Jelenlegi hely

Összeillés vagy összeillesztés?

Nincs a csillagok által elrendelt szerelem

Dolgoznunk kell-e az összeillésért vagy egyszer csak szembetalálkozunk azzal, akivel erőfeszítés nélkül egész életünkre összeillő társak leszünk?

Szerző: 

Nem hiszem, hogy van olyan tudomány, ami ezekre a kérdésekre egyszerű választ tudna adni: sem a pszichológia, sem az antropológia, sem a szociológia nem tudja a végső választ... A filozófiai hagyomány mindenekelőtt a szerelem problémája felől közelíti meg az összeillés kérdését... Azokat nevezhetjük összeillő párnak, akiknél működik a szexuális kémia, akiknek a társadalmi helyzete nem nagyon eltérő, vagyis lehetővé teszi a közös nyelvet és a hasonló gondolkodást, és akik kölcsönösen megerősítik egymást tudattalan elvárásaikban, vagyis önképük kifejlesztésében.

Személyes oldal - olyan tényezők, amelyekről tudunk – és amelyekkel kapcsolatban képesek vagyunk a változtatásra. Az összeillés egyik legfontosabb feltétele az érzelmi egyensúly... A második fontos tényező az intimitás és az otthonosság. Ha összeillünk valakivel, akkor nem egyszerűen passzolunk hozzá, hanem a közelében nyugalmat, biztonságot, kiegyensúlyozottságot érzünk: otthon vagyunk... Az élet nemcsak szabad döntésekből és elhatározásokból áll, hanem nagyrészt megszokásokból, rituálékból, állandóan ismétlődő helyzetekből. Az összeillés egyik legfontosabb háttérmozzanata az, hogy a szokásaink képesek-e egymásba fonódni és egyetlen szokásrendszerré átalakulni... És még valami: a humor. Ez egy rejtélyes faktor, és tudatosan nemigen lehet irányítani. Összeillő emberek esetében azonban megfigyelhető, hogy egymást felvidítják és egymás humorára érzékenyek. Az össze nem illés egyik legkiáltóbb jele az, amikor a két fél nem tud egymás humorán nevetni, sőt, ki is ölik egymásból a humort.

Úgy gondolom, nincs biológiailag kódolt összeillés, pláne nincs a csillagok által elrendelt szerelem, és a tökéletesen nekünk rendelt Másikra sem érdemes egy életen keresztül várni. Az együttélés és az összeillés nem automatikus dolog, de nem is teljesen lehetetlen. Tudatosítsuk az összeillés különféle mozzanatait és az össze nem illés okait is. Csak akkor élhetünk kielégítő kapcsolatban, ha számolunk avval, hogy vágyaink esetleg tényleg nem mindig illeszkednek egymáshoz természetes módon, és talán nem is értjük igazán a másik vágyát. Ettől nem szabad megrémülni. Ha viszont nem illünk össze a partnerünkkel, inkább válasszuk a szabadságot és a további keresést, mint a rossz kapcsolat kilátástalanságát. A megszokott biztonság gyakran csak illúzió.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 1. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

2019 június–július

  • A kulturális sokk és az időutazás

    A globalizáció egyre gyakrabban teremt kultúraváltási helyzeteket. Diákok külföldre mennek tanulni, nemzetközi intézmények a dolgozóikat más országokba küldik, a jobb körülmények reményében egész családok váltanak hazát, illetve gyakran emberek tömegeinek kell akaratuk ellenére menekültként a saját kultúrájuktól eltérő országban folytatni életüket. A kulturális sokk fogalma tehát mindinkább előtérbe kerül.

  • Megbízható tanúk-e a gyermekek?

    A feltételezések szerint a gyerekek a felnőtteknél hajlamosabbak arra, hogy hamis emlékekről számoljanak be. Mennyire megbízhatóak tehát tanúvallomásaik? Vajon képesek-e megbízhatóan, torzításmentesen mesélni egy eseményről? Mennyire befolyásolhatók a kérdező által? Mit lehet tenni annak érdekében, hogy minél megbízhatóbb tanúvallomásokat kapjunk?

  • „Elég magas lesz kosarasnak?” – A fiatalok fejlettségi szintjéről nem a naptár árulkodik. De akkor mi?

    Képlékeny határokkal fészkelte be magát a serdülőkor a gyermek- és a felnőttlét közé. A fejlődési szakasz meghatározása nemcsak izgalmas elméleti kérdés: fontos oktatási, egészségügyi, büntetőjogi implikációkat rejt magában, hogy mennyire tartunk érettnek valakit. Miért van az, hogy kizárólag a naptár alapján hozunk ilyen döntéseket? A PPKE BÉTA projektjének serdülőkorról szóló cikksorozata most a biológiai kor becslési eljárásait mutatja be.

  • Légy önmagad terapeutája! A kognitív pszichoterápia

    Pszichés zavarokban szenvedők gyakran eltúlozzák, rendkívül szubjektíven értelmezik a helyzetüket, ami intenzív érzelmi állapotokhoz vezet, és ez megfordítva is igaz: erősen zaklatott, dühös vagy stresszes állapotban sérül a valóság objektív felfogása. Felfokozott érzelmi állapotban szélsőségesen negatívan vagy pozitívan értékeljük az egyes helyzeteket, és ez ráadásul még a cselekedeteinket is befolyásolja. Miután mind a tapasztalat, mind a klinikai pszichológiai kutatások azt bizonyítják, hogy az érzelmi problémák forrása gyakran a torzult, hibás gondolkodás, a kognitív viselkedésterápia célja az alaposabb önismeret.

  • Muzsikus a díványon – Személyiség és zenei teljesítményszorongás

    Képzeljük csak el, hogy érezheti magát egy alapvetően zárkózott, érzékeny és kissé szorongó ember, amikor ki „kell” állnia több száz ember elé, és az addig a próbatermek magányában csiszolgatott művet rá szegeződő szempárok százainak kereszttüzében kell hibátlanul bemutatnia?

ÉS MÉG: Egy gallér üzenete – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaHová tűntek az érzelmek?A háttérbe szorított szolidaritás. Összetartozás, együttérzés, közösségvállalás • „Ne forgasd ki a szavaimat!” – Szalmabábok a vitában • Túl a babonán – avagy a kényszerek markábanKulináris terápiaA trollok pszichológiájaAz agy öregedése – az időskori demenciák • Motiváció: tényleg szükség van rá?Egy jó tér csodákat művelhet – Beszélgetés Sylvester Ádám építésszel • Az örökmozgó szem • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Egy párkapcsolat kezdeti szakaszában ma nagyon gyakran nem látni sem a bizalmat, sem a türelmet, de még a nyugalmat sem. Úgy tűnik, ma nem lehet hinni a másiknak...

De vajon hová vezet ez a folyamat? Milyen hatással van ez a kapcsolatainkra és a gyerekeinkre?

Nem jön se elbocsátó szép üzenet, sem elköszönés, sem magyarázat...

Kétségbeesésében kiállhatatlanná válik, „eltolja magától” a másikat, miközben létfontosságú számára, hogy tartozzék valakihez...

A függő ember elsődleges törekvése, hogy szoros kapcsolatban lehessen a számára fontos személlyel, legyen az szülő vagy barát, a párja vagy akár a gyermeke. Ennek érdekében...

A párválasztással kapcsolatban rengeteg íratlan szabályunk van, mely „előírja”, mi illendő és elfogadható környezetünk számára – ilyen például az idősebb férfi, fiatalabb nő...