A probléma már a szerelem és a szeretet elkülönítésénél kezdődik, hiszen a legtöbb világnyelven általában csak egy szó létezik a két jelenségre: love, Liebe, amour, amore, ljubov. A magyar egyértelműen különbséget tesz a két érzés között – de vajon így van ez neurobiológiailag is? Az alábbiakban körbejárjuk az agy szerelmi állapotban megfigyelhető kémiai változásait, a különböző agyi területek aktivitásának változásait, majd a szerelmi állapot jellemzőit összehasonlítjuk egyes pszichiátriai kórképekben megjelenő tünetegyüttesekkel – kiemelve a hasonlóságokat. Mielőtt itt bárki abbahagyná az olvasást, leszögezzük, hogy a szerelem nem betegség, de kétségtelenül egy módosult tudatállapot, annak minden szépségével és nehézségével együtt. 

Mi a szerelem? Hatfield és Rapson definíciója szerint a szerelem intenzív vágyakozás arra, hogy az ember egybeolvadjon a másikkal, feloldódjon a másikban... Természetesen a szerelemhez szorosan hozzátartozik a szexuális vágy is, de ennél még jellemzőbb, hogy mindent ural a másik iránti vágy. Persze nem minden szexuális vágy jelent szerelmet, de minden szerelemhez kötődik szexuális vágy. Ez még az ún. plátói szerelmekre is igaz, ahol ugyan meglenne a vágy, de elfojtódik, mivel nem kölcsönös érzésről van szó. Bizonyos mértékig tehát elhatározásunk függvénye, hogy miképpen reagálunk a szerelem élményére – megjelenése azonban akaratunktól független... Vizsgálatokkal kimutatták – amint ezt a szerelmesek környezetében élők gyakran megfigyelhetik –, hogy a szenvedélyes szerelem állapotában az ítéletalkotásért, a realitáskontrollért és a kritikus gondolkodásért felelős agyi területek (pl. az elülső homloklebeny) aktivitása csökkent...

Sok esetben nincs éles határ a normális és a kóros érzelmi, illetve viselkedési reakciók között. Minden patológiás tünet enyhébb formában lehet teljesen normális, és minden normális reakció eltúlzott formában kórosnak tekinthető. Az emberek általában egyetértenek abban, hogy a szerelem egy különleges, átlagtól eltérő állapot, de kórosnak nem tekinthető. Az alábbiakban a szerelem „tüneteit” vizsgáljuk meg pszichiátriai szemmel, hasonlóságokat és különbségeket keresve más pszichiátriai zavarokkal. Mindezt tekinthetjük egy gondolatkísérletnek…

Kiindulópontként fogadjuk el, hogy a szerelem olyan felfokozott érzelmi állapot, amikor a szerelmes tudatát egy másik ember képe és a vele kapcsolatos emlékek, fantáziák töltik ki, testi és lelki tulajdonságait egyaránt eltúlozza. Minden vágya, hogy a közelében lehessen – leginkább szexuális kapcsolat formájában...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 5. számában olvasható