Jelenlegi hely

„Akkor legalább a fájdalmat érzem…”

Önsértés kamaszkorban
Az önsértő viselkedés arra utalhat, hogy újra és újra kialakuló feszült, nehéz helyzet van a fiatal életében

Önsértő viselkedésnek azt nevezzük, amikor valaki akarattal kárt tesz saját magában, méghozzá úgy, hogy ezt nem öngyilkossági szándékkal teszi. Leggyakoribb formája a vágás, de előfordul égetés, sebek gyógyulásának akadályozása, ütés, karmolás, karcolás, stb. is. 

A kamaszok önsértő viselkedése napjainkban kifejezetten gyakori, a vizsgálatok alapján a kamaszok 15-46 százaléka életében legalább egyszer megsebzi magát feszültségcsökkentési céllal...

Miért is sérti meg magát valaki, hiszen bántani magunkat rossz, fájdalmas?

Ennek ellenére az a furcsa válasz a kérdésre, hogy leginkább a pillanatnyi elviselhetetlen szenvedéstől való megszabadulás szándéka vezeti azokat, akik ezt teszik. Tettét megelőzően az önsértő egy elviselhetetlen, feszültséggel teli lelki állapotba kerül – gyakorlatilag csak ez a megsemmisítő feszültség létezik számára, olyan érzése van, mintha minden más érzés elhomályosulna, elszürkülne, tompává válna. Kicsit mintha önnön létezése is megkérdőjeleződne benne, mintha a valóság valóságossága is eltávolodna. Ám miután az önmaga által okozott sérülést elszenvedi, felszabadulást él meg. A hirtelen jövő erős inger hatására „magához tér”, felszabadul, elkezd érezni. Elsősorban fájdalmat. A fájdalomérzettel azonban összekapcsolódik az endogén opioid rendszer aktiválódása is, ami arra hivatott, hogy a kívülről jövő sérülések utáni fájdalomérzetet csökkentse, és ez vezet elsősorban a „jó” érzéshez, a jelenség függőség-szerű vonásaihoz – ahelyett, hogy az illető megfelelő eszközöket sajátítana el belső feszültségének csökkentésére. A megélt megkönnyebbülés az önsértést megelőzőhöz képest összehasonlíthatatlanul jobb lelki állapot, s az illető kicsit visszazökken a valóságba is. A hozzánk forduló kamaszok ezt nagyon sokszor úgy fogalmazzák meg, hogy „akkor legalább a fájdalmat érzem, még az is elviselhetőbb, mint a lelki fájdalom”...

Mi a teendő, ha azt észleljük, hogy a gyermekünk időnként önsértéssel vezeti le a feszültségét?

Fontos komolyan venni, mivel az önsértő viselkedés arra utalhat, hogy olyan újra és újra kialakuló feszült, nehéz helyzet van a fiatal életében, aminek a megoldásában külső segítségre is szüksége lehet.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 1. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 október–novemberi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. október–november

  • A játék szabaddá tesz

    A játék olyannyira természetes velejárója az életünknek, hogy ritkán gondolkodunk el gazdagságán és mélységein – pedig csodálatos birodalomra látunk rá, ha górcső alá vesszük! Nemcsak a gyermekek, minden ember játszik – életkortól, fizikai és mentális korlátoktól függetlenül. Lehet, hogy különböző módokon, de mindenki játszik. És az állatok is, nemcsak az emberek.

  • Sikeres párkapcsolatok

    Mi a siker? Nézetem szerint az, ha olyan életet élhetünk, amit élni szeretnénk. Ez a definíció kellően konkrét, de mégis tág teret ad valamennyiünknek, hogy ki merjük mondani, milyen az az élet, amit élni szeretnénk a mezei hétköznapokon. A párkapcsolati siker ugyanis sosem az ünnepnapok eposzi nagyságában keresendő – az legfeljebb apró tükör lehet –, hanem a mindennapok szürke forgatagában, amit a legdrágább kincsünkkel mérünk: a közösen megélt és nem csupán leélt idővel.

  • A művi abortusz hatása a párkapcsolatra

    Párkapcsolatunkban optimálisan azt éljük meg, hogy a másik támogatást, érzelmi támaszt nyújt a nehézségek megoldásához – de mi van akkor, ha a probléma magából a kapcsolatból fakad, és annak jövőjét érinti? Ha elfogadjuk, hogy egy párkapcsolatba a partnerek különböző személyes preferenciákkal, hiedelmekkel, erkölcsi megfontolásokkal, vágyakkal és elvárásokkal érkeznek, érthető, hogy egy nem várt várandósságról hozott döntés a konfliktusok forrása lehet, hisz ez az érzelmileg rendkívül telített téma egyszerre érinti a két fél egymáshoz való viszonyát és a fejlődő magzathoz való kötődésüket.

  • Jóga – út az egyéni szabadság és jóllét legmagasabb foka felé

    A jóga segítségével gyakorolható, hogy az „automata vezérlés” álmából hogyan lehet felébredni, hogyan lehet tudatosítani hétköznapi helyzetekben is az érzelmeket, gondolatokat, és ezáltal hogyan lehet szabadabb döntést hozni… Az öntudatosság és önszabályozás preventív (és terápiás) hatását aknázza ki a manapság annyira divatos mindfulness is, ami szintén az indiai filozófiából származik, és a meditáció mellett jógás testgyakorlatok is szerves részét képezik programjának…. Az öntudatosság melletti másik fontos mentális fejlesztő hatása az önismeret.

  • Betegség-e a pszichopátia?

    Az antiszociális megnyilvánulások legsúlyosabb formája a pszichopátia, amire a legújabb idegtudományi kutatások alapján úgy is tekinthetünk, mint egy súlyos mentális zavarra, ami genetikailag erősen meghatározott biológiai adottságok és hátrányos környezeti tényezők összjátékaként alakul ki. Tudományos vizsgálata jelentősen gazdagítja tudásunkat az érzelmek szocializációban betöltött szerepéről és az empátia működéséről.

ÉS MÉG: Egy félrecsúszott pulóver – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Igazságosabb gazdaság? A félelem és szorongás VR-re megy?Mit tesz velünk a szerelem?Randi a technoszexuális űrkorbanHogyan szeret a kutya?A policisztás-ovárium szindróma (PCOS) lelki terheiStresszevés, új megvilágításban Vélemények az alternatív medicináról – Reflexiók egy kutatás eredményeire • Hiszem, ha látom? • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A szerelem olyan felfokozott érzelmi állapot, amikor a szerelmes tudatát egy másik ember képe és a vele kapcsolatos emlékek, fantáziák töltik ki, testi és lelki tulajdonságait...

Ha a múltban és a jelenben sikeresen elértük kitűzött céljainkat, a jövőben is ezt tételezzük fel önmagunkról.

Manapság, amikor mindent a sikeresség mércéjével mérünk, nagyon nehéz kialakítani azt az elégedettségi szintet, ahol

A legjobb barátnőnkkel ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, mindegy, mennyi idő telt el az utolsó találkozás óta.

„Anya! Fáj a hasam, nem szeretnék ma iskolába menni!” – ez a kérés talán gyakrabban hangzik el iskolai konfliktus, mint fizikai betegség következtében.

Lovaink nemcsak folyamatosan tükrözik és formálják belső pszichofiziológiai állapotunkat, de megmutatják azt is, hogy milyen társaik vagyunk.