Jelenlegi hely

Egyszer volt, hol nem volt...

A játék és a mese egyfajta csatorna szülő és gyermek között

Bizonyára Önök is tapasztaltak magukban bizonyos félelmet, amikor azt látják, hogy a gyermek fegyverrel játszik, feketét rajzol, szereti a harcolós játékokat vagy meséket, a királylány helyett a banyával azonosul a mesében, vagy éppen a halálról kérdez. 

Mindenki átél aggodalmakat gyermekével kapcsolatban, töpreng azon, hogy vajon mi és miért foglalkoztatja cseperedő gyermekét, miért járnak időnként mindenféle furcsaságok a fejében.Önmagában jó jelenség, ha valamit a gyermekek – direkt vagy kevésbé direkt módon - megmutatnak. A fantázia, a játék az egyik legjobb eszköz a gyermeket foglalkoztató érzések, konfliktusok önálló feldolgozásában és az élet dolgainak elrendezésében. Ha ez jól működik, már önmagában egyfajta érettségnek tartja a mai gyermekpszichológia. Az, hogy a gyermek ezekből a belső folyamatokból, történésekből megmutat, megoszt valamit, sokkal jobb, mint amikor magába zárja őket. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a gyermeknek mindent meg kell osztania a szülővel. De egy biztos: a játék és a mese egyfajta csatorna szülő és gyermek között, amely apránként válik egyre önállóbb kifejezőeszközzé...

A mesélés jó esetben intim helyzet, gyakran testi érintés is kíséri: összebújás, ölbe ülés, anya, apa megnyugtató hangja, az érzés, hogy teljesen velem van most a számomra fontos felnőtt. És a feszült közös figyelem valamire, valami érdekesre. Mindez legalább olyan fontos része a mesélésnek, mint a mese tartalma, segíti az egymásra hangolódást, a biztonságérzet megerősítését. Ezért nehéz idővel lemondani erről az intimitásról – kiskamasz gyermekek szülei időnként fájdalommal, lassan engedik el ezt...

A népmesék jól szemléltetik a mesék erejét és bölcsességét. Szeretnénk eloszlatni a szülők félelmeit a mesék, illetve a gyermeki fantáziák tartalmát illetően. A szülők védenék gyermeküket a rossztól, és kulturálisan is jellemző, hogy nem akarunk tudomást venni az emberi természet árnyoldaláról. De a gyermekek érzik, hogy ők maguk sem mindig „jók”, és belső küzdelmeik bűntudatot válthatnak ki belőlük, ha ezzel kapcsolatban nem kapnak támpontot, „engedélyt” a számukra fontos felnőttektől. Meg kell küzdeniük azzal, hogy nem körülöttük forog minden, hogy testvéreik, társaik lesznek, hogy osztozniuk kell dolgokon, hogy csalódnak másokban vagy ők okoznak csalódást, hogy indulatosak, és hogy a gyermeki függőség szálait le kell győzniük – hogy csak néhányat említsek...

Ami igazán káros lehet, ha a gyermek az életkorának nem megfelelő, nagyon valószerű, vagy valódi történeteket lát. A sárkány hét fejének levágása nem borzasztó a kisgyermek számára: a belső primitívebb ösztönök legyőzését szimbolizálja, míg egy kórházas film látványa nagyon is valós, fenyegető történés. Ugyanígy rajzos, elnagyolt formában látni agresszív tartalmat nem annyira ijesztő, mint valós szereplős történetekben. A gyermekek hosszú időn keresztül, több fázisban különítik el a valóságot és a fantáziát. 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 2. számában olvasható.

A Mindennapi Pszichológia
2019 április–májusi számában
ezekről olvashat:

2019 április–május

  • „Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban

    A barátok közötti egyenrangú kapcsolatban kiemelt szerepet kap egymás kölcsönös segítése, támogatása – ennek egyik legfontosabb módja egymás problémáinak megvitatása, átbeszélése. A közeli kapcsolatok nyújtotta intimitás alapvető emberi szükséglet. Nem mindegy, hogy ez az intimitás egy baráti kapcsolatban min alapul: negatív érzéseket előhívó, szinte vég nélküli közös rágódáson, ami bár megszilárdítja a barátságot, de rosszabb hangulathoz vezet, vagy olyan önfeltáráson, ami szélsőségektől mentesen segíti a problémák kommunikációját.

  • Agyunk öregedése

    Vannak, akikben szorongást kelt a gondolat, hogy az időskorral olyan gyógyíthatatlan betegségek alakulhatnak ki, mint például az Alzheimer-kór; vagy a fizikai képességek olyan mértékben korlátozódhatnak, hogy még a sarki élelmiszerüzletbe is kihívás eljutni. Nyugtalanító lehet a közelgő elmúlás gondolata is. Mások szerint az öregedés egyértelmű jele a bosszantó lassulás, feledékenység, a jelentéktelennek tűnő problémák felnagyítása, a beszűkülés, a körülményeskedés. Ugyanakkor optimista, pozitív gondolatok is megfogalmazódnak az öregedéssel kapcsolatban…

  • Pszichodinamikus terápiák

    A köznyelvben gyakran használjuk ezeket a kifejezéseket: analizálom magamat, elfojtottam a vágyaimat, kivetítettem másokra valamit, a tudattalanom üzent nekem. De mit is jelentenek ezek a szófordulatok? Tudjuk, hogy valahonnan Freudtól és a pszichoanalízisből eredeztethetők – de vajon értjük-e pontosan a 21. században a pszichoanalitikus gondolkodás lényegi elemeit, és tudjuk-e használni azokat problémáink kezelésében? Van-e értelme a mai kor emberének pszichoanalízissel vagy pszichodinamikus terápiákkal foglalkozni?

  • Lehet-e a függőséget gyógyítani? Az addikciós zavarok terápiás kihívásai

    Rögtön az egyik legjelentősebb kérdés: motivált-e a kliens a változásra? Merthogy nemritkán tapasztaljuk azt, hogy bár az illető eljön a rendelésre, voltaképpen nem saját elhatározásából, hanem a környezeti nyomásnak eleget téve jelent meg. A függőség ugyanis Janus-arcú zavar: egyfelől elvesz az egyéntől (pl. kapcsolatokat, munkahelyet, fizikai és mentális egészséget), másfelől azonban jutalmazza is. Szorongást old, menekülési útvonalat biztosít számára, kielégíti pillanatnyi intimitás-szükségletét, vagy éppen izgalomban tartja, stimulálja.

  • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!”

    Elsőként kapják a történeteket az átélt kínzásokról, megerőszakolásról, brutális férjekről, menekülésről, félelemről, megaláztatásról. De nincs idő megemészteni a hallottakat, mert míg az egyik oldalukon mesél az események elszenvedője, a másik oldalon ott a terapeuta, aki várja a fordítást, hogy segíthessen. Anyanyelvi szintű nyelvtudás, kulturális-szociológiai ismeretek, problémamegoldó-és beleérző képesség, precizitás, és ütésálló mentális felkészültség. Ennyi kell, és az ember máris terápiás tolmács…

ÉS MÉG: Élmény fénytörésben – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa – Hírek • Egy kattintásra a boldogságMiért rágódunk?„Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban • Jó-e nekünk a nosztalgia?Tények és érzelmek a vitábanHiszem, ha mondomMiből lesz a felnőtt agy? – A serdülőkort nem átvészelni, hanem megérteni kell • Nem elrontották – így született. Az ADHDAgyunk öregedéseDepresszió vagy hormonbetegség? • A PSZICHOTERÁPIÁRÓL – MINDENKINEK • Pszichodinamikus terápiákA munka örömeVirtuális virtuózokLehet-e a függőséget gyógyítani? – 2. rész • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!” Neked főztem, egyél még! – A feeder, aki kórosan „zabáltat” • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A család nőtagját erotizálhatja a súlygyarapodás kiváltása, hiszen jó étkeket tesz az asztalra, örömforráshoz juttatja párját.

De vajon hová vezet ez a folyamat? Milyen hatással van ez a kapcsolatainkra és a gyerekeinkre?

Ezek a gyerekek szenvednek attól, hogy szinte folyamatos kritikában és szidásban részesülnek

Az új vizuális megjelenés igazodik a hagyományos márkaértékekhez, ugyanakkor kifejezően ábrázolja a mai kor gyermekei

Mindenki hisz az általa alkalmazott nevelési módszerekben, és annak előnyeit hangoztatva próbál a szülők segítségére lenni.

Csak játszanak, majd úgyis kinövik? A testvérek közötti erőszak sokkal gyakoribb, mint gondolnánk.