Jelenlegi hely

Párkapcsolati tojáshéj-tánc - avagy borderline partnerrel az élet

Ezeknek a párkapcsolati játszmáknak – kívülről jószerivel teljesen érthetetlen módon – nagyon nagy a lélektani szívó- és vonzóereje.

A párkapcsolat egy borderline személyiségzavarban szenvedő emberrel leginkább valamiféle tojáshéjtáncként írható le. Partnerének ugyanis olyan feszültségekre és kapcsolati történésekre kell felkészülnie, amelyek nem kevés szenvedést okozhatnak. 

A viharos párkapcsolati események hátterében (elsősorban) a borderline fél – és valamennyire partnere – korai kötődésbeli és alapvetően kedvezőtlen kapcsolati tapasztalatai állnak. A borderline embernek nem volt jó gyerekkora – persze egyáltalán nem biztos, hogy látványosan rossznak kellett lennie, hiszen a BPD kialakulásában nem szükségszerű a fizikai és lelki abúzus.  Általánosságban azonban elmondható, hogy a későbbi beteg több kapcsolati frusztrációt és több szülői érdektelenséget élt át a korai kötődés képlékeny időszakában, mint amennyi számára elviselhető és feldolgozható lett volna...

A hétköznapi (akár párkapcsolati) élet jelentéktelen eseményei aránytalan – és a külvilág számára értelmezhetetlenül „túlhabzó” – érzelmi reakciókat váltanak ki nála, melyeknek súlyozatlansága és aránytalansága előtt értetlenül áll, a környezet visszajelzései értelmezhetetlenek számára. Neki nincs „kicsi” vagy „nagy”, „jelentős” vagy „jelentéktelen” esemény – neki most, itt és ekkor van sérelme. Rettentő érzékeny a visszautasításra. És minthogy nagyon szeretné a világot – beleértve a párkapcsolatát is – mindig vágyai és elképzelései szerint irányítani, gyakori élménye a „visszautasítva levés”. Ha valami nem az aktuális elképzelései szerint alakul, magát érzi elutasítva, nem látja be, hogy a dolgok állása ilyen. Ez pedig nagyon érzékenyen érinti, hiszen központi lélektani konfliktusa az állandó kétely önnön létezése felől. Emiatt folyton megerősítésre vágyik a környezettől: ő van, létezik, és minden porcikájában elfogadható.

A jelentős másiknak (partnerének) állandóan ezt kell tükröznie, máskülönben kétségbeesik, kétségbeesésében pedig kiállhatatlanná válik, „eltolja magától” a másikat, miközben létfontosságú számára, hogy tartozzék valakihez, akibe csimpaszkodni és akire támaszkodni lehet, és aki nem félelmetes, sem a(z érzelmi) közelsége, sem pedig a(z érzelmi) távolsága miatt. Ugyanakkor épp a korai élmények maradandó hatása miatt fél érdemben belemenni a párkapcsolatba, fél bárkit is felnőtt módon – azaz az autonómiát és az integritást kölcsönösen tisztelve – közel engedni magához.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 6.számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2019 augusztus–szeptember

  • Megértés vagy megbocsátás?

    A düh, a neheztelés, a felháborodás, illetve – ha mi magunk cselekedtünk helytelenül – a bűntudat azt jelzik, hogy a másikat (vagy magunkat) felelősnek tartjuk és hibáztatjuk az általa elkövetett rossz cselekedet miatt. Ezen érzelmek felfüggesztése, elhalványulása pedig azt mutatja, hogy a másikat részben vagy egészben felmentjük a felelősség alól.

  • Elmés gépek

    Ha a számítógép nem azt csinálja, amit szerettünk volna, vagy – utasításaink ellenére – egyáltalán nem csinál semmit, nehéz megállni, hogy ne veszekedjünk vele úgy, mint egy emberrel. Sokszor nem is vagyunk képesek rá, és feszülten beszélünk, sőt kiabálunk hozzá: „Miért nem csinálod?”, „Ne bosszants már!”, „Direkt csinálod velem?”. Mintha lennének hitei, vágyai, szándékai, és képes volna önálló döntéseket hozni – azaz lenne elméje.

  • Stressztűrésre berendezkedve

    Az ember számos – és sokféle – tudattalan stratégiát alkalmaz, amelyeknek a segítségével pszichés feszültségeit igyekszik csökkenteni, megszüntetni. Az én-védelem lehet „leépítő” és „felépítő” – vagyis az elhárító mechanizmusok lehetnek az alkalmazkodást nehezítők, akár meggátlóak is, és lehetnek adaptívak, a megküzdést segítők.

  • Sématerápia

    A sématerápia célja az egészséges felnőtt mód megerősítése. Az ilyen felnőtt készségei: képes felismerni, elismerni, érvényesíteni, adaptívan kielégíteni alap érzelmi szükségleteit; képes mások szükségleteit is figyelembe venni, illetve saját szükségleteinek kielégítését hosszú távú céljai – vagy a másikkal való kölcsönösség fenntartása – érdekében késleltetni; önmagával, élményeivel szemben elfogadó, nehézségeit a közös emberi természet részének és nem másoktól elkülönítő vonásnak tartja. Kedvesen és együttérzéssel képes önmaga felé fordulni.

  • „A nagy megvilágosodás szemfényvesztés”

    Ő az első ember, aki kenuval szelte át az Atlanti-óceánt, és az első magyar, aki az Antarktisz széléről indulva, elérte a Déli-sarkot. Van, hogy egyedül küzd, van, hogy csapatban, van, hogy fagyási sérülésektől béna a fél arca, és van, hogy addig üvölt a hullámokat szidva, míg teljesen elmegy a hangja. Én arra keresem Rakonczay Gábornál a választ, hogy mi történik pontosan az ember lelkében a semmi közepén, mitől lesz egy csapatból jó csapat…

ÉS MÉG: Kulcs-kérdés – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaAz önigazolásról – avagy azt hiszed, józan döntéseket hozol • „Brit tudósok bebizonyították” – A tudományos zsargon manipulatív technikái • Csavargók és otthonülők – a tanulás evolúciós ökológiája • Nem lusták, csak kialvatlanokMegbízható tanúk-e a gyermekek?Gyermekek, akik „kilógnak” a sorbólÉgi és földi utakSématerápiaBoldogságvásárAz agy öregedése – mit tehetünk szellemi frissességünk megőrzéséért? • Traumafeldolgozás művészetterápiávalEgyszerűen nem tudok tévedni • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Egy párkapcsolat kezdeti szakaszában ma nagyon gyakran nem látni sem a bizalmat, sem a türelmet, de még a nyugalmat sem. Úgy tűnik, ma nem lehet hinni a másiknak...

De vajon hová vezet ez a folyamat? Milyen hatással van ez a kapcsolatainkra és a gyerekeinkre?

Nem jön se elbocsátó szép üzenet, sem elköszönés, sem magyarázat...

A függő ember elsődleges törekvése, hogy szoros kapcsolatban lehessen a számára fontos személlyel, legyen az szülő vagy barát, a párja vagy akár a gyermeke. Ennek érdekében...

A párválasztással kapcsolatban rengeteg íratlan szabályunk van, mely „előírja”, mi illendő és elfogadható környezetünk számára – ilyen például az idősebb férfi, fiatalabb nő...

A szerelem olyan felfokozott érzelmi állapot, amikor a szerelmes tudatát egy másik ember képe és a vele kapcsolatos emlékek, fantáziák töltik ki, testi és lelki tulajdonságait...