Jelenlegi hely

Küzdelem a hamis én ellen

Ha tudatossá válik, hogy nem az vagyok, akinek eddig hittem magam, akkor belső feszültség támad a lélekben

A hamis én rendkívül sokféle formát ölthet: lehet hiúságból, gyengeségből, megfelelésvágyból eredő hamis önkép; félelemből fakadó öncsalás; bűntudatos és önvádló beletörődés a boldogtalan helyzetekbe. Az öntudatlanul működő hamis én előbb-utóbb válságokat okoz – ha pedig tudatossá válik, hogy nem az vagyok, akinek eddig hittem magam, akkor belső feszültség támad a lélekben.

Szerző: 

Többnyire azt hisszük, hogy el kell gondolnunk az elérendő célt, majd végre kell hajtanunk a döntést egyszer s mindenkorra. Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor erősek vagyunk, ha nem tudunk változtatni, akkor gyengék. Szakítani például valóban így kell – új életformát kialakítani azonban nem.

Az emberi élet valójában nem döntésekből, hanem szokásokból áll össze. Nem egyszerűen a gondolatainkat és az érzéseinket kell megváltoztatni, hanem azokat a megszokásokat, amelyekre a gondolataink és az érzéseink is támaszkodnak... Ha félek a veszélyes helyzetektől, akkor nem meggyőznöm kell magamat, nem egy döntéssel kell legyőznöm a félelmet, hanem lépésről lépésre hozzá kell szoktatnom magam a félelmetes helyzetek elviseléséhez. Ha nem vagyok eleve bátor, akkor bele kell szoknom a bátor viselkedésbe és végül – legalábbis korábbi önmagamhoz képest – bátor leszek. Mivel a félelem egy szokás, ezért csakis „átszoktatással” győzhető le...

Bizonyos értelemben a rész és az egész viszonya felől kell átgondolnunk a helyzetet. Változtatni akarok, mert most boldogtalan, elégedetlen, frusztrált, örömtelen az életem. Ez az, ami egyelőre világos. De vajon elég-e életem egy részét megváltoztatni ahhoz, hogy az egész boldog és örömteli legyen? Vajon ha a jelenlegi rossz kapcsolatból kiszabadulok, nem fogok-e a jövőben egy ehhez nagyon hasonló csapdájába esni? Ennek esélye igen nagy. Az élet ugyanis nem különálló részekből áll (egy kapcsolati modulból, egy munkahelyi modulból, egy szülői modulból, egy társasági modulból, amelyek külön-külön cserélhetőek a többi megtartásával), hanem sokkal inkább egymásba fonódó szokásokból, rutinszerű tevékenységekből, megszokott érzelmi reakciókból. Bizonyos értelemben az élet minden különálló területe egy „totális rész” – vagyis valami olyasmi, ami a megszokott életstratégia egészét fejezi ki.

Ha valóban változtatni akarunk az életünkön, akkor azt nem érdemes úgy felfognunk, mintha egyik pillanatról a másikra megtörténhetne, mert ezzel elérhetetlenül magasra helyezzük önmagunk számára a lécet. Egymásba kapaszkodó és egymást erősítő rutinokat, érzelmi mintázatokat és szokásokat kell „újrahuzalozni”. Szerencsés helyzetben önmagunk átalakítása nem a szeretteink ellenében, hanem a szeretteink szeme előtt, az ő támogató tekintetükön keresztül történik. Egy házastárs, egy barát vagy egy terapeuta ebben nagy segítséget nyújthat, mert jelentősen megkönnyíti az új szokásokkal való azonosulást, ha mások szemén, az ő ellenőrző tekintetükön keresztül tudjuk nézni önmagunkat. De a változtatás egyedül is lehetséges...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 1. számában olvasható 

A Mindennapi Pszichológia
2017 október–novemberi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2017. október–november

  • Nem szeretek dönteni... – Az elbizonytalanodás lélektana

    Mindennapjainkat apróbb-nagyobb döntések szövik át. Lehet, hogy többségüket nem is éljük át igazán, mert nem töltünk órákat egy hűtőpult felett a gyümölcsjoghurtokat válogatva. Arról viszont többen beszámolhatnának, hogy egy cipő vásárlásakor valóságos beszerzőkörutakat bonyolítanak… Akkor mit mondhatnánk azokról az érzelmi döntésekről, amiket a magánéletünkben, a családi életben, vagy a munkánkkal kapcsolatban kell meghoznunk?

  • Valóban tudni akarom? Test-bizonytalanság-érzet

    Egészségünkkel kapcsolatban számos szituációban átélhetjük a bizonytalanságot: meg akarunk-e bizonyosodni egy lelet eredményéről? Akarjuk-e hallani a diagnózist? Vajon mindig egyértelmű számunkra, hogy egy kezelés jót tesz-e, vagy éppen árt nekünk? A legtöbb embernél a bizonytalanság általában nyugtalansággal jár, ugyanis a megkérdőjelezett dolog értelmezése, igazsága, valósága felfüggesztett állapotban van: amit kétségbe vonunk, „törvényen kívülivé” válik és nehezen kezelhető számunkra

  • Függni a függetlenségtől

    A kapcsolatfüggő mindig szeretni fogja a másikat, bármit is tesz vele – a függetlenségfüggő vagy énfüggő azonban egy idő után nem fogja szeretni a másikat, bármit is tesz érte… Miért ne lehetne a szabadon, szeretetből, valós életcélból választott kapcsolat voltaképpen a komoly belső függetlenség és erő jele? S nem lehet-e, hogy életcéljaink tisztázatlansága mögött, egónk átmeneti hullámainak kiszolgáltatva nagyon is függők vagyunk – csak épp nem a másiktól, hanem önmagunktól?

  • Az elég jó örökbefogadó szülő

    Amikor valaki szülővé válik, számtalan kapaszkodót kap, hogyan is lehet belőle elég jó szülő. Elég jó, hisz Bettelheim írásai óta tudjuk, hogy nem kell a tökéletességre törekednünk… Bár a legtöbb tanácsadói forrás a szülők saját, belső ösztönös megoldásmódjait helyezi előtérbe, egy gyermekét váró pár nemcsak a rengeteg szakkönyvből, hanem az őket körülvevő, jó gyakorlattal rendelkező családtagoktól, barátoktól is sok hasznos tanácsot gyűjthet be arra vonatkozóan, hogyan is kell, hogyan lehet a szülőséget „jól csinálni”.

  • A szkizofrénia – más szemmel. Tévhitek, sztereotípiák – és a valóság

    A szkizofrénia, magyar nevén tudathasadásos elmebetegség nemcsak a pszichiátriában, hanem mindennapos beszélgetéseinkben is gyakran felbukkanó és izgalmas téma. A többségnek azonban nincs módja valóságos képet kapni a szkizofrén betegről, így előítéleteinket mozgósítjuk… Előítéleteinknek természetesen oka van. Ami eltér a szokásostól, idegen, az feltűnést kelt – igyekszünk meg is különböztetni és távol is tartani magunktól. Végül is: ki tudja, mire számítsunk?

ÉS MÉG: Bizonyosság mindenáron? – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Kórkép a bizonytalanságrólSzerelmeim és „idegeneim”Betegesen normális? A populizmus pszichológiája • A mai korszellem kedvez a szélsőségeknek?Jelentés az út szélérőlTáncolni kell!Mi mire való? A tárgyakról való tanulás kisgyermekkorban • Vélemény első látásraA leszokás nem akaraterő kérdése!Devizahiteles zsákutcák • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A többség számára komoly kihívást jelent, hogy a közlekedési viszonyokra tudjon figyelni, különösen akkor, ha napi szinten több órát vezet. Ez igen gyakran olyan fokú...

Valóban egyik napról a másikra történne a leszokás? Valóban csak akaraterő kérdése az egész?

A felelősség hárítása igen megterhelő úgy a környezet, mint a kapcsolatban élő felek számára. 

A tény, hogy ugyanazt kapjuk, amit a másik magának is vett, a megajándékozott szemében megnöveli az ajándék értékét.

Van, akinek meggyőződése, hogy három pálinka után a társaság fénypontja lesz belőle.

A menedzserek többsége egyszerűen túlbecsülte a vásárlói elégedettséget, ami a marketing-döntések jelentős részénél a realitással való kapcsolat elvesztését vonja maga után....