Jelenlegi hely

A szerencse bűvöletében

Vannak szerencsés alkatok, akiket mindig szerencse ér, és vannak, akiket üldöz a balszerencse

Szerencse az a váratlan és kedvező fordulat, ami az egyén hozzájárulása nélkül történik meg, ám érdemben javítja a helyzetét. 

Szerző: 

Sokféle elnevezése lehet: a körülmények kedvező alakulása, nem várt pozitív fordulat, csoda, kegyelem, a sors ajándéka. Vannak szerencsés alkatok, akiket mindig szerencse ér, és vannak olyanok, akiket üldöz a balszerencse. A felszíni olvasat szerint a szerencse tisztán külső tényező egy élet belső összefüggéseihez képet. Nincs-e azonban a szerencsének mélyebb kapcsolata olyan fogalmakkal, mit a játék, a sors, a kiszolgáltatottság, a jellem, sőt a kultúra?

Vannak olyan emberek, akik annyira kilátástalannak érzik az életüket, hogy már csak a szerencsében bíznak. Aránytalanul sok pénzt tesznek kockára valamilyen játékban és irracionálisan reménykednek. Ez egy kiüresedett egzisztenciális állapot: ha valaki már csak a vakszerencsében bízik, akkor tulajdonképpen semmiben sem bízik, sem önmagában, sem a környezetében, csak valamilyen „isteni” közbeavatkozásban. A szerencse ekkor már nem csupán külső járuléka az értelmes és egyensúlyban lévő életnek, hanem az egyetlen megoldássá, az egyetlen lehetséges kiúttá válik... A közösség nélküli, magára hagyott, munkájától elidegenített, lehetőségeitől megfosztott modern ember egyetlen reménysége, hogy teljesen irracionális módon egyszer rámosolyog a szerencse: megnyeri a lottó ötöst, vagy híressé válik. Az irracionális reménykedésnek az a formája, amit a szerencse (fogadás, játék, kockáztatás) fogalmához kötünk, tipikusan modern jelenség és egy olyan társadalmi mentalitás jele, ami már nem bízik a valóságos megoldásokban...

Szeretjük a szerencsére vonatkozó elvárásainkat kedveskedő metaforákkal kifejezni (a szerencse ránk mosolyog, kedvez nekünk, mellénk áll), mintha ezekkel a szavakkal megbűvölhetnénk a sorsot. És bele sem gondolunk, hogy a szerencsében bízni valójában elfogadása annak, hogy nincs más eszközünk az élet megjavítására. Ha kimozdulunk ebből a perspektívából és távolabbról tekintünk önmagunkra, akkor elmondható, hogy semmi, ami az életben igazán fontos, nem a szerencsén múlik. Sem az anyagi gyarapodás, sem a párkapcsolati boldogság, sem az értelmes munka. A szerencse öröme nem jár együtt a legyőzött ellenállás érzésével és a sorsszerűség érzésével sem. Azért bízunk rendületlenül a szerencsénkben, mert talán nincs erőnk és kitartásunk másban, például önmagunkban bízni.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 6. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 április–májusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. április–május

  • „Ebből kell kihoznom a maximumot”

    Az évek során rengetegen nekem szegezték a kérdést, hogy kerekesszékkel élhet-e az ember teljes életet – bármit is jelentsen az –, és hogy honnan merítek erőt, mi vitt tovább a baleset után? Kétszínűség lenne azt állítani, hogy az ember élete egy ilyen trauma után nem változik meg, nem lesz nehezebb, de el kell fogadni a megváltoztathatatlant: majdnem meghaltam, de élek.

  • Miért nem járt pszichoterápiába Harry Potter?

    Ha valaki nem ismeri Harry Potter világát, ha nem olvasta s nem látta filmen sem, valószínű, hogy egy-két dolgot mégis tud róla. A történetből Harry olyan kapcsolatait emelem ki, melyek azt mutatják meg, hogyan tudta megőrizni elméjének integritását, épségét, miért nem tört össze és miért nem szorult mentális segítségre az évek során.

  • Filozofáló gyerekek?

    Lehetnek-e bölcsek, szerethetik-e a bölcsességet a gyerekek? A filozófia ugyanis eredetileg a bölcsesség szeretetét jelentette… A filozófia nem olyan, mint például a matematika, ahol gyakran hallunk zseniális csodagyerekekről. Matematikai gyerekzsenik vannak, filozófiai gyerekzsenik nincsenek.

  • „Na, most menjek vagy maradjak?”

    Az évek során rengetegen nekem szegezték a kérdést, hogy kerekesszékkel élhet-e az ember teljes életet – bármit is jelentsen az –, és hogy honnan merítek erőt, mi vitt tovább a baleset után? Kétszínűség lenne azt állítani, hogy az ember élete egy ilyen trauma után nem változik meg, nem lesz nehezebb, de el kell fogadni a megváltoztathatatlant: majdnem meghaltam, de élek.

  • Érzem, ha várom – A test az elmében

    Amikor este mezítláb a hálószobába menet véletlenül belerúgunk a küszöbbe és csillagokat látunk a fájdalomtól, teljesen biztosak vagyunk abban, hogy a fájdalom a lábujjunkban van. Ám egészen konkrétan lokalizálható fájdalmat, viszketést amputáció után is sokan éreznek rövidebb-hosszabb ideig az eltávolított végtagban, ami egyértelműen mutatja azt, hogy a fájdalom az elmében (ha úgy tetszik, az agyban) születik.

  • /ul>

ÉS MÉG: A legreziliensebb ember – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Az önbizalomról – kicsit másképp„Naponta elforintosítjuk a hálánkat” – Interjú Oláh Attila professzorral • Reziliencia – a rugalmas ellenálló képesség Erkölcsi dilemmákA leválásról és az elengedésrőlSzilikon, szeretlek!A végzet asszonyaiMit öröklünk és mit nem? – Genetika/genomika és epigenetika 2. • Metabolikus memóriaTANTUdSZ – egészségnevelés kortárs-oktatássalA tiltott gyümölcs tudományaA mesterséges intelligencia és a pszichológia • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Magyarázkodó, önmagunkat felmentő, passzív mondatok garmadája születik nap mint nap annak igazolására, miért nem mi vagyunk a felelősek saját életünkért, önmagunkért,...

Jólesik, ha megdicsérnek. Kinek nem? Elégedetten nézel végig a jól elvégzett munkán. Büszke vagy az eredményeidre.

Bizonyos tévhitekkel ellentétben egy művészetterápiás folyamatnak nem feltétlenül célja az alkotó tudattalanjába férkőzni...

Az ünnepek alatt biztos lesz egy-két nyugodt napod, amit egy kis önmagadba fordulással tudsz tölteni.

Az erőszaktevők azt a bizonytalanságot használják ki, amelyet a visszajelzés vágya okoz! Ők vadásznak.

Mindennapjainkat apróbb-nagyobb döntések szövik át. Lehet, hogy többségüket nem is éljük át igazán...