Jelenlegi hely

„Hol a boldogság mostanában?”

Mintha a boldogsággal kapcsolatban is attól félnénk, hogy ha nevén nevezzük, akkor elillan.

A boldogság olyan jelenség, amelyről leginkább múlt vagy jövő időben szoktunk beszélni. Úgy szoktuk emlegetni, mint ami valamikor volt, vagy mint amire vágyunk, de még nem jött el. 

A legritkább esetben fordul elő, hogy azt mondjuk: MOST boldog vagyok. Mintha attól félnénk, hogy maga a kijelentés, a boldogság jelen időben történő említése elzavarná tőlünk az érzést. Valahogy úgy vagyunk ezzel, ahogy az álmainkkal: amint álmunkban észrevesszük, hogy álmodunk, a legtöbb esetben felébredünk. Mintha a boldogsággal kapcsolatban is attól félnénk, hogy ha nevén nevezzük, akkor elillan. Amint kijelentjük: „Boldog vagyok!”, azonnal elkezdjük keresni, miért is vagyunk boldogok, és már bele is ragadtunk az érvek és ellenérvek hálójába: mérleget készítünk, mi szól a boldogság mellett, és mi ellene. Ebben a pillanatban már az ellenérvek súlyát latolgatjuk, vagyis azon gondolkozunk, miért is NEM vagyunk boldogok...

A pozitív gondolkodás a boldogság alapvető építőeleme. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a negatív élményeinkről, tapasztalatainkról nem veszünk tudomást, csupán azt, hogy megpróbáljuk azok pozitív oldalait is meglátni, és ami legalább ennyire fontos: észrevesszük, mennyi-mennyi olyan dolog történik velünk akár egy nap alatt is, amiért érdemes hálát adni...

A boldogság gyakorlásához kétségtelenül szükségünk van némi nagyvonalúságra. Ez a sértések, sértődöttségek, bántódások elengedésére vonatkozik. Nem szabad „könyvelni” a sérelmeinket, időnként nyugodtan megszabadulhatunk tőlük. A megbocsátás nagyvonalúsága és eleganciája szintén a boldogság útjának jellemzői...

A boldogság tehát nem pillanatnyi állapot, hanem folyamat, mely nem állandó örömérzettel jár, beleférnek az időszakos negatív érzések, gondolatok is. Fontos részét képezi kapcsolataink ápolása, céljaink szem előtt tartása – és időnkénti újrafogalmazása –, a jelen tudatos megélése, a pozitív gondolkodásra való hajlam, a sértettségekkel szembeni nagyvonalúság. Még rövidebben: annak a képessége, hogy életünket kellő derűvel kezeljük...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 2. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2017 augusztus-szeptemberi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2017. augusztus–szeptember

  • Külön lakó élettársak

    Az utóbbi évtizedekben a fejlett országokban mind nagyobb figyelmet kap egy érdekes társadalmi folyamat: úgy tűnik, egyre több az olyan tartós párkapcsolat, melyben a felek nem költöznek össze. A jelenség szociológiai szempontból meglehetősen összetett, és még nevet sem könnyű találni neki. Együttjárás? LAT? Látogató kapcsolat?

  • „Ez is miattad van!” – Az Apokalipszis négy lovasa a párkapcsolatokban

    „Nem én voltam, hanem Te voltál!”„Te vagy a hibás, Te csináltad!” Ismerősen csengenek ezek a mondatok? Valamilyen szinten biztosan. A párokkal folytatott beszélgetésekben sokszor találkozom azzal, hogy egyikük folyamatosan mentegetőzik, tisztára akarja mosni magát a párja előtt – de akár előttem is –, míg a másik hibáztat és „mossa kezeit”. A felelősség hárítása igen megterhelő úgy a környezet, mint a kapcsolatban élő felek számára.

  • Könnyes szemmel – mosolyogva – A leválás szülői szemmel

    Azt mondják, ne csináljunk drámát az elengedésből, mert az az élet része. Vegyük könnyedén ezt az élethelyzetet, és ahogy gyermekünk teszi, lépjünk mi is előre egyet saját életünkben. Ez a mindenki számára jó megoldás – és hovatovább ez az elvárt szülői hozzáállás. Pedig próbatétel ez a javából! Szülőnek, gyereknek egyaránt. A kérdés csak az, hogy tudunk megbirkózni a kísérő fájdalom és öröm vegyes érzéseivel? Egyáltalán, merjük-e őszintén vállalni érzéseinket?

  • A maximalista vezető

    A maximalista vezető mindig elégedetlen. Saját és kollégái munkájával és viselkedésével szemben is folyamatosan teljesíthetetlen elvárásokat támaszt. S mivel minden téren tökéleteset akar alkotni – tehát nem jelöli meg az egyetlen legfontosabbat – voltaképpen soha nem tud száz százalékot teljesíteni.

  • A drogprevenció modern útjai

    „Ne drogozz, fiam, mert junkie-ként végzed a híd alatt!”. „Ha kipróbálod a füvet, az egyenes út a kokainhoz és heroinhoz!”. „Ha már választanod kell, igyál inkább!”. Gyakran elhangzó intelmek ezek, melyek – túl azon, hogy társadalmunk pszichoaktív szerekkel kapcsolatos ambivalens viszonyulását tükrözik – lényegében széles körben elterjedt tévhiteken alapulnak. A hatékony megelőzés azonban nem építhet efféle féligazságokra és moralizáló tévhitekre.

ÉS MÉG: Szagelszívó és lételmélet – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Se házasság, se szenvedély„Legyünk együtt, de külön!” A mingli avagy 'lat' kapcsolatok... • Ösztönös vagy túlszabályozott? Freudi kapcsolatok • „Pozitív mementó”A szolgálat becsületeMit tud a baba? A mozgás szerepe az értelmi fejlődésben • „Mindig a nő dönt!”A betegség előnyös oldala. –  Freud betegségelőny-fogalma a hétköznapokban • Az ember, aki elkerülte a boldogságotA bűntudat ingében • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A menedzserek többsége egyszerűen túlbecsülte a vásárlói elégedettséget, ami a marketing-döntések jelentős részénél a realitással való kapcsolat elvesztését vonja maga után....

Azok a csecsemők, akik visszafogottabbak és félénkebbek, kisebb eséllyel hajlandóak arra, hogy új ízeket próbáljanak ki.

A szenvedélyes szerelem és a házasság, úgy látszik, lassan és egyszerre tűnik el a modern társadalom horizontjáról.

Ám úgy tűnik, mégsem tanulunk – a gyakorlatban csak ismételgetjük ugyanazokat a lépéssorokat a magunk magánéleti vagy

A Momentán Társulat áprilisi Fröccs előadása F. Várkonyi Zsuzsa pszichológus kommentárjaival.

Az online randioldalakon mozgó felhasználók közül azok, akiknek sokan írnak, gyakran elégedetlenek a felhozatallal és gyakrabban váltanak partnert az ismerkedési folyamat során...