Jelenlegi hely

Mit tesz velünk a szerelem?

Az egybeolvadással a szerelmesek átérezhetik a mindenhatóság, az omnipotencia érzését. A szerelem egy különleges, átlagtól eltérő állapot, de kórosnak nem tekinthető

Szerelem… A legtöbb ember átélte, tudja, mit jelent, de mégsem könnyű pontosan meghatározni. 

A probléma már a szerelem és a szeretet elkülönítésénél kezdődik, hiszen a legtöbb világnyelven általában csak egy szó létezik a két jelenségre: love, Liebe, amour, amore, ljubov. A magyar egyértelműen különbséget tesz a két érzés között – de vajon így van ez neurobiológiailag is? Az alábbiakban körbejárjuk az agy szerelmi állapotban megfigyelhető kémiai változásait, a különböző agyi területek aktivitásának változásait, majd a szerelmi állapot jellemzőit összehasonlítjuk egyes pszichiátriai kórképekben megjelenő tünetegyüttesekkel – kiemelve a hasonlóságokat. Mielőtt itt bárki abbahagyná az olvasást, leszögezzük, hogy a szerelem nem betegség, de kétségtelenül egy módosult tudatállapot, annak minden szépségével és nehézségével együtt. 

Mi a szerelem? Hatfield és Rapson definíciója szerint a szerelem intenzív vágyakozás arra, hogy az ember egybeolvadjon a másikkal, feloldódjon a másikban... Természetesen a szerelemhez szorosan hozzátartozik a szexuális vágy is, de ennél még jellemzőbb, hogy mindent ural a másik iránti vágy. Persze nem minden szexuális vágy jelent szerelmet, de minden szerelemhez kötődik szexuális vágy. Ez még az ún. plátói szerelmekre is igaz, ahol ugyan meglenne a vágy, de elfojtódik, mivel nem kölcsönös érzésről van szó. Bizonyos mértékig tehát elhatározásunk függvénye, hogy miképpen reagálunk a szerelem élményére – megjelenése azonban akaratunktól független... Vizsgálatokkal kimutatták – amint ezt a szerelmesek környezetében élők gyakran megfigyelhetik –, hogy a szenvedélyes szerelem állapotában az ítéletalkotásért, a realitáskontrollért és a kritikus gondolkodásért felelős agyi területek (pl. az elülső homloklebeny) aktivitása csökkent...

Sok esetben nincs éles határ a normális és a kóros érzelmi, illetve viselkedési reakciók között. Minden patológiás tünet enyhébb formában lehet teljesen normális, és minden normális reakció eltúlzott formában kórosnak tekinthető. Az emberek általában egyetértenek abban, hogy a szerelem egy különleges, átlagtól eltérő állapot, de kórosnak nem tekinthető. Az alábbiakban a szerelem „tüneteit” vizsgáljuk meg pszichiátriai szemmel, hasonlóságokat és különbségeket keresve más pszichiátriai zavarokkal. Mindezt tekinthetjük egy gondolatkísérletnek…

Kiindulópontként fogadjuk el, hogy a szerelem olyan felfokozott érzelmi állapot, amikor a szerelmes tudatát egy másik ember képe és a vele kapcsolatos emlékek, fantáziák töltik ki, testi és lelki tulajdonságait egyaránt eltúlozza. Minden vágya, hogy a közelében lehessen – leginkább szexuális kapcsolat formájában...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 5. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 április–májusi számában
ezekről olvashat:

2019 április–május

  • „Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban

    A barátok közötti egyenrangú kapcsolatban kiemelt szerepet kap egymás kölcsönös segítése, támogatása – ennek egyik legfontosabb módja egymás problémáinak megvitatása, átbeszélése. A közeli kapcsolatok nyújtotta intimitás alapvető emberi szükséglet. Nem mindegy, hogy ez az intimitás egy baráti kapcsolatban min alapul: negatív érzéseket előhívó, szinte vég nélküli közös rágódáson, ami bár megszilárdítja a barátságot, de rosszabb hangulathoz vezet, vagy olyan önfeltáráson, ami szélsőségektől mentesen segíti a problémák kommunikációját.

  • Agyunk öregedése

    Vannak, akikben szorongást kelt a gondolat, hogy az időskorral olyan gyógyíthatatlan betegségek alakulhatnak ki, mint például az Alzheimer-kór; vagy a fizikai képességek olyan mértékben korlátozódhatnak, hogy még a sarki élelmiszerüzletbe is kihívás eljutni. Nyugtalanító lehet a közelgő elmúlás gondolata is. Mások szerint az öregedés egyértelmű jele a bosszantó lassulás, feledékenység, a jelentéktelennek tűnő problémák felnagyítása, a beszűkülés, a körülményeskedés. Ugyanakkor optimista, pozitív gondolatok is megfogalmazódnak az öregedéssel kapcsolatban…

  • Pszichodinamikus terápiák

    A köznyelvben gyakran használjuk ezeket a kifejezéseket: analizálom magamat, elfojtottam a vágyaimat, kivetítettem másokra valamit, a tudattalanom üzent nekem. De mit is jelentenek ezek a szófordulatok? Tudjuk, hogy valahonnan Freudtól és a pszichoanalízisből eredeztethetők – de vajon értjük-e pontosan a 21. században a pszichoanalitikus gondolkodás lényegi elemeit, és tudjuk-e használni azokat problémáink kezelésében? Van-e értelme a mai kor emberének pszichoanalízissel vagy pszichodinamikus terápiákkal foglalkozni?

  • Lehet-e a függőséget gyógyítani? Az addikciós zavarok terápiás kihívásai

    Rögtön az egyik legjelentősebb kérdés: motivált-e a kliens a változásra? Merthogy nemritkán tapasztaljuk azt, hogy bár az illető eljön a rendelésre, voltaképpen nem saját elhatározásából, hanem a környezeti nyomásnak eleget téve jelent meg. A függőség ugyanis Janus-arcú zavar: egyfelől elvesz az egyéntől (pl. kapcsolatokat, munkahelyet, fizikai és mentális egészséget), másfelől azonban jutalmazza is. Szorongást old, menekülési útvonalat biztosít számára, kielégíti pillanatnyi intimitás-szükségletét, vagy éppen izgalomban tartja, stimulálja.

  • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!”

    Elsőként kapják a történeteket az átélt kínzásokról, megerőszakolásról, brutális férjekről, menekülésről, félelemről, megaláztatásról. De nincs idő megemészteni a hallottakat, mert míg az egyik oldalukon mesél az események elszenvedője, a másik oldalon ott a terapeuta, aki várja a fordítást, hogy segíthessen. Anyanyelvi szintű nyelvtudás, kulturális-szociológiai ismeretek, problémamegoldó-és beleérző képesség, precizitás, és ütésálló mentális felkészültség. Ennyi kell, és az ember máris terápiás tolmács…

ÉS MÉG: Élmény fénytörésben – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa – Hírek • Egy kattintásra a boldogságMiért rágódunk?„Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban • Jó-e nekünk a nosztalgia?Tények és érzelmek a vitábanHiszem, ha mondomMiből lesz a felnőtt agy? – A serdülőkort nem átvészelni, hanem megérteni kell • Nem elrontották – így született. Az ADHDAgyunk öregedéseDepresszió vagy hormonbetegség? • A PSZICHOTERÁPIÁRÓL – MINDENKINEK • Pszichodinamikus terápiákA munka örömeVirtuális virtuózokLehet-e a függőséget gyógyítani? – 2. rész • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!” Neked főztem, egyél még! – A feeder, aki kórosan „zabáltat” • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Miért kell újra és újra megrágni valamit, miért tépelődünk, miért rugózunk elmúlt dolgokon?

Lehetséges, hogy az elégedett kolbásztöltő boldogabb, mint az állandóan nyughatatlan önmegvalósító-alkotó ember?

Nem jön se elbocsátó szép üzenet, sem elköszönés, sem magyarázat...

A kisgyermekek legfontosabb motivációja nem belülről jön, hanem kívülről: ők elsősorban nem maguknak, hanem a szüleiknek akarnak megfelelni.

Nem idegen tőlünk, hogy elhiggyünk megmagyarázhatatlan – sokszor képtelennek tűnő – dolgokat, és az, hogy ezt a világ tiszteletre méltó hagyománynak vagy sületlenségnek...

Talán vannak, akik számára úgy tűnik, hogy a futás sokkal egyszerűbb dolog, mint egy művészeti alkotást létrehozni,