Jelenlegi hely

Kíváncsi csecsemők

Már egyévesen megértik, miről beszélnek mások

A beszédtanulás, mint csak az emberre jellemző képesség roppant időigényes és nehéz feladat. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az első nyelv elsajátítása legkevesebb 5-7 évet vesz igénybe, holott az idegrendszeri érés ebben a periódusban legfogékonyabb. 

Szerző: 

Ennek egyik oka, hogy a beszéd megértése és a beszéd produkciója sokkal összetettebb kognitív folyamat, mint azt korábban a kutatók feltételezték...  A beszéd megértéséhez szinte soha nem elegendő önmagában a nyelvi tudás, mert a nyelvi kódok a beszédkontextustól függő elemek sokaságát tartalmazzák (a te, vagy az ott szavak eltérő dolgokra utalhatnak különböző helyzetekben), ráadásul a beszéd során, ha nem is tudatosan, de igyekszünk kitalálni a beszélő szándékát, hogy mit is szeretne közölni. Ehhez nélkülözhetetlen ismernünk, hogy a beszélő mit tud a világról és milyen célokat követ, mert ez a tudás nagymértékben befolyásolja az üzenet jelentését. Például az étkezőasztalnál elhangzó „Ideadnád a sót? mondatra nem eldöntendő kérdésként tekintünk. Ilyenkor nem igennel vagy nemmel válaszolunk, hanem – felismerve a beszélő szándékát (azt, hogy meg szeretné sózni az ételét) –, kérésként értelmezzük a nyelvi kód alapján egyébként kérdésnek tekinthető mondatot.

A kommunikációs tudáskészlet egyik fontos eleme – ahogy arra a fenti, sószórós példa is utalt – a képesség mások céljainak és tudásának nyomon követésére. Amennyiben feltételezzük, hogy ez valóban nélkülözhetetlen szerepet játszik a kommunikációban, akkor már csecsemőkorban, a beszéd elsajátítása előtt jelen kell lennie, hogy segítse az ismeretlen szavak és mondatok megértését és elsajátítását a babák számára.Ezt a kérdést járták körül a Közép-európai Egyetem kutatói. Vizsgálatukban arra voltak kíváncsiak, hogy a csecsemők valóban képesek-e kikövetkeztetni, miről kommunikálnak mások, ha a beszélgetőpartnerek és az általuk használt nyelv is ismeretlen számukra... A kutatás során arra a következtetésre jutottak, hogy a babák akkor is képesek megérteni azt, hogy mások miről beszélnek, ha nincsenek a megfelelő nyelvi ismeretek birtokában – pusztán az alapján, hogy észben tartják mások célját és tudását...

Úgy tűnik tehát, hogy nemcsak a felnőttek, de már a csecsemők is rendelkeznek olyan általános képességekkel, ami lehetővé teszi számukra a kommunikáció megértését. Ilyen képesség többek közt mások céljának és tudásának felismerése és nyomon követése. A hasonló következtetési képességek a kontextus figyelembevételének segítségével elég támpontot adhatnak a babáknak, hogy rájöjjenek az ismeretlen szavak jelentésére. Mindez nemcsak lehetővé teszi, de fel is gyorsítja a nyelvtanulást, és választ adhat arra is, miként értik meg a csecsemők az első általuk elsajátított szavakat.

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 4. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

2019 június–július

  • A kulturális sokk és az időutazás

    A globalizáció egyre gyakrabban teremt kultúraváltási helyzeteket. Diákok külföldre mennek tanulni, nemzetközi intézmények a dolgozóikat más országokba küldik, a jobb körülmények reményében egész családok váltanak hazát, illetve gyakran emberek tömegeinek kell akaratuk ellenére menekültként a saját kultúrájuktól eltérő országban folytatni életüket. A kulturális sokk fogalma tehát mindinkább előtérbe kerül.

  • Megbízható tanúk-e a gyermekek?

    A feltételezések szerint a gyerekek a felnőtteknél hajlamosabbak arra, hogy hamis emlékekről számoljanak be. Mennyire megbízhatóak tehát tanúvallomásaik? Vajon képesek-e megbízhatóan, torzításmentesen mesélni egy eseményről? Mennyire befolyásolhatók a kérdező által? Mit lehet tenni annak érdekében, hogy minél megbízhatóbb tanúvallomásokat kapjunk?

  • „Elég magas lesz kosarasnak?” – A fiatalok fejlettségi szintjéről nem a naptár árulkodik. De akkor mi?

    Képlékeny határokkal fészkelte be magát a serdülőkor a gyermek- és a felnőttlét közé. A fejlődési szakasz meghatározása nemcsak izgalmas elméleti kérdés: fontos oktatási, egészségügyi, büntetőjogi implikációkat rejt magában, hogy mennyire tartunk érettnek valakit. Miért van az, hogy kizárólag a naptár alapján hozunk ilyen döntéseket? A PPKE BÉTA projektjének serdülőkorról szóló cikksorozata most a biológiai kor becslési eljárásait mutatja be.

  • Légy önmagad terapeutája! A kognitív pszichoterápia

    Pszichés zavarokban szenvedők gyakran eltúlozzák, rendkívül szubjektíven értelmezik a helyzetüket, ami intenzív érzelmi állapotokhoz vezet, és ez megfordítva is igaz: erősen zaklatott, dühös vagy stresszes állapotban sérül a valóság objektív felfogása. Felfokozott érzelmi állapotban szélsőségesen negatívan vagy pozitívan értékeljük az egyes helyzeteket, és ez ráadásul még a cselekedeteinket is befolyásolja. Miután mind a tapasztalat, mind a klinikai pszichológiai kutatások azt bizonyítják, hogy az érzelmi problémák forrása gyakran a torzult, hibás gondolkodás, a kognitív viselkedésterápia célja az alaposabb önismeret.

  • Muzsikus a díványon – Személyiség és zenei teljesítményszorongás

    Képzeljük csak el, hogy érezheti magát egy alapvetően zárkózott, érzékeny és kissé szorongó ember, amikor ki „kell” állnia több száz ember elé, és az addig a próbatermek magányában csiszolgatott művet rá szegeződő szempárok százainak kereszttüzében kell hibátlanul bemutatnia?

ÉS MÉG: Egy gallér üzenete – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaHová tűntek az érzelmek?A háttérbe szorított szolidaritás. Összetartozás, együttérzés, közösségvállalás • „Ne forgasd ki a szavaimat!” – Szalmabábok a vitában • Túl a babonán – avagy a kényszerek markábanKulináris terápiaA trollok pszichológiájaAz agy öregedése – az időskori demenciák • Motiváció: tényleg szükség van rá?Egy jó tér csodákat művelhet – Beszélgetés Sylvester Ádám építésszel • Az örökmozgó szem • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Sok tanár ilyenkor rögtön azt kérdezi: miért nem veszik komolyan az órámat, miért ilyen lusták?

A kényszerek rengeteg időt és energiát vesznek el a gyermektől, emellett állandó feszültségben éli a mindennapjait, nem képes ellazulni, önfeledten játszani, mert a kényszer...

Ennek a kialakítása pedig a szülőn múlik, és bizony nem csak úgy, hogy büntetésképpen eltiltja a képernyőtől a gyerek

Ezt a legtöbb család katasztrófaként éli meg, és azonnal elindul a bűnbakkeresés.

Az iskolai bántalmazás nem új keletű probléma, bár vannak olyan formái, amelyek az utóbbi időben terjedtek el.