Jelenlegi hely

Miből lesz a cserebogár?

A pszichopátia gyermekkori gyökerei
Nem törődnek azzal, ha másokat feldühítenek vagy megbántanak

Sokunk számára nehéz, talán ijesztő is elképzelni, hogy a pszichopátiának létezhetnek gyermekkori előzményei is. Bár szeretnénk azt hinni, hogy ilyen csak a filmekben fordul elő (pl. Beszélnünk kell Kevinről), a viselkedési problémákkal küzdő gyerekek kis hányadánál valóban megfigyelhetők olyan jellemzők, melyek kockázati tényezőt jelentenek a felnőttkori zavar kialakulására nézve. 

Szerző: 

A pszichopátia azonosítása egyáltalán nem könnyű feladat. A megtévesztés és a manipuláció ugyanis a pszichopaták természetes sajátossága. A normalitás álarca mögé bújva, megnyerő stílusukkal és rendkívüli manipulációs képességeikkel gyorsan beférkőznek mások bizalmába, majd néha döbbenetes kegyetlenséggel gázolnak át rajtuk... Megbánás és bűntudat nélkül szegik meg a társadalmi normákat, csak a saját érdekeiket tartják szem előtt, és egyáltalán nem érdekli őket, hogy másoknak milyen károkat vagy szenvedést okozhatnak ezzel. Tehát pontosan tudják, hogy mit miért tesznek – csak épp egy alapvető emberi tulajdonság, az együttérzés hiányzik belőlük...

A szakemberek nem értenek egyet abban, hogy a pszichopátiát lehet-e egyáltalán gyerekek körében vizsgálni. Be kell látnunk azonban, hogy a pszichopátia nem egyik pillanatról a másikra, „csak úgy a semmiből” alakul ki. De mik is azok a jellemzők, amik már gyerekkorban is felfedezhetők? Dr. Paul Frick – az amerikai Louisianai Állami Egyetem professzora, a gyermekkori pszichopátiás vonások egyik vezető kutatója – szerint egyes gyerekeknél „finomabb” megnyilvánulásokról beszélhetünk: például rendkívül ügyesen manipulálnak, rezzenéstelenül és meggyőzően hazudnak (nemcsak azért, hogy a büntetést megússzák, hanem bármi más okból, sőt ok nélkül is), önző módon viselkednek, és nem törődnek azzal, ha másokat feldühítenek vagy megbántanak. Léteznek azonban nyilvánvalóbb és szélsőséges esetek is, amikor különös kegyetlenséget mutatnak (pl. állatok kínzása, megölése), fenyegetnek, terrorizálnak, bántalmaznak másokat, mindezt rémisztően hideg és számító módon, sőt élvezettel teszik...

Fontos, hogy viselkedésük jócskán túlmutat az egyszerű csínytevéseken. Sokkal akaratosabbak és erőszakosabbak kortársaiknál, és az sem ritka, hogy a törvénnyel is összeütközésbe kerülnek (pl. lopás, gyújtogatás, vandalizmus miatt). Fizikai agressziót legtöbbször akkor alkalmaznak, ha egy számukra értékes dolog, tehát valamilyen jutalom vagy nyereség megszerzése a tét. Ilyen helyzetekben pedig meglehetősen higgadtan, érzelmek nélkül hajtják végre az agresszív cselekedetet... 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 1. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

2019 június–július

  • A kulturális sokk és az időutazás

    A globalizáció egyre gyakrabban teremt kultúraváltási helyzeteket. Diákok külföldre mennek tanulni, nemzetközi intézmények a dolgozóikat más országokba küldik, a jobb körülmények reményében egész családok váltanak hazát, illetve gyakran emberek tömegeinek kell akaratuk ellenére menekültként a saját kultúrájuktól eltérő országban folytatni életüket. A kulturális sokk fogalma tehát mindinkább előtérbe kerül.

  • Megbízható tanúk-e a gyermekek?

    A feltételezések szerint a gyerekek a felnőtteknél hajlamosabbak arra, hogy hamis emlékekről számoljanak be. Mennyire megbízhatóak tehát tanúvallomásaik? Vajon képesek-e megbízhatóan, torzításmentesen mesélni egy eseményről? Mennyire befolyásolhatók a kérdező által? Mit lehet tenni annak érdekében, hogy minél megbízhatóbb tanúvallomásokat kapjunk?

  • „Elég magas lesz kosarasnak?” – A fiatalok fejlettségi szintjéről nem a naptár árulkodik. De akkor mi?

    Képlékeny határokkal fészkelte be magát a serdülőkor a gyermek- és a felnőttlét közé. A fejlődési szakasz meghatározása nemcsak izgalmas elméleti kérdés: fontos oktatási, egészségügyi, büntetőjogi implikációkat rejt magában, hogy mennyire tartunk érettnek valakit. Miért van az, hogy kizárólag a naptár alapján hozunk ilyen döntéseket? A PPKE BÉTA projektjének serdülőkorról szóló cikksorozata most a biológiai kor becslési eljárásait mutatja be.

  • Légy önmagad terapeutája! A kognitív pszichoterápia

    Pszichés zavarokban szenvedők gyakran eltúlozzák, rendkívül szubjektíven értelmezik a helyzetüket, ami intenzív érzelmi állapotokhoz vezet, és ez megfordítva is igaz: erősen zaklatott, dühös vagy stresszes állapotban sérül a valóság objektív felfogása. Felfokozott érzelmi állapotban szélsőségesen negatívan vagy pozitívan értékeljük az egyes helyzeteket, és ez ráadásul még a cselekedeteinket is befolyásolja. Miután mind a tapasztalat, mind a klinikai pszichológiai kutatások azt bizonyítják, hogy az érzelmi problémák forrása gyakran a torzult, hibás gondolkodás, a kognitív viselkedésterápia célja az alaposabb önismeret.

  • Muzsikus a díványon – Személyiség és zenei teljesítményszorongás

    Képzeljük csak el, hogy érezheti magát egy alapvetően zárkózott, érzékeny és kissé szorongó ember, amikor ki „kell” állnia több száz ember elé, és az addig a próbatermek magányában csiszolgatott művet rá szegeződő szempárok százainak kereszttüzében kell hibátlanul bemutatnia?

ÉS MÉG: Egy gallér üzenete – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaHová tűntek az érzelmek?A háttérbe szorított szolidaritás. Összetartozás, együttérzés, közösségvállalás • „Ne forgasd ki a szavaimat!” – Szalmabábok a vitában • Túl a babonán – avagy a kényszerek markábanKulináris terápiaA trollok pszichológiájaAz agy öregedése – az időskori demenciák • Motiváció: tényleg szükség van rá?Egy jó tér csodákat művelhet – Beszélgetés Sylvester Ádám építésszel • Az örökmozgó szem • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A terapeuta a pszichés zavarok szakértője, a kliens viszont a saját problémájának a szakembere, hiszen ő ismeri legjobban a saját nehézségeit...

A tetoválást viselők nagy része sokáig győzködi magát arról, hogy jó döntés volt magára varratnia az adott mintát.

Egy párkapcsolat kezdeti szakaszában ma nagyon gyakran nem látni sem a bizalmat, sem a türelmet, de még a nyugalmat sem. Úgy tűnik, ma nem lehet hinni a másiknak...

Manapság a trollok közöttünk élnek. Velünk utaznak a villamoson, este bevásárolnak, ebédet főznek, és ha van kutyájuk, leviszik sétálni.

Elsőre érthetetlennek tűnhet: ha valaki ennyi pénzt és időt áldoz erre a folyamatra, miért nem az igazat mondja.

Miért kell újra és újra megrágni valamit, miért tépelődünk, miért rugózunk elmúlt dolgokon?