Jelenlegi hely

Miből lesz a cserebogár?

A pszichopátia gyermekkori gyökerei
Nem törődnek azzal, ha másokat feldühítenek vagy megbántanak

Sokunk számára nehéz, talán ijesztő is elképzelni, hogy a pszichopátiának létezhetnek gyermekkori előzményei is. Bár szeretnénk azt hinni, hogy ilyen csak a filmekben fordul elő (pl. Beszélnünk kell Kevinről), a viselkedési problémákkal küzdő gyerekek kis hányadánál valóban megfigyelhetők olyan jellemzők, melyek kockázati tényezőt jelentenek a felnőttkori zavar kialakulására nézve. 

Szerző: 

A pszichopátia azonosítása egyáltalán nem könnyű feladat. A megtévesztés és a manipuláció ugyanis a pszichopaták természetes sajátossága. A normalitás álarca mögé bújva, megnyerő stílusukkal és rendkívüli manipulációs képességeikkel gyorsan beférkőznek mások bizalmába, majd néha döbbenetes kegyetlenséggel gázolnak át rajtuk... Megbánás és bűntudat nélkül szegik meg a társadalmi normákat, csak a saját érdekeiket tartják szem előtt, és egyáltalán nem érdekli őket, hogy másoknak milyen károkat vagy szenvedést okozhatnak ezzel. Tehát pontosan tudják, hogy mit miért tesznek – csak épp egy alapvető emberi tulajdonság, az együttérzés hiányzik belőlük...

A szakemberek nem értenek egyet abban, hogy a pszichopátiát lehet-e egyáltalán gyerekek körében vizsgálni. Be kell látnunk azonban, hogy a pszichopátia nem egyik pillanatról a másikra, „csak úgy a semmiből” alakul ki. De mik is azok a jellemzők, amik már gyerekkorban is felfedezhetők? Dr. Paul Frick – az amerikai Louisianai Állami Egyetem professzora, a gyermekkori pszichopátiás vonások egyik vezető kutatója – szerint egyes gyerekeknél „finomabb” megnyilvánulásokról beszélhetünk: például rendkívül ügyesen manipulálnak, rezzenéstelenül és meggyőzően hazudnak (nemcsak azért, hogy a büntetést megússzák, hanem bármi más okból, sőt ok nélkül is), önző módon viselkednek, és nem törődnek azzal, ha másokat feldühítenek vagy megbántanak. Léteznek azonban nyilvánvalóbb és szélsőséges esetek is, amikor különös kegyetlenséget mutatnak (pl. állatok kínzása, megölése), fenyegetnek, terrorizálnak, bántalmaznak másokat, mindezt rémisztően hideg és számító módon, sőt élvezettel teszik...

Fontos, hogy viselkedésük jócskán túlmutat az egyszerű csínytevéseken. Sokkal akaratosabbak és erőszakosabbak kortársaiknál, és az sem ritka, hogy a törvénnyel is összeütközésbe kerülnek (pl. lopás, gyújtogatás, vandalizmus miatt). Fizikai agressziót legtöbbször akkor alkalmaznak, ha egy számukra értékes dolog, tehát valamilyen jutalom vagy nyereség megszerzése a tét. Ilyen helyzetekben pedig meglehetősen higgadtan, érzelmek nélkül hajtják végre az agresszív cselekedetet... 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 1. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A vizsgálatok szerint a magányosság-érzés szoros kapcsolatban van a negatív érzelmek túlsúlyával, a depresszió kockáz

Felbátorodva az anonimitás adta lehetőségektől, egy teljesen más személyiséget öltenek magukra, nemritkán kitolva erkölcsi határaikat is.

Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?

Törvényszerű, hogy partnereinket saját belső rendezettségünknek, integráltságunk fokának megfelelően választjuk – nincs ezzel másképp a nárcisztikus ember sem.

A boldogság egyik kulcsa  az, hogy a negatív életesemények felismerése mellett legyünk érzékenyek a pozitívokra is!

Életünk során rengeteg szócsatát vívunk - s a vita igenis produktív tud lenni, nemcsak a feszültség levezetése céljából.