Jelenlegi hely

Introvertáltak egy zajos világban

A mindennapokban minket körülvevő hangok persze nagyon sokfélék – már az is kérdés, hogy egyáltalán mi tesz bizonyos hangokat zajjá?

A fokozott zajterhelés általában véve rontja az életminőséget, emeli az észlelt stressz szintjét, és negatívan hat a jóllétre. Más környezeti stresszforráshoz hasonlóan azért veszélyes, mert általában nem okoz azonnali károkat, ám krónikus hatásai jelentősen megnövelik egyes egészségügyi problémák rizikóját. 

Amióta Jung 1921-ben leírta az introverzió/extraverzió kettősét, mint a pszichés beállítottság általános típusait, számos elmélet értelmezte (újra) és kutatások sora támasztotta alá különböző bizonyítékokkal a jungi tipológia érvényességét – miközben a megkülönböztetés a köznapi nyelvben egyre inkább a „társaságkedvelő” és „magának való” ellentétpárjára egyszerűsödött.

Az extra- vagy introverziót mint személyiségjellemzőt később biológiai funkciókkal, elsősorban a központi idegrendszer működési sajátosságaival próbálták magyarázni. Hans Eysenck elmélete szerint az extravertált személyeknél a kérgi arousal alapszintje (az agykérgi izgalmi szint) alacsonyabb, és nehezebben is aktiválható, mint az introvertáltaké, ami miatt az extravertáltak keresik a külső ingereket, és akkor érzik jól magukat a bőrükben, ha megfelelő mértékű, az arousal-szint megemelkedésével járó stimulációt kapnak a környezetből. Ezzel szemben az introvertáltak, akiknek az agykérgi izgalmi szintjük eredendően is magasabb, inkább szeretnék elkerülni a további ingerlést, mivel azt kellemetlennek, zavarónak élik meg. Eysenck elmélete elegáns magyarázatát adja a fentiekben említett „társaságkedvelés” versus „magának valóság” megkülönböztetésnek. Eszerint az extravertáltak azért keresik jobban mások társaságát, mert a szociális helyzetekben való részvétel az arousal-szintjük emelkedésével jár, így számukra kellemes, jutalmazó értékű lesz. Az introvertáltaknál – vagy ahogy a téma egyik szakértője, Sylvia Löhken nevezi őket: a „csendes embereknél” – épp ellentétesen: a társas helyzetek (főként a sok ember kis helyen) rendkívül erőteljes stimulációt jelentenek, vagyis az arousal-szintjük túlzottan megemelkedik, ezért (egy idő után legalábbis) hajlamosak lesznek inkább „egyet hátralépni”, például a szituációból kicsit félrevonulni és egy nyugodt helyet keresni – vagyis izgalmi szintjüket lecsendesíteni. Nem az alkalmazkodóképesség hiányáról van tehát szó, sokkal inkább a túlstimulációval szembeni védekezésről, a túlzottan intenzív vagy zavaróan sokféle benyomástól, ingertől való szükségszerű eltávolodásról.

Ha a fentiek alapján elfogadjuk azt, hogy az (inkább) introvertált személyek lehetőség szerint olyan helyzeteket választanak, ahol a külső ingerek nem túlzottan intenzívek, felmerül a kérdés, hogyan hatnak rájuk a nem-társas helyzetekből származó környezeti impulzusok – vagyis miként tudnak megküzdeni a mindannyiunkat körülvevő, zajos világgal?

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 6. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019. december – 2020. januári számában
ezekről olvashat:

2019 december – 2020 január

  • Tudnak-e a gépek szeretni?

    A szeretetre való képesség az ember lehetősége, melynek valóra váltása a felnövekvés társas környezetétől, a szülő-gyermek kapcsolatban megtapasztalt szeretetteljes élményektől függ. Bármilyen bonyolult és sokoldalú is legyen a mesterséges intelligencia, érzésekre nem lesz programozható, mivel nem áll mögötte az autonóm életvezetést lehetővé tevő testi és szellemi erők fejlődéstörténete. Nincs benne semmi, ami az emberi érzések két nagy erőforrását, a szexualitást és az agressziót hordozná. A gépek nem szoronganak, nem félnek, nem remélnek.

  • Megalkuvás és megátalkodottság között

    Mire jó egy kompromisszum? Arra, hogy eláruljam a vágyaimat? Vagy arra, hogy igazodva a valósághoz, megvalósítsam belőlük legalább azt, ami megvalósítható? A kompromisszum során vajon lemondok önmagamról? Igazodom másokhoz? Vagy egyensúlyt teremtek az éppen adott helyzetben? Hogyan kell jó kompromisszumokat kötni?

  • Kudarc és siker között

    Mindannyian tudunk olyan emberekről, vállalkozásokról, politikai szervezetekről, akik, illetve amelyek sorozatos kudarcok után végleg elbuktak – vagy éppen sikert arattak. Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?

  • E-mail zűrzavar: miért nem értjük egymást?

    Valószínűleg sokan ismerik azt a frusztráló érzést, amikor a világosan és szabatosan megfogalmazott e-mailjükre értelmetlen – vagy a tárgytól teljesen eltérő – választ kapnak. Ugyanígy sokaknak ismert az a helyzet, amikor egy beérkező e-mail fölött töprengve próbálják kitalálni, vajon mit is akart mondani a levél szerzője. Az e-mailek írói és fogadói aztán szerepet cserélve bosszankodnak a másikon, aki nem tud értelmesen fogalmazni, vagy nem képes felfogni a legegyszerűbb dolgokat sem.

  • Pszichoterápia és önsegítés integrációja a Minnesota-rendszerű terápiákban

    A Minnesota-rendszerű terápia a pszichológiai terápiák önálló úton járó, kissé deviáns fivére. Elválaszthatatlan az Anonim Alkoholisták és a mintájukra kialakuló egyéb 12 lépéses csoportok szellemiségétől és gyakorlatától... A Minnesota-program a pácienseknek azon körével foglalkozik, akiknél az érzelem- és feszültségkezelés elégtelen volta szenvedélybetegségbe, addikcióba torkollott.

ÉS MÉG: Pedig a stratégiám tökéletes volt… – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Boldogságkereső • Az önismeret ára • A sikeres tárgyalás nem a tárgyalóasztalnál kezdődik • Kell-e különórára járnia, ha nem akar? • Mindennapi életünk a tik árnyékában – Egy Tourette-szindrómás kisfiú édesanyjának beszámolója • „Találd ki, mire vágyom” – Egy nárcisztikus párkapcsolata • Éljünk az élet napos oldalán! – Az életközépi válság újragondolása 2. • Érvényes-e még ma is az idősek bölcsessége? • Életközépi karrierváltás: tényleg létezik?• Ami a színfalak mögött zajlik – a krónikus stressz rejtelmei • A bosszú • „A testképet illetően nincs realitás!” – Beszélgetés dr. Juhász Péterrel • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Törvényszerű, hogy partnereinket saját belső rendezettségünknek, integráltságunk fokának megfelelően választjuk – nincs ezzel másképp a nárcisztikus ember sem.

A boldogság egyik kulcsa  az, hogy a negatív életesemények felismerése mellett legyünk érzékenyek a pozitívokra is!

Életünk során rengeteg szócsatát vívunk - s a vita igenis produktív tud lenni, nemcsak a feszültség levezetése céljából. 

Egy férfitól – mióta világ a világ – azt várjuk el, hogy legyen olyan, akire támaszkodni lehet, aki szeretni tud, aki bátor és határozott.

Magadtól nem tudsz szabadulni! Akármi történik is: életed hátralévő napjait önmagaddal kell eltöltened, és ez nem választás kérdése.

Egyáltalán mit jelent megbocsátani? Vannak-e jóvátehetetlen vétkek, és ha igen, dolgunk-e megbocsátani értük?