Jelenlegi hely

Anyád lehetnék...

Korkülönbség a párkapcsolatban

A média a mai napig nagy érdeklődéssel figyeli Emmanuel Macron francia elnök és felesége kapcsolatát. Miért? Mert Brigitte 24 évvel idősebb a férjénél. De miért nem kapott ekkora felhajtást a Donald Trump amerikai elnök és felesége közötti korkülönbség? Mert „ők fordított helyzetben vannak” – írja a BBC. Mindkét esetben 24 évvel idősebb az egyik fél, de úgy tűnik, nagyon nem mindegy, hogy melyik. Szexuális felvilágosultság ide vagy oda, megbotránkozunk egy érettebb nő és egy fiatalabb férfi kapcsolatán, és nem értjük, vajon mi tartja össze őket?

A párválasztással kapcsolatban rengeteg íratlan szabályunk van, mely „előírja”, mi illendő és elfogadható környezetünk számára – ilyen például az idősebb férfi, fiatalabb nő párosítás. Fordított esetben viszont megrökönyödünk. Amit szabad a férfinak, tilos a nőnek. Sven Drefahl felmérése szerint a többségi társadalom szemében alapvető normákat sértenek azok a házasságok, ahol a nő az idősebb. Miért tekint ferde szemmel a modern kor embere egy ilyen párra? Talán mert evolúciós szempontból nem a rég bevált szabályok szerint viselkednek. Hiszen azt gondoljuk, hogy a nő biztonságra vágyik egy erős és határozott férfi oldalán, aki viszont a termékenység jeleit közvetítő, fiatalabb partnert keres, aki felnéz rá. Az biztos, hogy nem nézzük jó szemmel, ha valaki nem a korának megfelelően öltözködik vagy viselkedik. Régóta ismert jelenség az ageism, vagyis az életkor miatti diszkrimináció. Az öregedés kettős mércéje sajnos a nőket sújtja, hiszen egy ötvenes, őszes úriember könnyedén lehet szexszimbólum (gondoljunk csak George Clooney-ra), a hölgyek tekintetében azonban az idő múlását palástolni kell. Akárcsak a férj szexuális hűtlenkedése esetén, a társadalom sokkal elnézőbb a férfiak öregedésével kapcsolatban is. Ellenben ha a nő akár öltözködésben, akár viselkedésben igyekszik megőrizni fiatalságát, a társadalom szerint nevetségessé válik, aki nem tudja elfogadni saját mulandóságát.

Miért kellene lehúzni a rolót, ha elérünk egy bizonyos életkort? Miért futurista elképzelés, hogy egy érett nő és egy fiatal férfi viszonya boldog és kiegyensúlyozott legyen? Számtalan pozitív példa létezik...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 6. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Törvényszerű, hogy partnereinket saját belső rendezettségünknek, integráltságunk fokának megfelelően választjuk – nincs ezzel másképp a nárcisztikus ember sem.

Egy férfitól – mióta világ a világ – azt várjuk el, hogy legyen olyan, akire támaszkodni lehet, aki szeretni tud, aki bátor és határozott.

A családterápia alapfeltevése, hogy a családon belül megjelenő érzelmi és viselkedési nehézség, tünet nemcsak az egyénhez tartozik, hanem a családi rendszer működésének zavarát...

Az 1960-as évekig egy férfi és egy nő együttélése gyakorlatilag kizárólag házasságon alapulhatott. Az ettől eltérő módozatokat a társadalom elutasította - manapság azonban az...

Egy párkapcsolat kezdeti szakaszában ma nagyon gyakran nem látni sem a bizalmat, sem a türelmet, de még a nyugalmat sem. Úgy tűnik, ma nem lehet hinni a másiknak...

De vajon hová vezet ez a folyamat? Milyen hatással van ez a kapcsolatainkra és a gyerekeinkre?