Jelenlegi hely

Se házasság, se szenvedély

A szenvedélyes szerelem és a házasság, úgy látszik, lassan és egyszerre tűnik el a modern társadalom horizontjáról

Vajon a házasság a boldog és kiegyensúlyozott élet legbiztosabb útja? Vagy külön élve is lehet intim párkapcsolatot fenntartani? Milyen formái lehetnek még a partnerkapcsolatnak? És van-e olyan forma, ami versenyre kelhet a monogám házasság több ezer éves intézményével? 

Szerző: 

A szerelem, mint erős érzelmekkel kísért kötődés egy másik emberhez, valamint a szexuális vágyakozás a szeretett lény testével való egyesülésre valóban tekinthetők kultúrától és kortól független örök emberi késztetésnek. Ám az, hogy a szerelmet, a szexualitást, a gyereknemzést és az együttélést hogyan képzeljük el és hogyan valósítjuk meg, az nagyon is változékony lehet kortól és kulturális környezettől függően...

A házasságtól függetlenített kapcsolatok sokféle formája alakult ki:

  • a házasság nélküli együttélés, amikor a felek nem érzik szükségesnek kapcsolatuk törvényesítését;
  • az együttélés nélküli távkapcsolat, amikor a partnerek külön városban vagy külön országban élnek;
  • a látogató kapcsolat, amikor a partnerek ugyan egy városban élnek, de nem érzik szükségesnek az együttélést;
  • a szexuális barátság, amikor a felek kölcsönösen élvezik a szexuális együttlétet, de nem akarnak intim kapcsolatot egymással;
  • több partnerrel való párhuzamos kapcsolat;
  • nyitott kapcsolat.

Ezek mind arra irányuló kísérletek, hogy az intimitás új formáit alakítsuk ki. És ami meghökkentően közös bennük: nemcsak a házasság avíttnak tartott intézményét kerülik bennük a felek, de a szenvedélyes szerelem kizárólagosságát és túlzásait is. A szenvedélyes szerelem és a házasság, úgy látszik, lassan és egyszerre tűnik el a modern társadalom horizontjáról.

A modern kapcsolatokat sokkal jobban jellemzi a józan mérlegelés és a tudatosság, mint az uralhatatlan szenvedély. Már nem merünk szenvedélyesek lenni – de mitől is lenne valaki szenvedélyes, amikor elvileg semmi sem akadályozza meg céljai elérésében? Semmi és senki, legfeljebb saját maga. Sokkal könnyebb a szenvedélyes sóvárgás állapotába kerülni, ha külső akadályok teszik lehetetlenné a beteljesülést, mint ha azzal kell szembesülnünk, hogy mindent lehet, de bennünk vannak az akadályok. A külső akadály gerjeszti és fokozza a vágyat, az önmagunkban talált belső akadály a szégyen és a tehetetlenség érzéséhez vezet. Az a sejtés, hogy bármit megtehetnénk, ha lenne hozzá elég erőnk és tehetségünk, sokkal pusztítóbb, mint az a felháborodás, hogy külső körülmények miatt el vagyunk zárva vágyaink beteljesítésétől...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 4. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 december – 2019 januári számában
ezekről olvashat:

2018 december – 2019 január

  • Mit kockáztatsz?

    A mai kor embere irtózik a kellemetlenségektől, és – távoli őseivel ellentétben – a mindennapi életben nem is kell veszélyeket vállalnia. S mivel nem tud megküzdeni semmiért, az igazi öröm lehetőségét is elveszítette, írja Konrad Lorenz A civilizált emberiség nyolc halálos bűne című könyvében. Az emberi életet régebben jellemző „nagyszabású hullámhegyekből és -völgyekből alig észlelhető fodrozódás” lett. Ám rengetegen vannak, akik nem elégszenek meg a „fodrozódással”, és önként – ráadásul úgy tűnik, teljesen értelmetlenül – rendkívül kockázatos cselekvésekre vállalkoznak.

  • Párkapcsolati tojáshéjtánc – avagy borderline partnerrel az élet

    A párkapcsolat egy borderline személyiségzavarban szenvedő emberrel leginkább valamiféle tojáshéjtáncként írható le. Partnerének ugyanis olyan feszültségekre és kapcsolati történésekre kell felkészülnie, amelyek nem kevés szenvedést okozhatnak. A viharos párkapcsolati események hátterében (elsősorban) a borderline fél – és valamennyire partnere – korai kötődésbeli és alapvetően kedvezőtlen kapcsolati tapasztalatai állnak.

  • Aikido testnek és léleknek – a béke harcművészete

    A harcművészet szó hallatán gyakran az agresszió, a sérülések jutnak eszünkbe. De létezik egy harcművészeti ág, mely kifejezetten a békét, a nem ártást hirdeti, miközben mégis egy hatékony önvédelmi technika. Az aikidózás elősegíti a testi egészség megtartását, ugyanakkor a lélekre, pszichére gyakorolt hatásai olyan sokrétűek, hogy egyes esetekben már akár hatékonyabb lehet, mint egy pszichoterápia.

  • Rejtett üzenetek a társalgásban

    A rejtett jelentések születésének igazi terepe a társalgás világa. A társalgás sok mindent megmutat arról, milyen emberek is vagyunk – feszültek vagy lazák, körülményesek vagy rámenősek; arról, hogy mi is fontos számunkra, milyen az általános értékrendünk, s épp most a szendvics fontosabb számunkra vagy egy fiú érdeklődő tekintete; és arról is, aktuálisan milyen érzelmi állapotban vagyunk.

  • Virtuális valósággal a medve ellen

    „Hova futsz?” „Üldöz a medve!” – kiáltja kétségbeesetten az emberünk. „Milyen medve?” – hangzik a kézenfekvő kérdés. Főhősünk megáll, hátranéz – és nem ért semmit. „Ha nincs medve, nem kell futni” – gondolja, ugyanakkor érzi testében azt a feszültséget, amely vagy harcra, vagy futásra kényszerítené. Feszült, de fogalma sincs arról, miért.

ÉS MÉG:Mese egy szelfiről – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Döntés, választás, sors„A tökéletesség kényszerében élünk” • Anyád lehetnék – Korkülönbség a párkapcsolatban • Függés és függetlenségMi uraljuk a játékot – vagy a játék ural minket? Gyermekek a videojátékok bűvkörében • A ruha teszi – vagy nem teszi – az embert?Tekintsünk máshogy (is) a depresszióra! A karácsonyi nagy zabálás társadalomlélektanaA kávézás pszichológiája • Nézzünk a szavak mögé • Formát adni a lehetetlennek • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A függő ember elsődleges törekvése, hogy szoros kapcsolatban lehessen a számára fontos személlyel, legyen az szülő vagy barát, a párja vagy akár a gyermeke. Ennek érdekében...

Manapság, amikor mindent a sikeresség mércéjével mérünk, nagyon nehéz kialakítani azt az elégedettségi szintet, ahol

A céltalanság olyan, mint egy feneketlen katlan - reményvesztettnek, elhagyatottnak érezzük magunkat.

Magyarázkodó, önmagunkat felmentő, passzív mondatok garmadája születik nap mint nap annak igazolására, miért nem mi vagyunk a felelősek saját életünkért, önmagunkért,...

Jólesik, ha megdicsérnek. Kinek nem? Elégedetten nézel végig a jól elvégzett munkán. Büszke vagy az eredményeidre.

Bizonyos tévhitekkel ellentétben egy művészetterápiás folyamatnak nem feltétlenül célja az alkotó tudattalanjába férkőzni...