Jelenlegi hely

Az Apokalipszis négy lovasa a párkapcsolatokban

"Már nem olyan, mint régen volt!”

Szinte minden párkapcsolatnak – időnként vagy tartósan, részben vagy egészben – része az öröm, a boldogság, a szeretet, a kedvesség, a tisztelet, a vágy és az intimitás, vagy éppenséggel a sérelem, a szomorúság, a csalódottság, a bánat, az agresszió és a frusztráció. 

Különböző érzések, érzelmek, gondolatok keverednek-kavarognak a kapcsolatokban, minden nap végére eltérő összetételű egyenleget képezve. Vannak olyan napok, amikor a pozitív érzések, tapasztalatok vannak többségben, ezért este elégedetten hajtja párnára a fejét a pár egyik vagy mindkét tagja – néha viszont a negatív történések, érzések, gondolatok felülmúlják a jó dolgokat. Minél többször – és minél hosszabb ideig – jellemzi a pár kapcsolatát a negatív végösszegű mintázat, annál nagyobbra nő köztük az érzelmi és fizikai távolság.  A távolságot csökkenteni, a pár tagjai között egyre magasabbra növekvő falat visszabontani nem könnyű. A változtatás lehetősége „be van betonozva” a távolságot teremtő falba, ezért egyik fél sem kezdeményezi kellő kitartással a pozitív irányú változtatást.  Ehhez bizalomra van szükség, s ennek visszaépítése sokszor nem megy magától. Az állandósulni látszó „negatív végösszegű” kapcsolatban élő férfiak és nők számára a párterápia biztonságos terepet nyújthat ahhoz, hogy az őket ugyan védő, de a kapcsolatukat szétziláló fal vastagságát és magasságát elkezdje csökkenteni.

A legtöbb ember – egy bizonyos idő után – megérzi, ha valami nincs rendben a párkapcsolatában, még akkor is, ha nem tudja, hogy pontosan mi is a baj. Ez az érzés ilyen mondatokban ölthet formát: „Már nem olyan, mint régen volt!”  vagy „Nem érzem jól magam a kapcsolatomban!” esetleg „Nem szívesen megyek haza.” Ha a pár egyik tagja hosszabb időn keresztül azt tapasztalja, hogy nem jó együtt lenni a partnerével, nem „komfortos” vele, nem lehet az együtt töltött időből töltekezni, ezek a kellemetlen érzések hatással lesznek a partnerére és esetlegesen a család többi tagjára is, ami előbb-utóbb visszahat az elégedetlen félre...

John Gottmann amerikai családterapeuta a hozzá párterápiába járó párokat megfigyelve, arra a határozott meggyőződésre jutott, hogy a „negatív egyenleget” mutató párok kapcsolatában tartósan fennállnak olyan jellegzetes előjelek, amelyek nagy valószínűséggel a kapcsolat megromlásához, esetlegesen szakításhoz vezethetnek. Ezeket a jósló jeleket négy nagy csoportba osztotta, s a kapcsolat megromlását, majd a kapcsolat befejezését, a válást megidéző jeleket szimbolikusan az Apokalipszis négy lovasának nevezte el. A hozzá forduló pároknak arra a kérdésére, hogy „Mi az Ön benyomása, Doktor úr, van-e még együtt esélyünk?” azt a rövid és tömör választ adja, mindketten gondolják át, hány „Lovast” ismernek fel a kapcsolatukban? Tapasztalatai szerint abban az esetben, ha mind a négy lovas jellemző a kapcsolatban, a válás valószínűsége hatványozott…

A kapcsolatok végét bejósló „négy lovas”, akiket a cikk következő fejezetében – terápiás történeteim segítségével – részletesen bemutatok:

  1. Sértegetés, kritizálás, szóbeli bántás
  2. Megvetés, lenézés
  3. Felelősség-áthárítás
  4. Visszahúzódás, a kapcsolat megszakítása

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 2. számában olvasható

 

A Mindennapi Pszichológia
2017 június-júliusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2017. június–július

  • A kudarchoz vezető legbiztosabb út

    „Az okos ember saját hibáiból tanul, a bölcs másokéból”, „Az okos ember más kárán tanul, a buta a sajátján, a hülye pedig semmiből sem” – sokan nőttünk fel ilyen szólás-mondások között. Ám úgy tűnik, mégsem tanulunk – a gyakorlatban csak ismételgetjük ugyanazokat a lépéssorokat a magunk magánéleti vagy munkahelyi mókuskerekében. Kívülről fújjuk, mi fog történni, mégsem lépünk ki a komfortzónánkból, rójuk a megszokott köröket. Vajon véget lehet vetni ennek az ördögi spirálnak?

  • Zene, a titkos manipulátor

    Amikor egy jó zenét hallunk, ösztönösen elkezdünk dobolni a lábunkkal, megváltoztatjuk járásunk ritmusát, élénkebbek vagy éppen nyugodtabbak leszünk. Egész testünk – sőt számos kutatási eredmény szerint légzésünk és szívverésünk is – alkalmazkodik a zene lüktetéséhez. Mi történik ilyenkor velünk? Miért érezzük azt, hogy szinte együtt rezgünk a zenével?

  • Test és lélek – elválaszt vagy összeköt? Temperamentumunk és érzelmi reakcióink

    A modern orvostudomány elmúlt kétszáz évében teret nyert s felerősödött az a felfogás, hogy szervezetünk működését úgy kell elképzelnünk, mint egy gépet, melynek alkatrészei meghibásodhatnak és javíthatók. Ez a szemléletmód olyannyira átformálta a betegségről alkotott képünket, hogy a mindennapi, könnyen hozzáférhető egészségügyi rendszerből teljesen eltűnt a lélek (ill. a személyiség) bevonása a terápiába. Ha valaki „pszichoszomatikus” betegségben szenved, az egyfajta „bélyeget” kap, ami azt is jelentheti, hogy a betegsége nehezen, vagy egyáltalán nem gyógyítható.

  • Kollektív, önkéntes agymosás? Az álhírek szociálpszichológiája

    2016 júniusában az egyik tudományos lap megosztott egy cikket, az alábbi, sokkoló címmel: „Egy tanulmány szerint a Facebook-felhasználók 70 százaléka a tudományos sztoriknak csak a címét olvassa, mielőtt megosztja és kommenteli”. A cikk hatalmas sikert aratott – több mint 58 ezren osztották meg a Facebookon. Annak ellenére is, hogy a cím és a bevezető alatt csak “lorem ipsum” latin töltelékszöveget tartalmazott. És bár jó eséllyel voltak néhány ezren, akik viccből osztották meg, mert értették a tréfát – a többség vélhetően csak azért, mert érdekesnek tartotta a címet. Ahogyan azt a legtöbben tesszük a cikkekkel a social media csatornákon...

  • Az idő reszketése a művészetben

    A művészetpszichológia egyik fontos kérdése, hogy a mű mennyire fejezi ki alkotója aktuális lelki állapotát, mennyire hordozza a művész személyiségjegyeit, életének eseményeit. Az életmű egészét tekintve az a kérdés is felmerül, hogy egyes művek miért „önkifejezőbbek” másoknál, milyen tényezők befolyásolják az alkotó szokásostól eltérő személyes művészi megnyilatkozásait.

ÉS MÉG: Három zsemlye – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Mit árul el a hangunk?Akik a hangjukkal játszanak„Nem bírom elviselni, ahogy rágsz!” – a mizofónia • Az Apokalipszis négy lovasa a párkapcsolatokbanNézd, mit mutatok! Így tanul a kisbabaAz önbecsapásról és az üres beszédről„Mi mindent kell tudni?”„Elöl mosolyogsz, hátul izzadsz”Camino – Út az ismeretlenbeA férfi-nő kapcsolat drámái - A Pillangókisasszony történetének története • Aki időt nyer, életet nyerAz emlékezet fejlesztése • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A kritikát, sértést megfogalmazó személy a legtöbb esetben fájdalmat okoz – illetve akar okozni – partnerének. Ennek oka lehet, hogy neki is fájdalmat okoztak, hogy csalódás,...

Javul a kapcsolata azoknak a pároknak, akik rendszeresen megmasszírozzák egymást.

Háromból egy nő ritkábban kívánja a szexet, mint párja...

A szexizmus a megkülönböztető bánásmód számtalan formáját eredményezi, szélsőséges esetben legitimizálja a nők elleni erőszakot

Az apák közül sokan „átálltak a másik oldalra”: gyerekeikkel való kapcsolatuk a szereteten alapul.

A későbbi generációk már ritkábban szexelnek, mint szüleik vagy nagyszüleik.