Jelenlegi hely

Az Apokalipszis négy lovasa a párkapcsolatokban

"Már nem olyan, mint régen volt!”

Szinte minden párkapcsolatnak – időnként vagy tartósan, részben vagy egészben – része az öröm, a boldogság, a szeretet, a kedvesség, a tisztelet, a vágy és az intimitás, vagy éppenséggel a sérelem, a szomorúság, a csalódottság, a bánat, az agresszió és a frusztráció. 

Különböző érzések, érzelmek, gondolatok keverednek-kavarognak a kapcsolatokban, minden nap végére eltérő összetételű egyenleget képezve. Vannak olyan napok, amikor a pozitív érzések, tapasztalatok vannak többségben, ezért este elégedetten hajtja párnára a fejét a pár egyik vagy mindkét tagja – néha viszont a negatív történések, érzések, gondolatok felülmúlják a jó dolgokat. Minél többször – és minél hosszabb ideig – jellemzi a pár kapcsolatát a negatív végösszegű mintázat, annál nagyobbra nő köztük az érzelmi és fizikai távolság.  A távolságot csökkenteni, a pár tagjai között egyre magasabbra növekvő falat visszabontani nem könnyű. A változtatás lehetősége „be van betonozva” a távolságot teremtő falba, ezért egyik fél sem kezdeményezi kellő kitartással a pozitív irányú változtatást.  Ehhez bizalomra van szükség, s ennek visszaépítése sokszor nem megy magától. Az állandósulni látszó „negatív végösszegű” kapcsolatban élő férfiak és nők számára a párterápia biztonságos terepet nyújthat ahhoz, hogy az őket ugyan védő, de a kapcsolatukat szétziláló fal vastagságát és magasságát elkezdje csökkenteni.

A legtöbb ember – egy bizonyos idő után – megérzi, ha valami nincs rendben a párkapcsolatában, még akkor is, ha nem tudja, hogy pontosan mi is a baj. Ez az érzés ilyen mondatokban ölthet formát: „Már nem olyan, mint régen volt!”  vagy „Nem érzem jól magam a kapcsolatomban!” esetleg „Nem szívesen megyek haza.” Ha a pár egyik tagja hosszabb időn keresztül azt tapasztalja, hogy nem jó együtt lenni a partnerével, nem „komfortos” vele, nem lehet az együtt töltött időből töltekezni, ezek a kellemetlen érzések hatással lesznek a partnerére és esetlegesen a család többi tagjára is, ami előbb-utóbb visszahat az elégedetlen félre...

John Gottmann amerikai családterapeuta a hozzá párterápiába járó párokat megfigyelve, arra a határozott meggyőződésre jutott, hogy a „negatív egyenleget” mutató párok kapcsolatában tartósan fennállnak olyan jellegzetes előjelek, amelyek nagy valószínűséggel a kapcsolat megromlásához, esetlegesen szakításhoz vezethetnek. Ezeket a jósló jeleket négy nagy csoportba osztotta, s a kapcsolat megromlását, majd a kapcsolat befejezését, a válást megidéző jeleket szimbolikusan az Apokalipszis négy lovasának nevezte el. A hozzá forduló pároknak arra a kérdésére, hogy „Mi az Ön benyomása, Doktor úr, van-e még együtt esélyünk?” azt a rövid és tömör választ adja, mindketten gondolják át, hány „Lovast” ismernek fel a kapcsolatukban? Tapasztalatai szerint abban az esetben, ha mind a négy lovas jellemző a kapcsolatban, a válás valószínűsége hatványozott…

A kapcsolatok végét bejósló „négy lovas”, akiket a cikk következő fejezetében – terápiás történeteim segítségével – részletesen bemutatok:

  1. Sértegetés, kritizálás, szóbeli bántás
  2. Megvetés, lenézés
  3. Felelősség-áthárítás
  4. Visszahúzódás, a kapcsolat megszakítása

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 2. számában olvasható

 

A Mindennapi Pszichológia
2018 április–májusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. április–május

  • „Ebből kell kihoznom a maximumot”

    Az évek során rengetegen nekem szegezték a kérdést, hogy kerekesszékkel élhet-e az ember teljes életet – bármit is jelentsen az –, és hogy honnan merítek erőt, mi vitt tovább a baleset után? Kétszínűség lenne azt állítani, hogy az ember élete egy ilyen trauma után nem változik meg, nem lesz nehezebb, de el kell fogadni a megváltoztathatatlant: majdnem meghaltam, de élek.

  • Miért nem járt pszichoterápiába Harry Potter?

    Ha valaki nem ismeri Harry Potter világát, ha nem olvasta s nem látta filmen sem, valószínű, hogy egy-két dolgot mégis tud róla. A történetből Harry olyan kapcsolatait emelem ki, melyek azt mutatják meg, hogyan tudta megőrizni elméjének integritását, épségét, miért nem tört össze és miért nem szorult mentális segítségre az évek során.

  • Filozofáló gyerekek?

    Lehetnek-e bölcsek, szerethetik-e a bölcsességet a gyerekek? A filozófia ugyanis eredetileg a bölcsesség szeretetét jelentette… A filozófia nem olyan, mint például a matematika, ahol gyakran hallunk zseniális csodagyerekekről. Matematikai gyerekzsenik vannak, filozófiai gyerekzsenik nincsenek.

  • „Na, most menjek vagy maradjak?”

    Az évek során rengetegen nekem szegezték a kérdést, hogy kerekesszékkel élhet-e az ember teljes életet – bármit is jelentsen az –, és hogy honnan merítek erőt, mi vitt tovább a baleset után? Kétszínűség lenne azt állítani, hogy az ember élete egy ilyen trauma után nem változik meg, nem lesz nehezebb, de el kell fogadni a megváltoztathatatlant: majdnem meghaltam, de élek.

  • Érzem, ha várom – A test az elmében

    Amikor este mezítláb a hálószobába menet véletlenül belerúgunk a küszöbbe és csillagokat látunk a fájdalomtól, teljesen biztosak vagyunk abban, hogy a fájdalom a lábujjunkban van. Ám egészen konkrétan lokalizálható fájdalmat, viszketést amputáció után is sokan éreznek rövidebb-hosszabb ideig az eltávolított végtagban, ami egyértelműen mutatja azt, hogy a fájdalom az elmében (ha úgy tetszik, az agyban) születik.

  • /ul>

ÉS MÉG: A legreziliensebb ember – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Az önbizalomról – kicsit másképp„Naponta elforintosítjuk a hálánkat” – Interjú Oláh Attila professzorral • Reziliencia – a rugalmas ellenálló képesség Erkölcsi dilemmákA leválásról és az elengedésrőlSzilikon, szeretlek!A végzet asszonyaiMit öröklünk és mit nem? – Genetika/genomika és epigenetika 2. • Metabolikus memóriaTANTUdSZ – egészségnevelés kortárs-oktatássalA tiltott gyümölcs tudományaA mesterséges intelligencia és a pszichológia • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Néha előtörnek olyan képek is, amikor komorak voltunk és féltünk, ezért dühösen győzködtük, majd kerültük egymást.

Természetes módon összeillünk-e a szerelmünkkel, a partnerünkkel, a feleségünkkel, a férjünkkel, vagy csupán megpróbálunk összeilleszteni tökéletesen soha össze nem illő...

És bár ez az érzelmi igény teljesen jogosnak látszik, mégis gyakran látjuk azt, hogy sokan mintha szántszándékkal ker

Nem filmismertető és nem is kritika vár az olvasóra, hanem a barátság extrákkal rövid hazai körképe.

Miként vélekedik a gyermekvállalásról, illetve a művi terheségmegszakításról? Töltse ki kérdőívünket!

A kapcsolatfüggő mindig szeretni fogja a másikat, bármit is tesz vele – a függetlenségfüggő vagy énfüggő azonban egy idő után nem fogja szeretni a másikat, bármit is tesz érte...