Jelenlegi hely

Betegesen normális?

A populizmus pszichológiája
A jó populista maga formálja a valóságot – és főleg a félelmeket.

 El tudjuk képzelni, hogy az általunk kedvelt párt vagy politikus populista? Természetesen nem. Populisták ugyanis mindig csak a másik politikai oldalon vannak…

Szerző: 

A képviseleti demokráciák paradoxona

Bár a populizmust gyakran szokás valami politikai betegségnek, devianciának, extremitásnak látni, ez tévképzet. A képviseleti demokráciáknak ugyanis van egy természetes paradoxona. Az olvasók közül ki szeretne például károsanyag-emissziós kvótákról vagy agrárszubvenciókról szóló, hosszú órákon tartó parlamenti bizottsági, majd plenáris vitában és döntésben részt venni? Valószínűleg nem sokan. Éppen ezért választjuk és ruházzuk fel a döntés jogával a képviselőinket, és ezért fizetjük meg őket: többségünknek sem motivációja, sem ideje nincs arra, hogy a köz döntéseiben közvetlenül részt vegyen. Ezzel együtt a legtöbb országban (nem csak nálunk) a választók nagyon rossz véleménnyel vannak a saját maguk által választott politikusokról. A populizmus így gyakran egyfajta „szelepként” működik, melyen keresztül levezethetőek a mások által hozott döntések nyomán keletkező természetes feszültségek. És ez nem csupán politikai kontextusban van így. Aki nagyobb (vagy akár kisebb) szervezetnél dolgozik, legyen az multinacionális vállalat, kórház vagy éppen egyetem, pontosan tudhatja, hogy a vezetők és a „rendszer” szidása – különösen Kelet-Európában – a munkahelyi beszélgetések egyik leggyakoribb, már-már kötelező formája. Sokszor még azokban a szervezetekben is, ahol a dolgozók jól érzik magukat és elégedettek a munkájukkal…

Egy kis populizmus tehát nemcsak a demokráciáknak, de a hétköznapi életnek is szükségszerű velejárója. És persze a populista állítások tartalmazhatnak részigazságokat, még ha túlságosan általánosítanak is: például a politikusok körében egyes időszakokban teret nyerhet a korrupció vagy a hozzá nem értés. Ugyanakkor azonban ne feledjük: egy ország politikai elitje nem légüres térben, hanem a társadalomban jelen lévő normarendszer és viselkedési minták alapján tevékenykedik, így nem igaz a populista szembeállítás a gonosz, önző politika és a morálisan makulátlan nép között. A bennünket képviselő politikusokat mi választjuk, részben tehát ők is „mi magunk” vagyunk – személyükben így minden társadalom önmagát utálhatja.

„Patológiásan normális”

A világ egyik legelismertebb populizmus- és szélsőjobb-kutatója, Cas Mudde szerint a populizmus nemcsak hogy normális, de már patológiásan normális – legalábbis a radikális jobboldali populizmus. Ez azt jelenti, hogy valójában csak felerősíti a közvéleményben dominánsan létező – sokszor többségi – véleményeket és tendenciákat. Ezeket a modern politikai rendszerek normái és intézményei – politikai és gazdasági racionalitásból – igyekeznek kiszorítani. A populizmus éppen ebből szerzi tömegbázisát: sokan úgy érezhetik, hogy valóban az ő elnyomásra ítéltetett gondolataikat hangosítja fel...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 5. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 február–márciusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. február–március

Új rovataink:

  • Mindennapi filozófia

    Egy jó szakembernek szerszámokra van szüksége: a filozófiai fogalmak olyan "szerszámok", amelyek hatékonyabbá teszik problémáink felismerését, elemzését és megoldását, emellett önmagunk jobb megértéséhez is hozzájárulnak. Mivel a filozófia az értelmes élet egészének feltételeiről való gondolkodás, ezért mindennapi életünk számára is különös jelentősége van - tulajdonképpen minden jó beszélgetés során filozofálunk, hiszen a lényegi kérdésekről beszélünk. Nem absztrakt és életidegen tudomány tehát, hanem az a minden korban és minden kultúrában működő törekvés, hogy megértsük a valóságot és benne az emberi életet.

  • Pszichoszomatika

    Van, amikor az ember úgy érzi, egyszerűen belefáradt saját gyógyulásába: az orvostól-orvosig küldözgetés útvesztőibe, a türelemre ítélt várakozásokba - s a gyógyulás sikertelenségéért, sőt, a betegség kialakulásáért is önmagát hibáztatja… Jó hír, hogy minden emberben ott rejlik a gyógyulás képessége. A testünk segíteni akar, tünetekkel jelez. Ám ha nem értjük testünk jelzéseit, tüneteink valódi okai rejtve maradnak, s a kezelések akár hosszú éveken át hatástalannak bizonyulnak. A pszichoszomatika tehát ott kezdődik, amikor "elbeszélgetünk" saját testünkkel. Ne várjuk meg, míg ő beszél helyettünk!


  • Legyünk-e - s ha igen, hogyan legyünk altruisták?

    Altruista az, aki önzetlenül lemond valamilyen értékesnek tartott dologról más személyek vagy más érző lények javára. Vagyis valamennyi altruistát az a meggyőződés vezérli, hogy - szemben Pangloss mester tanításával - a világunk nem a lehetséges világok legjobbika, következésképpen jobb hellyé kell tenni, mint amilyen.

  • Ki nyer ma? Párkapcsolati stresszkezelés

    Miközben úgy érezzük, hogy párunk nemcsak nyugalmunk és boldogságunk, hanem mindezek megzavarásának forrása is, fontos tudatosítanunk, hogy a stresszor nem az ő személye. Sokkal inkább az, amit szavairól, viselkedéséről gondolunk, és amilyennek ezek fényében magunkat megéljük.

  • Mit öröklünk és mit nem? – Genetika/genomika és epigenetika

    A genetikai tudás és a technológiai robbanás a biotechnológia és géndiagnosztika mellett óriási muníciót ad a ma már szinte a futurológiába illő génterápiának is. Az emberiség számára kézzelfogható közelségbe került a lehetőség nagy, eddig gyógyíthatatlan genetikai hátterű betegségek akár végleges eltüntetésére is.

  • Zsigeri érzelmeink - Pszichovegetatív kölcsönhatások

    "Fáj a szívem érte" - mondja a hétköznapi szófordulat valakiről, akit kedvelünk vagy szeretünk, de "zsigerből utáljuk" azt, aki ellenszenves nekünk. Egész szótárnyi kifejezést gyűjthetünk össze, amelyekben valamilyen belső szervről van szó, s amelyekkel valamilyen érzelmet akarunk érzékletesen kifejezni. Ezek mind azt sugallják, hogy zsigereink részt vesznek gondolataink és érzelmeink kialakulásában…

ÉS MÉG: Lélekmérő - A főszerkesztő előszavaA pszichológia világa • Összeillés vagy összeillesztés? • Nem engem keresel? Párválasztás - avagy zsák a foltját… • "Lelkileg kötelező rendben lennünk" - Interjú Gigor Attilával, a Terápia c. sorozat rendezőjével • Introvertáltak egy zajos világban - A zene hatásai • Létezik-e lustaság? • Nevetéssel a félelem ellen • Mozaikcsalád: műalkotás vagy káosz? • Beteg vagyok, vagy csak képzelem? • Átverős árak • Te is 100 kilóval préselsz? Interjú a fogcsikorgatásról dr. Schmidt Péterrel • Miből lesz a cserebogár? A pszichopátia gyermekkori gyökerei • A pozitív adjonisten • Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Miként vélekedik a gyermekvállalásról, illetve a művi terheségmegszakításról? Töltse ki kérdőívünket!

A cikkben bemutatott állatkísérletek azt igazolják, hogy a függőség az állatvilágban ugyanúgy kialakulhat, mint az emberek körében.

A hőmérsékleti rekordok idején a legtöbb a kihágás

Egy kutatás szerint az interneten fellelhető szövegek kétharmadát annak létrehozóján kívül soha senki más nem látja.

A többség számára komoly kihívást jelent, hogy a közlekedési viszonyokra tudjon figyelni, különösen akkor, ha napi szinten több órát vezet. Ez igen gyakran olyan fokú...

Az értékek egymásra épülő rendjében a legalsó szint lesz az egyetlen és meghatározó – vagyis azok az „értékek”, amelyek a legegyszerűbb és legközvetlenebb vágyakhoz...