Jelenlegi hely

Sokszínű segítőtársunk: a ló

A lovak tisztán reagálnak arra, amit belőlünk érzékelnek

Egyre több helyszínen, egyre több szerepben találkozhatunk ma lovakkal. A hobbiból, társállatként tartottak, a lovassportok széles palettáján át a lovasterápia különböző ágaiban és egészségmegőrzésben, valamint a ló-asszisztált tréningeken túl akár a színházak világáig – mindenütt ott van a ló. 

Mi lehet az oka annak, hogy más állatokhoz képest nehezebb és költségesebb tartási módja ellenére egyre többen keresik a lehetőséget, hogy életük részévé tegyék azokat az élményeket, amelyek a lovak mellett – és hátán – megélhetőek? Vajon milyen elemi pszichológiai igényeket szolgálhat ki a civilizált városi ember esetében?

Az állatok, köztük a lovak számos pszichológiai igényünket képesek kiszolgálni – ez lehet az egyik alapvető oka annak, hogy a tartásukkal együtt járó költségek, időráfordítás és felelősség ellenére sokan választják a lovaglást hobbijuknak...

A ló  rögtön visszajelzést ad nekünk arról, ha túlságosan feszülten érkezünk meg mindennapi túlpörgetett életünkből–mindig őszinte és aktuális reakcióival hozzásegít bennünket ahhoz, hogy „képbe jöjjünk” saját pszichológiai állapotunkkal kapcsolatban, és visszanyerjük belső egyensúlyunkat... A lovak képesek átvenni a rajta ülő feszültségét vagy éppen nyugodtságát, és ezzel hatni lehet a viselkedésükre. Mindez persze fordítva is igaz: a nyugodt ló képes a lovasát is megnyugtatni. A ló-ember kapcsolat érzelem-szabályozó tulajdonsága pedig terápiásan is jól kihasználható...

Lovaink nemcsak folyamatosan tükrözik és formálják belső pszichofiziológiai állapotunkat, de megmutatják azt is, hogy milyen társaik vagyunk. Azok a visszajelzések, amelyeket velük kapcsolatba kerülve adnak nekünk, általában jól rímelnek arra, amit embertársainktól kapunk – vagy kapnánk, ha meghallanánk. A lovak által nyújtott tükör megkérdőjelezhetetlenül hiteles, hiszen jól tudjuk, hogy semmilyen hátsó szándék nem vezérli őket, egyszerűen csak tisztán reagálnak arra, amit belőlünk érzékelnek – a pszichológiai lovasterápia során gyakran tapasztaljuk, hogy ezt a még azok a kliensek is azonnal elfogadják, akiknek az a problémájuk, hogy embertársaiktól nehezen fogadnak el bármilyen visszajelzést, vagy éppen súlyosan torzítják azokat...

A lovas pszichoterápia során számos lélektani modellhelyzet megjelenik a lovakkal való kapcsolatban. Megbízhatok-e egy nálam sokkal erősebb nem-emberben (bizalom)? Képes vagyok-e saját akaratommal ezt a nagy állatot mozgatni (önbizalom-önérvényesítés)? Milyen érzés nekem lóháton lenni (biztonság-kiszolgáltatottság)? Mit engedek és mit nem a lónak (határok kijelölése, énerősítés, énhatékonyság)? Képes vagyok-e egyértelmű üzeneteket adni neki (kommunikáció)? Rá tudom-e venni arra, ami számára esetleg kényelmetlen (konfliktuskezelés)?  Ezek a modellhelyzetek meglepően könnyen átvihetők a kliensek igazi élethelyzeteire, ezért a lovasterápia hatására számos életvezetési nehézség vagy akár súlyosabb pszichés zavar esetében is viszonylag gyors változás indul be...

Az egyszerű, hiteles és félreérthetetlen kommunikációval a lovak képesek az egyébként nehezen megnyíló pácienseket is elérhetővé tenni – ilyenkor a ló tulajdonképpen hidat képez a páciens és a terapeuta között...

 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 3. számában olvasható

 

 

 

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Felbátorodva az anonimitás adta lehetőségektől, egy teljesen más személyiséget öltenek magukra, nemritkán kitolva erkölcsi határaikat is.

Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?

Törvényszerű, hogy partnereinket saját belső rendezettségünknek, integráltságunk fokának megfelelően választjuk – nincs ezzel másképp a nárcisztikus ember sem.

A boldogság egyik kulcsa  az, hogy a negatív életesemények felismerése mellett legyünk érzékenyek a pozitívokra is!

Életünk során rengeteg szócsatát vívunk - s a vita igenis produktív tud lenni, nemcsak a feszültség levezetése céljából. 

Egy férfitól – mióta világ a világ – azt várjuk el, hogy legyen olyan, akire támaszkodni lehet, aki szeretni tud, aki bátor és határozott.