Jelenlegi hely

Közösségi média és valóság: filterek mögött

Az emberek egyre inkább belekerülnek abba a spirálba, hogy kizárólag saját nézeteiket megerősítő híreket tálalnak nekik.

A közösségi média egyre tökéletesebbre optimalizálja algoritmusait, ami azt jelenti, hogy egyre személyre szabottabb tereket hoz létre az egyes felhasználók számára, és így leginkább csak azt jeleníti meg, amit azok hallani akarnak. Ezek a buborékok (filter bubble) kényelmesek, de veszélyeket is rejthetnek magukban: polarizálódó politikai véleményeket vagy torzult valóságérzékelést. 

Szerző: 

Az emberekben van egy alapvető késztetés arra, hogy olyanokkal vegyék körül magukat, akik egyetértenek velük. A közösségi média vezető platformjai pontosan ismerik ezt az igényt, és reagálnak is rá, szűrő algoritmusok formájában. Ez azt jelenti, hogy a megjelenő tartalmakat perszonalizálják, vagyis személyre szabják, megpróbálva kitalálni a felhasználó preferenciáit...Leggyakrabban a Facebookot említik példaként. Az oldal beépített algoritmusa megpróbálja „letapogatni” a felhasználók érdeklődését, és a tartalmakat azok relevancia-értéke alapján kínálják fel. Ez azt jelenti, hogy nem látunk mindent, amit ismerőseink vagy az általunk követett oldalak posztolnak, hanem ezek közül a Facebook kiválogatja, amit szerinte látnunk kell. Az algoritmus természetesen titkos, de sok érdekelt (például közösségimédia-marketinggel foglalkozó cég) próbálja kitalálni, hogy milyen szempontokat vehet figyelembe, és hogyan súlyozza azokat. A Facebook hírfolyamát összeállító algoritmusok tehát úgy készülnek, hogy egy olyan világgal szembesüljünk nap mint nap, mely megerősíti már meglévő elképzeléseinket a világról.

Természetesen a Facebook nincs egyedül – a Google ugyanilyen módon befolyásolja keresési találatainkat. 2009. december 4-én a cég hivatalos blogján jelentették be a személyre szabott keresést, mint új funkciót, mely 57 jel alapján próbálja kitalálni, hogy milyenek lehetnek a preferenciáink...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 1. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A vizsgálatok szerint a magányosság-érzés szoros kapcsolatban van a negatív érzelmek túlsúlyával, a depresszió kockáz

Felbátorodva az anonimitás adta lehetőségektől, egy teljesen más személyiséget öltenek magukra, nemritkán kitolva erkölcsi határaikat is.

Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?

Törvényszerű, hogy partnereinket saját belső rendezettségünknek, integráltságunk fokának megfelelően választjuk – nincs ezzel másképp a nárcisztikus ember sem.

A boldogság egyik kulcsa  az, hogy a negatív életesemények felismerése mellett legyünk érzékenyek a pozitívokra is!

Életünk során rengeteg szócsatát vívunk - s a vita igenis produktív tud lenni, nemcsak a feszültség levezetése céljából.