Jelenlegi hely

Döntés, választás, sors

A döntés révén sorsot alkotunk magunknak

Túlságosan is hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy az életünket külső tényezők határozzák meg. Elfogadjuk, hogy a lehetőségeink korlátozottak és csak akkor tudjuk növelni a szabadságunkat, ha például több pénzt keresünk. 

Szerző: 

Pedig könnyen belátható az az egyszerű összefüggés:  minél szűkebbek a lehetőségeink, annál nagyobb jelentősége van annak, hogy bizonyos területeken visszaszerezzük magunknak a döntés jogát. Dönteni nem kínos feladat, hanem a szabadság és az önazonosság élménye...

A halogatás általános viselkedési forma. Vágyunk valami jobb után, de nem merjük feladni azt, ami már megvan... Nemcsak a bizonytalanok és a szorongó alkatúak halogatnak, hanem alapvető jelentőségű dolgokban szinte mindenki. Mindnyájan tolunk magunk előtt döntéseket, amelyeket még nem akarunk vagy nem tudunk meghozni, és amelyekre nem is szeretünk gondolni. Jelenkori kultúránk nagyon is erősíti ezt a tendenciát. A halogatás egyrészt annak köszönhető, hogy túlságosan sok lehetőség közül kell kiválasztani a legjobbat (és mindig lehet egy még jobb), másrészt annak, hogy a legfontosabb döntések során egész egyszerűen egyedül vagyunk, harmadrészt annak, hogy valamilyen szórakoztató tevékenységgel mindig ki tudjuk tölteni és meg tudjuk hosszabbítani a halogatás időszakát.

Egy döntésnek azonban nem csupán technikai vagy gyakorlati jelentősége van (egy problémát megoldunk, egy bizonytalan helyzetet valamilyen irányban eldöntünk). A döntésben egzisztenciánk egésze válik valóságossá, a halogatásban pedig létünk egésze válik bizonytalanná. A döntés révén sorsot alkotunk magunknak: a sors nem valamiféle külső hatalom az életünkön, ami a génjeinkben vagy a csillagokban meg van írva, hanem az, amit döntéseink révén mi magunk csinálunk az életünkből...

Nem az a nehéz döntés, ami teljes összhangban áll az eddigi életünkkel, bár néha az ilyen döntéseket is nehéz meghozni, hiszen megbánthatunk hozzánk közel álló embereket, megsérthetjük mások önképét vagy mások érdekeit. Azok az igazán nehéz döntések, amikor önmagunkkal szemben kell dönteni...

Nagyon ritkán tudjuk biztosan, hogy mit jelent jól dönteni. Hiszen nem ismerjük egy döntésünk következményeit, és nem tudjuk kiszámolni másokra gyakorolt hatását. Ez azonban nem érv amellett, hogy ne döntsünk, hanem hagyjuk magunkat sodortatni az eseményekkel, aztán „majd valahogy eldől a helyzet”. A döntés azon ritka pillanatok egyike, amikor átélhetjük a szabadságot és azt, hogy közünk van a valósághoz, hiszen leggyakrabban azt érezzük, hogy épp fordítva, az úgynevezett objektív valóság, vagyis egy ismeretlen hatalom uralkodik az életünkön. Újra és újra választani kell. Valójában önmagunkat kell választani egy olyan én helyett, aki önmagát a külső körülmények tehetetlen játékszerének látja.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 6. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2019 február–március

  • Káosz a nevelési elvekben

    Elgondolkodtató, hogy napjainkban mennyire eszköztelenek a szülők a gyereknevelésben. Modern társadalmunkban már jó ideje nem kapnak előregyártott értékrendszert, a régi elvekben pedig már nem hisznek. Sokan a zsigereikben érzik, gyerekként mennyit szenvedtek a főként megfélemlítésre és az érzések elnyomására építő nevelés miatt. Meg is fogadták, hogy ők ilyet soha! A kiélezett konfliktushelyzetek és az eszköztelenség azonban mégis oda vezet, hogy minden fogadalmuk ellenére a régi módszerhez folyamodnak.

  • Függetlenség – mindenekfelett

    A túlhangsúlyozottan független ember gyakran nem is a közelségtől való félelem miatt szenved, hiszen ezeket a helyzeteket aktívan elkerüli. Nem szívesen ígérkezik el például előre egyezetetett baráti találkozókra vagy randira, szereti az utolsó pillanatig fenntartani, mikor tud menni – azzal, ha elígérkezne, csorbulna függetlenség-érzése. Sokszor a munkára hivatkozik és így is éli meg: „nem tudom, mikor végzek”. Ha elköteleződne, a saját feladatait kellene a találkozóhoz igazítani, és ezen a ponton élné meg, hogy szabadsága korlátozott

  • Ártalmas környezet vagy ártalmas gondolat? – Vitatott környezeti betegségek

    Létezik a környezeti faktorokhoz kapcsolt panaszoknak egy olyan csoportja, amelyek esetében tudományosan nem elfogadott az ok-okozati összefüggés, a páciensek azonban mégis meg vannak győződve arról, hogy kínzó tüneteik, megromlott egészségi állapotuk mögött a modern, urbánus környezet valamely eleme áll: az elektromágneses terek, egyes illatos/kellemetlen szagok (pl. parfümök, tisztítószerek, friss papír), a mindennapos zaj (pl. a légkondicionáló berregése, a papír zizegése) vagy bizonyos épületekben való tartózkodás.

  • Hogyan éljük túl a munkahelyi terrort?

    A munkahely világa éppen olyan színpad, mint az élet összes más területe. Mindenki színész, aki illúziót kelt, és egyben néző is, aki mások és a saját(!) előadását vagy annak egy részét figyeli – és olykor elhiszi. E színházban a bántó hangvétel, a mentális terror is a „művészi kelléktár” része. Mi áll az arrogancia hátterében? Hogyan lehetünk védettek az elszabadult vezető lélektani ámokfutásával szemben?

  • Karmaváltás – egyedül 3 gyerekkel és az autizmussal Indiában

    A nyáron váratlanul, mesébe illő módon, adódott egy lehetőségünk, hogy egy jó hírű indiai Guru, mint második fehér pácienseket, fogadná az autizmussal élő gyermekeimet és vállalja, hogy meggyógyítja őket... Az autizmus és az értelmi fogyatékosság nem betegségek, ezért nem is gyógyíthatók. A Guru mégis azt mondja, tud segíteni. Megváltoztatja a karmájukat… Hív India. Az új életet, az új jövőt választom. Megér egy évet az életemből, még ha életem legnehezebb éve is lesz, hogy jobb jövője lehet a gyerekeimnek… Nem állítom, hogy nem félek. De erősebb az az érzés, hogy mennem kell…

ÉS MÉG: A piros vödör – A főszerkesztő előszava  A pszichológia világa  Tudom, mit tudsz – avagy a csecsemők tudatelméleti képességei • Teljesítményszorongás  Te hogyan szakítasz? Eltűnés, jegelés, kispadoztatás  Miben segíthetnek a cuki nyuszik?Stresszelek, ezért fáj a fejem… fáj a fejem, ezért stresszelek  Szívközelben a virtuális valóság (VR)  Mítoszok és tévhitek az öngyilkosságról  Lehet-e a függőséget gyógyítani? Függőség és társadalom  „Legyőzni a másikat nagyon könnyű – meggyőzni sokkal nehezebb” • A lehetetlen illúziója Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Lehetséges, hogy az elégedett kolbásztöltő boldogabb, mint az állandóan nyughatatlan önmegvalósító-alkotó ember?

Nem jön se elbocsátó szép üzenet, sem elköszönés, sem magyarázat...

A kisgyermekek legfontosabb motivációja nem belülről jön, hanem kívülről: ők elsősorban nem maguknak, hanem a szüleiknek akarnak megfelelni.

Nem idegen tőlünk, hogy elhiggyünk megmagyarázhatatlan – sokszor képtelennek tűnő – dolgokat, és az, hogy ezt a világ tiszteletre méltó hagyománynak vagy sületlenségnek...

Talán vannak, akik számára úgy tűnik, hogy a futás sokkal egyszerűbb dolog, mint egy művészeti alkotást létrehozni,

Az emberi életet régebben jellemző „nagyszabású hullámhegyekből és -völgyekből alig észlelhető fodrozódás” lett.