Jelenlegi hely

Az elvesztett apaság

Férfiak és a művi abortusz
Annak, hogy egy férfi „érintettként” legyen jelen egy terhesség megszakításában, előfeltétele, hogy tudjon róla

Minden gyermek megfoganásához a nő mellett egy férfi is kell – mondjuk sokszor, de talán ritkábban gondolunk arra, hogy egy várandósság megszüntetése nemcsak a nőt, hanem az abban részes férfit is érinti. 

Már akkor is gondban vagyunk, ha meg kell neveznünk ezeket a férfiakat – apának nyilván nem hívhatjuk őket, úgyhogy leginkább a „partnere művi abortuszában érintett férfi”, „a férfi, akinek partnere elvetette a terhességét” vagy hasonló körülírások maradnak, amelyek egyből ki is jelölik a férfiak peremhelyét a témában. A művi abortuszban és az azt követő regenerálódási időszakban is a nő teste érintett – vagyis testi oldalról nézve a terhesség és annak elvetetése valóban csak a nőt érintő kérdés. Ha egy lépéssel tovább megyünk, s ehhez hozzávesszük, hogy a várandósság és annak megszakítása – ahogy minden, a testben zajló folyamat, változás és beavatkozás – befolyásolja a pszichés működést, még mindig kezelhetnénk az abortuszt kizárólag női témaként. Kimondatlanul ugyan, de ezt a megközelítést képviseli az abortusz-kérdés minden olyan tematizálása, amelyben a nők saját testük feletti önrendelkezését állítják szembe a magzat élethez való jogával, és a férfi, mint „harmadik fél” nézőpontja egyáltalán meg sem jelenik.

Pszichológiai oldalról nézve ugyanakkor a művi abortusz egy olyan speciális élethelyzet, amely mindig egy konkrét döntés hatására áll elő, és visszafordíthatatlan következményekkel jár. Ilyen értelemben (függetlenül attól, hogy ezt a döntést ki és milyen okból hozta meg) a terhességmegszakítás nemcsak a nőt, hanem a várandósságban részes férfit is érinti, neki is dolga van az apaság elvesztésének lelki értelemben vett feldolgozásával, és ez – hasonlóan a nőkhöz – a férfiaknál is járhat nehézségekkel, lelki problémákkal, akár mentális zavarokkal is. (A terhesség megszakítása természetesen nem minden esetben okoz pszichés problémákat sem a nőknél, sem férfi partnereiknél, ez részben az egyedi élethelyzet, részben a személyes jellemzők, az egyéni sérülékenység függvénye.) Vagyis a művi abortusz kapcsán a lelki tényezőkre irányuló fokozott figyelem nemcsak a nők, hanem a férfiak esetében is indokolt lenne.

Persze annak, hogy egy férfi „érintettként” legyen jelen egy terhesség megszakításában, előfeltétele, hogy tudjon róla...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 4. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Törvényszerű, hogy partnereinket saját belső rendezettségünknek, integráltságunk fokának megfelelően választjuk – nincs ezzel másképp a nárcisztikus ember sem.

Egy férfitól – mióta világ a világ – azt várjuk el, hogy legyen olyan, akire támaszkodni lehet, aki szeretni tud, aki bátor és határozott.

A családterápia alapfeltevése, hogy a családon belül megjelenő érzelmi és viselkedési nehézség, tünet nemcsak az egyénhez tartozik, hanem a családi rendszer működésének zavarát...

Az 1960-as évekig egy férfi és egy nő együttélése gyakorlatilag kizárólag házasságon alapulhatott. Az ettől eltérő módozatokat a társadalom elutasította - manapság azonban az...

Egy párkapcsolat kezdeti szakaszában ma nagyon gyakran nem látni sem a bizalmat, sem a türelmet, de még a nyugalmat sem. Úgy tűnik, ma nem lehet hinni a másiknak...

De vajon hová vezet ez a folyamat? Milyen hatással van ez a kapcsolatainkra és a gyerekeinkre?