Jelenlegi hely

„Virágba borult csillagok”

Népi motívumkincsünk üzenetének felhasználása a művészetterápiában
A magyar nyelv „természet” szava egyszerre jelenti a külső bioszférát és az ember belső lelki világát.

Változni látszik az a korábbi álláspont, hogy a népművészet elsősorban múzeumba való, és csak mint érdekesség játszhat szerepet a mai átlagember életében. 

A XX. század végén, a harmadik évezred küszöbén a régi kultúrák – és így a magyar népi műveltség is – új megvilágításba kerültek. A régi megközelítések és vizsgálatok mellett a mai ember új szempontok szerint kezdi értékelni őket. Korábban elsősorban a társadalmi-történelmi viszonylatok oldaláról vizsgálták, ma előtérbe került a természeti viszonyok és a lélektan oldaláról történő megközelítés. Egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a múló értékek mellett örök érvényű értékek is megfogalmazódnak ezekben a kultúrákban, melyekre korunk emberének is szüksége van. Változni látszik az a korábbi álláspont, hogy a népművészet elsősorban múzeumba való, és csak mint érdekesség játszhat szerepet a mai átlagember életében. Kétségtelen, hogy már nem tér vissza az a sajátos társadalmi viszony, amely létrehozta ezen értékeket, ez azonban nem jelenti azt, hogy a kortárs világ keretei közt ne lenne létjogosultsága, ne lehetne beilleszteni a hétköznapokba, ne javíthatná a mai ember életminőségét, kultúráját. Egyre inkább kirajzolódik, hogy minden kultúra – nemcsak a régi, hanem a mai – alapját is képezik bizonyos archetípusok, melyek az ember alapvető lelki szükségleteiből fakadnak. Ezek az ősképek fogalmazódnak meg újra és újra különböző korok sajátos viszonyai között, és kapnak egyedi, a kort, a kultúrát képviselő színezetet. Nagyon érdekes új szempont a népi műveltséget a természet oldaláról megvizsgálni, megközelíteni. Valójában egy evidenciáról van szó. A régi falusi ember a természetben élt, élete és munkája tőle függött. A természetet nem statikus objektumként érzékelte, mint ahogy a mai városi ember hajlamos rá, hanem átélte annak teljes, kozmikus meghatározottságú mozgásfolyamatait, változásrendjét, élete szervezőjévé vált. Ez az élmény – más történelmi, kulturális hatások mellett – művészetére is jelentősen hatott. A városi ember elszakadt a természettől, legfeljebb egy-egy töredéket, pillanatot lát belőle, ha például végigmegy egy parkon, sétál egyet az erdőben. A természet ma is körülöttünk él, még ha sokszor nem is veszünk róla tudomást. Ma egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mesterséges környezetben csak egy bizonyos pontig érzi jól magát az ember, a természet világától való elidegenedés előbb-utóbb lelki és testi betegségekhez vezet. Ezt a problémát nagyon szépen érzékelteti a magyar nyelv „természet” szava, amely egyszerre jelenti a külső bioszférát és az ember belső lelki világának sajátosságait. 

Népművészet a művészetterápiában

A népművészeti formák, motívumok és szimbólumok kiindulópontot jelentenek a természet folyamatainak átéléséhez, mely gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt keretet adhat –– az elszenvedett traumák, érzelmi elhanyagolások önkifejező módú szimbolikus feldolgozásához, illetve felszabadító hatású mintát adhatnak az alkalmatlanság-érzettel küzdő, a túlzott virtualitásban felnövekvő generációk számára, hiszen minden történelmi korban egyaránt működő ősképek rejlenek bennük.

A immár 30 éve működő – a MOL Gyermekgyógyító Program támogatását élvező–Csontváry Képzőművészeti Stúdió Egyesületben tevékenykedünk, amely elsősorban a Baranya Megyei Gyermekvédelmi Központ gyermekotthonában és lakásotthonaiban élő, hányatott sorsú, veszélyeztető családjukból kiemelt gyermekekkel, serdülőkkel foglalkozik, de külsős érdeklődő felnőttekkel is. Művészetterápiás műhelyünkben többek között a természet változásrendjére épülő, önkifejező alkotó programot valósítunk meg hosszú évek óta, amely az eredendő gyermeki kifejezésmódra, a belső látásra, és az ebből táplálkozó népi műveltségre, ősi természet-mitológiára épít.

A terápiás foglalkozásokon részt vevő gyerekek, fiatalok és felnőttek a népi motívumokat nem másolják, hanem azokat belülről átélve, értelmezve, tovább gondolva teremtik meg saját szimbolikus képi világukat, amely akár keretet is adhatnak a saját elszenvedett traumáik, érzelmi elhanyagoltságuk önkifejező módú, szabad feldolgozásához, önvalójuk megtalálásához, énjü szerves megéléséhez. Fontosnak tartjuk, hogy a mai generációkhoz is közelebb kerüljön a természet, ezért a régi korok kultúrájának mintájára lehetőségeket kezdtünk el keresni a természet örökösen megújuló folyamatainak feldolgozására a művészet eszközeivel. Az egyik ilyen lehetőség a természet változásrendjének antropomorf-szimbolikus megjelenítése. Ezen a területen igazán magas rendű szellemi értékeket hozott létre a magyar népművészet, melynek archaikus rétegei még a mai napig is őrzik az ősi művészet emlékeit. 

A természet változásainak megjelenítése

Alkalmazott módszerünket magyar és a belső-ázsiai népi motívumokra építjük. 

A nyugat- és dél-európai ornamentikára a formák mechanikus ismételgetése, elemek tetszőleges egymáshoz rendelése a jellemző, elsősorban a dekorativitásra törekszik. Ezzel szemben a magyar és a közép-ázsiai, belső-ázsiai ornamentikára jellemzője, hogy a formák szervesen kapcsolódnak egymáshoz, a természet és a benne élő ember testi-lelki folyamatait, átváltozásait mutatva meg. Ez az életfolyamatokat kifejező, ciklikus rendszer beszédes szimbolikus formákkal jelenik meg a népművészet vizuális nyelvrendszerén keresztül. Ezáltal válik az adott kép élővé, amivel azonosulni lehet.

A nyugati ember elkülönül a természettől, rövid távú érdekeitől hajtva meg akarja változtatni A hagyományos gondolkozású keleti ember kapcsolódik hozzá, része kíván maradni, együttműködik vele.

A belső-ázsiai népművészeti motívumok mellett sajátos eszközeinkkel feldolgoztuk a népi asztalosművészet csodálatos remekét, a Pécshez közeli Kóróson lévő református templom  mennyezetének festett kazettáit. Az egyes kazettákat kivetítjük az alkotóknak, akik nem lemásolják a képek virágformáit, hanem azok üzenetét belülről átélve és feldolgozva, a formákat kreatívan továbbalkotják – így mindenki megteremti a „saját kazettáit”, saját szimbólumait. 

Életünk komplexitása

A mai ember élete nagyon töredezett. Sokszor egymáshoz nem kapcsolódó, egymáshoz nem illő történésfolyamatokon át vezet életutunk. Például amikor a TV-ben egy jó filmet nézünk, szétzilálja a film sodrását, amikor közben egy teljesen oda nem illő reklámot vágnak be. Az iskolai rendszerben sokszor témájukban egymástól idegen tanórák követik egymást, például irodalomóra után fizika, aztán történelem stb. A régi paraszti kultúrában az ember a búzaszem vetésétől a kalász learatásán át a kenyér elfogyasztásáig a teljes folyamatot átélte – a mai társadalomban a munkahelyek többségénél a gazdasági, ügyviteli stb. folyamatoknak csak egy kis részébe kapcsolódik bele. Sem a teljes struktúrát, sem a teljes folyamatot nem látja át. Ez a kaotikus állapot különösen felerősödik a manapság feltűnően gyakori személyiségzavarokban, gyermekeknél magatartászavarokban, pedig lelki egészségünk szempontjából fontos, hogy személyiségünk integráltan tudjon működni, életünket komplexen tudjuk szervezni, megélni. 

A magyar és belső-ázsiai népművészeti formavilág vizuális nyelvi gondolkozásmódjára jellemző, hogy leképezi a természet szorosan egymásba kapcsolódó mozgásfolyamatait. Ez a költőien megjelenített kifejezésmód alkalmas arra, hogy olyan folyamatokat éljünk át, amelyekben összefüggenek, szervesen egymásra épülnek a dolgok, így segítve a személyiség működésének, illetve a személyiségfejlődésnek az integráltságát. Nézzünk most erre példákat:

Üzbég kerámiatálka. Motívumain jól érzékelhető a már fentebb említett szerves egységrendszer: a középen lévő centrális pontból (magból) növekszik, fejlődik tovább a stilizált növényi ornamentika. Bár a stílus elvont, nem valósághű, mégis egyértelműen látszik a különböző részek dinamikus összefonódása, az a fajta élő kapcsolatrendszer, amit a természetben is látunk, érzékelünk. 

Festett kazetta a kórósi református templomból. A természetes szerves egység itt is megjelenik; a földből lassan kinyíló virág növekedési fázisait mutatja be, az alsó zárt, bimbós részből kinyílt virágkehely lesz. Érdekesség, hogy stílusában visszaköszön a honfoglalás kori palmettás motívumrendszer.


A gyerekek is nagyon jól megfogták és értelmezték ezt a fajta kapcsolatrendszert az egyes elemek között, amit már a saját képi világukhoz igazítva jelenítettek meg. Mindkét munkánál szépen követhető a növény fejlődési folyamata, fázisai; a zárt mag vagy bimbó, amiből tovább növekszik, szárasodik a virág, míg végül energiáktól duzzadó szirmokban nyílik szét.

Az évkör

Közben az évkör 12 téridő-egység tulajdonságaival is megismerkedünk a természet változásrendjében, melyhez a 12 hónapot megjelenítő népi gyermekmondókát használjuk: „Jégen járó január, havat fúvó február, rügymozdító március, ágzöldítő április, virágnyitó május, szárba szökellő június, sarlósuhintó július, aranyat izzó augusztus, szőlőszagú szeptember, levelet osztó október, ködnevelő november, deres-daras december.” Az emberélet fordulóit is feldolgozzuk indirekt, szimbolikus módon, például a születés vagy a család problematikáját.

A kazettákon minden egyes hónapnak az időszakot kifejező jele jelenik meg, egyik forma átalakul a másikba. Különösen izgalmas ezen átmeneti időszakok, állapotok megjelenítése, erre mutatjuk az alábbi példát: 

  

Kazettánkon a Kos csillagkép jelét láthatjuk, amely szétnyíló két szárával a rügyfakadást, a feltámadást idézi meg. Ez a Halak csillagkép jeléből (i) indul, mely e kirobbanás előkészületét, az életfolyamatok belső megindulását, a rügymozdítás motívumát szimbolizálja

Láthatjuk, hogy az egyik csillagkép alakzata hogyan folyik át a másikba. Az alkotó ezzel zseniálisan utal arra, hogy felismerte a természeti folyamatok egymásból fakadó folytatólagos, körkörös rendjét. Az idő fázisokká való szakaszolása az ember mesterséges teremtménye. A természetben a folyamatok nem törnek így meg, hanem egymásból következnek.

Madárcsalád, szintén a kórósi templomból. Középen egy madárfészek, melynek két oldalán a madárszülők ülnek, középen a fiókáikat szimbolizáló virágos életfa bontakozik ki. Ezen a kazettán is szépen követhető az életfolyamatok áramlása. 

Ezt a rajzot egy intézetben nevelkedett, tinédzser korú lány készítette. Az alapkompozícióba már személyes történetét is elrejtette; barátnője magzatának elvetélését, mely őt is érzékenyen érintette. A madárpár szomorúan gubbaszt a kép két oldalán, a növényi ornamentika az életerő áramlása helyett inkább hervadást, elmúlást sejtet. A középen megjelenő kék bibe lekonyuló leveleivel és hideg színeivel a még az anyaméhben lévő, de már elhalt magzat, ami lassan csordogál lefelé, „kifolyik” a szimbolikus szülőcsatornán (ezt a folyamatot is szépen érzékeltetik a sötét színek, a spirális növényi kacsok befelé tekeredő, összehúzódó, bátortalan alakja). Ugyanakkor a méhburkot körül ölelő fényminőség erőteljes gesztusaival és sárga színével egyfajta vigasztalásként jelzi, hogy a meg nem született kis élet már egy másik létformához csatlakozott.

Az Orion csillagköd részletgazdag fényképe (a Hubble űrszonda felvétele)

 

Orion csillagköd a mennyezetkazettán

Orion csillagköd rajza 1787-ből
(Histoire de L’académie Royale des Sciences)

 

A kórósi festett kazetták az ifjabb Gyarmati János asztalosmester keze munkáját dicsérik. 1834-ben festette fel a szabad szemmel látható csillagképek közé a csak távcsővel látható égi objektumokat is virágnyelven. Az ő nagyapja falusi prédikátor volt, vagyis lelkész és tanító egy személyben. Ezek a prédikátorok nagy műveltséggel rendelkeztek, mivel a teológiai ismereteken kívül természettudományi, történelmi, irodalmi képzést is kaptak, vagyis a csillagászati tudás is a családi műveltséghez tartozott. Az egyik, szintén falusi prédikátor, Katona Mihály 1814-ben megjelentette az első magyar nyelvű csillagászati tankönyvet: A Föld mathematica leírása a világ alkotmányával együtt. A könyvben a természettudományos ismeretek mellett a csillagok szemlélésének lelkisége is megfogalmazódik: Ama’ töméntelen ezer ragyogó pontokkal, a’ Tsiliagokkal kirakott Ég boltozatjának figyelemmel való szemlélése, megindít és magán kívül ragad minden érzékeny szívet:… Megesmérteti vele a` józan okosság keskeny határait, és а‘ maga semmiségét, és bétölti szívét alázatossággal és embеr társai eránt való szeretettel.” A szeretetnek gyógyító, lélekrendező ereje van, ezért jelenik meg ez a szellemiség a kozmikus szimbólumokon keresztül a református templom szakrális terében. Ugyanez a megközelítés jelenik meg a mi művészetterápiás módszerünkben is.

Katona Mihály könyvében már hivatkozik a Francia Tudományos Akadémia évkönyvére (Histoire de L’académie Royale des Sciences), melyben Messier francia csillagász 1787-ben 103 mélyég objektumot közöl. Az egyik ilyen a Nagy Orion csillagköd.

Csillagbölcsők

Az e csillagköd által megihletett festett kazetta képe mellé helyeztünk egy 1774-ben, az említett évkönyvben megjelent rajzot a mélyégi objektumról. Jól látható mindkét képen az egymás alatt, függőlegesen sorakozó három csillag és a mellette csoportosuló csillagok halmaza, melyek befoglaló formája egy öblös bölcsőre vagy anyaméhre hasonlít. A XX. századi tudomány bebizonyította, hogy ebben a csillagködben új csillagok jönnek létre. 

A gyerekeket érdekeli a csillagászat, a kozmosz világa: a csillagködök, amelyek egy része egyben „csillagbölcsők”is, mivel csillagok születnek bennük. Segítségével a születés problematikáját is fel lehet dolgozni olyan gyerekekkel, akiket nem vártak születésük előtt, és a későbbiekben szüleik is eltávolodtak tőlük. Így születésük traumáját nem direkt, hanem indirekt módon közelítjük meg a terápiában. A kórósi templom mennyezetkazettái között is van több példa a kozmikus köd megjelenítésére népi virágnyelven. Ezeket is felhasználjuk. Az Orion csillagköd virágnyelven megfogalmazott népi mustrája mellé a Hubble űrteleszkóp által készült fényképet is kivetítjük az alkotóknak. Megbeszéljük, hogy ebben a csillagködben csillagok születnek, és ennek nyomán alkossák meg a saját, csillaggyermeket ringató bölcsőjüket.

Ezen a 10 éves fiú által készített gyermekrajzon nagyon szép, szimbolikus alakot ölt a születés, a csillagbölcső témája. Az élénk színek, vibráló formák, finom részletek egyfajta galaktikus, álomszerű hatást keltenek, ugyanakkor ott vibrál benne a kitörési szándék, a megszületés, megérkezés vágya.

Ezt a rajzot egy vetélésen átesett 16 éves lány készítette. A csillagbölcső témájánál ő is személyes traumájához nyúlt vissza. Az anyaméhet jelképező virágkehely színei fagyosak, a középen lévő kis embrió fekete köldökzsinórral kapcsolódik hozzá, ez már magában foglalja a halál motívumát, amit a szemek fekete üressége is hangsúlyoz.

 Ezt a két képet ugyanaz a lány rajzolta; egyik a csillagbölcső témájához készült 10 éves korában, a másik a Csodaszarvas-mítoszt dolgozza fel 18 évvel később. A képeket összeköti egy azonos motívum, a „tűztulipán”, mely a csillaggyermek feje fölött izzik, és később a szarvas agancsaként is lángol, ami a kozmikus fényt hozza el regös énekünk szerint. 

„Szarvam vagyon, ezer vagyon, 
Szarvam hegyin vannak százezer égő szövétek,
Gyulatlan gyuladnak, oltatlan alusznak.
Hej, regülejtem, regülejtem!”
(Dozmat, Vas-megye.)

Mindkét esetben természetesen tört fel ez a szimbólum az alkotó belső világából, mint eredendő őskép. Fontos jelentéssel bír számára; az életerőt, életigenlést, egyfajta teremtő energiát testesít meg.

 Zöldhalompusztai szkíta csodaszarvas, agancsa lángnyelvekből épül fel

Csodaszarvas a korondi népi kerámián, agancsa lángokból épül fel, mely mintául szolgált alkotóinknak. 

Platthy István művészetterapeuta a Csontváry Képzőművészeti Stúdió Egyesület művészeti vezetője.
Poór Anna a Csontváry Képzőművészeti Stúdió Egyesület művészetterápiás asszisztense.

 A cikk a Mindannapi Pszichlógia 2018/03. számában jelent meg

Ez is érdekelhet

A tinédzserek 95 százalékának van hozzáférése egy okostelefonhoz és 45 százalékuk majdnem folyamatosan online tartózk

Miért olyan égetően fontos tudnom, hogy vajon szerethető, elfogadható és elismerésre méltó vagyok-e?

A céltalanság olyan, mint egy feneketlen katlan - reményvesztettnek, elhagyatottnak érezzük magunkat.

Akik a harmincas és negyvenes éveikben keveset mozognak, kisebb aggyal rendelkeznek két évtizeddel később.

A pedagógusokat kell helyzetbe hozni: javítani kell társadalmi és anyagi megbecsülésüket, és el kell látni őket a hat

„A hatvanasok az új negyvenesek” – ezt az egyre világosabban kirajzolódó képet járja körül tudományünnepi előadásában