Jelenlegi hely

„Nem bírom elviselni, ahogy rágsz!”

A mizofónia
A laikusok részéről megnyilvánuló óriási érdeklődés azt tükrözi, hogy e jelenség elég sok embernek okoz gondot.

Biztosan ismerünk olyan embert (vagy akár mi magunk vagyunk ilyenek), aki hihetetlenül érzékeny bizonyos hangokra, például amikor valaki hangosan rág, nyel vagy szuszog, és ezt hallván rendkívül feszült, ingerült lesz. Lehetséges, hogy a még kevésbé ismert jelenség, a mizofónia áll a háttérben.

Mit is jelent pontosan a mizofónia? Egyszerű, ártalmatlan, hétköznapi, legtöbbször emberek által kiadott – és nem is feltétlenül hangos – hangok (mint pl. a nyelés, rágás, cuppogás, szürcsölés, szipogás, tollkattogtatás) váltanak ki heves érzelmi választ, haragot, undort, sőt agressziót a mizofóniás egyénekből. A legtöbb ember kicsiben már átélhetett hasonlót, például amikor fém evőeszköz karistol a tányéron, valaki a körmét végighúzza egy üveglemezen, kréta csikorog a táblán, vagy amikor valaki hangosan csámcsogva rágózik, esetleg valaki a közelünkben zacskóval csörög a moziban. Mizofónia esetén azonban a hang érzékelése a szubjektíve kellemetlen érzelmi élmény mellett fokozott vegetatív arousal tüneteivel jár (feszültség és/vagy fájdalom érzése a fejben, mellkasban, felső végtagokban vagy az egész testben, fokozott izomfeszülés, légszomj, emelkedett pulzusszám, magasabb vérnyomás, verejtékezés, hipertermia). Ez az állapot a kiváltó inger elkerülésére, a helyszín azonnali elhagyására késztetheti az egyént. Előfordulhat, hogy késztetés ébred a panaszokat kiváltó (trigger)hangot kiadó személy megtámadására – és időnként a mizofóniás személy nem tud úrrá lenni e késztetésén. A probléma zavarhatja a munkavégzést, a tanulmányokat, társas konfliktusokat okozhat, súlyos esetben akár teljes izolációhoz is vezethet.

Több szempontból is nagyon ellentmondásos a mizofónia helyzete. Hol fül-orr-gégészeti, hol pszichiátriai, hol pedig neurológiai betegségként említik – de egyelőre az is vitatott, hogy betegségről, tünetegyüttesről vagy pedig csak tünetről van szó. Óriási szakadék tátong az orvosi szakirodalom és a laikus érdeklődés között. Legyünk önkritikusak: az orvosképzésben nem jelenik meg ez a jelenség (tekintsük akár betegségnek, akár tünetnek), szakirodalom, mint láttuk, alig található róla, az orvosok, szakorvosok (és a pszichológusok!) nagy része egyszerűen nem is ismeri  a mizofóniát!

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 3. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 október–novemberi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. október–november

  • A játék szabaddá tesz

    A játék olyannyira természetes velejárója az életünknek, hogy ritkán gondolkodunk el gazdagságán és mélységein – pedig csodálatos birodalomra látunk rá, ha górcső alá vesszük! Nemcsak a gyermekek, minden ember játszik – életkortól, fizikai és mentális korlátoktól függetlenül. Lehet, hogy különböző módokon, de mindenki játszik. És az állatok is, nemcsak az emberek.

  • Sikeres párkapcsolatok

    Mi a siker? Nézetem szerint az, ha olyan életet élhetünk, amit élni szeretnénk. Ez a definíció kellően konkrét, de mégis tág teret ad valamennyiünknek, hogy ki merjük mondani, milyen az az élet, amit élni szeretnénk a mezei hétköznapokon. A párkapcsolati siker ugyanis sosem az ünnepnapok eposzi nagyságában keresendő – az legfeljebb apró tükör lehet –, hanem a mindennapok szürke forgatagában, amit a legdrágább kincsünkkel mérünk: a közösen megélt és nem csupán leélt idővel.

  • A művi abortusz hatása a párkapcsolatra

    Párkapcsolatunkban optimálisan azt éljük meg, hogy a másik támogatást, érzelmi támaszt nyújt a nehézségek megoldásához – de mi van akkor, ha a probléma magából a kapcsolatból fakad, és annak jövőjét érinti? Ha elfogadjuk, hogy egy párkapcsolatba a partnerek különböző személyes preferenciákkal, hiedelmekkel, erkölcsi megfontolásokkal, vágyakkal és elvárásokkal érkeznek, érthető, hogy egy nem várt várandósságról hozott döntés a konfliktusok forrása lehet, hisz ez az érzelmileg rendkívül telített téma egyszerre érinti a két fél egymáshoz való viszonyát és a fejlődő magzathoz való kötődésüket.

  • Jóga – út az egyéni szabadság és jóllét legmagasabb foka felé

    A jóga segítségével gyakorolható, hogy az „automata vezérlés” álmából hogyan lehet felébredni, hogyan lehet tudatosítani hétköznapi helyzetekben is az érzelmeket, gondolatokat, és ezáltal hogyan lehet szabadabb döntést hozni… Az öntudatosság és önszabályozás preventív (és terápiás) hatását aknázza ki a manapság annyira divatos mindfulness is, ami szintén az indiai filozófiából származik, és a meditáció mellett jógás testgyakorlatok is szerves részét képezik programjának…. Az öntudatosság melletti másik fontos mentális fejlesztő hatása az önismeret.

  • Betegség-e a pszichopátia?

    Az antiszociális megnyilvánulások legsúlyosabb formája a pszichopátia, amire a legújabb idegtudományi kutatások alapján úgy is tekinthetünk, mint egy súlyos mentális zavarra, ami genetikailag erősen meghatározott biológiai adottságok és hátrányos környezeti tényezők összjátékaként alakul ki. Tudományos vizsgálata jelentősen gazdagítja tudásunkat az érzelmek szocializációban betöltött szerepéről és az empátia működéséről.

ÉS MÉG: Egy félrecsúszott pulóver – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Igazságosabb gazdaság? A félelem és szorongás VR-re megy?Mit tesz velünk a szerelem?Randi a technoszexuális űrkorbanHogyan szeret a kutya?A policisztás-ovárium szindróma (PCOS) lelki terheiStresszevés, új megvilágításban Vélemények az alternatív medicináról – Reflexiók egy kutatás eredményeire • Hiszem, ha látom? • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Biztonságos virtuális környezetben nyílik lehetőség arra, hogy a segítséget kérő szenvedésnyomását enyhíteni lehessen.

Nyilvánvaló, hogy szüksége van rám, azt akarja, hogy foglalkozzak vele. Pedig már régen felnőtt.

Ha valaki tartósan vagy alkalomszerűen fokozott stresszt él át, akkor előfordulhat, hogy „az evésbe menekül”.

Azt már korábbi kutatások is kimutatták, hogy a stressz ronthat az emberek egészségén, ám most először derült ki, hog

Lehetséges, hogy a túlsúlyossá válás következtében nehezebb nyomon követni azt, hogy mennyit eszünk, ami megnövelheti a túlzásba vitt evés valószínűségét.

Minél régebb óta cukorbeteg valaki, annál nagyobb az agyi elváltozás valószínűsége.