Jelenlegi hely

A szerencse bűvöletében

Vannak szerencsés alkatok, akiket mindig szerencse ér, és vannak, akiket üldöz a balszerencse

Szerencse az a váratlan és kedvező fordulat, ami az egyén hozzájárulása nélkül történik meg, ám érdemben javítja a helyzetét. 

Szerző: 

Sokféle elnevezése lehet: a körülmények kedvező alakulása, nem várt pozitív fordulat, csoda, kegyelem, a sors ajándéka. Vannak szerencsés alkatok, akiket mindig szerencse ér, és vannak olyanok, akiket üldöz a balszerencse. A felszíni olvasat szerint a szerencse tisztán külső tényező egy élet belső összefüggéseihez képet. Nincs-e azonban a szerencsének mélyebb kapcsolata olyan fogalmakkal, mit a játék, a sors, a kiszolgáltatottság, a jellem, sőt a kultúra?

Vannak olyan emberek, akik annyira kilátástalannak érzik az életüket, hogy már csak a szerencsében bíznak. Aránytalanul sok pénzt tesznek kockára valamilyen játékban és irracionálisan reménykednek. Ez egy kiüresedett egzisztenciális állapot: ha valaki már csak a vakszerencsében bízik, akkor tulajdonképpen semmiben sem bízik, sem önmagában, sem a környezetében, csak valamilyen „isteni” közbeavatkozásban. A szerencse ekkor már nem csupán külső járuléka az értelmes és egyensúlyban lévő életnek, hanem az egyetlen megoldássá, az egyetlen lehetséges kiúttá válik... A közösség nélküli, magára hagyott, munkájától elidegenített, lehetőségeitől megfosztott modern ember egyetlen reménysége, hogy teljesen irracionális módon egyszer rámosolyog a szerencse: megnyeri a lottó ötöst, vagy híressé válik. Az irracionális reménykedésnek az a formája, amit a szerencse (fogadás, játék, kockáztatás) fogalmához kötünk, tipikusan modern jelenség és egy olyan társadalmi mentalitás jele, ami már nem bízik a valóságos megoldásokban...

Szeretjük a szerencsére vonatkozó elvárásainkat kedveskedő metaforákkal kifejezni (a szerencse ránk mosolyog, kedvez nekünk, mellénk áll), mintha ezekkel a szavakkal megbűvölhetnénk a sorsot. És bele sem gondolunk, hogy a szerencsében bízni valójában elfogadása annak, hogy nincs más eszközünk az élet megjavítására. Ha kimozdulunk ebből a perspektívából és távolabbról tekintünk önmagunkra, akkor elmondható, hogy semmi, ami az életben igazán fontos, nem a szerencsén múlik. Sem az anyagi gyarapodás, sem a párkapcsolati boldogság, sem az értelmes munka. A szerencse öröme nem jár együtt a legyőzött ellenállás érzésével és a sorsszerűség érzésével sem. Azért bízunk rendületlenül a szerencsénkben, mert talán nincs erőnk és kitartásunk másban, például önmagunkban bízni.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 6. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2019 augusztus–szeptember

  • Megértés vagy megbocsátás?

    A düh, a neheztelés, a felháborodás, illetve – ha mi magunk cselekedtünk helytelenül – a bűntudat azt jelzik, hogy a másikat (vagy magunkat) felelősnek tartjuk és hibáztatjuk az általa elkövetett rossz cselekedet miatt. Ezen érzelmek felfüggesztése, elhalványulása pedig azt mutatja, hogy a másikat részben vagy egészben felmentjük a felelősség alól.

  • Elmés gépek

    Ha a számítógép nem azt csinálja, amit szerettünk volna, vagy – utasításaink ellenére – egyáltalán nem csinál semmit, nehéz megállni, hogy ne veszekedjünk vele úgy, mint egy emberrel. Sokszor nem is vagyunk képesek rá, és feszülten beszélünk, sőt kiabálunk hozzá: „Miért nem csinálod?”, „Ne bosszants már!”, „Direkt csinálod velem?”. Mintha lennének hitei, vágyai, szándékai, és képes volna önálló döntéseket hozni – azaz lenne elméje.

  • Stressztűrésre berendezkedve

    Az ember számos – és sokféle – tudattalan stratégiát alkalmaz, amelyeknek a segítségével pszichés feszültségeit igyekszik csökkenteni, megszüntetni. Az én-védelem lehet „leépítő” és „felépítő” – vagyis az elhárító mechanizmusok lehetnek az alkalmazkodást nehezítők, akár meggátlóak is, és lehetnek adaptívak, a megküzdést segítők.

  • Sématerápia

    A sématerápia célja az egészséges felnőtt mód megerősítése. Az ilyen felnőtt készségei: képes felismerni, elismerni, érvényesíteni, adaptívan kielégíteni alap érzelmi szükségleteit; képes mások szükségleteit is figyelembe venni, illetve saját szükségleteinek kielégítését hosszú távú céljai – vagy a másikkal való kölcsönösség fenntartása – érdekében késleltetni; önmagával, élményeivel szemben elfogadó, nehézségeit a közös emberi természet részének és nem másoktól elkülönítő vonásnak tartja. Kedvesen és együttérzéssel képes önmaga felé fordulni.

  • „A nagy megvilágosodás szemfényvesztés”

    Ő az első ember, aki kenuval szelte át az Atlanti-óceánt, és az első magyar, aki az Antarktisz széléről indulva, elérte a Déli-sarkot. Van, hogy egyedül küzd, van, hogy csapatban, van, hogy fagyási sérülésektől béna a fél arca, és van, hogy addig üvölt a hullámokat szidva, míg teljesen elmegy a hangja. Én arra keresem Rakonczay Gábornál a választ, hogy mi történik pontosan az ember lelkében a semmi közepén, mitől lesz egy csapatból jó csapat…

ÉS MÉG: Kulcs-kérdés – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaAz önigazolásról – avagy azt hiszed, józan döntéseket hozol • „Brit tudósok bebizonyították” – A tudományos zsargon manipulatív technikái • Csavargók és otthonülők – a tanulás evolúciós ökológiája • Nem lusták, csak kialvatlanokMegbízható tanúk-e a gyermekek?Gyermekek, akik „kilógnak” a sorbólÉgi és földi utakSématerápiaBoldogságvásárAz agy öregedése – mit tehetünk szellemi frissességünk megőrzéséért? • Traumafeldolgozás művészetterápiávalEgyszerűen nem tudok tévedni • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A tartósan nagy pocak mögé többnyire vastag zsírréteget képzelünk el. Pedig van ott más is: vizenyő, vastag kötőszövet és a kitágult belek halmaza. Vissza lehet fordítani ezt a...

Az önigazolás, bármilyen meglepő, csodás dolgokat tarthat fent az életünkben, ám gyakran megrázó vagy förtelmes következményei lehetnek.

Közkeletű hiedelem, hogy egy kis tombolással, töréssel-zúzással le lehet vezetni az agresszivitást. Csakhogy – sajnos! – ez óriási tévedés.

Miért kell újra és újra megrágni valamit, miért tépelődünk, miért rugózunk elmúlt dolgokon?

Sokak számára eljön a pillanat, amikor nyomot akarnak hagyni a világban, jobbítani szeretnék azt.

A függő ember elsődleges törekvése, hogy szoros kapcsolatban lehessen a számára fontos személlyel, legyen az szülő vagy barát, a párja vagy akár a gyermeke. Ennek érdekében...