Jelenlegi hely

Miből lesz a cserebogár?

A pszichopátia gyermekkori gyökerei
Nem törődnek azzal, ha másokat feldühítenek vagy megbántanak

Sokunk számára nehéz, talán ijesztő is elképzelni, hogy a pszichopátiának létezhetnek gyermekkori előzményei is. Bár szeretnénk azt hinni, hogy ilyen csak a filmekben fordul elő (pl. Beszélnünk kell Kevinről), a viselkedési problémákkal küzdő gyerekek kis hányadánál valóban megfigyelhetők olyan jellemzők, melyek kockázati tényezőt jelentenek a felnőttkori zavar kialakulására nézve. 

Szerző: 

A pszichopátia azonosítása egyáltalán nem könnyű feladat. A megtévesztés és a manipuláció ugyanis a pszichopaták természetes sajátossága. A normalitás álarca mögé bújva, megnyerő stílusukkal és rendkívüli manipulációs képességeikkel gyorsan beférkőznek mások bizalmába, majd néha döbbenetes kegyetlenséggel gázolnak át rajtuk... Megbánás és bűntudat nélkül szegik meg a társadalmi normákat, csak a saját érdekeiket tartják szem előtt, és egyáltalán nem érdekli őket, hogy másoknak milyen károkat vagy szenvedést okozhatnak ezzel. Tehát pontosan tudják, hogy mit miért tesznek – csak épp egy alapvető emberi tulajdonság, az együttérzés hiányzik belőlük...

A szakemberek nem értenek egyet abban, hogy a pszichopátiát lehet-e egyáltalán gyerekek körében vizsgálni. Be kell látnunk azonban, hogy a pszichopátia nem egyik pillanatról a másikra, „csak úgy a semmiből” alakul ki. De mik is azok a jellemzők, amik már gyerekkorban is felfedezhetők? Dr. Paul Frick – az amerikai Louisianai Állami Egyetem professzora, a gyermekkori pszichopátiás vonások egyik vezető kutatója – szerint egyes gyerekeknél „finomabb” megnyilvánulásokról beszélhetünk: például rendkívül ügyesen manipulálnak, rezzenéstelenül és meggyőzően hazudnak (nemcsak azért, hogy a büntetést megússzák, hanem bármi más okból, sőt ok nélkül is), önző módon viselkednek, és nem törődnek azzal, ha másokat feldühítenek vagy megbántanak. Léteznek azonban nyilvánvalóbb és szélsőséges esetek is, amikor különös kegyetlenséget mutatnak (pl. állatok kínzása, megölése), fenyegetnek, terrorizálnak, bántalmaznak másokat, mindezt rémisztően hideg és számító módon, sőt élvezettel teszik...

Fontos, hogy viselkedésük jócskán túlmutat az egyszerű csínytevéseken. Sokkal akaratosabbak és erőszakosabbak kortársaiknál, és az sem ritka, hogy a törvénnyel is összeütközésbe kerülnek (pl. lopás, gyújtogatás, vandalizmus miatt). Fizikai agressziót legtöbbször akkor alkalmaznak, ha egy számukra értékes dolog, tehát valamilyen jutalom vagy nyereség megszerzése a tét. Ilyen helyzetekben pedig meglehetősen higgadtan, érzelmek nélkül hajtják végre az agresszív cselekedetet... 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 1. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • Ismerj el és szeress, bármi áron!

    Az embereket komolyan foglalkoztatja, mit gondolnak róluk, milyenek mások szemében. Ahogy minket látnak, az befolyásolja azt, ahogy viselkednek velünk. Jó okunk van tehát, hogy nagyon is érdekeljen, mit gondolnak rólunk mások. Az élet két fő területén fontos nekünk, hogy minél pozitívabb kép alakuljon ki rólunk: egyrészt a képességeink, másrészt a kedvelhetőségünk kapcsán.

  • Az elengedés művészete

    A fiatal felnőttkor egyik legnehezebb feladata a szülőktől való optimális távolság kialakítása. Sokszor sem a szülők, sem a fiatalok nem tudják, hogy mit is jelent a leválás és az elengedés. A családok életében két intenzív erő vív egymással: az egyik az egyéni elkülönülésért, az autonómia megéléséért vívott harc, a másik a családi összetartásért folytatott küzdelem. Az egyik kifelé tol a családból, a másik befelé húz.

  • Hallgassunk a szívünkre? – Testi folyamataink észlelése, érzelmeink szabályozása

    Elakad a lélegzetünk, mert valamilyen meglepő, rossz vagy éppen jó hírt kaptunk. Történik valamilyen esemény, amire reagálunk. Tudatosan vagy nem, ez mindenképpen valamiféle igazodást, alkalmazkodást jelent. A pszichológia nyelvén: szabályozzuk az érzelmeinket. Ennek módszerei természetesen nagyon változatosak…

  • Történetmesélő állatok

    Megtudjuk-e valaha, hogy mi jár az állatok fejében? Mit hisznek, mire vágynak, töprengenek-e valamin? Hasonlítanak-e a gondolataik az emberi gondolatokhoz – már ha vannak egyáltalán gondolataik? És mi a helyzet a történetekkel? Értik-e az állatok a történeteket? Vannak-e saját történeteik?

ÉS MÉG: Egy parkoló lelke – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaMiért olyan fontos, hogy szeressenek?Az elutasítástól való félelemKiút a céltalanságbólHogyan győzhető le minden szenvedés? A Buddha filozófiája • Tévhitek a mozaikcsaládokrólRejtélyes reklámhatásSokszínű segítőtársunk: a ló • „Virágba borult csillagok” – Népi motívumkincsünk üzenetének felhasználása a művészetterápiában • “Hinni akarunk a csodákban” – interjú Vavrek Zsolt brókerrel • Ez itt a jótett helyeKérdezni, kérdezni, kérdezni? A kérdezés, mint a dominancia álarca • Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Lovaink nemcsak folyamatosan tükrözik és formálják belső pszichofiziológiai állapotunkat, de megmutatják azt is, hogy milyen társaik vagyunk.

Miért olyan égetően fontos tudnom, hogy vajon szerethető, elfogadható és elismerésre méltó vagyok-e?

Minden ember olyan biztonságos kötődésre vágyik, melyben átélheti a bizalmat, a nyugalmat, azt, hogy a másik nem fogja bántani.

A céltalanság olyan, mint egy feneketlen katlan - reményvesztettnek, elhagyatottnak érezzük magunkat.

Jótett helyébe jót várj – sokak szerint ez csak a mesében érvényes.

Hogyan kerüljük el az önzést, a gyávaságot és a felelősség elhárítását? Hogyan legyünk jó emberek?