Jelenlegi hely

Összeillés vagy összeillesztés?

Nincs a csillagok által elrendelt szerelem

Dolgoznunk kell-e az összeillésért vagy egyszer csak szembetalálkozunk azzal, akivel erőfeszítés nélkül egész életünkre összeillő társak leszünk?

Szerző: 

Nem hiszem, hogy van olyan tudomány, ami ezekre a kérdésekre egyszerű választ tudna adni: sem a pszichológia, sem az antropológia, sem a szociológia nem tudja a végső választ... A filozófiai hagyomány mindenekelőtt a szerelem problémája felől közelíti meg az összeillés kérdését... Azokat nevezhetjük összeillő párnak, akiknél működik a szexuális kémia, akiknek a társadalmi helyzete nem nagyon eltérő, vagyis lehetővé teszi a közös nyelvet és a hasonló gondolkodást, és akik kölcsönösen megerősítik egymást tudattalan elvárásaikban, vagyis önképük kifejlesztésében.

Személyes oldal - olyan tényezők, amelyekről tudunk – és amelyekkel kapcsolatban képesek vagyunk a változtatásra. Az összeillés egyik legfontosabb feltétele az érzelmi egyensúly... A második fontos tényező az intimitás és az otthonosság. Ha összeillünk valakivel, akkor nem egyszerűen passzolunk hozzá, hanem a közelében nyugalmat, biztonságot, kiegyensúlyozottságot érzünk: otthon vagyunk... Az élet nemcsak szabad döntésekből és elhatározásokból áll, hanem nagyrészt megszokásokból, rituálékból, állandóan ismétlődő helyzetekből. Az összeillés egyik legfontosabb háttérmozzanata az, hogy a szokásaink képesek-e egymásba fonódni és egyetlen szokásrendszerré átalakulni... És még valami: a humor. Ez egy rejtélyes faktor, és tudatosan nemigen lehet irányítani. Összeillő emberek esetében azonban megfigyelhető, hogy egymást felvidítják és egymás humorára érzékenyek. Az össze nem illés egyik legkiáltóbb jele az, amikor a két fél nem tud egymás humorán nevetni, sőt, ki is ölik egymásból a humort.

Úgy gondolom, nincs biológiailag kódolt összeillés, pláne nincs a csillagok által elrendelt szerelem, és a tökéletesen nekünk rendelt Másikra sem érdemes egy életen keresztül várni. Az együttélés és az összeillés nem automatikus dolog, de nem is teljesen lehetetlen. Tudatosítsuk az összeillés különféle mozzanatait és az össze nem illés okait is. Csak akkor élhetünk kielégítő kapcsolatban, ha számolunk avval, hogy vágyaink esetleg tényleg nem mindig illeszkednek egymáshoz természetes módon, és talán nem is értjük igazán a másik vágyát. Ettől nem szabad megrémülni. Ha viszont nem illünk össze a partnerünkkel, inkább válasszuk a szabadságot és a további keresést, mint a rossz kapcsolat kilátástalanságát. A megszokott biztonság gyakran csak illúzió.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 1. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • Ismerj el és szeress, bármi áron!

    Az embereket komolyan foglalkoztatja, mit gondolnak róluk, milyenek mások szemében. Ahogy minket látnak, az befolyásolja azt, ahogy viselkednek velünk. Jó okunk van tehát, hogy nagyon is érdekeljen, mit gondolnak rólunk mások. Az élet két fő területén fontos nekünk, hogy minél pozitívabb kép alakuljon ki rólunk: egyrészt a képességeink, másrészt a kedvelhetőségünk kapcsán.

  • Az elengedés művészete

    A fiatal felnőttkor egyik legnehezebb feladata a szülőktől való optimális távolság kialakítása. Sokszor sem a szülők, sem a fiatalok nem tudják, hogy mit is jelent a leválás és az elengedés. A családok életében két intenzív erő vív egymással: az egyik az egyéni elkülönülésért, az autonómia megéléséért vívott harc, a másik a családi összetartásért folytatott küzdelem. Az egyik kifelé tol a családból, a másik befelé húz.

  • Hallgassunk a szívünkre? – Testi folyamataink észlelése, érzelmeink szabályozása

    Elakad a lélegzetünk, mert valamilyen meglepő, rossz vagy éppen jó hírt kaptunk. Történik valamilyen esemény, amire reagálunk. Tudatosan vagy nem, ez mindenképpen valamiféle igazodást, alkalmazkodást jelent. A pszichológia nyelvén: szabályozzuk az érzelmeinket. Ennek módszerei természetesen nagyon változatosak…

  • Történetmesélő állatok

    Megtudjuk-e valaha, hogy mi jár az állatok fejében? Mit hisznek, mire vágynak, töprengenek-e valamin? Hasonlítanak-e a gondolataik az emberi gondolatokhoz – már ha vannak egyáltalán gondolataik? És mi a helyzet a történetekkel? Értik-e az állatok a történeteket? Vannak-e saját történeteik?

ÉS MÉG: Egy parkoló lelke – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaMiért olyan fontos, hogy szeressenek?Az elutasítástól való félelemKiút a céltalanságbólHogyan győzhető le minden szenvedés? A Buddha filozófiája • Tévhitek a mozaikcsaládokrólRejtélyes reklámhatásSokszínű segítőtársunk: a ló • „Virágba borult csillagok” – Népi motívumkincsünk üzenetének felhasználása a művészetterápiában • “Hinni akarunk a csodákban” – interjú Vavrek Zsolt brókerrel • Ez itt a jótett helyeKérdezni, kérdezni, kérdezni? A kérdezés, mint a dominancia álarca • Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Néha előtörnek olyan képek is, amikor komorak voltunk és féltünk, ezért dühösen győzködtük, majd kerültük egymást.

És bár ez az érzelmi igény teljesen jogosnak látszik, mégis gyakran látjuk azt, hogy sokan mintha szántszándékkal ker

Nem filmismertető és nem is kritika vár az olvasóra, hanem a barátság extrákkal rövid hazai körképe.

Miként vélekedik a gyermekvállalásról, illetve a művi terheségmegszakításról? Töltse ki kérdőívünket!

A kapcsolatfüggő mindig szeretni fogja a másikat, bármit is tesz vele – a függetlenségfüggő vagy énfüggő azonban egy idő után nem fogja szeretni a másikat, bármit is tesz érte...

A férfiak kezdetben a jóval fiatalabb feleség mellett a leginkább elégedettek, ugyanez a nőkre is jellemző: a legjobban a jóval fiatalabb férjnek örülnek.