Jelenlegi hely

Ki nyer ma? Párkapcsolati stresszkezelés

Néha mégis előtörnek olyan képek is, amikor komorak voltunk és féltünk, ezért dühösen győzködtük, majd kerültük egymást.

Idézzünk fel egy pillanatot, amikor éreztük, párunk mennyire szeret minket. Talán most is élénken él bennünk tekintete melegsége, a belőle sugárzó elfogadás, vonzalom, a legszebb közös napunk boldog békéje. Szinte a sejtjeinkben is érezzük, s elmosolyodunk.  

S bár nincs hozzá kedvünk, de néha mégis előtörnek olyan képek is, amikor komorak voltunk és féltünk, ezért dühösen győzködtük, majd kerültük egymást. Ahogy felidézzük, tán még most is összeugrik a gyomrunk, szinte menekülni szeretnék.

A stressz, mint tudjuk, a szervezetünkben létrejövő élettani válasz az őt ért hatásokra. A stressz tehát bennünk van – így mi magunk szabályozhatjuk. A stresszor lehet bármilyen, alkalmazkodást követelő tényező – egy szituáció, egy emlék, vagy, hogy egyszerűen nem vagyunk olyan állapotban, nem olyannak látjuk magunkat, mint amilyenek lenni szeretnénk. Miközben úgy érezzük, hogy párunk nemcsak nyugalmunk és boldogságunk, hanem mindezek megzavarásának forrása is, fontos tudatosítanunk, hogy a stresszor nem az ő személye. Sokkal inkább az, amit szavairól, viselkedéséről gondolunk, és amilyennek ezek fényében magunkat megéljük: „Nem arról van szó, hogy hanyagoló vagy, hanem az a baj, hogy megerősítés hiányában szerethetetlennek érzem magam, a vádaskodásommal pedig távol tartom ennek fájdalmát”.

Minél kevésbé bejósolható és befolyásolható egy helyzet, annál intenzívebb stresszreakciót indít el bennünk. Szinte „borítékolható”, hogy egy tartós párkapcsolat „kétszemélyes jellegéből” adódóan részleges befolyásolhatóságot okoz. Ugyanígy a jövő, az érzelem- és viselkedésszabályozás kérdései miatt bizonyos mértékű bejósolhatatlanságot, tehát tudatosan vállalt stresszt is jelent. Egyes vizsgálatok szerint a párok közös problémáinak 60 százaléka – jellegük miatt – nem megoldható, ezért alkalmazkodást vagy új perspektívát követel.

Így tehát a párkapcsolat színvonalát nem a természetes problémák mennyisége, hanem az együtt megélt örömök, a kommunikáció és a problémamegoldás minősége határozza meg. Ebben segíthet több párkapcsolati stresszkezelő technika is.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 1. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 április–májusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. április–május

  • „Ebből kell kihoznom a maximumot”

    Az évek során rengetegen nekem szegezték a kérdést, hogy kerekesszékkel élhet-e az ember teljes életet – bármit is jelentsen az –, és hogy honnan merítek erőt, mi vitt tovább a baleset után? Kétszínűség lenne azt állítani, hogy az ember élete egy ilyen trauma után nem változik meg, nem lesz nehezebb, de el kell fogadni a megváltoztathatatlant: majdnem meghaltam, de élek.

  • Miért nem járt pszichoterápiába Harry Potter?

    Ha valaki nem ismeri Harry Potter világát, ha nem olvasta s nem látta filmen sem, valószínű, hogy egy-két dolgot mégis tud róla. A történetből Harry olyan kapcsolatait emelem ki, melyek azt mutatják meg, hogyan tudta megőrizni elméjének integritását, épségét, miért nem tört össze és miért nem szorult mentális segítségre az évek során.

  • Filozofáló gyerekek?

    Lehetnek-e bölcsek, szerethetik-e a bölcsességet a gyerekek? A filozófia ugyanis eredetileg a bölcsesség szeretetét jelentette… A filozófia nem olyan, mint például a matematika, ahol gyakran hallunk zseniális csodagyerekekről. Matematikai gyerekzsenik vannak, filozófiai gyerekzsenik nincsenek.

  • „Na, most menjek vagy maradjak?”

    Az évek során rengetegen nekem szegezték a kérdést, hogy kerekesszékkel élhet-e az ember teljes életet – bármit is jelentsen az –, és hogy honnan merítek erőt, mi vitt tovább a baleset után? Kétszínűség lenne azt állítani, hogy az ember élete egy ilyen trauma után nem változik meg, nem lesz nehezebb, de el kell fogadni a megváltoztathatatlant: majdnem meghaltam, de élek.

  • Érzem, ha várom – A test az elmében

    Amikor este mezítláb a hálószobába menet véletlenül belerúgunk a küszöbbe és csillagokat látunk a fájdalomtól, teljesen biztosak vagyunk abban, hogy a fájdalom a lábujjunkban van. Ám egészen konkrétan lokalizálható fájdalmat, viszketést amputáció után is sokan éreznek rövidebb-hosszabb ideig az eltávolított végtagban, ami egyértelműen mutatja azt, hogy a fájdalom az elmében (ha úgy tetszik, az agyban) születik.

  • /ul>

ÉS MÉG: A legreziliensebb ember – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Az önbizalomról – kicsit másképp„Naponta elforintosítjuk a hálánkat” – Interjú Oláh Attila professzorral • Reziliencia – a rugalmas ellenálló képesség Erkölcsi dilemmákA leválásról és az elengedésrőlSzilikon, szeretlek!A végzet asszonyaiMit öröklünk és mit nem? – Genetika/genomika és epigenetika 2. • Metabolikus memóriaTANTUdSZ – egészségnevelés kortárs-oktatássalA tiltott gyümölcs tudományaA mesterséges intelligencia és a pszichológia • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Hogyan kerüljük el az önzést, a gyávaságot és a felelősség elhárítását? Hogyan legyünk jó emberek?

„Vajon miért tud valaki egy ugyanolyan jellegű traumából felépülni, amiből más nem? Miért lesz valaki egy végtag elvesztése után paraolimpián induló sportoló, nem pedig...

A fiatal felnőttkor egyik embert próbáló feladata a szülőktől való fizikai és érzelmi eltávolodás, az optimálisnak tűnő távolság megtalálása, kialakítása. 

Míg korábban elsősorban a nőket érintette a testképzavar, addig napjainkban már a férfiak körében is egyre gyakrabban

És bár ez az érzelmi igény teljesen jogosnak látszik, mégis gyakran látjuk azt, hogy sokan mintha szántszándékkal ker

Általában azt az embert tartják lustának, akinek volna teendője, ám ő mégsem csinál semmit.