Jelenlegi hely

Nézd, mit mutatok!

Így tanul a kisbaba
Gyermekeink már pár naposan is érzékenyek kommunikatív jeleinkre, és élénk figyelemmel reagálnak, ha szemkontaktust létesítünk velük vagy beszélünk hozzájuk.

Gyermekeink életük első pillanatától fogva szüntelenül tanulnak, napról napra új információkra és képességekre szert téve. Gondoljunk csak bele, mi mindent kell elsajátítaniuk ahhoz, hogy kiigazodjanak ebben az ingerekkel zsúfolt világban, míg képessé nem válnak önálló módon érintkezni fizikai és szociális környezetükkel. 

Szerző: 

Sokszor úgy tűnhet, hogy a kisbabák tanulása passzív módon történik, a külvilág érdekességeit és figyelemfelkeltő ingereit szemlélve – a fejlődéspszichológiai kutatások azonban igazolták, hogy a kicsiknél számos olyan mechanizmus létezik, ami szabályozza a beáramló információ feldolgozását.

Az összefüggések felismerése

A gyors és hatékony tanulás egyik alapvető módja például a kauzalitások felismerése, vagyis annak az összefüggésnek a regisztrálása, ahogyan egy bizonyos akció vagy esemény meghatározott kimenetelhez vezet. A kisgyermek megfigyeli, ahogyan a szülő elfordít egy kapcsolót, és egyszer csak felgyullad a lámpa a szobában. Habár a kapcsoló elfordítása és a lámpa felgyulladása között látszólag semmilyen fizikai kölcsönhatás nem történt, a megfigyelt jelenetnek mégis sok olyan eleme van – az időbeli egybeesés a két esemény között, vagy a felnőtt viselkedésének egyértelmű ’célvezéreltsége’ – ami segít a gyermeknek abban, hogy megtanulja: a kapcsoló elfordításával fel lehet gyújtani a lámpát...

Tudatos kommunikáció

Az eddig említett példák csak olyan esetekről szóltak, amikor az információ passzívan közvetítődik, hiszen a gyermek csupán megfigyelője az eseménynek. Mi, emberek azonban abban különbözünk más fajoktól, hogy tudatosan tanítjuk egymást, így lehetővé téve, hogy kultúránk generációkon keresztül örökítődjön. Gyermekeink már pár naposan is érzékenyek kommunikatív jeleinkre, és élénk figyelemmel reagálnak, ha szemkontaktust létesítünk velük vagy beszélünk hozzájuk. Ez a fajta figyelem teszi lehetővé, hogy amennyiben az új információt kommunikatív helyzetben mutatjuk be, azaz a szülő kifejezetten tanítja a gyermekét, a tanulás a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban menjen végbe...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 3. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 április–májusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. április–május

  • „Ebből kell kihoznom a maximumot”

    Az évek során rengetegen nekem szegezték a kérdést, hogy kerekesszékkel élhet-e az ember teljes életet – bármit is jelentsen az –, és hogy honnan merítek erőt, mi vitt tovább a baleset után? Kétszínűség lenne azt állítani, hogy az ember élete egy ilyen trauma után nem változik meg, nem lesz nehezebb, de el kell fogadni a megváltoztathatatlant: majdnem meghaltam, de élek.

  • Miért nem járt pszichoterápiába Harry Potter?

    Ha valaki nem ismeri Harry Potter világát, ha nem olvasta s nem látta filmen sem, valószínű, hogy egy-két dolgot mégis tud róla. A történetből Harry olyan kapcsolatait emelem ki, melyek azt mutatják meg, hogyan tudta megőrizni elméjének integritását, épségét, miért nem tört össze és miért nem szorult mentális segítségre az évek során.

  • Filozofáló gyerekek?

    Lehetnek-e bölcsek, szerethetik-e a bölcsességet a gyerekek? A filozófia ugyanis eredetileg a bölcsesség szeretetét jelentette… A filozófia nem olyan, mint például a matematika, ahol gyakran hallunk zseniális csodagyerekekről. Matematikai gyerekzsenik vannak, filozófiai gyerekzsenik nincsenek.

  • „Na, most menjek vagy maradjak?”

    Az évek során rengetegen nekem szegezték a kérdést, hogy kerekesszékkel élhet-e az ember teljes életet – bármit is jelentsen az –, és hogy honnan merítek erőt, mi vitt tovább a baleset után? Kétszínűség lenne azt állítani, hogy az ember élete egy ilyen trauma után nem változik meg, nem lesz nehezebb, de el kell fogadni a megváltoztathatatlant: majdnem meghaltam, de élek.

  • Érzem, ha várom – A test az elmében

    Amikor este mezítláb a hálószobába menet véletlenül belerúgunk a küszöbbe és csillagokat látunk a fájdalomtól, teljesen biztosak vagyunk abban, hogy a fájdalom a lábujjunkban van. Ám egészen konkrétan lokalizálható fájdalmat, viszketést amputáció után is sokan éreznek rövidebb-hosszabb ideig az eltávolított végtagban, ami egyértelműen mutatja azt, hogy a fájdalom az elmében (ha úgy tetszik, az agyban) születik.

  • /ul>

ÉS MÉG: A legreziliensebb ember – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Az önbizalomról – kicsit másképp„Naponta elforintosítjuk a hálánkat” – Interjú Oláh Attila professzorral • Reziliencia – a rugalmas ellenálló képesség Erkölcsi dilemmákA leválásról és az elengedésrőlSzilikon, szeretlek!A végzet asszonyaiMit öröklünk és mit nem? – Genetika/genomika és epigenetika 2. • Metabolikus memóriaTANTUdSZ – egészségnevelés kortárs-oktatássalA tiltott gyümölcs tudományaA mesterséges intelligencia és a pszichológia • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A fiatal felnőttkor egyik embert próbáló feladata a szülőktől való fizikai és érzelmi eltávolodás, az optimálisnak tűnő távolság megtalálása, kialakítása. 

A pedagógusokat kell helyzetbe hozni: javítani kell társadalmi és anyagi megbecsülésüket, és el kell látni őket a hat

Fontos, hogy a kicsiket felnőtt segítse át a forgalmas útszakaszokon.

Sokunk számára nehéz, talán ijesztő is elképzelni, hogy a pszichopátiának létezhetnek gyermekkori előzményei is.

Noha a dicséret rendkívül hatékony motivációs eszköz, nem árt, ha a tanárok és a szülők okosan bánnak a szavakkal.

Egy friss kutatás szerint az amerikai gyerekek mintegy felének van tévéje a szobájában hétéves korára, de a 24 órás tévéhasználatot a szülő képtelen ellenőrizni.