Jelenlegi hely

Párkapcsolati tojáshéj-tánc - avagy borderline partnerrel az élet

Ezeknek a párkapcsolati játszmáknak – kívülről jószerivel teljesen érthetetlen módon – nagyon nagy a lélektani szívó- és vonzóereje.

A párkapcsolat egy borderline személyiségzavarban szenvedő emberrel leginkább valamiféle tojáshéjtáncként írható le. Partnerének ugyanis olyan feszültségekre és kapcsolati történésekre kell felkészülnie, amelyek nem kevés szenvedést okozhatnak. 

A viharos párkapcsolati események hátterében (elsősorban) a borderline fél – és valamennyire partnere – korai kötődésbeli és alapvetően kedvezőtlen kapcsolati tapasztalatai állnak. A borderline embernek nem volt jó gyerekkora – persze egyáltalán nem biztos, hogy látványosan rossznak kellett lennie, hiszen a BPD kialakulásában nem szükségszerű a fizikai és lelki abúzus.  Általánosságban azonban elmondható, hogy a későbbi beteg több kapcsolati frusztrációt és több szülői érdektelenséget élt át a korai kötődés képlékeny időszakában, mint amennyi számára elviselhető és feldolgozható lett volna...

A hétköznapi (akár párkapcsolati) élet jelentéktelen eseményei aránytalan – és a külvilág számára értelmezhetetlenül „túlhabzó” – érzelmi reakciókat váltanak ki nála, melyeknek súlyozatlansága és aránytalansága előtt értetlenül áll, a környezet visszajelzései értelmezhetetlenek számára. Neki nincs „kicsi” vagy „nagy”, „jelentős” vagy „jelentéktelen” esemény – neki most, itt és ekkor van sérelme. Rettentő érzékeny a visszautasításra. És minthogy nagyon szeretné a világot – beleértve a párkapcsolatát is – mindig vágyai és elképzelései szerint irányítani, gyakori élménye a „visszautasítva levés”. Ha valami nem az aktuális elképzelései szerint alakul, magát érzi elutasítva, nem látja be, hogy a dolgok állása ilyen. Ez pedig nagyon érzékenyen érinti, hiszen központi lélektani konfliktusa az állandó kétely önnön létezése felől. Emiatt folyton megerősítésre vágyik a környezettől: ő van, létezik, és minden porcikájában elfogadható.

A jelentős másiknak (partnerének) állandóan ezt kell tükröznie, máskülönben kétségbeesik, kétségbeesésében pedig kiállhatatlanná válik, „eltolja magától” a másikat, miközben létfontosságú számára, hogy tartozzék valakihez, akibe csimpaszkodni és akire támaszkodni lehet, és aki nem félelmetes, sem a(z érzelmi) közelsége, sem pedig a(z érzelmi) távolsága miatt. Ugyanakkor épp a korai élmények maradandó hatása miatt fél érdemben belemenni a párkapcsolatba, fél bárkit is felnőtt módon – azaz az autonómiát és az integritást kölcsönösen tisztelve – közel engedni magához.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 6.számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

2019 június–július

  • A kulturális sokk és az időutazás

    A globalizáció egyre gyakrabban teremt kultúraváltási helyzeteket. Diákok külföldre mennek tanulni, nemzetközi intézmények a dolgozóikat más országokba küldik, a jobb körülmények reményében egész családok váltanak hazát, illetve gyakran emberek tömegeinek kell akaratuk ellenére menekültként a saját kultúrájuktól eltérő országban folytatni életüket. A kulturális sokk fogalma tehát mindinkább előtérbe kerül.

  • Megbízható tanúk-e a gyermekek?

    A feltételezések szerint a gyerekek a felnőtteknél hajlamosabbak arra, hogy hamis emlékekről számoljanak be. Mennyire megbízhatóak tehát tanúvallomásaik? Vajon képesek-e megbízhatóan, torzításmentesen mesélni egy eseményről? Mennyire befolyásolhatók a kérdező által? Mit lehet tenni annak érdekében, hogy minél megbízhatóbb tanúvallomásokat kapjunk?

  • „Elég magas lesz kosarasnak?” – A fiatalok fejlettségi szintjéről nem a naptár árulkodik. De akkor mi?

    Képlékeny határokkal fészkelte be magát a serdülőkor a gyermek- és a felnőttlét közé. A fejlődési szakasz meghatározása nemcsak izgalmas elméleti kérdés: fontos oktatási, egészségügyi, büntetőjogi implikációkat rejt magában, hogy mennyire tartunk érettnek valakit. Miért van az, hogy kizárólag a naptár alapján hozunk ilyen döntéseket? A PPKE BÉTA projektjének serdülőkorról szóló cikksorozata most a biológiai kor becslési eljárásait mutatja be.

  • Légy önmagad terapeutája! A kognitív pszichoterápia

    Pszichés zavarokban szenvedők gyakran eltúlozzák, rendkívül szubjektíven értelmezik a helyzetüket, ami intenzív érzelmi állapotokhoz vezet, és ez megfordítva is igaz: erősen zaklatott, dühös vagy stresszes állapotban sérül a valóság objektív felfogása. Felfokozott érzelmi állapotban szélsőségesen negatívan vagy pozitívan értékeljük az egyes helyzeteket, és ez ráadásul még a cselekedeteinket is befolyásolja. Miután mind a tapasztalat, mind a klinikai pszichológiai kutatások azt bizonyítják, hogy az érzelmi problémák forrása gyakran a torzult, hibás gondolkodás, a kognitív viselkedésterápia célja az alaposabb önismeret.

  • Muzsikus a díványon – Személyiség és zenei teljesítményszorongás

    Képzeljük csak el, hogy érezheti magát egy alapvetően zárkózott, érzékeny és kissé szorongó ember, amikor ki „kell” állnia több száz ember elé, és az addig a próbatermek magányában csiszolgatott művet rá szegeződő szempárok százainak kereszttüzében kell hibátlanul bemutatnia?

ÉS MÉG: Egy gallér üzenete – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaHová tűntek az érzelmek?A háttérbe szorított szolidaritás. Összetartozás, együttérzés, közösségvállalás • „Ne forgasd ki a szavaimat!” – Szalmabábok a vitában • Túl a babonán – avagy a kényszerek markábanKulináris terápiaA trollok pszichológiájaAz agy öregedése – az időskori demenciák • Motiváció: tényleg szükség van rá?Egy jó tér csodákat művelhet – Beszélgetés Sylvester Ádám építésszel • Az örökmozgó szem • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Egy párkapcsolat kezdeti szakaszában ma nagyon gyakran nem látni sem a bizalmat, sem a türelmet, de még a nyugalmat sem. Úgy tűnik, ma nem lehet hinni a másiknak...

De vajon hová vezet ez a folyamat? Milyen hatással van ez a kapcsolatainkra és a gyerekeinkre?

Nem jön se elbocsátó szép üzenet, sem elköszönés, sem magyarázat...

A függő ember elsődleges törekvése, hogy szoros kapcsolatban lehessen a számára fontos személlyel, legyen az szülő vagy barát, a párja vagy akár a gyermeke. Ennek érdekében...

A párválasztással kapcsolatban rengeteg íratlan szabályunk van, mely „előírja”, mi illendő és elfogadható környezetünk számára – ilyen például az idősebb férfi, fiatalabb nő...

A szerelem olyan felfokozott érzelmi állapot, amikor a szerelmes tudatát egy másik ember képe és a vele kapcsolatos emlékek, fantáziák töltik ki, testi és lelki tulajdonságait...