Jelenlegi hely

A leválásról és az elengedésről

„Nem elég eljuttatni a kapuig, ki is kell engedni rajta”
A leválás problémái nem a szülőknél, hanem a fiatal felnőttnél bukkannak felszínre...

A fiatal felnőttkor egyik embert próbáló feladata a szülőktől való fizikai és érzelmi eltávolodás, az optimálisnak tűnő távolság megtalálása, kialakítása. 

A leválás képessége az önálló, kiegyensúlyozott, saját irányítású felnőtt élet és a boldog, tartós párkapcsolat egyik alapja. A leválás nehéz, ambivalens dolog, hiszen a feladat látszólag a gyermeké, a fiatal felnőtté, neki kell tudnia leválni a szüleiről, elkezdeni a saját életét élni – a valóságban azonban a szülők dolga, feladata, hogy magabiztos és kompetens gyermeket neveljenek, aki képes leválni – és akit képesek elengedni...

Úgy jóban lenni a szülőkkel, hogy már nem az ő tanácsaikat, utasításaikat követi a fiatal, nem engedi, hogy szülei aggodalmai elbizonytalanítsák őt, képes tőlük függetlenül döntéseket hozni és saját életet élni, úgy, hogy a szülők ezt ne tudják megakadályozni – direkt vagy indirekt módon –, hogy a fiatalnak legyen ehhez kellő bátorsága és ne legyen folyamatos bűntudata, nem egyszerű dolog. Vannak családok, ahol a leválás problémamentesen történik, a fiatal felnőtt el tud otthonról költözni, önállóan éli az életét, jó kapcsolatot ápol a szüleivel, képes párkapcsolatot kiépíteni és fenntartani, saját jövedelemmel, megélhetéssel rendelkezik, vannak barátai, céljai, van jövőképe. Tud örülni, boldog lenni, alkalomadtán szomorkodni, bosszankodni, jó és rossz döntéseket hozni. A rossz történésekért, hibás döntéseiért nem másokat hibáztat, hanem arra helyezi a hangsúlyt, hogy neki mi a szerepe az adott helyzet kialakulásában, ő mit tud legközelebb másként tenni... Sok fiatal életében azonban nehézségekbe ütközik ez a folyamat – a leválás problémái nem a szülőknél, hanem a fiatal felnőttnél bukkannak felszínre...

Kevés szó esik a leválás másik oldaláról: az elengedésről.  A leválást segítő elengedési folyamat a szülőktől indul – és sajnos nemcsak tőlük, hanem az ő szüleiktől, nagyszüleiktől, dédszüleiktől… Ezt a folyamatot több generáció öröksége, története is befolyásolhatja.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 2. számában olvasható 

A Mindennapi Pszichológia
2018 december – 2019 januári számában
ezekről olvashat:

2018 december – 2019 január

  • Mit kockáztatsz?

    A mai kor embere irtózik a kellemetlenségektől, és – távoli őseivel ellentétben – a mindennapi életben nem is kell veszélyeket vállalnia. S mivel nem tud megküzdeni semmiért, az igazi öröm lehetőségét is elveszítette, írja Konrad Lorenz A civilizált emberiség nyolc halálos bűne című könyvében. Az emberi életet régebben jellemző „nagyszabású hullámhegyekből és -völgyekből alig észlelhető fodrozódás” lett. Ám rengetegen vannak, akik nem elégszenek meg a „fodrozódással”, és önként – ráadásul úgy tűnik, teljesen értelmetlenül – rendkívül kockázatos cselekvésekre vállalkoznak.

  • Párkapcsolati tojáshéjtánc – avagy borderline partnerrel az élet

    A párkapcsolat egy borderline személyiségzavarban szenvedő emberrel leginkább valamiféle tojáshéjtáncként írható le. Partnerének ugyanis olyan feszültségekre és kapcsolati történésekre kell felkészülnie, amelyek nem kevés szenvedést okozhatnak. A viharos párkapcsolati események hátterében (elsősorban) a borderline fél – és valamennyire partnere – korai kötődésbeli és alapvetően kedvezőtlen kapcsolati tapasztalatai állnak.

  • Aikido testnek és léleknek – a béke harcművészete

    A harcművészet szó hallatán gyakran az agresszió, a sérülések jutnak eszünkbe. De létezik egy harcművészeti ág, mely kifejezetten a békét, a nem ártást hirdeti, miközben mégis egy hatékony önvédelmi technika. Az aikidózás elősegíti a testi egészség megtartását, ugyanakkor a lélekre, pszichére gyakorolt hatásai olyan sokrétűek, hogy egyes esetekben már akár hatékonyabb lehet, mint egy pszichoterápia.

  • Rejtett üzenetek a társalgásban

    A rejtett jelentések születésének igazi terepe a társalgás világa. A társalgás sok mindent megmutat arról, milyen emberek is vagyunk – feszültek vagy lazák, körülményesek vagy rámenősek; arról, hogy mi is fontos számunkra, milyen az általános értékrendünk, s épp most a szendvics fontosabb számunkra vagy egy fiú érdeklődő tekintete; és arról is, aktuálisan milyen érzelmi állapotban vagyunk.

  • Virtuális valósággal a medve ellen

    „Hova futsz?” „Üldöz a medve!” – kiáltja kétségbeesetten az emberünk. „Milyen medve?” – hangzik a kézenfekvő kérdés. Főhősünk megáll, hátranéz – és nem ért semmit. „Ha nincs medve, nem kell futni” – gondolja, ugyanakkor érzi testében azt a feszültséget, amely vagy harcra, vagy futásra kényszerítené. Feszült, de fogalma sincs arról, miért.

ÉS MÉG:Mese egy szelfiről – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Döntés, választás, sors„A tökéletesség kényszerében élünk” • Anyád lehetnék – Korkülönbség a párkapcsolatban • Függés és függetlenségMi uraljuk a játékot – vagy a játék ural minket? Gyermekek a videojátékok bűvkörében • A ruha teszi – vagy nem teszi – az embert?Tekintsünk máshogy (is) a depresszióra! A karácsonyi nagy zabálás társadalomlélektanaA kávézás pszichológiája • Nézzünk a szavak mögé • Formát adni a lehetetlennek • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A jó hír, hogy gondolkodásunk mintázatai is módosíthatók, és meg lehet állítani a negatív belső beszédet.

Dönteni nem kínos feladat, hanem a szabadság és az önazonosság élménye.

A függő ember elsődleges törekvése, hogy szoros kapcsolatban lehessen a számára fontos személlyel, legyen az szülő vagy barát, a párja vagy akár a gyermeke. Ennek érdekében...

Az évek óta tartó vizsgálat során sikerült azonosítani olyan temperamentumtípusokat, melyek kapcsolatba hozhatók a

A szerelem olyan felfokozott érzelmi állapot, amikor a szerelmes tudatát egy másik ember képe és a vele kapcsolatos emlékek, fantáziák töltik ki, testi és lelki tulajdonságait...

Ha a múltban és a jelenben sikeresen elértük kitűzött céljainkat, a jövőben is ezt tételezzük fel önmagunkról.