoanalitikus gondolkodás lényegi elemeit, és tudjuk-e használni azokat problémáink kezelésében? Van-e értelme a mai kor emberének pszichoanalízissel vagy pszichodinamikus terápiákkal foglalkozni?

  • Lehet-e a függőséget gyógyítani? Az addikciós zavarok terápiás kihívásai

    Rögtön az egyik legjelentősebb kérdés: motivált-e a kliens a változásra? Merthogy nemritkán tapasztaljuk azt, hogy bár az illető eljön a rendelésre, voltaképpen nem saját elhatározásából, hanem a környezeti nyomásnak eleget téve jelent meg. A függőség ugyanis Janus-arcú zavar: egyfelől elvesz az egyéntől (pl. kapcsolatokat, munkahelyet, fizikai és mentális egészséget), másfelől azonban jutalmazza is. Szorongást old, menekülési útvonalat biztosít számára, kielégíti pillanatnyi intimitás-szükségletét, vagy éppen izgalomban tartja, stimulálja.

  • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!”

    Elsőként kapják a történeteket az átélt kínzásokról, megerőszakolásról, brutális férjekről, menekülésről, félelemről, megaláztatásról. De nincs idő megemészteni a hallottakat, mert míg az egyik oldalukon mesél az események elszenvedője, a másik oldalon ott a terapeuta, aki várja a fordítást, hogy segíthessen. Anyanyelvi szintű nyelvtudás, kulturális-szociológiai ismeretek, problémamegoldó-és beleérző képesség, precizitás, és ütésálló mentális felkészültség. Ennyi kell, és az ember máris terápiás tolmács…

ÉS MÉG: Élmény fénytörésben – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa – Hírek • Egy kattintásra a boldogságMiért rágódunk?„Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban • Jó-e nekünk a nosztalgia?Tények és érzelmek a vitábanHiszem, ha mondomMiből lesz a felnőtt agy? – A serdülőkort nem átvészelni, hanem megérteni kell • Nem elrontották – így született. Az ADHDAgyunk öregedéseDepresszió vagy hormonbetegség? • A PSZICHOTERÁPIÁRÓL – MINDENKINEK • Pszichodinamikus terápiákA munka örömeVirtuális virtuózokLehet-e a függőséget gyógyítani? – 2. rész • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!” Neked főztem, egyél még! – A feeder, aki kórosan „zabáltat” • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A család nőtagját erotizálhatja a súlygyarapodás kiváltása, hiszen jó étkeket tesz az asztalra, örömforráshoz juttatja párját.

Valódi segítséget szeretnénk nyújtani abban, hogy szükség esetén mindenki meg tudja találni a maga vagy hozzátartozója számára legmegfelelőbb pszichológiai segítséget.

Cikksorozatunkban bemutatjuk konferenciánk főbb témáit és előadóit – Prof. Dr. Kiss Róbert Gábor

Cikksorozatunkban bemutatjuk konferenciánk főbb témáit és előadóit – Dr. Lukács Krisztina PhD

Talán nem is gondolnánk rá, hogy egy értekezlet – vagy egy kínos otthoni szóváltás – után jelentkező kellemetlen tünetek esetleg nem a sebtében elfogyasztott gyorsételnek,...

Vajon hogyan befolyásolják a különféle életesemények az emberek egészségi állapotát?