Jelenlegi hely

Zavar az evés – kinek higgyek?

Sokunknál adódhatnak irracionális szorongások a táplálkozással kapcsolatban.

Rengeteg információval találkozunk nap mint nap: tudományos igényű kutatások cáfolják egymás állításait, a bulvár- és közösségi média pedig cenzúrázatlanul, leegyszerűsítve, ellenőrizetlen információk alapján állít elő elméleteket bizonyos rettegett méreganyagokról, vagy a hőn áhított „tiszta” ételekről – sokszor termékeladási célzattal. 

Szerző: 

A dietetika alapvetéseit tanulmányozva tökéletes képet nyerhetünk élettanunk természetéről vagy a táplálkozási ismeretekről. A szakirodalomba betekintve viszont eltévedhetünk az egymásnak ellentmondó teóriák és javaslatok zűrzavarában.

Miért ilyen bonyolult a táplálkozás?

A káosz egyik lehetséges oka, hogy az elhízás járványszerű terjedése és a szinte vallásként hódító egészségmánia kettős elvárást állít a táplálkozástudomány elé: fékezni kell az elhízás mértékét, ugyanakkor a megelőzésre is várunk útmutatást. A nyomás annál nagyobb, minél sikertelenebb a problémák orvoslása. A jelenlegi állás szerint az elhízottak száma rohamosan nő már a harmadik világ országaiban is, de a legelterjedtebb evészavarok, az anorexia és bulimia nervosa mellett egyre hangsúlyosabb az egyéb „diétás mellékvágányok” jelenléte is. .

A hivatalos dietetikus szövetségek bizonyítékalapú – és divatirányzatoktól mentes – javaslatokat kínálnak, amiket ha következetesen betartanánk (feltételezve, hogy nincs krónikus betegség a háttérben), csökkenne az elhízottság aránya, azonban mégis teljes a kudarc. A sikertelenség pedig lehetőséget nyit a társadalmi és pszichológiai szintű diskurzusokra: mindenkinek van álláspontja az étkezésről, mert mindenki eszik, és mindenkinek van véleménye a testsúlykontrollról, mert az elhízást generáló (obezogén) környezet miatt mindannyiunkat veszélyezteti az elhízás. Kevés bizonyítékot találhatunk azonban annak egyértelmű eldöntéséhez, hogy mely táboroknak lehet „igazuk”.

Rengeteg információval találkozunk nap mint nap: tudományos igényű kutatások cáfolják egymás állításait, a bulvár- és közösségi média pedig cenzúrázatlanul, leegyszerűsítve, ellenőrizetlen információk alapján állít elő elméleteket bizonyos rettegett méreganyagokról, vagy a hőn áhított „tiszta” ételekről – sokszor termékeladási célzattal. Kezdve olyan paradigmákkal, mint az évtizedekig elhúzódó zsír-, majd az ezt felváltó szénhidrát-ellenesség, találkozhatunk még a glutén, bizonyos állati eredetű ételek, zöldségek, gyümölcsök egészségkárosító hatásait mérlegelő álláspontokkal. A tiltások mellett a javaslatok biztonságában is megrendülhet a hitünk, amikor a gyógyhatásúnak vélt zöldségalapú diétánkról kiderül, hogy ötödannyi vitamin van a salátánkban, mint nagyanyáink idejében. Mennyi vizet igyunk? Amennyi belénk fér? Vagy elég 1-2 liter naponta? Sokféle ötlet és javaslat kering az evés-ivás mikéntjeiről az interneten és a téma rajongóinak egyéb fórumain.

Érzelmeink és erkölcseink

A racionális, nyomelemeket és tápanyagokat előtérbe helyező ismeretek mellett az étel érzelmi és erkölcsi értékét még nem is említettük. Az evés magától értetődő tevékenység – ám rendkívül érzékeny terület. Örömhöz, szomorúsághoz, haraghoz, félelemhez evolúciós okokból is köthetünk étkezési szokásokat, ugyanis az evés, mint legfőbb ösztönünk közeli kapcsolatban van alapérzelmeink védőfunkcióival.

Ha a Maslow-piramisban elfoglalt helyét nézzük, akkor a táplálkozás az ösztön-kielégítési pozícióján kívül a fenti szintekre is igényt tart a modern világban. Az 1950-es években kidolgozott, szükségletpiramisnak elnevezett elmélet szerint alapvető ösztöneinkre építkezve érhetünk el magasabb rendű motivációkat. Ilyen például a szeretetkapcsolatok és az elismerés iránti igény, míg a csúcson az önmegvalósítás található. Tehát ha fiziológiai szükségletként már kipipáltuk, a megbecsülés és a bennünk rejlő potenciál kiteljesedéseként folytathatjuk az étellel való foglalatoskodást, a személyes növekedés és önfejlesztés céljából. Identitást, csoporthoz tartozást, erkölcsösséget és szimbólumokat fejezhetünk ki az étellel, ami az egészségtudatosság egyik fő eszközévé is vált. A nyugati kultúrában az egészség szinte előírásként jelenik meg, ami az egyes személyek kötelessége és az egész társadalom elérendő célja, ezzel megalapítva az „egészségizmust”.

Íme, néhány példa az ételt moralizáló, vallásosan misztifikáló szóhasználatra: Az vagy, amit megeszel. „Food porn” avagy az érzéki ételfotózás, majd -fogyasztás bűnös élvezetté előléptetése. „Clean eating”, „junk food”. Csalónap, csalóétkezések. Vezeklés. Toxinok. Megtisztulás léböjt által. Superfoodok. Bizonyos ételek mint csodaszerek. Funkcionális ételek.

Orthorexia nervosa - 1997-ben Steven Bratman leírta az orthorexia nervosa jelenségét. Már maga a megnevezés is moralizálást hordoz, feltételezve azt, hogy az adott diétán kívül eső ételek „helytelenek”. A görög ortho szó jelentése ugyanis: helyes, az orexis pedig étvágyat jelent. –. Az orthorexia a lélek betegségei között a kényszerbetegség spektrumához áll legközelebb, azonban a mai pszichiátriai diagnosztikai rendszerek még nem sorolják az „igazi” kórképek közé. Ehhez további kutatásokra van szükség, például a zavar elterjedtségére, kialakulására vonatkozóan. Érdemes figyelni környezetünkben – vagy akár saját életünkben – a jelekre, ugyanis az egészségesétel-függőség csapdája számos veszélyt rejt. A helyesnek vélt, de esetenként egyoldalú diéták követőiként hiánybetegségeket kockáztathatunk, pszichológiai oldalról pedig szorongást és beszűkült gondolkodást, ennek következményeképp pedig már szociális elszigetelődést is előidézhet az orthorexia.

 

Kettősségek az étkezésben

A gasztroszkizofrénia kifejezést elsőként használó magyar evéspszichológus, Forgács Attila műveiben elmélyedhetünk a táplálkozás aktusának jelentésrétegeiben. Olyan kettősségekről is szó esik, amelyek a tápanyag-ellentmondásokon túl az evés lélektanában is megjelennek. Lássunk az össze nem egyeztető jelenségekre néhány példát, a teljesség igénye nélkül: 

  1. „Még soha nem volt az emberiség olyan kövér, mint a mai napon” – hangoztatja Forgács, amit ha naponta újra és újra elmondunk, mindig igazunk lesz. Ezzel egy időben az alultápláltság is fennmaradt mint probléma (lásd az ábrát).
  2. Mind a fogyókúra-iparra, mind az elhízás szövődményeinek gyógyítására óriási összegeket költenek (lásd az ábrát).
  3. A legnagyobb halandóságú pszichiátriai betegség a kezeletlen anorexia nervosa. A legnagyobb halandóságú kockázatokkal járó népbetegség az elhízás. 
  4. Aki hízni szeretne, mindenképp kezdjen el valami gyors eredményt ígérő fogyókúrát, mert akkor garantáltan nőni fog a testsúlya!
  5. Határozott elképzelésünk van a helyes táplálkozásról, mégis „guruk” javaslatait követjük, akik úgy adják a szánkba a szavakat, akár egyetlen létező megoldásként aktuális méregdrága termékeiket.
  6. „Mindent vagy semmit” elv. A testépítés magyar nyelvű szakzsargonjában gyakran használatos kifejezés a „tömegnövelés” és a „szálkásítás”, mint kétféle, kizárólagos étkezési szokás. Ez a szélsőségek irányába tolhatja a gondolkodást.
  7. A közösségi média testképpel kapcsolatos pozitivitásra biztató szólamai is nagyrészt a szélsőségeket hangsúlyozzák. Az önsanyargató modellek által szemléltetett szépség- és divatiparra válaszként megszülettek az elhízást bagatellizáló mozgalmak – ám kevés példát látunk az önelfogadás kiegyensúlyozott kommunikációjára.
  8. Míg pár generációval ezelőtt a kövérséget a pozitív, domináns, kiegyensúlyozott lelkiállapottal kötötték össze, addig a 21. századra a túlsúlyosak számos területen – az oktatásban, a munkaerőpiacon, sőt a párválasztásban is – hátrányos megkülönböztetéssel találkoznak.

A zavar elhárítása: tudatosság

Láthattuk, hogy az evés a tápanyagok bevitele mellett érzelmeket és morális kérdéseket is bolygathat. A naponta váltakozó ellentmondások vagy a furcsa kettősségek miatt sokunknál adódhatnak irracionális szorongások a táplálkozással kapcsolatban. Fontos belátni, hogy ez teljesen természetes reakció, hiszen túlélésünk feltétele volt a racionális és szociokulturális alapon történő válogatás. A táplálkozási trendekkel kapcsolatos tájékozódás azonban kétségtelenül tudatosságot igényel – szóval ne hagyjuk, hogy ételszelekciónk fő mozgatórugója a bizonytalan forrásból jövő vagy érzelmi alapú tanácsadás legyen!  Egy megkezdett, majd meghiúsult fogyókúra garantáltan hízáshoz, az étel moralizálása szorongáshoz vezet. Az információáradat tudatos szűrésével és a szélsőségek elkerülésével nap mint nap tehetünk mi is az ellen, hogy az évezredek alatt finomhangolással kidolgozott táplálkozási alapszabályainkat ne váltsa fel a komoly egészségi kockázatokkal járó evészavar vagy az elhízás.

 

Élelemmel kapcsolatos világstatisztika 2016. december 5-én

Forrás: http://www.worldometers.info/hu/

Bóna Enikő
Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet

Ez is érdekelhet

A szenvedélyes szerelem és a házasság, úgy látszik, lassan és egyszerre tűnik el a modern társadalom horizontjáról.

Ám úgy tűnik, mégsem tanulunk – a gyakorlatban csak ismételgetjük ugyanazokat a lépéssorokat a magunk magánéleti vagy

A Momentán Társulat áprilisi Fröccs előadása F. Várkonyi Zsuzsa pszichológus kommentárjaival az érzelmi zsarolást járta körbe, a szeretetéhség kapcsán kialakuló manipulatív...

Az online randioldalakon mozgó felhasználók közül azok, akiknek sokan írnak, gyakran elégedetlenek a felhozatallal és gyakrabban váltanak partnert az ismerkedési folyamat során...

A kép azonban bonyolult, ugyanis képesek vagyunk akár legjobb meggyőződéseink ellenére cselekedni és beszélni.

Melyik a hasznosabb: ha egy kollega mindenhez ért egy kicsit, vagy van egy szűk terület, amihez nagyon, de a munkafolyamat többi részéhez hozzászólni sem tud?