Jelenlegi hely

Minden nőnek kell egy jó barátnő!

Nem kell álarcot viselnünk, meghallgat és megért bennünket.

Irigység, féltékenység, véd- és dacszövetség – folytathatnám a sort, de biztos, hogy mindenkinek más jut eszébe a barátságról. Főleg a női barátságról, mely fontos támasz lehet a mindennapokban, hiszen a legjobb barátnő puszta jelenlététől is jobban érezzük magunkat – ám ugyanakkor ő az, aki meg is keserítheti az életünket. 

Nem kell álarcot viselnünk, meghallgat és megért bennünket. Rengeteg érték van ezekben a – sajnos még a mai napig is megmosolygott – kapcsolatokban. A kutatók mégis ritkán foglalkoztak e témával, a felnőtt nők közötti barátságról mindeddig kevés tudományos értékű írás született. A férfiak pedig hol leértékelik, hol irigylik azt a bensőséges, intim légkört, amit a nők képesek megteremteni egymás között...

Sokszor halljuk, hogy a nők állandóan „lelkiznek”, azonban itt sokkal többről van szó. Barátnőjük társaságában kifejezhetik és megfogalmazhatják negatív és pozitív érzéseiket, jobban megismerhetik saját magukat. A barátnő empatikusan visszatükrözi érzéseiket, ami elősegítheti a problémák átlátását és megoldását, a jelentőségteljes, mély beszélgetések pedig mindkét félre nagyon jó hatással vannak. Egy friss kutatás is igazolta, hogy sokkal boldogabbaknak érezzük magunkat, ha érdemi dolgokról, s nem az időjárásról beszélgetünk. A barátnőnkkel igazán önmagunk lehetünk, míg a férfiak jelenlétében sokszor szerepet játszunk. A barátnőkapcsolat az önismeret és magabiztosság forrása, hiszen a szorongásmentes légkör lehetőséget ad számunkra, hogy rájöjjünk, milyenek is vagyunk valójában, megtalálhatjuk saját identitásunkat, így önértékelésünk is javul. A kutatások szerint pedig az egészséges önértékeléssel rendelkező nők kevesebb depressziós tünetet mutatnak, különösen, ha veszteségszituációval kell megbirkózniuk.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 4. számában olvasható

 

 

A Mindennapi Pszichológia
2018 augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • A „menetiránynak megfelelően” élj!

    Sokan panaszkodnak arra, hogy az élet gyorsvonati sebességgel szalad el mellettük, ők pedig pusztán szemlélői, de nem résztvevői az eseményeknek. Mikor is élünk? A fogantatástól a halál pillanatáig tartó időszak tulajdonképpen csak az a pici vízszintes vonal a két évszám közt, egy sírkövön. Mi fér ebbe bele? Mit tekintünk Életnek?

  • Légy főszereplője saját életednek!

    „Amikor megszületünk, hercegnek vagy királykisasszonynak születünk, csak az élet csókjaitól válhatunk békává.” Miért vagyunk statiszták a saját életünkben? Hogy történhetett ez? Eric Berne szavai szerint világra jöttünkkor főhősnek érkeztünk saját színpadunkra. Akkor még a permanens jelen állapota uralkodott. Ha épp jókedvünk volt, belemosolyogtunk a világba, ha pedig ráeszméltünk, hogy „nem kerek a világ”, bátran üvölthettünk, kifejezve autentikus érzéseinket.

  • Kíváncsi csecsemők – Már egyévesen megértik, miről beszélnek mások

    A beszédtanulás, mint csak az emberre jellemző képesség roppant időigényes és nehéz feladat. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az első nyelv elsajátítása legkevesebb 5-7 évet vesz igénybe, holott az idegrendszeri érés ebben a periódusban legfogékonyabb. Ennek egyik oka, hogy a beszéd megértése és a beszéd produkciója sokkal összetettebb kognitív folyamat, mint azt korábban a kutatók feltételezték.

  • Energiaháború: létezik-e a csí?

    Régóta dúl a háború két csoport között. A szembenálló felek több kérdésben is másképp gondolkoznak. Az ellentétek leginkább az „energia”, életerő, csí, prána… létezésének kérdése körül bontakoznak ki… A két fél közt persze ritka a nyílt agresszió, inkább saját köreikben: rendelőikben, konferenciáikon, fesztiváljaikon támadják a másik felet, néha tévényilatkozatokkal, honlapokkal, röplapokkal igyekeznek a maguk oldalára állítani a közvéleményt.

  • Reménytelenül

    Az öngyilkosság tabutéma, még a róla való gondolkodás is bénító lehet. Kiválthat elutasítást, haragot, szégyent, szomorúságot vagy dühöt, vagy egyszerűen csak nem akarunk foglalkozni vele. Ugyanakkor megkerülhetetlen, mert Magyarország kifejezetten rossz helyen szerepel az öngyilkossági statisztikákban, de azért is, mert minden befejezett öngyilkosság legalább hat ember – közeli barát, családtag, kolléga, osztálytárs – életét érinti közvetlenül.

ÉS MÉG: Éleslátás – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • „Ne hagyd, hogy elmenjen melletted az élet”„Másodiknak lenni lehet jó életstratégia” – Beszélgetés dr. Lénárt Ágotával • Az „elvesztett apaság” – férfiak és a művi abortuszMinden nőnek kell egy jó barátnő!Bullying az iskolai közösségekbenSzívügyeink – Hitek és tévhitek az anyagcsere zavarainak és a szív- és érrendszer betegségeinek összefüggéseiről • Csillagászat a sejtjeinkben – avagy bioritmus és testi-lelki egészség • Emlékezz a tanulásért – és ne fordítva! Egy új oktatási módszer alapjai • Amit csak a Küklopsz látDemencia, életvég, döntések • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Ha a múltban és a jelenben sikeresen elértük kitűzött céljainkat, a jövőben is ezt tételezzük fel önmagunkról.

Manapság, amikor mindent a sikeresség mércéjével mérünk, nagyon nehéz kialakítani azt az elégedettségi szintet, ahol

„Anya! Fáj a hasam, nem szeretnék ma iskolába menni!” – ez a kérés talán gyakrabban hangzik el iskolai konfliktus, mint fizikai betegség következtében.

Lovaink nemcsak folyamatosan tükrözik és formálják belső pszichofiziológiai állapotunkat, de megmutatják azt is, hogy milyen társaik vagyunk.

Miért olyan égetően fontos tudnom, hogy vajon szerethető, elfogadható és elismerésre méltó vagyok-e?

Minden ember olyan biztonságos kötődésre vágyik, melyben átélheti a bizalmat, a nyugalmat, azt, hogy a másik nem fogja bántani.