Jelenlegi hely

Az Apokalipszis négy lovasa a párkapcsolatokban

"Már nem olyan, mint régen volt!”

Szinte minden párkapcsolatnak – időnként vagy tartósan, részben vagy egészben – része az öröm, a boldogság, a szeretet, a kedvesség, a tisztelet, a vágy és az intimitás, vagy éppenséggel a sérelem, a szomorúság, a csalódottság, a bánat, az agresszió és a frusztráció. 

Különböző érzések, érzelmek, gondolatok keverednek-kavarognak a kapcsolatokban, minden nap végére eltérő összetételű egyenleget képezve. Vannak olyan napok, amikor a pozitív érzések, tapasztalatok vannak többségben, ezért este elégedetten hajtja párnára a fejét a pár egyik vagy mindkét tagja – néha viszont a negatív történések, érzések, gondolatok felülmúlják a jó dolgokat. Minél többször – és minél hosszabb ideig – jellemzi a pár kapcsolatát a negatív végösszegű mintázat, annál nagyobbra nő köztük az érzelmi és fizikai távolság.  A távolságot csökkenteni, a pár tagjai között egyre magasabbra növekvő falat visszabontani nem könnyű. A változtatás lehetősége „be van betonozva” a távolságot teremtő falba, ezért egyik fél sem kezdeményezi kellő kitartással a pozitív irányú változtatást.  Ehhez bizalomra van szükség, s ennek visszaépítése sokszor nem megy magától. Az állandósulni látszó „negatív végösszegű” kapcsolatban élő férfiak és nők számára a párterápia biztonságos terepet nyújthat ahhoz, hogy az őket ugyan védő, de a kapcsolatukat szétziláló fal vastagságát és magasságát elkezdje csökkenteni.

A legtöbb ember – egy bizonyos idő után – megérzi, ha valami nincs rendben a párkapcsolatában, még akkor is, ha nem tudja, hogy pontosan mi is a baj. Ez az érzés ilyen mondatokban ölthet formát: „Már nem olyan, mint régen volt!”  vagy „Nem érzem jól magam a kapcsolatomban!” esetleg „Nem szívesen megyek haza.” Ha a pár egyik tagja hosszabb időn keresztül azt tapasztalja, hogy nem jó együtt lenni a partnerével, nem „komfortos” vele, nem lehet az együtt töltött időből töltekezni, ezek a kellemetlen érzések hatással lesznek a partnerére és esetlegesen a család többi tagjára is, ami előbb-utóbb visszahat az elégedetlen félre...

John Gottmann amerikai családterapeuta a hozzá párterápiába járó párokat megfigyelve, arra a határozott meggyőződésre jutott, hogy a „negatív egyenleget” mutató párok kapcsolatában tartósan fennállnak olyan jellegzetes előjelek, amelyek nagy valószínűséggel a kapcsolat megromlásához, esetlegesen szakításhoz vezethetnek. Ezeket a jósló jeleket négy nagy csoportba osztotta, s a kapcsolat megromlását, majd a kapcsolat befejezését, a válást megidéző jeleket szimbolikusan az Apokalipszis négy lovasának nevezte el. A hozzá forduló pároknak arra a kérdésére, hogy „Mi az Ön benyomása, Doktor úr, van-e még együtt esélyünk?” azt a rövid és tömör választ adja, mindketten gondolják át, hány „Lovast” ismernek fel a kapcsolatukban? Tapasztalatai szerint abban az esetben, ha mind a négy lovas jellemző a kapcsolatban, a válás valószínűsége hatványozott…

A kapcsolatok végét bejósló „négy lovas”, akiket a cikk következő fejezetében – terápiás történeteim segítségével – részletesen bemutatok:

  1. Sértegetés, kritizálás, szóbeli bántás
  2. Megvetés, lenézés
  3. Felelősség-áthárítás
  4. Visszahúzódás, a kapcsolat megszakítása

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 2. számában olvasható

 

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Törvényszerű, hogy partnereinket saját belső rendezettségünknek, integráltságunk fokának megfelelően választjuk – nincs ezzel másképp a nárcisztikus ember sem.

Egy férfitól – mióta világ a világ – azt várjuk el, hogy legyen olyan, akire támaszkodni lehet, aki szeretni tud, aki bátor és határozott.

A családterápia alapfeltevése, hogy a családon belül megjelenő érzelmi és viselkedési nehézség, tünet nemcsak az egyénhez tartozik, hanem a családi rendszer működésének zavarát...

Az 1960-as évekig egy férfi és egy nő együttélése gyakorlatilag kizárólag házasságon alapulhatott. Az ettől eltérő módozatokat a társadalom elutasította - manapság azonban az...

Egy párkapcsolat kezdeti szakaszában ma nagyon gyakran nem látni sem a bizalmat, sem a türelmet, de még a nyugalmat sem. Úgy tűnik, ma nem lehet hinni a másiknak...

De vajon hová vezet ez a folyamat? Milyen hatással van ez a kapcsolatainkra és a gyerekeinkre?