Jelenlegi hely

Mi a közös Garfieldban, a „bogárhátúban” és a kisbabákban?

A babaarcok iránti fokozott figyelem érdekes módon már ott is tapasztalható, ahol végképp nem számítunk rá

Legtöbbünk aranyosnak találja a babákat – ha találkozunk velük, ösztönösen ellágyul a hangunk, mosolyra húzódik a szánk, felemeljük és ringatjuk őket. A jelenség természetesen evolúciós tőről fakad, és elsősorban az utód túlélését szolgálja. 

Legtöbbünk aranyosnak találja a babákat – ha találkozunk velük, ösztönösen ellágyul a hangunk, mosolyra húzódik a szánk, felemeljük és ringatjuk őket. A jelenség természetesen evolúciós tőről fakad, és elsősorban az utód túlélését szolgálja. Hatásai azonban sokrétűbbek és messzebbre nyúlnak annál, mint ahogyan azt sokan gondolják, hiszen az aranyos babaarc befolyással lehet ítélőképességünkre, preferenciáinkra, agyi működésünkre, első benyomásainkra, párválasztásunkra, de akár vásárlási szokásainkra is. Vajon pusztán fizikai megjelenésével mit és miért „mond el” a csecsemő magáról, milyen információkkal szolgál az állapotáról és milyen motivációt indít el bennünk?

Babaséma

Elsőként Konrad Lorenz vetette fel, hogy bizonyos fizikai jellemzők, mint a nagy fej, a gömbölyded arc, a magas homlok, a kis orr és száj, valamint a nagy szem – amelyek a kisbabák arcának jellegzetességei (s melyeket ma babasémának nevezünk) – vonzónak, aranyosnak hatnak, és gondozó viselkedésre ösztönzik a felnőtteket. A „babaséma”, sok kutatót inspirált, s eredményeik számos érdekes jelenségre adtak magyarázatot. Egy friss kutatásban például igazolták, hogy az emberek aranyosabbnak ítélték és szívesebben gondozták volna azokat a csecsemőket, akiknek a fotói a babasémákat mesterségesen kihangsúlyozó képek voltak, szemben a nem manipulált illetve a negatív irányban manipulált felvételekkel.. Ami viszont ennél is izgalmasabb: az említett hatás kisállatok esetében is érvényesült – sőt, a kísérleti személyek számára a felnőtt emberek is aranyosabbnak tűntek, ha a fotóikat „babásították”. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa…

Szépség és pozitív tulajdonságok

A szociális életben fontos szerepet tulajdonítanak a szépségnek, amelynek rengeteg előnyét ismerjük – a szépség megítélésében pedig ugyancsak a babák arcához hasonló jegyek kapnak kiemelkedő szerepet. Érdekes kutatási eredmény, hogy a babaséma jegyeit kihangsúlyozó csecsemők esetében az aranyosság és az attraktivitás összefüggésben állt azzal, hogy egyben okosabbnak, egészségesebbnek, barátságosabbnak és boldogabbnak értékelték őket a kísérleti személyek.

A pozitív jellemzők társítása hasonlóképpen történik, amikor egy számunkra megnyerő külsejű személlyel találkozunk: őt általában szintén humorosabbnak, intelligensebbnek és szociábilisabbnak tartjuk másoknál. A „babaarc” sztereotípia szerint a felnőttek emellett azokat a személyeket, akiknek az arca jobban hasonlít egy csecsemő arcára, általában alázatosabbnak, melegszívűbbnek és antiszociális viselkedésre kevésbé hajlamosnak tartják, bár jellemzésük „hátulütőiként” a megbízhatatlanság és a naivitás is megjelenik.

Babaarcú autók

A babaarcok iránti fokozott figyelem érdekes módon már ott is tapasztalható, ahol végképp nem számítunk rá –a hatás ugyanis nemcsak „babaszerű” tárgyak, hanem például autók esetében is megfigyelhető. A „bogárhátú” és a Mini Cooper sikerét igazolja, hogy az autó külsejével kapcsolatban a fejlesztők különösen nagy figyelmet fordítanak a jármű „arcára”. A kocsi fényszórói egy szemre, az autó rácsozása egy emberi orra, míg a szellőzőnyílás szájra emlékeztet.  Egy vizsgálat során kimutatták, hogy amikor az autó fényképét a babaarchoz hasonló módon manipulálták (nagyobb fényszórók, összehúzott rácsozás és vékonyabb szellőzőnyílás), a vizsgálati személyek az eredetieknél aranyosabbnak találták a manipulált autókat.

És hogy mi a közös a kisbabákban és Garfieldban? A választ minden bizonnyal már Önök is tudják: mindketten aranyosak, mert mindketten a babaséma alapvető jegyeit hordozzák az arcukon. Amikor Jim Davis, Garfield megalkotója 1979-ben az első rajzot készítette a lusta, zsémbes macskáról, az arcán megpróbálta visszaadni a macskákra jellemző arányokat, később azonban Garfield arca is átalakult, a szeme egyre nagyobb lett, az ajkai összeszűkültek és az orra is ma már inkább egy kicsi gombhoz hasonlít. Ezzel a változtatással azonban Garfield és az alkotó karrierje az egekbe szökkent és ma is ezt az arcát ismerjük a népszerű képregényfigurának. Hasonló változtatáson esett át Mickey egér is, de gondolhatunk a japán manga-kultúrára is, vagy arra a több száz aranyos mesefigurára, akiken mind-mind felfedezhetjük a Lorenz által leírt jellemzőket – persze nem a természetes formájukban, hanem azokat jócskán felnagyítva.

A babaséma optimuma

Az előzőek kapcsán felmerülhet a kérdés: vajon minél erősebben jelennek meg az arcon a babaséma jellegzetességei, annál aranyosabbnak is találunk valamit? A válasz úgy tűnik: nem. Saját vizsgálatomban arra voltam kíváncsi, hogy ha kétszeresére, háromszorosára nagyítom a babaséma jellemzőit, az vajon annál nagyobb „aranyosság-értékeket” vált-e ki az emberekben? Az eredmények alapján a babasémát eltúlzó képek egy ideig valóban aranyosabbnak hatottak a vizsgálati személyek számára, ám egy ponton túl (kb. a babaséma kétszeresénél), ez a visszájára fordult, és minél erőteljesebben hangsúlyozták a képek a babák jellegeit, annál kevésbé találták őket aranyosnak. Ez felveti a babaséma optimumának a lehetőségét, azt a képet, amit a lehető legbájosabbnak találnak.

Ami mindenképpen érdekes megfigyelés: a babaséma, amely evolúciós szempontból az utód túlélésének egyik legmeghatározóbb tényezője, nem a természetes megjelenésével váltja ki a legerőteljesebb hatást, hanem egy megfelelő mértékben eltúlzott változatában. Ez mindenképp új kaput nyithat a babaséma kutatásában, amely a séma kulcsfontosságú funkcióján túl a csecsemő-gondozó kapcsolatban s megannyi más területen előidézett hatásra is rávilágíthat.

 

 

Ez is érdekelhet

Anyu hogyan morcos, apu hogyan szigorú, a hugi hogyan nyafka, mi pedig jók vagyunk.

A legritkább esetben fordul elő, hogy azt mondjuk: MOST boldog vagyok.

A közösséggel egy hullámhosszon lenni megnyugtató, kilógni viszont kínos, mert ez az elszigetelődés előszobája.

Nem szeretném, ha a halálos ágyamon a legfontosabb dolog, amire emlékezhetek, egy céges számviteli projekt lenne…

Az egyéni kronotípus határozza meg az ember alvási preferenciáját.

Nézzük meg, mi teszi a még érdeklődő gyermeket zenét szerető és értő felnőtté!