Jelenlegi hely

Küzdelem a hamis én ellen

Ha tudatossá válik, hogy nem az vagyok, akinek eddig hittem magam, akkor belső feszültség támad a lélekben

A hamis én rendkívül sokféle formát ölthet: lehet hiúságból, gyengeségből, megfelelésvágyból eredő hamis önkép; félelemből fakadó öncsalás; bűntudatos és önvádló beletörődés a boldogtalan helyzetekbe. Az öntudatlanul működő hamis én előbb-utóbb válságokat okoz – ha pedig tudatossá válik, hogy nem az vagyok, akinek eddig hittem magam, akkor belső feszültség támad a lélekben.

Szerző: 

Többnyire azt hisszük, hogy el kell gondolnunk az elérendő célt, majd végre kell hajtanunk a döntést egyszer s mindenkorra. Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor erősek vagyunk, ha nem tudunk változtatni, akkor gyengék. Szakítani például valóban így kell – új életformát kialakítani azonban nem.

Az emberi élet valójában nem döntésekből, hanem szokásokból áll össze. Nem egyszerűen a gondolatainkat és az érzéseinket kell megváltoztatni, hanem azokat a megszokásokat, amelyekre a gondolataink és az érzéseink is támaszkodnak... Ha félek a veszélyes helyzetektől, akkor nem meggyőznöm kell magamat, nem egy döntéssel kell legyőznöm a félelmet, hanem lépésről lépésre hozzá kell szoktatnom magam a félelmetes helyzetek elviseléséhez. Ha nem vagyok eleve bátor, akkor bele kell szoknom a bátor viselkedésbe és végül – legalábbis korábbi önmagamhoz képest – bátor leszek. Mivel a félelem egy szokás, ezért csakis „átszoktatással” győzhető le...

Bizonyos értelemben a rész és az egész viszonya felől kell átgondolnunk a helyzetet. Változtatni akarok, mert most boldogtalan, elégedetlen, frusztrált, örömtelen az életem. Ez az, ami egyelőre világos. De vajon elég-e életem egy részét megváltoztatni ahhoz, hogy az egész boldog és örömteli legyen? Vajon ha a jelenlegi rossz kapcsolatból kiszabadulok, nem fogok-e a jövőben egy ehhez nagyon hasonló csapdájába esni? Ennek esélye igen nagy. Az élet ugyanis nem különálló részekből áll (egy kapcsolati modulból, egy munkahelyi modulból, egy szülői modulból, egy társasági modulból, amelyek külön-külön cserélhetőek a többi megtartásával), hanem sokkal inkább egymásba fonódó szokásokból, rutinszerű tevékenységekből, megszokott érzelmi reakciókból. Bizonyos értelemben az élet minden különálló területe egy „totális rész” – vagyis valami olyasmi, ami a megszokott életstratégia egészét fejezi ki.

Ha valóban változtatni akarunk az életünkön, akkor azt nem érdemes úgy felfognunk, mintha egyik pillanatról a másikra megtörténhetne, mert ezzel elérhetetlenül magasra helyezzük önmagunk számára a lécet. Egymásba kapaszkodó és egymást erősítő rutinokat, érzelmi mintázatokat és szokásokat kell „újrahuzalozni”. Szerencsés helyzetben önmagunk átalakítása nem a szeretteink ellenében, hanem a szeretteink szeme előtt, az ő támogató tekintetükön keresztül történik. Egy házastárs, egy barát vagy egy terapeuta ebben nagy segítséget nyújthat, mert jelentősen megkönnyíti az új szokásokkal való azonosulást, ha mások szemén, az ő ellenőrző tekintetükön keresztül tudjuk nézni önmagunkat. De a változtatás egyedül is lehetséges...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 1. számában olvasható 

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Egyesek elégedettek a meghozott járványügyi intézkedésekkel, de van, aki úgy gondolja, hogy a meghozott szabályok túl szigorúak, mások pedig azt, hogy nem eléggé azok. Ön...

A csendtől való menekülés végül azt eredményezi, hogy elidegenedünk önmagunktól. Frázisokkal, népszerű szlogenekkel, idézetekkel töltjük meg azt az űrt, amit saját lelkünk nem-...

Fedezzük fel az erősségeinket, ha még nem vagyunk ezek tudatában – az életünk derekán sem késő, soha nem késő.

Miért és mitől félek az önmagammal való találkozással kapcsolatban? Ez az igazi Pandora-szelence. Nem tudhatjuk, mit rejt a mély, s az sem megjósolható, miként hat ránk és...

A boldogság egyik kulcsa  az, hogy a negatív életesemények felismerése mellett legyünk érzékenyek a pozitívokra is!

Magadtól nem tudsz szabadulni! Akármi történik is: életed hátralévő napjait önmagaddal kell eltöltened, és ez nem választás kérdése.