Jelenlegi hely

Külön lakó élettársak

A világon ma sok-sok millió ember él látogató kapcsolatban, kényszerűségből vagy önként, boldogan vagy boldogtalanul – ki-ki lehetőségei és szerencséje szerint

Az utóbbi évtizedekben a fejlett országokban mind nagyobb figyelmet kap egy érdekes társadalmi folyamat: úgy tűnik, egyre több az olyan tartós párkapcsolat, melyben a felek nem költöznek össze. 

Az utóbbi évtizedekben a fejlett országokban mind nagyobb figyelmet kap egy érdekes társadalmi folyamat: úgy tűnik, egyre több az olyan tartós párkapcsolat, melyben a felek nem költöznek össze. A jelenség szociológiai szempontból meglehetősen összetett, és még nevet sem könnyű találni neki. Együttjárás? LAT? Látogató kapcsolat? A LAT betűszót egy holland újságíró alkotta meg a Living Apart Together filmcímből. A LAT vagy lat sikerszó lett, bekerült a köznyelvbe, sőt a szociológia szakkifejezései közé is. A magyarban – alighanem az angol rövidítés játékos megtoldásaként – a látogató kapcsolat kifejezés is kezd meghonosodni. A lat jelentését nem nehéz meghatározni: olyan monogám, mély érzelmeken alapuló, tartós párkapcsolat, amelyben a felek külön háztartásban élnek.

A hazai felmérések szerint a „latosok” száma egyáltalán nem mondható jelentéktelennek, Magyarországon közel félmillió ember él látogató kapcsolatban; ez a felnőtt lakosság 6,3 százalékát teszi ki. Az érték nagyjából illeszkedik a nemzetközi trendbe...

A LAT-kapcsolatok meglehetősen intenzívnek mondhatók, hiszen a hazai adatok szerint az így élők 50 százaléka szinte mindennap találkozik párjával, 25 százalékuk hetente több alkalommal, 19% pedig nagyjából heti egy találkozásról számolt be. S hogy a látogató kapcsolat valóban az együttélés egy formájának tekinthető, azt jól jelzi, hogy a szociológiai felmérésben részt vevő latosok 55 százaléka a válaszadás időpontjában már több mint két éve volt együtt partnerével. Azt gondolhatnánk, a látogató kapcsolatok azért alakulnak ki, mert a pár két tagját földrajzi távolság választja el egymástól. Ezt azonban egyértelműen cáfolja az az adat, hogy Magyarországon a latosok negyede tízpercnyire vagy még közelebb lakik partneréhez, 83 százalékuk pedig egy órán belül képes eljutni párja otthonába. Vagyis nem távkapcsolatról van szó – de akkor miről?

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 4. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • Ismerj el és szeress, bármi áron!

    Az embereket komolyan foglalkoztatja, mit gondolnak róluk, milyenek mások szemében. Ahogy minket látnak, az befolyásolja azt, ahogy viselkednek velünk. Jó okunk van tehát, hogy nagyon is érdekeljen, mit gondolnak rólunk mások. Az élet két fő területén fontos nekünk, hogy minél pozitívabb kép alakuljon ki rólunk: egyrészt a képességeink, másrészt a kedvelhetőségünk kapcsán.

  • Az elengedés művészete

    A fiatal felnőttkor egyik legnehezebb feladata a szülőktől való optimális távolság kialakítása. Sokszor sem a szülők, sem a fiatalok nem tudják, hogy mit is jelent a leválás és az elengedés. A családok életében két intenzív erő vív egymással: az egyik az egyéni elkülönülésért, az autonómia megéléséért vívott harc, a másik a családi összetartásért folytatott küzdelem. Az egyik kifelé tol a családból, a másik befelé húz.

  • Hallgassunk a szívünkre? – Testi folyamataink észlelése, érzelmeink szabályozása

    Elakad a lélegzetünk, mert valamilyen meglepő, rossz vagy éppen jó hírt kaptunk. Történik valamilyen esemény, amire reagálunk. Tudatosan vagy nem, ez mindenképpen valamiféle igazodást, alkalmazkodást jelent. A pszichológia nyelvén: szabályozzuk az érzelmeinket. Ennek módszerei természetesen nagyon változatosak…

  • Történetmesélő állatok

    Megtudjuk-e valaha, hogy mi jár az állatok fejében? Mit hisznek, mire vágynak, töprengenek-e valamin? Hasonlítanak-e a gondolataik az emberi gondolatokhoz – már ha vannak egyáltalán gondolataik? És mi a helyzet a történetekkel? Értik-e az állatok a történeteket? Vannak-e saját történeteik?

ÉS MÉG: Egy parkoló lelke – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaMiért olyan fontos, hogy szeressenek?Az elutasítástól való félelemKiút a céltalanságbólHogyan győzhető le minden szenvedés? A Buddha filozófiája • Tévhitek a mozaikcsaládokrólRejtélyes reklámhatásSokszínű segítőtársunk: a ló • „Virágba borult csillagok” – Népi motívumkincsünk üzenetének felhasználása a művészetterápiában • “Hinni akarunk a csodákban” – interjú Vavrek Zsolt brókerrel • Ez itt a jótett helyeKérdezni, kérdezni, kérdezni? A kérdezés, mint a dominancia álarca • Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Néha előtörnek olyan képek is, amikor komorak voltunk és féltünk, ezért dühösen győzködtük, majd kerültük egymást.

Természetes módon összeillünk-e a szerelmünkkel, a partnerünkkel, a feleségünkkel, a férjünkkel, vagy csupán megpróbálunk összeilleszteni tökéletesen soha össze nem illő...

És bár ez az érzelmi igény teljesen jogosnak látszik, mégis gyakran látjuk azt, hogy sokan mintha szántszándékkal ker

Nem filmismertető és nem is kritika vár az olvasóra, hanem a barátság extrákkal rövid hazai körképe.

Miként vélekedik a gyermekvállalásról, illetve a művi terheségmegszakításról? Töltse ki kérdőívünket!

A kapcsolatfüggő mindig szeretni fogja a másikat, bármit is tesz vele – a függetlenségfüggő vagy énfüggő azonban egy idő után nem fogja szeretni a másikat, bármit is tesz érte...