Jelenlegi hely

Se házasság, se szenvedély

A szenvedélyes szerelem és a házasság, úgy látszik, lassan és egyszerre tűnik el a modern társadalom horizontjáról

Vajon a házasság a boldog és kiegyensúlyozott élet legbiztosabb útja? Vagy külön élve is lehet intim párkapcsolatot fenntartani? Milyen formái lehetnek még a partnerkapcsolatnak? És van-e olyan forma, ami versenyre kelhet a monogám házasság több ezer éves intézményével? 

Szerző: 

A szerelem, mint erős érzelmekkel kísért kötődés egy másik emberhez, valamint a szexuális vágyakozás a szeretett lény testével való egyesülésre valóban tekinthetők kultúrától és kortól független örök emberi késztetésnek. Ám az, hogy a szerelmet, a szexualitást, a gyereknemzést és az együttélést hogyan képzeljük el és hogyan valósítjuk meg, az nagyon is változékony lehet kortól és kulturális környezettől függően...

A házasságtól függetlenített kapcsolatok sokféle formája alakult ki:

  • a házasság nélküli együttélés, amikor a felek nem érzik szükségesnek kapcsolatuk törvényesítését;
  • az együttélés nélküli távkapcsolat, amikor a partnerek külön városban vagy külön országban élnek;
  • a látogató kapcsolat, amikor a partnerek ugyan egy városban élnek, de nem érzik szükségesnek az együttélést;
  • a szexuális barátság, amikor a felek kölcsönösen élvezik a szexuális együttlétet, de nem akarnak intim kapcsolatot egymással;
  • több partnerrel való párhuzamos kapcsolat;
  • nyitott kapcsolat.

Ezek mind arra irányuló kísérletek, hogy az intimitás új formáit alakítsuk ki. És ami meghökkentően közös bennük: nemcsak a házasság avíttnak tartott intézményét kerülik bennük a felek, de a szenvedélyes szerelem kizárólagosságát és túlzásait is. A szenvedélyes szerelem és a házasság, úgy látszik, lassan és egyszerre tűnik el a modern társadalom horizontjáról.

A modern kapcsolatokat sokkal jobban jellemzi a józan mérlegelés és a tudatosság, mint az uralhatatlan szenvedély. Már nem merünk szenvedélyesek lenni – de mitől is lenne valaki szenvedélyes, amikor elvileg semmi sem akadályozza meg céljai elérésében? Semmi és senki, legfeljebb saját maga. Sokkal könnyebb a szenvedélyes sóvárgás állapotába kerülni, ha külső akadályok teszik lehetetlenné a beteljesülést, mint ha azzal kell szembesülnünk, hogy mindent lehet, de bennünk vannak az akadályok. A külső akadály gerjeszti és fokozza a vágyat, az önmagunkban talált belső akadály a szégyen és a tehetetlenség érzéséhez vezet. Az a sejtés, hogy bármit megtehetnénk, ha lenne hozzá elég erőnk és tehetségünk, sokkal pusztítóbb, mint az a felháborodás, hogy külső körülmények miatt el vagyunk zárva vágyaink beteljesítésétől...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 4. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 április–májusi számában
ezekről olvashat:

2019 április–május

  • „Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban

    A barátok közötti egyenrangú kapcsolatban kiemelt szerepet kap egymás kölcsönös segítése, támogatása – ennek egyik legfontosabb módja egymás problémáinak megvitatása, átbeszélése. A közeli kapcsolatok nyújtotta intimitás alapvető emberi szükséglet. Nem mindegy, hogy ez az intimitás egy baráti kapcsolatban min alapul: negatív érzéseket előhívó, szinte vég nélküli közös rágódáson, ami bár megszilárdítja a barátságot, de rosszabb hangulathoz vezet, vagy olyan önfeltáráson, ami szélsőségektől mentesen segíti a problémák kommunikációját.

  • Agyunk öregedése

    Vannak, akikben szorongást kelt a gondolat, hogy az időskorral olyan gyógyíthatatlan betegségek alakulhatnak ki, mint például az Alzheimer-kór; vagy a fizikai képességek olyan mértékben korlátozódhatnak, hogy még a sarki élelmiszerüzletbe is kihívás eljutni. Nyugtalanító lehet a közelgő elmúlás gondolata is. Mások szerint az öregedés egyértelmű jele a bosszantó lassulás, feledékenység, a jelentéktelennek tűnő problémák felnagyítása, a beszűkülés, a körülményeskedés. Ugyanakkor optimista, pozitív gondolatok is megfogalmazódnak az öregedéssel kapcsolatban…

  • Pszichodinamikus terápiák

    A köznyelvben gyakran használjuk ezeket a kifejezéseket: analizálom magamat, elfojtottam a vágyaimat, kivetítettem másokra valamit, a tudattalanom üzent nekem. De mit is jelentenek ezek a szófordulatok? Tudjuk, hogy valahonnan Freudtól és a pszichoanalízisből eredeztethetők – de vajon értjük-e pontosan a 21. században a pszichoanalitikus gondolkodás lényegi elemeit, és tudjuk-e használni azokat problémáink kezelésében? Van-e értelme a mai kor emberének pszichoanalízissel vagy pszichodinamikus terápiákkal foglalkozni?

  • Lehet-e a függőséget gyógyítani? Az addikciós zavarok terápiás kihívásai

    Rögtön az egyik legjelentősebb kérdés: motivált-e a kliens a változásra? Merthogy nemritkán tapasztaljuk azt, hogy bár az illető eljön a rendelésre, voltaképpen nem saját elhatározásából, hanem a környezeti nyomásnak eleget téve jelent meg. A függőség ugyanis Janus-arcú zavar: egyfelől elvesz az egyéntől (pl. kapcsolatokat, munkahelyet, fizikai és mentális egészséget), másfelől azonban jutalmazza is. Szorongást old, menekülési útvonalat biztosít számára, kielégíti pillanatnyi intimitás-szükségletét, vagy éppen izgalomban tartja, stimulálja.

  • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!”

    Elsőként kapják a történeteket az átélt kínzásokról, megerőszakolásról, brutális férjekről, menekülésről, félelemről, megaláztatásról. De nincs idő megemészteni a hallottakat, mert míg az egyik oldalukon mesél az események elszenvedője, a másik oldalon ott a terapeuta, aki várja a fordítást, hogy segíthessen. Anyanyelvi szintű nyelvtudás, kulturális-szociológiai ismeretek, problémamegoldó-és beleérző képesség, precizitás, és ütésálló mentális felkészültség. Ennyi kell, és az ember máris terápiás tolmács…

ÉS MÉG: Élmény fénytörésben – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa – Hírek • Egy kattintásra a boldogságMiért rágódunk?„Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban • Jó-e nekünk a nosztalgia?Tények és érzelmek a vitábanHiszem, ha mondomMiből lesz a felnőtt agy? – A serdülőkort nem átvészelni, hanem megérteni kell • Nem elrontották – így született. Az ADHDAgyunk öregedéseDepresszió vagy hormonbetegség? • A PSZICHOTERÁPIÁRÓL – MINDENKINEK • Pszichodinamikus terápiákA munka örömeVirtuális virtuózokLehet-e a függőséget gyógyítani? – 2. rész • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!” Neked főztem, egyél még! – A feeder, aki kórosan „zabáltat” • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Miért kell újra és újra megrágni valamit, miért tépelődünk, miért rugózunk elmúlt dolgokon?

Sokak számára eljön a pillanat, amikor nyomot akarnak hagyni a világban, jobbítani szeretnék azt.

A függő ember elsődleges törekvése, hogy szoros kapcsolatban lehessen a számára fontos személlyel, legyen az szülő vagy barát, a párja vagy akár a gyermeke. Ennek érdekében...

Manapság, amikor mindent a sikeresség mércéjével mérünk, nagyon nehéz kialakítani azt az elégedettségi szintet, ahol

A céltalanság olyan, mint egy feneketlen katlan - reményvesztettnek, elhagyatottnak érezzük magunkat.

Magyarázkodó, önmagunkat felmentő, passzív mondatok garmadája születik nap mint nap annak igazolására, miért nem mi vagyunk a felelősek saját életünkért, önmagunkért,...