Jelenlegi hely

Szerethető vagyok? Az elutasítástól való félelem

Mintha mindenért ők lennének a felelősek...

Minden ember olyan biztonságos kötődésre vágyik, melyben átélheti a bizalmat, a nyugalmat, azt, hogy a másik nem fogja bántani. A szeretet utáni vágy felnőtt korban legfőképpen a csecsemőkori érzelmi kötődések alapján formálódik. 

Szerző: 

Ha annak idején a szeretett személy (az anya) érzelmileg elérhető volt, akkor egyszersmind a tehetetlenség és jelentéktelenség tudattalan érzésével szemben is védelmet nyújtott. Ez ad később alapot ahhoz, hogy az ember elinduljon felfedezni a világot, és adaptív válaszokat tudjon adni a környezeti hatásokra. A korai érzelmi kapcsolat jó esetben tehát olyan köteléket teremt, mely segít a felnőttkori társas kapcsolatok megteremtésében és fenntartásában is. Ám ha valakinek korai életéveiben az anyja hullámzó érzelmekkel vagy érzelmi elérhetetlenséggel jellemezhető, az nem a biztonságot, hanem a szeparáció kínzó élményét kapja, ami a későbbiekben ahhoz vezet, hogy folyamatosan „ellenőriznie” kell a környezetét. Így alakul ki az a tudattalan szeretetreméltósági törekvés, amely akár évtizedeken keresztül is tarthat, anélkül, hogy tudna erről a tulajdonságáról. Ez aztán egy olyan érzelmi stratégiává formálódik, melyet az állandóan szorongó, ragaszkodó megkapaszkodás jellemez társas kapcsolataiban is.

Gyakran esnek áldozatul saját tudattalan érzelmeiknek azok, akik környezetüket folyamatosan biztonságosnak és pozitívnak akarják érezni. Az önbizalom és a nyugalom számukra olyan érzések, amiket másoktól kapnak – tehát állandó visszajelzések megszerzésére törekednek, még olyan áron is, hogy egyre többet kell beáldozniuk önmagukból. Az ilyen „kihelyezett” önbizalom pedig kétséges dolog: mindig biztosítani kell a létrejöttét, nem lehet lazítani, mindig meg kell felelni az elvárásoknak, és magas szinten teljesítve azokat, tudattalanul is állandó készenlétbe kell helyezkedni. Ekkor láthatjuk azt, hogy valaki mindig a környezetét monitorozza, figyeli, hogy elégedettek-e vele, képes egy elkapott szó vagy egy gesztus után szorongást érezni, ha úgy értelmezi, bizonytalan vagy negatív volt, amit látott... Mintha mindenért ők lennének a felelősek, figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy nemcsak ők lehetnek a „rosszak”.

Akinek a tudattalan szeretetreméltósági törekvése mindent felülír, az valóban csak akkor nyugszik meg, ha úgy érezheti, mindent megtett azért, hogy elfogadják.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 3. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • A „menetiránynak megfelelően” élj!

    Sokan panaszkodnak arra, hogy az élet gyorsvonati sebességgel szalad el mellettük, ők pedig pusztán szemlélői, de nem résztvevői az eseményeknek. Mikor is élünk? A fogantatástól a halál pillanatáig tartó időszak tulajdonképpen csak az a pici vízszintes vonal a két évszám közt, egy sírkövön. Mi fér ebbe bele? Mit tekintünk Életnek?

  • Légy főszereplője saját életednek!

    „Amikor megszületünk, hercegnek vagy királykisasszonynak születünk, csak az élet csókjaitól válhatunk békává.” Miért vagyunk statiszták a saját életünkben? Hogy történhetett ez? Eric Berne szavai szerint világra jöttünkkor főhősnek érkeztünk saját színpadunkra. Akkor még a permanens jelen állapota uralkodott. Ha épp jókedvünk volt, belemosolyogtunk a világba, ha pedig ráeszméltünk, hogy „nem kerek a világ”, bátran üvölthettünk, kifejezve autentikus érzéseinket.

  • Kíváncsi csecsemők – Már egyévesen megértik, miről beszélnek mások

    A beszédtanulás, mint csak az emberre jellemző képesség roppant időigényes és nehéz feladat. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az első nyelv elsajátítása legkevesebb 5-7 évet vesz igénybe, holott az idegrendszeri érés ebben a periódusban legfogékonyabb. Ennek egyik oka, hogy a beszéd megértése és a beszéd produkciója sokkal összetettebb kognitív folyamat, mint azt korábban a kutatók feltételezték.

  • Energiaháború: létezik-e a csí?

    Régóta dúl a háború két csoport között. A szembenálló felek több kérdésben is másképp gondolkoznak. Az ellentétek leginkább az „energia”, életerő, csí, prána… létezésének kérdése körül bontakoznak ki… A két fél közt persze ritka a nyílt agresszió, inkább saját köreikben: rendelőikben, konferenciáikon, fesztiváljaikon támadják a másik felet, néha tévényilatkozatokkal, honlapokkal, röplapokkal igyekeznek a maguk oldalára állítani a közvéleményt.

  • Reménytelenül

    Az öngyilkosság tabutéma, még a róla való gondolkodás is bénító lehet. Kiválthat elutasítást, haragot, szégyent, szomorúságot vagy dühöt, vagy egyszerűen csak nem akarunk foglalkozni vele. Ugyanakkor megkerülhetetlen, mert Magyarország kifejezetten rossz helyen szerepel az öngyilkossági statisztikákban, de azért is, mert minden befejezett öngyilkosság legalább hat ember – közeli barát, családtag, kolléga, osztálytárs – életét érinti közvetlenül.

ÉS MÉG: Éleslátás – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • „Ne hagyd, hogy elmenjen melletted az élet”„Másodiknak lenni lehet jó életstratégia” – Beszélgetés dr. Lénárt Ágotával • Az „elvesztett apaság” – férfiak és a művi abortuszMinden nőnek kell egy jó barátnő!Bullying az iskolai közösségekbenSzívügyeink – Hitek és tévhitek az anyagcsere zavarainak és a szív- és érrendszer betegségeinek összefüggéseiről • Csillagászat a sejtjeinkben – avagy bioritmus és testi-lelki egészség • Emlékezz a tanulásért – és ne fordítva! Egy új oktatási módszer alapjai • Amit csak a Küklopsz látDemencia, életvég, döntések • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Ha a múltban és a jelenben sikeresen elértük kitűzött céljainkat, a jövőben is ezt tételezzük fel önmagunkról.

Manapság, amikor mindent a sikeresség mércéjével mérünk, nagyon nehéz kialakítani azt az elégedettségi szintet, ahol

A legjobb barátnőnkkel ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, mindegy, mennyi idő telt el az utolsó találkozás óta.

„Anya! Fáj a hasam, nem szeretnék ma iskolába menni!” – ez a kérés talán gyakrabban hangzik el iskolai konfliktus, mint fizikai betegség következtében.

Lovaink nemcsak folyamatosan tükrözik és formálják belső pszichofiziológiai állapotunkat, de megmutatják azt is, hogy milyen társaik vagyunk.

Miért olyan égetően fontos tudnom, hogy vajon szerethető, elfogadható és elismerésre méltó vagyok-e?