Jelenlegi hely

Sokszínű segítőtársunk: a ló

A lovak tisztán reagálnak arra, amit belőlünk érzékelnek

Egyre több helyszínen, egyre több szerepben találkozhatunk ma lovakkal. A hobbiból, társállatként tartottak, a lovassportok széles palettáján át a lovasterápia különböző ágaiban és egészségmegőrzésben, valamint a ló-asszisztált tréningeken túl akár a színházak világáig – mindenütt ott van a ló. 

Mi lehet az oka annak, hogy más állatokhoz képest nehezebb és költségesebb tartási módja ellenére egyre többen keresik a lehetőséget, hogy életük részévé tegyék azokat az élményeket, amelyek a lovak mellett – és hátán – megélhetőek? Vajon milyen elemi pszichológiai igényeket szolgálhat ki a civilizált városi ember esetében?

Az állatok, köztük a lovak számos pszichológiai igényünket képesek kiszolgálni – ez lehet az egyik alapvető oka annak, hogy a tartásukkal együtt járó költségek, időráfordítás és felelősség ellenére sokan választják a lovaglást hobbijuknak...

A ló  rögtön visszajelzést ad nekünk arról, ha túlságosan feszülten érkezünk meg mindennapi túlpörgetett életünkből–mindig őszinte és aktuális reakcióival hozzásegít bennünket ahhoz, hogy „képbe jöjjünk” saját pszichológiai állapotunkkal kapcsolatban, és visszanyerjük belső egyensúlyunkat... A lovak képesek átvenni a rajta ülő feszültségét vagy éppen nyugodtságát, és ezzel hatni lehet a viselkedésükre. Mindez persze fordítva is igaz: a nyugodt ló képes a lovasát is megnyugtatni. A ló-ember kapcsolat érzelem-szabályozó tulajdonsága pedig terápiásan is jól kihasználható...

Lovaink nemcsak folyamatosan tükrözik és formálják belső pszichofiziológiai állapotunkat, de megmutatják azt is, hogy milyen társaik vagyunk. Azok a visszajelzések, amelyeket velük kapcsolatba kerülve adnak nekünk, általában jól rímelnek arra, amit embertársainktól kapunk – vagy kapnánk, ha meghallanánk. A lovak által nyújtott tükör megkérdőjelezhetetlenül hiteles, hiszen jól tudjuk, hogy semmilyen hátsó szándék nem vezérli őket, egyszerűen csak tisztán reagálnak arra, amit belőlünk érzékelnek – a pszichológiai lovasterápia során gyakran tapasztaljuk, hogy ezt a még azok a kliensek is azonnal elfogadják, akiknek az a problémájuk, hogy embertársaiktól nehezen fogadnak el bármilyen visszajelzést, vagy éppen súlyosan torzítják azokat...

A lovas pszichoterápia során számos lélektani modellhelyzet megjelenik a lovakkal való kapcsolatban. Megbízhatok-e egy nálam sokkal erősebb nem-emberben (bizalom)? Képes vagyok-e saját akaratommal ezt a nagy állatot mozgatni (önbizalom-önérvényesítés)? Milyen érzés nekem lóháton lenni (biztonság-kiszolgáltatottság)? Mit engedek és mit nem a lónak (határok kijelölése, énerősítés, énhatékonyság)? Képes vagyok-e egyértelmű üzeneteket adni neki (kommunikáció)? Rá tudom-e venni arra, ami számára esetleg kényelmetlen (konfliktuskezelés)?  Ezek a modellhelyzetek meglepően könnyen átvihetők a kliensek igazi élethelyzeteire, ezért a lovasterápia hatására számos életvezetési nehézség vagy akár súlyosabb pszichés zavar esetében is viszonylag gyors változás indul be...

Az egyszerű, hiteles és félreérthetetlen kommunikációval a lovak képesek az egyébként nehezen megnyíló pácienseket is elérhetővé tenni – ilyenkor a ló tulajdonképpen hidat képez a páciens és a terapeuta között...

 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 3. számában olvasható

 

 

 

A Mindennapi Pszichológia
2019 február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2019 február–március

  • Káosz a nevelési elvekben

    Elgondolkodtató, hogy napjainkban mennyire eszköztelenek a szülők a gyereknevelésben. Modern társadalmunkban már jó ideje nem kapnak előregyártott értékrendszert, a régi elvekben pedig már nem hisznek. Sokan a zsigereikben érzik, gyerekként mennyit szenvedtek a főként megfélemlítésre és az érzések elnyomására építő nevelés miatt. Meg is fogadták, hogy ők ilyet soha! A kiélezett konfliktushelyzetek és az eszköztelenség azonban mégis oda vezet, hogy minden fogadalmuk ellenére a régi módszerhez folyamodnak.

  • Függetlenség – mindenekfelett

    A túlhangsúlyozottan független ember gyakran nem is a közelségtől való félelem miatt szenved, hiszen ezeket a helyzeteket aktívan elkerüli. Nem szívesen ígérkezik el például előre egyezetetett baráti találkozókra vagy randira, szereti az utolsó pillanatig fenntartani, mikor tud menni – azzal, ha elígérkezne, csorbulna függetlenség-érzése. Sokszor a munkára hivatkozik és így is éli meg: „nem tudom, mikor végzek”. Ha elköteleződne, a saját feladatait kellene a találkozóhoz igazítani, és ezen a ponton élné meg, hogy szabadsága korlátozott

  • Ártalmas környezet vagy ártalmas gondolat? – Vitatott környezeti betegségek

    Létezik a környezeti faktorokhoz kapcsolt panaszoknak egy olyan csoportja, amelyek esetében tudományosan nem elfogadott az ok-okozati összefüggés, a páciensek azonban mégis meg vannak győződve arról, hogy kínzó tüneteik, megromlott egészségi állapotuk mögött a modern, urbánus környezet valamely eleme áll: az elektromágneses terek, egyes illatos/kellemetlen szagok (pl. parfümök, tisztítószerek, friss papír), a mindennapos zaj (pl. a légkondicionáló berregése, a papír zizegése) vagy bizonyos épületekben való tartózkodás.

  • Hogyan éljük túl a munkahelyi terrort?

    A munkahely világa éppen olyan színpad, mint az élet összes más területe. Mindenki színész, aki illúziót kelt, és egyben néző is, aki mások és a saját(!) előadását vagy annak egy részét figyeli – és olykor elhiszi. E színházban a bántó hangvétel, a mentális terror is a „művészi kelléktár” része. Mi áll az arrogancia hátterében? Hogyan lehetünk védettek az elszabadult vezető lélektani ámokfutásával szemben?

  • Karmaváltás – egyedül 3 gyerekkel és az autizmussal Indiában

    A nyáron váratlanul, mesébe illő módon, adódott egy lehetőségünk, hogy egy jó hírű indiai Guru, mint második fehér pácienseket, fogadná az autizmussal élő gyermekeimet és vállalja, hogy meggyógyítja őket... Az autizmus és az értelmi fogyatékosság nem betegségek, ezért nem is gyógyíthatók. A Guru mégis azt mondja, tud segíteni. Megváltoztatja a karmájukat… Hív India. Az új életet, az új jövőt választom. Megér egy évet az életemből, még ha életem legnehezebb éve is lesz, hogy jobb jövője lehet a gyerekeimnek… Nem állítom, hogy nem félek. De erősebb az az érzés, hogy mennem kell…

ÉS MÉG: A piros vödör – A főszerkesztő előszava  A pszichológia világa  Tudom, mit tudsz – avagy a csecsemők tudatelméleti képességei • Teljesítményszorongás  Te hogyan szakítasz? Eltűnés, jegelés, kispadoztatás  Miben segíthetnek a cuki nyuszik?Stresszelek, ezért fáj a fejem… fáj a fejem, ezért stresszelek  Szívközelben a virtuális valóság (VR)  Mítoszok és tévhitek az öngyilkosságról  Lehet-e a függőséget gyógyítani? Függőség és társadalom  „Legyőzni a másikat nagyon könnyű – meggyőzni sokkal nehezebb” • A lehetetlen illúziója Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Nem jön se elbocsátó szép üzenet, sem elköszönés, sem magyarázat...

A kisgyermekek legfontosabb motivációja nem belülről jön, hanem kívülről: ők elsősorban nem maguknak, hanem a szüleiknek akarnak megfelelni.

Nem idegen tőlünk, hogy elhiggyünk megmagyarázhatatlan – sokszor képtelennek tűnő – dolgokat, és az, hogy ezt a világ tiszteletre méltó hagyománynak vagy sületlenségnek...

Talán vannak, akik számára úgy tűnik, hogy a futás sokkal egyszerűbb dolog, mint egy művészeti alkotást létrehozni,

Az emberi életet régebben jellemző „nagyszabású hullámhegyekből és -völgyekből alig észlelhető fodrozódás” lett.

A jó hír, hogy gondolkodásunk mintázatai is módosíthatók, és meg lehet állítani a negatív belső beszédet.