Jelenlegi hely

„Nem bírom elviselni, ahogy rágsz!”

A mizofónia
A laikusok részéről megnyilvánuló óriási érdeklődés azt tükrözi, hogy e jelenség elég sok embernek okoz gondot.

Biztosan ismerünk olyan embert (vagy akár mi magunk vagyunk ilyenek), aki hihetetlenül érzékeny bizonyos hangokra, például amikor valaki hangosan rág, nyel vagy szuszog, és ezt hallván rendkívül feszült, ingerült lesz. Lehetséges, hogy a még kevésbé ismert jelenség, a mizofónia áll a háttérben.

Mit is jelent pontosan a mizofónia? Egyszerű, ártalmatlan, hétköznapi, legtöbbször emberek által kiadott – és nem is feltétlenül hangos – hangok (mint pl. a nyelés, rágás, cuppogás, szürcsölés, szipogás, tollkattogtatás) váltanak ki heves érzelmi választ, haragot, undort, sőt agressziót a mizofóniás egyénekből. A legtöbb ember kicsiben már átélhetett hasonlót, például amikor fém evőeszköz karistol a tányéron, valaki a körmét végighúzza egy üveglemezen, kréta csikorog a táblán, vagy amikor valaki hangosan csámcsogva rágózik, esetleg valaki a közelünkben zacskóval csörög a moziban. Mizofónia esetén azonban a hang érzékelése a szubjektíve kellemetlen érzelmi élmény mellett fokozott vegetatív arousal tüneteivel jár (feszültség és/vagy fájdalom érzése a fejben, mellkasban, felső végtagokban vagy az egész testben, fokozott izomfeszülés, légszomj, emelkedett pulzusszám, magasabb vérnyomás, verejtékezés, hipertermia). Ez az állapot a kiváltó inger elkerülésére, a helyszín azonnali elhagyására késztetheti az egyént. Előfordulhat, hogy késztetés ébred a panaszokat kiváltó (trigger)hangot kiadó személy megtámadására – és időnként a mizofóniás személy nem tud úrrá lenni e késztetésén. A probléma zavarhatja a munkavégzést, a tanulmányokat, társas konfliktusokat okozhat, súlyos esetben akár teljes izolációhoz is vezethet.

Több szempontból is nagyon ellentmondásos a mizofónia helyzete. Hol fül-orr-gégészeti, hol pszichiátriai, hol pedig neurológiai betegségként említik – de egyelőre az is vitatott, hogy betegségről, tünetegyüttesről vagy pedig csak tünetről van szó. Óriási szakadék tátong az orvosi szakirodalom és a laikus érdeklődés között. Legyünk önkritikusak: az orvosképzésben nem jelenik meg ez a jelenség (tekintsük akár betegségnek, akár tünetnek), szakirodalom, mint láttuk, alig található róla, az orvosok, szakorvosok (és a pszichológusok!) nagy része egyszerűen nem is ismeri  a mizofóniát!

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 3. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • Ismerj el és szeress, bármi áron!

    Az embereket komolyan foglalkoztatja, mit gondolnak róluk, milyenek mások szemében. Ahogy minket látnak, az befolyásolja azt, ahogy viselkednek velünk. Jó okunk van tehát, hogy nagyon is érdekeljen, mit gondolnak rólunk mások. Az élet két fő területén fontos nekünk, hogy minél pozitívabb kép alakuljon ki rólunk: egyrészt a képességeink, másrészt a kedvelhetőségünk kapcsán.

  • Az elengedés művészete

    A fiatal felnőttkor egyik legnehezebb feladata a szülőktől való optimális távolság kialakítása. Sokszor sem a szülők, sem a fiatalok nem tudják, hogy mit is jelent a leválás és az elengedés. A családok életében két intenzív erő vív egymással: az egyik az egyéni elkülönülésért, az autonómia megéléséért vívott harc, a másik a családi összetartásért folytatott küzdelem. Az egyik kifelé tol a családból, a másik befelé húz.

  • Hallgassunk a szívünkre? – Testi folyamataink észlelése, érzelmeink szabályozása

    Elakad a lélegzetünk, mert valamilyen meglepő, rossz vagy éppen jó hírt kaptunk. Történik valamilyen esemény, amire reagálunk. Tudatosan vagy nem, ez mindenképpen valamiféle igazodást, alkalmazkodást jelent. A pszichológia nyelvén: szabályozzuk az érzelmeinket. Ennek módszerei természetesen nagyon változatosak…

  • Történetmesélő állatok

    Megtudjuk-e valaha, hogy mi jár az állatok fejében? Mit hisznek, mire vágynak, töprengenek-e valamin? Hasonlítanak-e a gondolataik az emberi gondolatokhoz – már ha vannak egyáltalán gondolataik? És mi a helyzet a történetekkel? Értik-e az állatok a történeteket? Vannak-e saját történeteik?

ÉS MÉG: Egy parkoló lelke – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaMiért olyan fontos, hogy szeressenek?Az elutasítástól való félelemKiút a céltalanságbólHogyan győzhető le minden szenvedés? A Buddha filozófiája • Tévhitek a mozaikcsaládokrólRejtélyes reklámhatásSokszínű segítőtársunk: a ló • „Virágba borult csillagok” – Népi motívumkincsünk üzenetének felhasználása a művészetterápiában • “Hinni akarunk a csodákban” – interjú Vavrek Zsolt brókerrel • Ez itt a jótett helyeKérdezni, kérdezni, kérdezni? A kérdezés, mint a dominancia álarca • Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Lovaink nemcsak folyamatosan tükrözik és formálják belső pszichofiziológiai állapotunkat, de megmutatják azt is, hogy milyen társaik vagyunk.

Miért olyan égetően fontos tudnom, hogy vajon szerethető, elfogadható és elismerésre méltó vagyok-e?

Minden ember olyan biztonságos kötődésre vágyik, melyben átélheti a bizalmat, a nyugalmat, azt, hogy a másik nem fogja bántani.

A céltalanság olyan, mint egy feneketlen katlan - reményvesztettnek, elhagyatottnak érezzük magunkat.

Ott, ahol nincs háziorvos, többen halnak meg idő előtt, mint azokon a településeken, ahol van.

Tasi Kriszta az ország legszegényebb településein dolgozik pszichológusként, a körülmények miatt kénytelen unortodox