Jelenlegi hely

Életveszélyben: családi vállalkozások

Még mindig ő akarja fogni a gyeplőt, csak már nem bírja.

Kisvendéglő mindössze néhány asztallal; egyedi bútorokat gyártó asztalosüzem; három testvér által alapított szoftvercég. Reneszánsza van a kisméretű, illetve a családi vállalkozásoknak. Ámulatba esünk a semmiből született „minicégek” láttán, csodáljuk, amikor valaki a maga erejéből hozta létre – csak a tudása volt meg stb. Sokunk számára egyenesen romantikus a családi- vagy mikrovállalkozás mint gazdasági forma. Az alábbiakban nézzünk egy picit e romantika mögé. 

A legtöbb mikrovállalkozás nem a tudatosan hosszú távú tervezés eredményeként jött létre – ez bennük egyébként a szép –, hanem valamiből való menekülésként. Szabadságkeresés, önmegvalósítás, a függetlenség iránti nagyon rokonszenves igény volt a háttérben – később azonban éppen e faktorok válnak majd a fenntarthatóság és a növekedés akadályává...

Ügyfeleim között nem is egy olyan családi vállalkozás felbukkant már, mely milliárdos éves árbevétellel rendelkezik. Nyomda, informatika, környezetvédelem – csak néhány az általuk képviselt gazdasági területek közül. Egy közös van mindegyikben: az elsőszámú vezető, a családfő sehol nem engedte a kormányhoz az új generációt. Miért is engedte volna? Egész életében ezt csinálta, nem akarja abbahagyni, akármilyen nehezen is megy a munka, ahogy múlnak az évtizedek. Ez az élete, a hobbija. Ráadásul mindig is ő volt a kapcsolattartó a külvilággal – érthető okokból nem engedett másokat ügyféllel tárgyalni, félve attól, hogy az idegen elviszi azt. Különben is: így, ha valamit rosszul csinált, csak magára haragudhatott. A vállalkozó sokszor nem ismeri fel, hogy nemcsak a konkrét tevékenységek (anyagbeszerzés, ételkészítés, reklámtábla-dizájn) során követhet el hibát, hanem mint vezető is hibázik, amikor nem tanítja, nem fejleszti, nem hatalmazza fel az embereit, nem állít fel motiváló, átlátható, teljesíthető és egyértelmű követelményrendszert.

A következő generáció ugyan a cégvezető anya vagy apa mellett (inkább alatt) nő fel, tehát már gyerekkorában a vacsoraasztalnál megtanulja a szakma lényegét, de a szülői védettséget élvezve soha nem kerül valóban éles helyzetbe.  Ez egyébként azon kollégákra is hatással van, akiknek viszont nem származási alapon, hanem a szaktudásuk és a teljesítményük alapján lett helyük a családi vállalkozásban. A „nagy öreg” csak a legritkább esetben veszi észre idejében, hogy a lánya vagy a fia valójában nem vállalkozó típus. Ugyanis ha az lenne, leginkább a saját mikrocégét akarná már a gimnáziumi padból kilépve létrehozni, nem menne be a szülői kéz alá...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 6. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • A „menetiránynak megfelelően” élj!

    Sokan panaszkodnak arra, hogy az élet gyorsvonati sebességgel szalad el mellettük, ők pedig pusztán szemlélői, de nem résztvevői az eseményeknek. Mikor is élünk? A fogantatástól a halál pillanatáig tartó időszak tulajdonképpen csak az a pici vízszintes vonal a két évszám közt, egy sírkövön. Mi fér ebbe bele? Mit tekintünk Életnek?

  • Légy főszereplője saját életednek!

    „Amikor megszületünk, hercegnek vagy királykisasszonynak születünk, csak az élet csókjaitól válhatunk békává.” Miért vagyunk statiszták a saját életünkben? Hogy történhetett ez? Eric Berne szavai szerint világra jöttünkkor főhősnek érkeztünk saját színpadunkra. Akkor még a permanens jelen állapota uralkodott. Ha épp jókedvünk volt, belemosolyogtunk a világba, ha pedig ráeszméltünk, hogy „nem kerek a világ”, bátran üvölthettünk, kifejezve autentikus érzéseinket.

  • Kíváncsi csecsemők – Már egyévesen megértik, miről beszélnek mások

    A beszédtanulás, mint csak az emberre jellemző képesség roppant időigényes és nehéz feladat. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az első nyelv elsajátítása legkevesebb 5-7 évet vesz igénybe, holott az idegrendszeri érés ebben a periódusban legfogékonyabb. Ennek egyik oka, hogy a beszéd megértése és a beszéd produkciója sokkal összetettebb kognitív folyamat, mint azt korábban a kutatók feltételezték.

  • Energiaháború: létezik-e a csí?

    Régóta dúl a háború két csoport között. A szembenálló felek több kérdésben is másképp gondolkoznak. Az ellentétek leginkább az „energia”, életerő, csí, prána… létezésének kérdése körül bontakoznak ki… A két fél közt persze ritka a nyílt agresszió, inkább saját köreikben: rendelőikben, konferenciáikon, fesztiváljaikon támadják a másik felet, néha tévényilatkozatokkal, honlapokkal, röplapokkal igyekeznek a maguk oldalára állítani a közvéleményt.

  • Reménytelenül

    Az öngyilkosság tabutéma, még a róla való gondolkodás is bénító lehet. Kiválthat elutasítást, haragot, szégyent, szomorúságot vagy dühöt, vagy egyszerűen csak nem akarunk foglalkozni vele. Ugyanakkor megkerülhetetlen, mert Magyarország kifejezetten rossz helyen szerepel az öngyilkossági statisztikákban, de azért is, mert minden befejezett öngyilkosság legalább hat ember – közeli barát, családtag, kolléga, osztálytárs – életét érinti közvetlenül.

ÉS MÉG: Éleslátás – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • „Ne hagyd, hogy elmenjen melletted az élet”„Másodiknak lenni lehet jó életstratégia” – Beszélgetés dr. Lénárt Ágotával • Az „elvesztett apaság” – férfiak és a művi abortuszMinden nőnek kell egy jó barátnő!Bullying az iskolai közösségekbenSzívügyeink – Hitek és tévhitek az anyagcsere zavarainak és a szív- és érrendszer betegségeinek összefüggéseiről • Csillagászat a sejtjeinkben – avagy bioritmus és testi-lelki egészség • Emlékezz a tanulásért – és ne fordítva! Egy új oktatási módszer alapjai • Amit csak a Küklopsz látDemencia, életvég, döntések • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Ha a múltban és a jelenben sikeresen elértük kitűzött céljainkat, a jövőben is ezt tételezzük fel önmagunkról.

Manapság, amikor mindent a sikeresség mércéjével mérünk, nagyon nehéz kialakítani azt az elégedettségi szintet, ahol

A legjobb barátnőnkkel ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, mindegy, mennyi idő telt el az utolsó találkozás óta.

„Anya! Fáj a hasam, nem szeretnék ma iskolába menni!” – ez a kérés talán gyakrabban hangzik el iskolai konfliktus, mint fizikai betegség következtében.

Lovaink nemcsak folyamatosan tükrözik és formálják belső pszichofiziológiai állapotunkat, de megmutatják azt is, hogy milyen társaik vagyunk.

Miért olyan égetően fontos tudnom, hogy vajon szerethető, elfogadható és elismerésre méltó vagyok-e?