Jelenlegi hely

Egyszer volt, hol nem volt...

A játék és a mese egyfajta csatorna szülő és gyermek között

Bizonyára Önök is tapasztaltak magukban bizonyos félelmet, amikor azt látják, hogy a gyermek fegyverrel játszik, feketét rajzol, szereti a harcolós játékokat vagy meséket, a királylány helyett a banyával azonosul a mesében, vagy éppen a halálról kérdez. 

Mindenki átél aggodalmakat gyermekével kapcsolatban, töpreng azon, hogy vajon mi és miért foglalkoztatja cseperedő gyermekét, miért járnak időnként mindenféle furcsaságok a fejében.Önmagában jó jelenség, ha valamit a gyermekek – direkt vagy kevésbé direkt módon - megmutatnak. A fantázia, a játék az egyik legjobb eszköz a gyermeket foglalkoztató érzések, konfliktusok önálló feldolgozásában és az élet dolgainak elrendezésében. Ha ez jól működik, már önmagában egyfajta érettségnek tartja a mai gyermekpszichológia. Az, hogy a gyermek ezekből a belső folyamatokból, történésekből megmutat, megoszt valamit, sokkal jobb, mint amikor magába zárja őket. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a gyermeknek mindent meg kell osztania a szülővel. De egy biztos: a játék és a mese egyfajta csatorna szülő és gyermek között, amely apránként válik egyre önállóbb kifejezőeszközzé...

A mesélés jó esetben intim helyzet, gyakran testi érintés is kíséri: összebújás, ölbe ülés, anya, apa megnyugtató hangja, az érzés, hogy teljesen velem van most a számomra fontos felnőtt. És a feszült közös figyelem valamire, valami érdekesre. Mindez legalább olyan fontos része a mesélésnek, mint a mese tartalma, segíti az egymásra hangolódást, a biztonságérzet megerősítését. Ezért nehéz idővel lemondani erről az intimitásról – kiskamasz gyermekek szülei időnként fájdalommal, lassan engedik el ezt...

A népmesék jól szemléltetik a mesék erejét és bölcsességét. Szeretnénk eloszlatni a szülők félelmeit a mesék, illetve a gyermeki fantáziák tartalmát illetően. A szülők védenék gyermeküket a rossztól, és kulturálisan is jellemző, hogy nem akarunk tudomást venni az emberi természet árnyoldaláról. De a gyermekek érzik, hogy ők maguk sem mindig „jók”, és belső küzdelmeik bűntudatot válthatnak ki belőlük, ha ezzel kapcsolatban nem kapnak támpontot, „engedélyt” a számukra fontos felnőttektől. Meg kell küzdeniük azzal, hogy nem körülöttük forog minden, hogy testvéreik, társaik lesznek, hogy osztozniuk kell dolgokon, hogy csalódnak másokban vagy ők okoznak csalódást, hogy indulatosak, és hogy a gyermeki függőség szálait le kell győzniük – hogy csak néhányat említsek...

Ami igazán káros lehet, ha a gyermek az életkorának nem megfelelő, nagyon valószerű, vagy valódi történeteket lát. A sárkány hét fejének levágása nem borzasztó a kisgyermek számára: a belső primitívebb ösztönök legyőzését szimbolizálja, míg egy kórházas film látványa nagyon is valós, fenyegető történés. Ugyanígy rajzos, elnagyolt formában látni agresszív tartalmat nem annyira ijesztő, mint valós szereplős történetekben. A gyermekek hosszú időn keresztül, több fázisban különítik el a valóságot és a fantáziát. 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 2. számában olvasható.

A Mindennapi Pszichológia
2018 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • Ismerj el és szeress, bármi áron!

    Az embereket komolyan foglalkoztatja, mit gondolnak róluk, milyenek mások szemében. Ahogy minket látnak, az befolyásolja azt, ahogy viselkednek velünk. Jó okunk van tehát, hogy nagyon is érdekeljen, mit gondolnak rólunk mások. Az élet két fő területén fontos nekünk, hogy minél pozitívabb kép alakuljon ki rólunk: egyrészt a képességeink, másrészt a kedvelhetőségünk kapcsán.

  • Az elengedés művészete

    A fiatal felnőttkor egyik legnehezebb feladata a szülőktől való optimális távolság kialakítása. Sokszor sem a szülők, sem a fiatalok nem tudják, hogy mit is jelent a leválás és az elengedés. A családok életében két intenzív erő vív egymással: az egyik az egyéni elkülönülésért, az autonómia megéléséért vívott harc, a másik a családi összetartásért folytatott küzdelem. Az egyik kifelé tol a családból, a másik befelé húz.

  • Hallgassunk a szívünkre? – Testi folyamataink észlelése, érzelmeink szabályozása

    Elakad a lélegzetünk, mert valamilyen meglepő, rossz vagy éppen jó hírt kaptunk. Történik valamilyen esemény, amire reagálunk. Tudatosan vagy nem, ez mindenképpen valamiféle igazodást, alkalmazkodást jelent. A pszichológia nyelvén: szabályozzuk az érzelmeinket. Ennek módszerei természetesen nagyon változatosak…

  • Történetmesélő állatok

    Megtudjuk-e valaha, hogy mi jár az állatok fejében? Mit hisznek, mire vágynak, töprengenek-e valamin? Hasonlítanak-e a gondolataik az emberi gondolatokhoz – már ha vannak egyáltalán gondolataik? És mi a helyzet a történetekkel? Értik-e az állatok a történeteket? Vannak-e saját történeteik?

ÉS MÉG: Egy parkoló lelke – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaMiért olyan fontos, hogy szeressenek?Az elutasítástól való félelemKiút a céltalanságbólHogyan győzhető le minden szenvedés? A Buddha filozófiája • Tévhitek a mozaikcsaládokrólRejtélyes reklámhatásSokszínű segítőtársunk: a ló • „Virágba borult csillagok” – Népi motívumkincsünk üzenetének felhasználása a művészetterápiában • “Hinni akarunk a csodákban” – interjú Vavrek Zsolt brókerrel • Ez itt a jótett helyeKérdezni, kérdezni, kérdezni? A kérdezés, mint a dominancia álarca • Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Válás, elhagyás, mostoha, szerencsétlen sorsú gyerekek, lojalitáskonfliktusok… Asszociációk, melyek eszünkbe jutnak, ha meghalljuk a szót: mozaikcsalád.

Tasi Kriszta az ország legszegényebb településein dolgozik pszichológusként, a körülmények miatt kénytelen unortodox

A fiatal felnőttkor egyik embert próbáló feladata a szülőktől való fizikai és érzelmi eltávolodás, az optimálisnak tűnő távolság megtalálása, kialakítása. 

A legtöbb szülő nem is sejti, mennyire veszélyes egy kisgyerekkel az ölben csúszdázni.

Miként vélekedik a gyermekvállalásról, illetve a művi terheségmegszakításról? Töltse ki kérdőívünket!

A férfiak kezdetben a jóval fiatalabb feleség mellett a leginkább elégedettek, ugyanez a nőkre is jellemző: a legjobban a jóval fiatalabb férjnek örülnek.