Jelenlegi hely

Anyád lehetnék...

Korkülönbség a párkapcsolatban

A média a mai napig nagy érdeklődéssel figyeli Emmanuel Macron francia elnök és felesége kapcsolatát. Miért? Mert Brigitte 24 évvel idősebb a férjénél. De miért nem kapott ekkora felhajtást a Donald Trump amerikai elnök és felesége közötti korkülönbség? Mert „ők fordított helyzetben vannak” – írja a BBC. Mindkét esetben 24 évvel idősebb az egyik fél, de úgy tűnik, nagyon nem mindegy, hogy melyik. Szexuális felvilágosultság ide vagy oda, megbotránkozunk egy érettebb nő és egy fiatalabb férfi kapcsolatán, és nem értjük, vajon mi tartja össze őket?

A párválasztással kapcsolatban rengeteg íratlan szabályunk van, mely „előírja”, mi illendő és elfogadható környezetünk számára – ilyen például az idősebb férfi, fiatalabb nő párosítás. Fordított esetben viszont megrökönyödünk. Amit szabad a férfinak, tilos a nőnek. Sven Drefahl felmérése szerint a többségi társadalom szemében alapvető normákat sértenek azok a házasságok, ahol a nő az idősebb. Miért tekint ferde szemmel a modern kor embere egy ilyen párra? Talán mert evolúciós szempontból nem a rég bevált szabályok szerint viselkednek. Hiszen azt gondoljuk, hogy a nő biztonságra vágyik egy erős és határozott férfi oldalán, aki viszont a termékenység jeleit közvetítő, fiatalabb partnert keres, aki felnéz rá. Az biztos, hogy nem nézzük jó szemmel, ha valaki nem a korának megfelelően öltözködik vagy viselkedik. Régóta ismert jelenség az ageism, vagyis az életkor miatti diszkrimináció. Az öregedés kettős mércéje sajnos a nőket sújtja, hiszen egy ötvenes, őszes úriember könnyedén lehet szexszimbólum (gondoljunk csak George Clooney-ra), a hölgyek tekintetében azonban az idő múlását palástolni kell. Akárcsak a férj szexuális hűtlenkedése esetén, a társadalom sokkal elnézőbb a férfiak öregedésével kapcsolatban is. Ellenben ha a nő akár öltözködésben, akár viselkedésben igyekszik megőrizni fiatalságát, a társadalom szerint nevetségessé válik, aki nem tudja elfogadni saját mulandóságát.

Miért kellene lehúzni a rolót, ha elérünk egy bizonyos életkort? Miért futurista elképzelés, hogy egy érett nő és egy fiatal férfi viszonya boldog és kiegyensúlyozott legyen? Számtalan pozitív példa létezik...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 6. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019. december – 2020. januári számában
ezekről olvashat:

2019 december – 2020 január

  • Tudnak-e a gépek szeretni?

    A szeretetre való képesség az ember lehetősége, melynek valóra váltása a felnövekvés társas környezetétől, a szülő-gyermek kapcsolatban megtapasztalt szeretetteljes élményektől függ. Bármilyen bonyolult és sokoldalú is legyen a mesterséges intelligencia, érzésekre nem lesz programozható, mivel nem áll mögötte az autonóm életvezetést lehetővé tevő testi és szellemi erők fejlődéstörténete. Nincs benne semmi, ami az emberi érzések két nagy erőforrását, a szexualitást és az agressziót hordozná. A gépek nem szoronganak, nem félnek, nem remélnek.

  • Megalkuvás és megátalkodottság között

    Mire jó egy kompromisszum? Arra, hogy eláruljam a vágyaimat? Vagy arra, hogy igazodva a valósághoz, megvalósítsam belőlük legalább azt, ami megvalósítható? A kompromisszum során vajon lemondok önmagamról? Igazodom másokhoz? Vagy egyensúlyt teremtek az éppen adott helyzetben? Hogyan kell jó kompromisszumokat kötni?

  • Kudarc és siker között

    Mindannyian tudunk olyan emberekről, vállalkozásokról, politikai szervezetekről, akik, illetve amelyek sorozatos kudarcok után végleg elbuktak – vagy éppen sikert arattak. Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?

  • E-mail zűrzavar: miért nem értjük egymást?

    Valószínűleg sokan ismerik azt a frusztráló érzést, amikor a világosan és szabatosan megfogalmazott e-mailjükre értelmetlen – vagy a tárgytól teljesen eltérő – választ kapnak. Ugyanígy sokaknak ismert az a helyzet, amikor egy beérkező e-mail fölött töprengve próbálják kitalálni, vajon mit is akart mondani a levél szerzője. Az e-mailek írói és fogadói aztán szerepet cserélve bosszankodnak a másikon, aki nem tud értelmesen fogalmazni, vagy nem képes felfogni a legegyszerűbb dolgokat sem.

  • Pszichoterápia és önsegítés integrációja a Minnesota-rendszerű terápiákban

    A Minnesota-rendszerű terápia a pszichológiai terápiák önálló úton járó, kissé deviáns fivére. Elválaszthatatlan az Anonim Alkoholisták és a mintájukra kialakuló egyéb 12 lépéses csoportok szellemiségétől és gyakorlatától... A Minnesota-program a pácienseknek azon körével foglalkozik, akiknél az érzelem- és feszültségkezelés elégtelen volta szenvedélybetegségbe, addikcióba torkollott.

ÉS MÉG: Pedig a stratégiám tökéletes volt… – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Boldogságkereső • Az önismeret ára • A sikeres tárgyalás nem a tárgyalóasztalnál kezdődik • Kell-e különórára járnia, ha nem akar? • Mindennapi életünk a tik árnyékában – Egy Tourette-szindrómás kisfiú édesanyjának beszámolója • „Találd ki, mire vágyom” – Egy nárcisztikus párkapcsolata • Éljünk az élet napos oldalán! – Az életközépi válság újragondolása 2. • Érvényes-e még ma is az idősek bölcsessége? • Életközépi karrierváltás: tényleg létezik?• Ami a színfalak mögött zajlik – a krónikus stressz rejtelmei • A bosszú • „A testképet illetően nincs realitás!” – Beszélgetés dr. Juhász Péterrel • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Törvényszerű, hogy partnereinket saját belső rendezettségünknek, integráltságunk fokának megfelelően választjuk – nincs ezzel másképp a nárcisztikus ember sem.

Egy férfitól – mióta világ a világ – azt várjuk el, hogy legyen olyan, akire támaszkodni lehet, aki szeretni tud, aki bátor és határozott.

A családterápia alapfeltevése, hogy a családon belül megjelenő érzelmi és viselkedési nehézség, tünet nemcsak az egyénhez tartozik, hanem a családi rendszer működésének zavarát...

Az 1960-as évekig egy férfi és egy nő együttélése gyakorlatilag kizárólag házasságon alapulhatott. Az ettől eltérő módozatokat a társadalom elutasította - manapság azonban az...

Egy párkapcsolat kezdeti szakaszában ma nagyon gyakran nem látni sem a bizalmat, sem a türelmet, de még a nyugalmat sem. Úgy tűnik, ma nem lehet hinni a másiknak...

De vajon hová vezet ez a folyamat? Milyen hatással van ez a kapcsolatainkra és a gyerekeinkre?