Jelenlegi hely

Az Apokalipszis négy lovasa a párkapcsolatokban

Sértés, megvetés, lenézés
A megvetés lassan ható „méreg” a kapcsolatra nézve: fenntartja és táplálja a másikkal való elégedetlenséget.

A szemrehányások, a másikról és a másiknak szóló panaszok, a partner kritizálása, bántása gyakori jelenség a párkapcsolatokban. A kritika, a negatív minősítés szomorúságot, fájdalmat okoz, és ezáltal távolságot teremt a két fél között (és esetleg más családtagra is negatívan hat). 

MIT TARTALMAZ A SÉRTÉS?

Aki kritizálja a másikat, megállapít és tényként közöl valamit. Hogy ez mennyire közelíti meg a valóságot, szubjektív és nézőpont kérdése. A tényként közölt mondat – pl. „Dagadt vagy!” – tartalmilag azt jelenti: „látlak téged, látom a testedet, ami súlyfölösleggel jellemezhető”. Ez a mondat megállapításként és nem személyes véleményként hangzik el, azaz a kövérséghez nem fér kétség. Ez tény.

A közlés tartalmi oldala arról is szolgáltathat információt, hogy a közlő és a hallgató az irányítás-kontroll szempontjából milyen viszonyban van egymással: mennyire egyenrangúak vagy mennyire és milyen módon vannak alá/fölérendeltségi kapcsolatban. A sértés, bántás esetén a kritizáló személy a másik fölé kerekedik, azt képviselve ezzel, hogy a megbántott fölött áll, és joga van ahhoz, hogy megítélje partnerét. A sértett fél reakciója pedig azt mutatja meg, hogy elfogadja-e a másik pozícióját vagy nem.

Egy közlésnek nemcsak tartalmi üzenete van. Az is megmutatkozik benne, milyen kapcsolatban vannak egymással a kommunikáló személyek: mennyire közeli, mennyire intim a viszony, mennyire vannak jóban vagy éppenséggel rosszban egymással. A kapcsolat jellegét többek között a nonverbális információs csatorna mutatja meg – azaz a hanghordozás, a hanglejtés, a hangerősség, a mimika, a test kommunikációja. A közlés kapcsolati szintjének befogadására általában nagyon érzékeny a hallgatók füle és szeme, hiszen ebből tudják meg, hogy a beszélő – az információt küldő – fél hogyan érti, amit mond. Viccből mondja, esetleg unalomból, netán undor rejtőzik a szavai mögött?

A kritikát, sértést megfogalmazó személy a legtöbb esetben fájdalmat okoz – illetve akar okozni – partnerének. Ennek oka lehet, hogy neki is fájdalmat okoztak, hogy csalódás, sérelem, rossz érzés van benne, amit a partnere váltott ki belőle akkor vagy korábban – azaz a sértés sérelemre született válasz lehet. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy a (korábbi) sérelmet nem a partner okozta, hanem más személyek (esetleg munkahelyi főnök, más kapcsolatok, szülők, testvérek), mégis az aktuális partner lesz a sérelem elszenvedője. Ebből tehát az következik, hogy a sértés, a fájdalom, a csalódás előbb vagy utóbb sértést szül...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 3. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • A „menetiránynak megfelelően” élj!

    Sokan panaszkodnak arra, hogy az élet gyorsvonati sebességgel szalad el mellettük, ők pedig pusztán szemlélői, de nem résztvevői az eseményeknek. Mikor is élünk? A fogantatástól a halál pillanatáig tartó időszak tulajdonképpen csak az a pici vízszintes vonal a két évszám közt, egy sírkövön. Mi fér ebbe bele? Mit tekintünk Életnek?

  • Légy főszereplője saját életednek!

    „Amikor megszületünk, hercegnek vagy királykisasszonynak születünk, csak az élet csókjaitól válhatunk békává.” Miért vagyunk statiszták a saját életünkben? Hogy történhetett ez? Eric Berne szavai szerint világra jöttünkkor főhősnek érkeztünk saját színpadunkra. Akkor még a permanens jelen állapota uralkodott. Ha épp jókedvünk volt, belemosolyogtunk a világba, ha pedig ráeszméltünk, hogy „nem kerek a világ”, bátran üvölthettünk, kifejezve autentikus érzéseinket.

  • Kíváncsi csecsemők – Már egyévesen megértik, miről beszélnek mások

    A beszédtanulás, mint csak az emberre jellemző képesség roppant időigényes és nehéz feladat. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az első nyelv elsajátítása legkevesebb 5-7 évet vesz igénybe, holott az idegrendszeri érés ebben a periódusban legfogékonyabb. Ennek egyik oka, hogy a beszéd megértése és a beszéd produkciója sokkal összetettebb kognitív folyamat, mint azt korábban a kutatók feltételezték.

  • Energiaháború: létezik-e a csí?

    Régóta dúl a háború két csoport között. A szembenálló felek több kérdésben is másképp gondolkoznak. Az ellentétek leginkább az „energia”, életerő, csí, prána… létezésének kérdése körül bontakoznak ki… A két fél közt persze ritka a nyílt agresszió, inkább saját köreikben: rendelőikben, konferenciáikon, fesztiváljaikon támadják a másik felet, néha tévényilatkozatokkal, honlapokkal, röplapokkal igyekeznek a maguk oldalára állítani a közvéleményt.

  • Reménytelenül

    Az öngyilkosság tabutéma, még a róla való gondolkodás is bénító lehet. Kiválthat elutasítást, haragot, szégyent, szomorúságot vagy dühöt, vagy egyszerűen csak nem akarunk foglalkozni vele. Ugyanakkor megkerülhetetlen, mert Magyarország kifejezetten rossz helyen szerepel az öngyilkossági statisztikákban, de azért is, mert minden befejezett öngyilkosság legalább hat ember – közeli barát, családtag, kolléga, osztálytárs – életét érinti közvetlenül.

ÉS MÉG: Éleslátás – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • „Ne hagyd, hogy elmenjen melletted az élet”„Másodiknak lenni lehet jó életstratégia” – Beszélgetés dr. Lénárt Ágotával • Az „elvesztett apaság” – férfiak és a művi abortuszMinden nőnek kell egy jó barátnő!Bullying az iskolai közösségekbenSzívügyeink – Hitek és tévhitek az anyagcsere zavarainak és a szív- és érrendszer betegségeinek összefüggéseiről • Csillagászat a sejtjeinkben – avagy bioritmus és testi-lelki egészség • Emlékezz a tanulásért – és ne fordítva! Egy új oktatási módszer alapjai • Amit csak a Küklopsz látDemencia, életvég, döntések • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Manapság, amikor mindent a sikeresség mércéjével mérünk, nagyon nehéz kialakítani azt az elégedettségi szintet, ahol

A legjobb barátnőnkkel ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, mindegy, mennyi idő telt el az utolsó találkozás óta.

„Anya! Fáj a hasam, nem szeretnék ma iskolába menni!” – ez a kérés talán gyakrabban hangzik el iskolai konfliktus, mint fizikai betegség következtében.

Lovaink nemcsak folyamatosan tükrözik és formálják belső pszichofiziológiai állapotunkat, de megmutatják azt is, hogy milyen társaik vagyunk.

Miért olyan égetően fontos tudnom, hogy vajon szerethető, elfogadható és elismerésre méltó vagyok-e?

Minden ember olyan biztonságos kötődésre vágyik, melyben átélheti a bizalmat, a nyugalmat, azt, hogy a másik nem fogja bántani.