Jelenlegi hely

Az Apokalipszis négy lovasa a párkapcsolatokban

"Már nem olyan, mint régen volt!”

Szinte minden párkapcsolatnak – időnként vagy tartósan, részben vagy egészben – része az öröm, a boldogság, a szeretet, a kedvesség, a tisztelet, a vágy és az intimitás, vagy éppenséggel a sérelem, a szomorúság, a csalódottság, a bánat, az agresszió és a frusztráció. 

Különböző érzések, érzelmek, gondolatok keverednek-kavarognak a kapcsolatokban, minden nap végére eltérő összetételű egyenleget képezve. Vannak olyan napok, amikor a pozitív érzések, tapasztalatok vannak többségben, ezért este elégedetten hajtja párnára a fejét a pár egyik vagy mindkét tagja – néha viszont a negatív történések, érzések, gondolatok felülmúlják a jó dolgokat. Minél többször – és minél hosszabb ideig – jellemzi a pár kapcsolatát a negatív végösszegű mintázat, annál nagyobbra nő köztük az érzelmi és fizikai távolság.  A távolságot csökkenteni, a pár tagjai között egyre magasabbra növekvő falat visszabontani nem könnyű. A változtatás lehetősége „be van betonozva” a távolságot teremtő falba, ezért egyik fél sem kezdeményezi kellő kitartással a pozitív irányú változtatást.  Ehhez bizalomra van szükség, s ennek visszaépítése sokszor nem megy magától. Az állandósulni látszó „negatív végösszegű” kapcsolatban élő férfiak és nők számára a párterápia biztonságos terepet nyújthat ahhoz, hogy az őket ugyan védő, de a kapcsolatukat szétziláló fal vastagságát és magasságát elkezdje csökkenteni.

A legtöbb ember – egy bizonyos idő után – megérzi, ha valami nincs rendben a párkapcsolatában, még akkor is, ha nem tudja, hogy pontosan mi is a baj. Ez az érzés ilyen mondatokban ölthet formát: „Már nem olyan, mint régen volt!”  vagy „Nem érzem jól magam a kapcsolatomban!” esetleg „Nem szívesen megyek haza.” Ha a pár egyik tagja hosszabb időn keresztül azt tapasztalja, hogy nem jó együtt lenni a partnerével, nem „komfortos” vele, nem lehet az együtt töltött időből töltekezni, ezek a kellemetlen érzések hatással lesznek a partnerére és esetlegesen a család többi tagjára is, ami előbb-utóbb visszahat az elégedetlen félre...

John Gottmann amerikai családterapeuta a hozzá párterápiába járó párokat megfigyelve, arra a határozott meggyőződésre jutott, hogy a „negatív egyenleget” mutató párok kapcsolatában tartósan fennállnak olyan jellegzetes előjelek, amelyek nagy valószínűséggel a kapcsolat megromlásához, esetlegesen szakításhoz vezethetnek. Ezeket a jósló jeleket négy nagy csoportba osztotta, s a kapcsolat megromlását, majd a kapcsolat befejezését, a válást megidéző jeleket szimbolikusan az Apokalipszis négy lovasának nevezte el. A hozzá forduló pároknak arra a kérdésére, hogy „Mi az Ön benyomása, Doktor úr, van-e még együtt esélyünk?” azt a rövid és tömör választ adja, mindketten gondolják át, hány „Lovast” ismernek fel a kapcsolatukban? Tapasztalatai szerint abban az esetben, ha mind a négy lovas jellemző a kapcsolatban, a válás valószínűsége hatványozott…

A kapcsolatok végét bejósló „négy lovas”, akiket a cikk következő fejezetében – terápiás történeteim segítségével – részletesen bemutatok:

  1. Sértegetés, kritizálás, szóbeli bántás
  2. Megvetés, lenézés
  3. Felelősség-áthárítás
  4. Visszahúzódás, a kapcsolat megszakítása

 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 2. számában olvasható

 

 

 

A Mindennapi Pszichológia
2017 április–májusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2017. április

  • Rendhagyó riport a pszichiátriáról

    Ő az, aki csak annyival tud többet egy pszichológusnál, hogy nyugtatókat ír fel. Ő az, aki az elmeosztály sötétjében les a szegény páciensekre. Aki még mindig elektrosokkal kezel, és aki néha őrültebb a betegeinél is. Ő az, aki a legvadabb emberből is képes kihozni a jót, és segítségével mindenki képes a teljesítménye maximumát nyújtani. Ő az, akinek segítségével elkapják a sorozatgyilkosokat. Vagy mégsem? A pszichiátereket övező városi legendákról őszintén dr. Purebl Györggyel, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnökével.

  • Az Apokalipszis négy lovasa a párkapcsolatokban

    A kapcsolat megromlásához számtalan út vezethet, sokféle jel mutathatja a bajt. A valódi problémát nem a konfliktusok, az esetleges veszekedések jelentik, hiszen ha a két fél a vitán keresztül eljut a közös megoldásig, ez a folyamat és annak sikere erősítheti a kapcsolatot… Ha a konfliktusok megbeszélése negatív eredménnyel zárul, a felek eltávolodhatnak egymástól… John Gottmann amerikai családterapeuta szerint a „negatív egyenleget” mutató párok kapcsolatában tartósan fennállnak olyan jellegzetes előjelek, amelyek nagy valószínűséggel a kapcsolat megromlásához, esetlegesen szakításhoz vezethetnek. Ezeket a jósló jeleket négy nagy csoportba osztotta, s a kapcsolat megromlását, majd a kapcsolat befejezését, a válást megidéző jeleket szimbolikusan az Apokalipszis négy lovasának nevezte el

  • Szexualitás a szülés után

    A szülés okozta testi változások miatt a nők gyakran testképzavarral küzdenek, úgy érzik, szexuális vonzerejük csökkent. Gyakran gátló tényező a gyermekkel kapcsolatos túlzott aggodalmaskodás, amiben az apa is osztozhat, sőt, esetleg ő “gerjeszti”. A szülő(k) fél(nek) attól, hogy “zajongásukkal” felébresztik a gyereket, vagy a szexbe “feledkezve” nem hallják meg, hogy felébredt, nem észlelik, ha valami baja van, stb. Egészen fiatal csecsemőkkel kapcsolatban is tartanak attól, hogy a gyerek olyat lát, hall, ami károsan befolyásolja a további fejlődését. Ez teljesen alaptalan, a szülők mégis csak „lábujjhegyen” mernek szeretkezni, nem tudnak kellőképpen egymásra figyelni, fél szemüket-fülüket a gyerekre irányítják.

  • Egyszer volt, hol nem volt...

    Bizonyára Önök is tapasztaltak magukban bizonyos félelmet, amikor azt látták, hogy a gyermek fegyverrel játszik, feketét rajzol, szereti a harcolós játékokat vagy meséket, a királylány helyett a banyával azonosul a mesében, vagy éppen a halálról kérdez. Mindenki átél aggodalmakat gyermekével kapcsolatban, töpreng azon, hogy vajon mi és miért foglalkoztatja cseperedő gyermekét, miért járnak időnként mindenféle furcsaságok a fejében.
    Önmagában jó jelenség, ha valamit a gyermekek – direkt vagy kevésbé direkt – módon megmutatnak. A fantázia, a játék az egyik legjobb eszköz az őket foglalkoztató érzések, konfliktusok önálló feldolgozásában és az élet dolgainak elrendezésében. Ha ez jól működik, már önmagában egyfajta érettségnek tartja a mai gyermekpszichológia.

ÉS MÉG: A cipőpertli – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa„Hol a boldogság mostanában?”Milyen a jól működő család?Anyalelkű apák és apalelkű anyákCsaládi „tartozások” – a kínai családmodell változásának dilemmái • Miért nehéz az iskolatáska?A „zugtanuló”Az értelmetlen egyetértésUtazás az alvás barlangjábaA kényszersírás és az emocionális sírásElső fecskének lenni nehéz • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Háromból egy nő ritkábban kívánja a szexet, mint párja...

A szexizmus a megkülönböztető bánásmód számtalan formáját eredményezi, szélsőséges esetben legitimizálja a nők elleni erőszakot

Az apák közül sokan „átálltak a másik oldalra”: gyerekeikkel való kapcsolatuk a szereteten alapul.

A későbbi generációk már ritkábban szexelnek, mint szüleik vagy nagyszüleik.

Azt mondják, csekély a különbség a szeretet és a gyűlölet között – de vajon mi a helyzet a szerelem és a vágy közötti eltéréssel?

Hogyan lehet boldogságban fenntartani egy kapcsolatot, mi segíti a problémákkal való megküzdést?