Igazságosabb gazdaság?
Vajon igazságosabbá lehet-e tenni a jelenlegi gazdaságot vagy sem? – teszik fel a kérdést az alternatív gazdaságról szóló vitákban. Vajon az emberi önzésre épülő gazdasági berendezkedés megingathatatlanul működik tovább, vagy létezik egy olyan új emberkép, amelyre egy új irányzatot lehet felépíteni?
Ezzel együtt fel kell tenni azt a kérdést is, miért nem mindegy a „tőlünk függetlenül” működő gazdaságnak, hogy mi mit gondolunk az emberekről?
A jelenlegi gazdasági működésünket irányító neoklasszikus közgazdasági elméletek emberképe a homo oeconomicus: a racionális, önérdekkövető, haszonmaximalizáló ember, akit a fogyasztói társadalom anyagi növekedésre épülő logikájának tökéletes alanyává tesz ösztönszerű versenyszelleme és az a képessége, hogy önmaga korlátlan vágyainak kielégítésén munkálkodjon egész életében – méghozzá úgy, hogy saját érdekeit a közösség fölé tudja helyezni. Ez ad magyarázatot arra, hogy miért hajlandó valaki még akkor is napi 15 órát dolgozni akár a családja kárára, ha már minden objektív mérce szerint gazdagnak minősül...
Annyira régen élünk már e feltételezések között, hogy többé-kevésbé el is fogadjuk őket. Igen, nézzünk körül! Az emberek önzők; a leggazdagabbak sosem tudják azt mondani, hogy elég – és épp elég példát látunk nap mint nap arra, ahogyan néhányan a közösség érdekei ellenében gyarapítják anyagi javaikat. Lehet ugyan, hogy ez kicsit zavar bennünket, de hát mit tehetünk? Az emberek már csak ilyenek. Ezek a természet törvényei... Ám egy kicsit mélyebben megvizsgálva ezeket a már-már megkérdőjelezhetetlennek tűnő alapvetéseket, talán el tudjuk ültetni a kétely apró magvait...
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 5. számában olvasható