Jelenlegi hely

Igazságosabb gazdaság?

Amint megengedjük magunknak, hogy az emberekről alkotott véleményünkbe más aspektusokat is beengedjünk, lehetővé válik a közös társadalmi értékek és alapelvek újradefiniálása

Vajon igazságosabbá lehet-e tenni a jelenlegi gazdaságot vagy sem? – teszik fel a kérdést az alternatív gazdaságról szóló vitákban. Vajon az emberi önzésre épülő gazdasági berendezkedés megingathatatlanul működik tovább, vagy létezik egy olyan új emberkép, amelyre egy új irányzatot lehet felépíteni?

Ezzel együtt fel kell tenni azt a kérdést is, miért nem mindegy a „tőlünk függetlenül” működő gazdaságnak, hogy mi mit gondolunk az emberekről?

A jelenlegi gazdasági működésünket irányító neoklasszikus közgazdasági elméletek emberképe a homo oeconomicus: a racionális, önérdekkövető, haszonmaximalizáló ember, akit a fogyasztói társadalom anyagi növekedésre épülő logikájának tökéletes alanyává tesz ösztönszerű versenyszelleme és az a képessége, hogy önmaga korlátlan vágyainak kielégítésén munkálkodjon egész életében – méghozzá úgy, hogy saját érdekeit a közösség fölé tudja helyezni. Ez ad magyarázatot arra, hogy miért hajlandó valaki még akkor is napi 15 órát dolgozni akár a családja kárára, ha már minden objektív mérce szerint gazdagnak minősül...

Annyira régen élünk már e feltételezések között, hogy többé-kevésbé el is fogadjuk őket. Igen, nézzünk körül! Az emberek önzők; a leggazdagabbak sosem tudják azt mondani, hogy elég – és épp elég példát látunk nap mint nap arra, ahogyan néhányan a közösség érdekei ellenében gyarapítják anyagi javaikat. Lehet ugyan, hogy ez kicsit zavar bennünket, de hát mit tehetünk? Az emberek már csak ilyenek. Ezek a természet törvényei... Ám egy kicsit mélyebben megvizsgálva ezeket a már-már megkérdőjelezhetetlennek tűnő alapvetéseket, talán el tudjuk ültetni a kétely apró magvait...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 5. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 december – 2019 januári számában
ezekről olvashat:

2018 december – 2019 január

  • Mit kockáztatsz?

    A mai kor embere irtózik a kellemetlenségektől, és – távoli őseivel ellentétben – a mindennapi életben nem is kell veszélyeket vállalnia. S mivel nem tud megküzdeni semmiért, az igazi öröm lehetőségét is elveszítette, írja Konrad Lorenz A civilizált emberiség nyolc halálos bűne című könyvében. Az emberi életet régebben jellemző „nagyszabású hullámhegyekből és -völgyekből alig észlelhető fodrozódás” lett. Ám rengetegen vannak, akik nem elégszenek meg a „fodrozódással”, és önként – ráadásul úgy tűnik, teljesen értelmetlenül – rendkívül kockázatos cselekvésekre vállalkoznak.

  • Párkapcsolati tojáshéjtánc – avagy borderline partnerrel az élet

    A párkapcsolat egy borderline személyiségzavarban szenvedő emberrel leginkább valamiféle tojáshéjtáncként írható le. Partnerének ugyanis olyan feszültségekre és kapcsolati történésekre kell felkészülnie, amelyek nem kevés szenvedést okozhatnak. A viharos párkapcsolati események hátterében (elsősorban) a borderline fél – és valamennyire partnere – korai kötődésbeli és alapvetően kedvezőtlen kapcsolati tapasztalatai állnak.

  • Aikido testnek és léleknek – a béke harcművészete

    A harcművészet szó hallatán gyakran az agresszió, a sérülések jutnak eszünkbe. De létezik egy harcművészeti ág, mely kifejezetten a békét, a nem ártást hirdeti, miközben mégis egy hatékony önvédelmi technika. Az aikidózás elősegíti a testi egészség megtartását, ugyanakkor a lélekre, pszichére gyakorolt hatásai olyan sokrétűek, hogy egyes esetekben már akár hatékonyabb lehet, mint egy pszichoterápia.

  • Rejtett üzenetek a társalgásban

    A rejtett jelentések születésének igazi terepe a társalgás világa. A társalgás sok mindent megmutat arról, milyen emberek is vagyunk – feszültek vagy lazák, körülményesek vagy rámenősek; arról, hogy mi is fontos számunkra, milyen az általános értékrendünk, s épp most a szendvics fontosabb számunkra vagy egy fiú érdeklődő tekintete; és arról is, aktuálisan milyen érzelmi állapotban vagyunk.

  • Virtuális valósággal a medve ellen

    „Hova futsz?” „Üldöz a medve!” – kiáltja kétségbeesetten az emberünk. „Milyen medve?” – hangzik a kézenfekvő kérdés. Főhősünk megáll, hátranéz – és nem ért semmit. „Ha nincs medve, nem kell futni” – gondolja, ugyanakkor érzi testében azt a feszültséget, amely vagy harcra, vagy futásra kényszerítené. Feszült, de fogalma sincs arról, miért.

ÉS MÉG:Mese egy szelfiről – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Döntés, választás, sors„A tökéletesség kényszerében élünk” • Anyád lehetnék – Korkülönbség a párkapcsolatban • Függés és függetlenségMi uraljuk a játékot – vagy a játék ural minket? Gyermekek a videojátékok bűvkörében • A ruha teszi – vagy nem teszi – az embert?Tekintsünk máshogy (is) a depresszióra! A karácsonyi nagy zabálás társadalomlélektanaA kávézás pszichológiája • Nézzünk a szavak mögé • Formát adni a lehetetlennek • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A pszichológusszakma képviselőiként követelik a törvény visszavonását.

Nyilvánvaló, hogy szüksége van rám, azt akarja, hogy foglalkozzak vele. Pedig már régen felnőtt.

A tinédzserek 95 százalékának van hozzáférése egy okostelefonhoz és 45 százalékuk majdnem folyamatosan online tartózk

Miért olyan égetően fontos tudnom, hogy vajon szerethető, elfogadható és elismerésre méltó vagyok-e?

A céltalanság olyan, mint egy feneketlen katlan - reményvesztettnek, elhagyatottnak érezzük magunkat.