Jelenlegi hely

„Pénzügyi Személyiség” – avagy ki is az, aki aranyat lel?

Bizonyos személyiségtípusok esetében kifejezetten jellemző, hogy a beosztásra törekvő életmódot rendszeres anyagi nehézségek sora árnyékolja be.

Van, aki látszólag semmilyen különös erőfeszítést sem tesz, anyagi helyzete mégis mindig rendezett és megtakarításai is folyamatosan gyarapodnak, míg mások hiába foglalkoznak rendszeresen pénzügyeikkel, a hónap végén mégis megszorulnak. 

A hétköznapi tapasztalat és a tudományos eredmények is azt mutatják: a pénz használatához kötődő magatartásminták valódi mozgatórugói nem ismerhetőek fel mindössze egy-két jellemző szokás alapján. Egy nemrégiben elvégzett magyar kutatás eredményei szerint a pénz gyakorlati kezelését, a beosztás és a megtakarítás képességét sokszor olyan rejtett tulajdonságaink határozzák meg, melyeket nem csak a felületes szemlélő, de sokszor saját magunk sem ismerünk valódi összefüggéseikben.

Ha valaki azt állítja magáról, hogy jól osztja be a pénzét, abból legtöbben azt a következtetést vonnánk le, hogy az illetőnek nincsenek filléres problémái, be tudja fizetni a számláit, s nyilván nem kell a hónap végén kölcsönkérnie. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a valóság ennél jóval árnyaltabb, és bizonyos személyiségtípusok esetében kifejezetten jellemző, hogy a beosztásra törekvő életmódot rendszeres anyagi nehézségek sora árnyékolja be. Pénzügyi személyiségünket – a személyiség más aspektusaihoz hasonlóan – számos olyan tulajdonság együtteseként kell kezelnünk, melyek határai gyakran elmosódnak, és melyek az adott kontextusban teljesen más előjelet kapnak, mint abból kiemelve...

 A kutatók a korábbi tudományos eredmények alapján előzetesen hat személyiségdimenziót határoztak meg (Árérzékeny; Beosztó; Mértéktartó; Takarékos; Dolgos; Tudatos), s ezek mentén értékelték a válaszadókat. A kérdőívben a hat kategória mindegyikéhez hat állítás tartozott; a kitöltők egytől ötig terjedő skálán jelölhették be, mennyire tudnak azonosulni az egyes kijelentésekkel...

A válaszadók általános önképe szempontjából érdekes, hogy a legnagyobb – 50 százalékot meghaladó – arányban a „Pontosan tudom, mennyi pénzem van készpénzben és a bankszámlámon” állításra adták a maximális egyetértést jelző öt pontot. A kitöltők 45-45 százaléka értett egyet teljes mértékben azokkal az állításokkal, hogy „Ha kevés a pénzem, spórolok”, illetve „Nem szeretem kidobni a még használható dolgokat”. Bár ezeket a válaszokat a személyiségkép szempontjából mind pozitívnak tekintették az elemzők, figyelmet érdemel, hogy a legnagyobb arányban maximális pontot kapott állítások közt szerepel az is, hogy „Mindent meg akarok adni a gyermekeimnek”, mely sem pénzügyi, sem pedagógiai szempontból nem feltétlenül pozitív. A kijelentéssel ennek ellenére a kitöltők több mint 30 százaléka maximálisan azonosult. Meglepőnek tekinthető az az eredmény is, hogy a válaszadók több mint háromnegyede egyetértett azzal, hogy a hónap végén nincsenek anyagi gondjai, viszont mindössze 4,37 százalék volt annyira magabiztos, hogy az állításra a maximális pontot adja...

A kutatás eredményei szerint a kategóriák közti átfedések és belső ellentmondások jól mutatják, hogy a valóságban szinte lehetetlen egyetlen, a közvélekedésben sokszor meghatározónak tekintett szokás vagy tulajdonság alapján érvényes következtetéseket levonni. Különböző élethelyzetekben egy adott személy pénzügyi személyiségének mindig más és más árnyalata válik meghatározóvá, így könnyen előfordulhat, hogy valaki egy adott helyzetben precíz, jól gazdálkodó alkatnak tűnik, míg más téren rendkívül felelőtlen. Ha mégis meg kívánjuk fejteni a pozitív pénzügyi személyiség titkát, és olyan vonásokra vagyunk kíváncsiak, melyek nagy biztonsággal előrejelzik az ilyen típusú beállítottságot, a kutatás eredményei szerint mindenképpen a tudatossággal összefüggő tulajdonságok közt kell keresgélnünk. Azok az emberek, akik a különböző impulzusok vagy rögzült rutinok helyett inkább racionális elvek szerint hozzák meg döntéseiket, minden valószínűség szerint pénzügyi életük terén is eredményesek lesznek .

A teljes cikk - az egyes kategóriák elemzésével - a Mindennapi Pszichológia 2016. 6. számában olvasható.

A Mindennapi Pszichológia
2017 október–novemberi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2017. október–november

  • Nem szeretek dönteni... – Az elbizonytalanodás lélektana

    Mindennapjainkat apróbb-nagyobb döntések szövik át. Lehet, hogy többségüket nem is éljük át igazán, mert nem töltünk órákat egy hűtőpult felett a gyümölcsjoghurtokat válogatva. Arról viszont többen beszámolhatnának, hogy egy cipő vásárlásakor valóságos beszerzőkörutakat bonyolítanak… Akkor mit mondhatnánk azokról az érzelmi döntésekről, amiket a magánéletünkben, a családi életben, vagy a munkánkkal kapcsolatban kell meghoznunk?

  • Valóban tudni akarom? Test-bizonytalanság-érzet

    Egészségünkkel kapcsolatban számos szituációban átélhetjük a bizonytalanságot: meg akarunk-e bizonyosodni egy lelet eredményéről? Akarjuk-e hallani a diagnózist? Vajon mindig egyértelmű számunkra, hogy egy kezelés jót tesz-e, vagy éppen árt nekünk? A legtöbb embernél a bizonytalanság általában nyugtalansággal jár, ugyanis a megkérdőjelezett dolog értelmezése, igazsága, valósága felfüggesztett állapotban van: amit kétségbe vonunk, „törvényen kívülivé” válik és nehezen kezelhető számunkra

  • Függni a függetlenségtől

    A kapcsolatfüggő mindig szeretni fogja a másikat, bármit is tesz vele – a függetlenségfüggő vagy énfüggő azonban egy idő után nem fogja szeretni a másikat, bármit is tesz érte… Miért ne lehetne a szabadon, szeretetből, valós életcélból választott kapcsolat voltaképpen a komoly belső függetlenség és erő jele? S nem lehet-e, hogy életcéljaink tisztázatlansága mögött, egónk átmeneti hullámainak kiszolgáltatva nagyon is függők vagyunk – csak épp nem a másiktól, hanem önmagunktól?

  • Az elég jó örökbefogadó szülő

    Amikor valaki szülővé válik, számtalan kapaszkodót kap, hogyan is lehet belőle elég jó szülő. Elég jó, hisz Bettelheim írásai óta tudjuk, hogy nem kell a tökéletességre törekednünk… Bár a legtöbb tanácsadói forrás a szülők saját, belső ösztönös megoldásmódjait helyezi előtérbe, egy gyermekét váró pár nemcsak a rengeteg szakkönyvből, hanem az őket körülvevő, jó gyakorlattal rendelkező családtagoktól, barátoktól is sok hasznos tanácsot gyűjthet be arra vonatkozóan, hogyan is kell, hogyan lehet a szülőséget „jól csinálni”.

  • A szkizofrénia – más szemmel. Tévhitek, sztereotípiák – és a valóság

    A szkizofrénia, magyar nevén tudathasadásos elmebetegség nemcsak a pszichiátriában, hanem mindennapos beszélgetéseinkben is gyakran felbukkanó és izgalmas téma. A többségnek azonban nincs módja valóságos képet kapni a szkizofrén betegről, így előítéleteinket mozgósítjuk… Előítéleteinknek természetesen oka van. Ami eltér a szokásostól, idegen, az feltűnést kelt – igyekszünk meg is különböztetni és távol is tartani magunktól. Végül is: ki tudja, mire számítsunk?

ÉS MÉG: Bizonyosság mindenáron? – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Kórkép a bizonytalanságrólSzerelmeim és „idegeneim”Betegesen normális? A populizmus pszichológiája • A mai korszellem kedvez a szélsőségeknek?Jelentés az út szélérőlTáncolni kell!Mi mire való? A tárgyakról való tanulás kisgyermekkorban • Vélemény első látásraA leszokás nem akaraterő kérdése!Devizahiteles zsákutcák • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A kapcsolatfüggő mindig szeretni fogja a másikat, bármit is tesz vele – a függetlenségfüggő vagy énfüggő azonban egy idő után nem fogja szeretni a másikat, bármit is tesz érte...

A többség számára komoly kihívást jelent, hogy a közlekedési viszonyokra tudjon figyelni, különösen akkor, ha napi szinten több órát vezet. Ez igen gyakran olyan fokú...

Valóban egyik napról a másikra történne a leszokás? Valóban csak akaraterő kérdése az egész?

A felelősség hárítása igen megterhelő úgy a környezet, mint a kapcsolatban élő felek számára. 

A tény, hogy ugyanazt kapjuk, amit a másik magának is vett, a megajándékozott szemében megnöveli az ajándék értékét.

Van, akinek meggyőződése, hogy három pálinka után a társaság fénypontja lesz belőle.