Jelenlegi hely

Közösségi média és valóság: filterek mögött

Az emberek egyre inkább belekerülnek abba a spirálba, hogy kizárólag saját nézeteiket megerősítő híreket tálalnak nekik.

A közösségi média egyre tökéletesebbre optimalizálja algoritmusait, ami azt jelenti, hogy egyre személyre szabottabb tereket hoz létre az egyes felhasználók számára, és így leginkább csak azt jeleníti meg, amit azok hallani akarnak. Ezek a buborékok (filter bubble) kényelmesek, de veszélyeket is rejthetnek magukban: polarizálódó politikai véleményeket vagy torzult valóságérzékelést. 

Szerző: 

Az emberekben van egy alapvető késztetés arra, hogy olyanokkal vegyék körül magukat, akik egyetértenek velük. A közösségi média vezető platformjai pontosan ismerik ezt az igényt, és reagálnak is rá, szűrő algoritmusok formájában. Ez azt jelenti, hogy a megjelenő tartalmakat perszonalizálják, vagyis személyre szabják, megpróbálva kitalálni a felhasználó preferenciáit...Leggyakrabban a Facebookot említik példaként. Az oldal beépített algoritmusa megpróbálja „letapogatni” a felhasználók érdeklődését, és a tartalmakat azok relevancia-értéke alapján kínálják fel. Ez azt jelenti, hogy nem látunk mindent, amit ismerőseink vagy az általunk követett oldalak posztolnak, hanem ezek közül a Facebook kiválogatja, amit szerinte látnunk kell. Az algoritmus természetesen titkos, de sok érdekelt (például közösségimédia-marketinggel foglalkozó cég) próbálja kitalálni, hogy milyen szempontokat vehet figyelembe, és hogyan súlyozza azokat. A Facebook hírfolyamát összeállító algoritmusok tehát úgy készülnek, hogy egy olyan világgal szembesüljünk nap mint nap, mely megerősíti már meglévő elképzeléseinket a világról.

Természetesen a Facebook nincs egyedül – a Google ugyanilyen módon befolyásolja keresési találatainkat. 2009. december 4-én a cég hivatalos blogján jelentették be a személyre szabott keresést, mint új funkciót, mely 57 jel alapján próbálja kitalálni, hogy milyenek lehetnek a preferenciáink...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 1. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 december – 2019 januári számában
ezekről olvashat:

2018 december – 2019 január

  • Mit kockáztatsz?

    A mai kor embere irtózik a kellemetlenségektől, és – távoli őseivel ellentétben – a mindennapi életben nem is kell veszélyeket vállalnia. S mivel nem tud megküzdeni semmiért, az igazi öröm lehetőségét is elveszítette, írja Konrad Lorenz A civilizált emberiség nyolc halálos bűne című könyvében. Az emberi életet régebben jellemző „nagyszabású hullámhegyekből és -völgyekből alig észlelhető fodrozódás” lett. Ám rengetegen vannak, akik nem elégszenek meg a „fodrozódással”, és önként – ráadásul úgy tűnik, teljesen értelmetlenül – rendkívül kockázatos cselekvésekre vállalkoznak.

  • Párkapcsolati tojáshéjtánc – avagy borderline partnerrel az élet

    A párkapcsolat egy borderline személyiségzavarban szenvedő emberrel leginkább valamiféle tojáshéjtáncként írható le. Partnerének ugyanis olyan feszültségekre és kapcsolati történésekre kell felkészülnie, amelyek nem kevés szenvedést okozhatnak. A viharos párkapcsolati események hátterében (elsősorban) a borderline fél – és valamennyire partnere – korai kötődésbeli és alapvetően kedvezőtlen kapcsolati tapasztalatai állnak.

  • Aikido testnek és léleknek – a béke harcművészete

    A harcművészet szó hallatán gyakran az agresszió, a sérülések jutnak eszünkbe. De létezik egy harcművészeti ág, mely kifejezetten a békét, a nem ártást hirdeti, miközben mégis egy hatékony önvédelmi technika. Az aikidózás elősegíti a testi egészség megtartását, ugyanakkor a lélekre, pszichére gyakorolt hatásai olyan sokrétűek, hogy egyes esetekben már akár hatékonyabb lehet, mint egy pszichoterápia.

  • Rejtett üzenetek a társalgásban

    A rejtett jelentések születésének igazi terepe a társalgás világa. A társalgás sok mindent megmutat arról, milyen emberek is vagyunk – feszültek vagy lazák, körülményesek vagy rámenősek; arról, hogy mi is fontos számunkra, milyen az általános értékrendünk, s épp most a szendvics fontosabb számunkra vagy egy fiú érdeklődő tekintete; és arról is, aktuálisan milyen érzelmi állapotban vagyunk.

  • Virtuális valósággal a medve ellen

    „Hova futsz?” „Üldöz a medve!” – kiáltja kétségbeesetten az emberünk. „Milyen medve?” – hangzik a kézenfekvő kérdés. Főhősünk megáll, hátranéz – és nem ért semmit. „Ha nincs medve, nem kell futni” – gondolja, ugyanakkor érzi testében azt a feszültséget, amely vagy harcra, vagy futásra kényszerítené. Feszült, de fogalma sincs arról, miért.

ÉS MÉG:Mese egy szelfiről – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Döntés, választás, sors„A tökéletesség kényszerében élünk” • Anyád lehetnék – Korkülönbség a párkapcsolatban • Függés és függetlenségMi uraljuk a játékot – vagy a játék ural minket? Gyermekek a videojátékok bűvkörében • A ruha teszi – vagy nem teszi – az embert?Tekintsünk máshogy (is) a depresszióra! A karácsonyi nagy zabálás társadalomlélektanaA kávézás pszichológiája • Nézzünk a szavak mögé • Formát adni a lehetetlennek • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Az emberi életet régebben jellemző „nagyszabású hullámhegyekből és -völgyekből alig észlelhető fodrozódás” lett.

A jó hír, hogy gondolkodásunk mintázatai is módosíthatók, és meg lehet állítani a negatív belső beszédet.

Dönteni nem kínos feladat, hanem a szabadság és az önazonosság élménye.

A függő ember elsődleges törekvése, hogy szoros kapcsolatban lehessen a számára fontos személlyel, legyen az szülő vagy barát, a párja vagy akár a gyermeke. Ennek érdekében...

Az évek óta tartó vizsgálat során sikerült azonosítani olyan temperamentumtípusokat, melyek kapcsolatba hozhatók a

A szerelem olyan felfokozott érzelmi állapot, amikor a szerelmes tudatát egy másik ember képe és a vele kapcsolatos emlékek, fantáziák töltik ki, testi és lelki tulajdonságait...