Jelenlegi hely

Újragondolt engedelmesség

Mit tudtunk meg valójában a Milgram-kísérletből?
„Talán bábok vagyunk, bábok, akiket a társadalom láthatatlan zsinórjai rángatnak” S. Milgram

Milgram híres kísérletében hétköznapi embereknek fokozódó erősségű áramütést kellett adniuk egy idegennek, hogy a kutatók tesztelni tudják a büntetés hatását a tanulásra. A kísérlet célja azonban nem a büntetés és a tanulás kapcsolatának feltárása volt.

A valódi kérdés az volt, hogy az átlagosnak tekinthető emberek meddig hajlandóak elmenni, ha egy tekintélyszemély szélsőségesen negatív tettek végrehajtására kéri őket. A kísérlet megdöbbentő eredménnyel járt: az alaphelyzetben, ahol a „tanár” és a „tanuló” két külön szobában tartózkodott és csak rádión kommunikálhattak egymással, a vizsgálatban részt vevők 65 százaléka halálos erősségű áramütést adott a tanulónak. A fő kérdés a mai napig nyitott: miért voltak hajlandóak sérülést okozni a tanárok a tanulóknak?

A Milgram-kísérlet aktualitását jól mutatja, hogy a Santa Clara Egyetem kutatója, Jerry Burger 2009-ben, a lengyel Dariusz Doliński és társai pedig 2017-ben tették közé azokat a kutatásaikat, amelyek bizonyos módosítások mellett megismételték a kísérletet, és nagyjából hasonló eredményeket kaptak, mint Milgram annak idején.

Az engedelmesség jelensége azért is jelent nagy kihívást, mert annak ellenére, hogy ismerjük a negatív következményeit, mégis szerves része mindennapjainknak. Gyerekkorunk óta arra vagyunk nevelve, hogy engedelmeskedjünk a minket körülvevő tekintélyszemélyeknek, legyenek azok tanárok, orvosok, rendőrök, vagy éppen óvodai gondozók. Életünk során hamar megtanuljuk, hogy értékeljük az engedelmességet, hogy bízzunk a tekintélyben, és azt is, hogy általában legyen egy olyan várakozásunk, hogy lesz valaki, aki majd parancsol egy adott helyzetben... Úgy tűnik, nem az okozza a gondot, hogy az emberek képtelenek ellenállni egy rosszindulatú vezetőnek, hanem az a nehéz, hogy felismerjék: egy látszólag racionális és jó szándékú autoritás valójában akár gonosz célokért is küzdhet. Ha elfogadjuk, hogy az engedelmesség a társas együttélés szükséges velejárója, akkor a lényegi kérdés talán éppen az: meg tudjuk-e tanítani a társadalom tagjainak, hogy megkülönböztessék egymástól a jó és a rossz tekintélyt? A cikk elején idézett mondatot Milgram végül így fejezte be: „… bár lehet, hogy bábok vagyunk, de olyan bábok, akik tudatossággal rendelkeznek. Talán éppen ez a tudatosság az első lépés a felszabadulásunk felé.”

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 6. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • Ismerj el és szeress, bármi áron!

    Az embereket komolyan foglalkoztatja, mit gondolnak róluk, milyenek mások szemében. Ahogy minket látnak, az befolyásolja azt, ahogy viselkednek velünk. Jó okunk van tehát, hogy nagyon is érdekeljen, mit gondolnak rólunk mások. Az élet két fő területén fontos nekünk, hogy minél pozitívabb kép alakuljon ki rólunk: egyrészt a képességeink, másrészt a kedvelhetőségünk kapcsán.

  • Az elengedés művészete

    A fiatal felnőttkor egyik legnehezebb feladata a szülőktől való optimális távolság kialakítása. Sokszor sem a szülők, sem a fiatalok nem tudják, hogy mit is jelent a leválás és az elengedés. A családok életében két intenzív erő vív egymással: az egyik az egyéni elkülönülésért, az autonómia megéléséért vívott harc, a másik a családi összetartásért folytatott küzdelem. Az egyik kifelé tol a családból, a másik befelé húz.

  • Hallgassunk a szívünkre? – Testi folyamataink észlelése, érzelmeink szabályozása

    Elakad a lélegzetünk, mert valamilyen meglepő, rossz vagy éppen jó hírt kaptunk. Történik valamilyen esemény, amire reagálunk. Tudatosan vagy nem, ez mindenképpen valamiféle igazodást, alkalmazkodást jelent. A pszichológia nyelvén: szabályozzuk az érzelmeinket. Ennek módszerei természetesen nagyon változatosak…

  • Történetmesélő állatok

    Megtudjuk-e valaha, hogy mi jár az állatok fejében? Mit hisznek, mire vágynak, töprengenek-e valamin? Hasonlítanak-e a gondolataik az emberi gondolatokhoz – már ha vannak egyáltalán gondolataik? És mi a helyzet a történetekkel? Értik-e az állatok a történeteket? Vannak-e saját történeteik?

ÉS MÉG: Egy parkoló lelke – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaMiért olyan fontos, hogy szeressenek?Az elutasítástól való félelemKiút a céltalanságbólHogyan győzhető le minden szenvedés? A Buddha filozófiája • Tévhitek a mozaikcsaládokrólRejtélyes reklámhatásSokszínű segítőtársunk: a ló • „Virágba borult csillagok” – Népi motívumkincsünk üzenetének felhasználása a művészetterápiában • “Hinni akarunk a csodákban” – interjú Vavrek Zsolt brókerrel • Ez itt a jótett helyeKérdezni, kérdezni, kérdezni? A kérdezés, mint a dominancia álarca • Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Miért olyan égetően fontos tudnom, hogy vajon szerethető, elfogadható és elismerésre méltó vagyok-e?

Minden ember olyan biztonságos kötődésre vágyik, melyben átélheti a bizalmat, a nyugalmat, azt, hogy a másik nem fogja bántani.

A céltalanság olyan, mint egy feneketlen katlan - reményvesztettnek, elhagyatottnak érezzük magunkat.

Jótett helyébe jót várj – sokak szerint ez csak a mesében érvényes.

Hogyan kerüljük el az önzést, a gyávaságot és a felelősség elhárítását? Hogyan legyünk jó emberek?

„Vajon miért tud valaki egy ugyanolyan jellegű traumából felépülni, amiből más nem? Miért lesz valaki egy végtag elvesztése után paraolimpián induló sportoló, nem pedig...