Jelenlegi hely

Az Apokalipszis négy lovasa a párkapcsolatokban

Sértés, megvetés, lenézés
A megvetés lassan ható „méreg” a kapcsolatra nézve: fenntartja és táplálja a másikkal való elégedetlenséget.

A szemrehányások, a másikról és a másiknak szóló panaszok, a partner kritizálása, bántása gyakori jelenség a párkapcsolatokban. A kritika, a negatív minősítés szomorúságot, fájdalmat okoz, és ezáltal távolságot teremt a két fél között (és esetleg más családtagra is negatívan hat). 

MIT TARTALMAZ A SÉRTÉS?

Aki kritizálja a másikat, megállapít és tényként közöl valamit. Hogy ez mennyire közelíti meg a valóságot, szubjektív és nézőpont kérdése. A tényként közölt mondat – pl. „Dagadt vagy!” – tartalmilag azt jelenti: „látlak téged, látom a testedet, ami súlyfölösleggel jellemezhető”. Ez a mondat megállapításként és nem személyes véleményként hangzik el, azaz a kövérséghez nem fér kétség. Ez tény.

A közlés tartalmi oldala arról is szolgáltathat információt, hogy a közlő és a hallgató az irányítás-kontroll szempontjából milyen viszonyban van egymással: mennyire egyenrangúak vagy mennyire és milyen módon vannak alá/fölérendeltségi kapcsolatban. A sértés, bántás esetén a kritizáló személy a másik fölé kerekedik, azt képviselve ezzel, hogy a megbántott fölött áll, és joga van ahhoz, hogy megítélje partnerét. A sértett fél reakciója pedig azt mutatja meg, hogy elfogadja-e a másik pozícióját vagy nem.

Egy közlésnek nemcsak tartalmi üzenete van. Az is megmutatkozik benne, milyen kapcsolatban vannak egymással a kommunikáló személyek: mennyire közeli, mennyire intim a viszony, mennyire vannak jóban vagy éppenséggel rosszban egymással. A kapcsolat jellegét többek között a nonverbális információs csatorna mutatja meg – azaz a hanghordozás, a hanglejtés, a hangerősség, a mimika, a test kommunikációja. A közlés kapcsolati szintjének befogadására általában nagyon érzékeny a hallgatók füle és szeme, hiszen ebből tudják meg, hogy a beszélő – az információt küldő – fél hogyan érti, amit mond. Viccből mondja, esetleg unalomból, netán undor rejtőzik a szavai mögött?

A kritikát, sértést megfogalmazó személy a legtöbb esetben fájdalmat okoz – illetve akar okozni – partnerének. Ennek oka lehet, hogy neki is fájdalmat okoztak, hogy csalódás, sérelem, rossz érzés van benne, amit a partnere váltott ki belőle akkor vagy korábban – azaz a sértés sérelemre született válasz lehet. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy a (korábbi) sérelmet nem a partner okozta, hanem más személyek (esetleg munkahelyi főnök, más kapcsolatok, szülők, testvérek), mégis az aktuális partner lesz a sérelem elszenvedője. Ebből tehát az következik, hogy a sértés, a fájdalom, a csalódás előbb vagy utóbb sértést szül...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 3. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 április–májusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. április–május

  • „Ebből kell kihoznom a maximumot”

    Az évek során rengetegen nekem szegezték a kérdést, hogy kerekesszékkel élhet-e az ember teljes életet – bármit is jelentsen az –, és hogy honnan merítek erőt, mi vitt tovább a baleset után? Kétszínűség lenne azt állítani, hogy az ember élete egy ilyen trauma után nem változik meg, nem lesz nehezebb, de el kell fogadni a megváltoztathatatlant: majdnem meghaltam, de élek.

  • Miért nem járt pszichoterápiába Harry Potter?

    Ha valaki nem ismeri Harry Potter világát, ha nem olvasta s nem látta filmen sem, valószínű, hogy egy-két dolgot mégis tud róla. A történetből Harry olyan kapcsolatait emelem ki, melyek azt mutatják meg, hogyan tudta megőrizni elméjének integritását, épségét, miért nem tört össze és miért nem szorult mentális segítségre az évek során.

  • Filozofáló gyerekek?

    Lehetnek-e bölcsek, szerethetik-e a bölcsességet a gyerekek? A filozófia ugyanis eredetileg a bölcsesség szeretetét jelentette… A filozófia nem olyan, mint például a matematika, ahol gyakran hallunk zseniális csodagyerekekről. Matematikai gyerekzsenik vannak, filozófiai gyerekzsenik nincsenek.

  • „Na, most menjek vagy maradjak?”

    Az évek során rengetegen nekem szegezték a kérdést, hogy kerekesszékkel élhet-e az ember teljes életet – bármit is jelentsen az –, és hogy honnan merítek erőt, mi vitt tovább a baleset után? Kétszínűség lenne azt állítani, hogy az ember élete egy ilyen trauma után nem változik meg, nem lesz nehezebb, de el kell fogadni a megváltoztathatatlant: majdnem meghaltam, de élek.

  • Érzem, ha várom – A test az elmében

    Amikor este mezítláb a hálószobába menet véletlenül belerúgunk a küszöbbe és csillagokat látunk a fájdalomtól, teljesen biztosak vagyunk abban, hogy a fájdalom a lábujjunkban van. Ám egészen konkrétan lokalizálható fájdalmat, viszketést amputáció után is sokan éreznek rövidebb-hosszabb ideig az eltávolított végtagban, ami egyértelműen mutatja azt, hogy a fájdalom az elmében (ha úgy tetszik, az agyban) születik.

  • /ul>

ÉS MÉG: A legreziliensebb ember – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Az önbizalomról – kicsit másképp„Naponta elforintosítjuk a hálánkat” – Interjú Oláh Attila professzorral • Reziliencia – a rugalmas ellenálló képesség Erkölcsi dilemmákA leválásról és az elengedésrőlSzilikon, szeretlek!A végzet asszonyaiMit öröklünk és mit nem? – Genetika/genomika és epigenetika 2. • Metabolikus memóriaTANTUdSZ – egészségnevelés kortárs-oktatássalA tiltott gyümölcs tudományaA mesterséges intelligencia és a pszichológia • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Hogyan kerüljük el az önzést, a gyávaságot és a felelősség elhárítását? Hogyan legyünk jó emberek?

„Vajon miért tud valaki egy ugyanolyan jellegű traumából felépülni, amiből más nem? Miért lesz valaki egy végtag elvesztése után paraolimpián induló sportoló, nem pedig...

A fiatal felnőttkor egyik embert próbáló feladata a szülőktől való fizikai és érzelmi eltávolodás, az optimálisnak tűnő távolság megtalálása, kialakítása. 

Néha előtörnek olyan képek is, amikor komorak voltunk és féltünk, ezért dühösen győzködtük, majd kerültük egymást.

Míg korábban elsősorban a nőket érintette a testképzavar, addig napjainkban már a férfiak körében is egyre gyakrabban

És bár ez az érzelmi igény teljesen jogosnak látszik, mégis gyakran látjuk azt, hogy sokan mintha szántszándékkal ker