Jelenlegi hely

Nézd, mit mutatok!

Így tanul a kisbaba
Gyermekeink már pár naposan is érzékenyek kommunikatív jeleinkre, és élénk figyelemmel reagálnak, ha szemkontaktust létesítünk velük vagy beszélünk hozzájuk.

Gyermekeink életük első pillanatától fogva szüntelenül tanulnak, napról napra új információkra és képességekre szert téve. Gondoljunk csak bele, mi mindent kell elsajátítaniuk ahhoz, hogy kiigazodjanak ebben az ingerekkel zsúfolt világban, míg képessé nem válnak önálló módon érintkezni fizikai és szociális környezetükkel. 

Szerző: 

Sokszor úgy tűnhet, hogy a kisbabák tanulása passzív módon történik, a külvilág érdekességeit és figyelemfelkeltő ingereit szemlélve – a fejlődéspszichológiai kutatások azonban igazolták, hogy a kicsiknél számos olyan mechanizmus létezik, ami szabályozza a beáramló információ feldolgozását.

Az összefüggések felismerése

A gyors és hatékony tanulás egyik alapvető módja például a kauzalitások felismerése, vagyis annak az összefüggésnek a regisztrálása, ahogyan egy bizonyos akció vagy esemény meghatározott kimenetelhez vezet. A kisgyermek megfigyeli, ahogyan a szülő elfordít egy kapcsolót, és egyszer csak felgyullad a lámpa a szobában. Habár a kapcsoló elfordítása és a lámpa felgyulladása között látszólag semmilyen fizikai kölcsönhatás nem történt, a megfigyelt jelenetnek mégis sok olyan eleme van – az időbeli egybeesés a két esemény között, vagy a felnőtt viselkedésének egyértelmű ’célvezéreltsége’ – ami segít a gyermeknek abban, hogy megtanulja: a kapcsoló elfordításával fel lehet gyújtani a lámpát...

Tudatos kommunikáció

Az eddig említett példák csak olyan esetekről szóltak, amikor az információ passzívan közvetítődik, hiszen a gyermek csupán megfigyelője az eseménynek. Mi, emberek azonban abban különbözünk más fajoktól, hogy tudatosan tanítjuk egymást, így lehetővé téve, hogy kultúránk generációkon keresztül örökítődjön. Gyermekeink már pár naposan is érzékenyek kommunikatív jeleinkre, és élénk figyelemmel reagálnak, ha szemkontaktust létesítünk velük vagy beszélünk hozzájuk. Ez a fajta figyelem teszi lehetővé, hogy amennyiben az új információt kommunikatív helyzetben mutatjuk be, azaz a szülő kifejezetten tanítja a gyermekét, a tanulás a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban menjen végbe...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 3. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • Ismerj el és szeress, bármi áron!

    Az embereket komolyan foglalkoztatja, mit gondolnak róluk, milyenek mások szemében. Ahogy minket látnak, az befolyásolja azt, ahogy viselkednek velünk. Jó okunk van tehát, hogy nagyon is érdekeljen, mit gondolnak rólunk mások. Az élet két fő területén fontos nekünk, hogy minél pozitívabb kép alakuljon ki rólunk: egyrészt a képességeink, másrészt a kedvelhetőségünk kapcsán.

  • Az elengedés művészete

    A fiatal felnőttkor egyik legnehezebb feladata a szülőktől való optimális távolság kialakítása. Sokszor sem a szülők, sem a fiatalok nem tudják, hogy mit is jelent a leválás és az elengedés. A családok életében két intenzív erő vív egymással: az egyik az egyéni elkülönülésért, az autonómia megéléséért vívott harc, a másik a családi összetartásért folytatott küzdelem. Az egyik kifelé tol a családból, a másik befelé húz.

  • Hallgassunk a szívünkre? – Testi folyamataink észlelése, érzelmeink szabályozása

    Elakad a lélegzetünk, mert valamilyen meglepő, rossz vagy éppen jó hírt kaptunk. Történik valamilyen esemény, amire reagálunk. Tudatosan vagy nem, ez mindenképpen valamiféle igazodást, alkalmazkodást jelent. A pszichológia nyelvén: szabályozzuk az érzelmeinket. Ennek módszerei természetesen nagyon változatosak…

  • Történetmesélő állatok

    Megtudjuk-e valaha, hogy mi jár az állatok fejében? Mit hisznek, mire vágynak, töprengenek-e valamin? Hasonlítanak-e a gondolataik az emberi gondolatokhoz – már ha vannak egyáltalán gondolataik? És mi a helyzet a történetekkel? Értik-e az állatok a történeteket? Vannak-e saját történeteik?

ÉS MÉG: Egy parkoló lelke – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaMiért olyan fontos, hogy szeressenek?Az elutasítástól való félelemKiút a céltalanságbólHogyan győzhető le minden szenvedés? A Buddha filozófiája • Tévhitek a mozaikcsaládokrólRejtélyes reklámhatásSokszínű segítőtársunk: a ló • „Virágba borult csillagok” – Népi motívumkincsünk üzenetének felhasználása a művészetterápiában • “Hinni akarunk a csodákban” – interjú Vavrek Zsolt brókerrel • Ez itt a jótett helyeKérdezni, kérdezni, kérdezni? A kérdezés, mint a dominancia álarca • Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Válás, elhagyás, mostoha, szerencsétlen sorsú gyerekek, lojalitáskonfliktusok… Asszociációk, melyek eszünkbe jutnak, ha meghalljuk a szót: mozaikcsalád.

A fiatal felnőttkor egyik embert próbáló feladata a szülőktől való fizikai és érzelmi eltávolodás, az optimálisnak tűnő távolság megtalálása, kialakítása. 

A pedagógusokat kell helyzetbe hozni: javítani kell társadalmi és anyagi megbecsülésüket, és el kell látni őket a hat

Fontos, hogy a kicsiket felnőtt segítse át a forgalmas útszakaszokon.

Sokunk számára nehéz, talán ijesztő is elképzelni, hogy a pszichopátiának létezhetnek gyermekkori előzményei is.

Noha a dicséret rendkívül hatékony motivációs eszköz, nem árt, ha a tanárok és a szülők okosan bánnak a szavakkal.