Jelenlegi hely

„Pénzügyi Személyiség” – avagy ki is az, aki aranyat lel?

Bizonyos személyiségtípusok esetében kifejezetten jellemző, hogy a beosztásra törekvő életmódot rendszeres anyagi nehézségek sora árnyékolja be.

Van, aki látszólag semmilyen különös erőfeszítést sem tesz, anyagi helyzete mégis mindig rendezett és megtakarításai is folyamatosan gyarapodnak, míg mások hiába foglalkoznak rendszeresen pénzügyeikkel, a hónap végén mégis megszorulnak. 

A hétköznapi tapasztalat és a tudományos eredmények is azt mutatják: a pénz használatához kötődő magatartásminták valódi mozgatórugói nem ismerhetőek fel mindössze egy-két jellemző szokás alapján. Egy nemrégiben elvégzett magyar kutatás eredményei szerint a pénz gyakorlati kezelését, a beosztás és a megtakarítás képességét sokszor olyan rejtett tulajdonságaink határozzák meg, melyeket nem csak a felületes szemlélő, de sokszor saját magunk sem ismerünk valódi összefüggéseikben.

Ha valaki azt állítja magáról, hogy jól osztja be a pénzét, abból legtöbben azt a következtetést vonnánk le, hogy az illetőnek nincsenek filléres problémái, be tudja fizetni a számláit, s nyilván nem kell a hónap végén kölcsönkérnie. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a valóság ennél jóval árnyaltabb, és bizonyos személyiségtípusok esetében kifejezetten jellemző, hogy a beosztásra törekvő életmódot rendszeres anyagi nehézségek sora árnyékolja be. Pénzügyi személyiségünket – a személyiség más aspektusaihoz hasonlóan – számos olyan tulajdonság együtteseként kell kezelnünk, melyek határai gyakran elmosódnak, és melyek az adott kontextusban teljesen más előjelet kapnak, mint abból kiemelve...

 A kutatók a korábbi tudományos eredmények alapján előzetesen hat személyiségdimenziót határoztak meg (Árérzékeny; Beosztó; Mértéktartó; Takarékos; Dolgos; Tudatos), s ezek mentén értékelték a válaszadókat. A kérdőívben a hat kategória mindegyikéhez hat állítás tartozott; a kitöltők egytől ötig terjedő skálán jelölhették be, mennyire tudnak azonosulni az egyes kijelentésekkel...

A válaszadók általános önképe szempontjából érdekes, hogy a legnagyobb – 50 százalékot meghaladó – arányban a „Pontosan tudom, mennyi pénzem van készpénzben és a bankszámlámon” állításra adták a maximális egyetértést jelző öt pontot. A kitöltők 45-45 százaléka értett egyet teljes mértékben azokkal az állításokkal, hogy „Ha kevés a pénzem, spórolok”, illetve „Nem szeretem kidobni a még használható dolgokat”. Bár ezeket a válaszokat a személyiségkép szempontjából mind pozitívnak tekintették az elemzők, figyelmet érdemel, hogy a legnagyobb arányban maximális pontot kapott állítások közt szerepel az is, hogy „Mindent meg akarok adni a gyermekeimnek”, mely sem pénzügyi, sem pedagógiai szempontból nem feltétlenül pozitív. A kijelentéssel ennek ellenére a kitöltők több mint 30 százaléka maximálisan azonosult. Meglepőnek tekinthető az az eredmény is, hogy a válaszadók több mint háromnegyede egyetértett azzal, hogy a hónap végén nincsenek anyagi gondjai, viszont mindössze 4,37 százalék volt annyira magabiztos, hogy az állításra a maximális pontot adja...

A kutatás eredményei szerint a kategóriák közti átfedések és belső ellentmondások jól mutatják, hogy a valóságban szinte lehetetlen egyetlen, a közvélekedésben sokszor meghatározónak tekintett szokás vagy tulajdonság alapján érvényes következtetéseket levonni. Különböző élethelyzetekben egy adott személy pénzügyi személyiségének mindig más és más árnyalata válik meghatározóvá, így könnyen előfordulhat, hogy valaki egy adott helyzetben precíz, jól gazdálkodó alkatnak tűnik, míg más téren rendkívül felelőtlen. Ha mégis meg kívánjuk fejteni a pozitív pénzügyi személyiség titkát, és olyan vonásokra vagyunk kíváncsiak, melyek nagy biztonsággal előrejelzik az ilyen típusú beállítottságot, a kutatás eredményei szerint mindenképpen a tudatossággal összefüggő tulajdonságok közt kell keresgélnünk. Azok az emberek, akik a különböző impulzusok vagy rögzült rutinok helyett inkább racionális elvek szerint hozzák meg döntéseiket, minden valószínűség szerint pénzügyi életük terén is eredményesek lesznek .

A teljes cikk - az egyes kategóriák elemzésével - a Mindennapi Pszichológia 2016. 6. számában olvasható.

A Mindennapi Pszichológia
2019 augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2019 augusztus–szeptember

  • Megértés vagy megbocsátás?

    A düh, a neheztelés, a felháborodás, illetve – ha mi magunk cselekedtünk helytelenül – a bűntudat azt jelzik, hogy a másikat (vagy magunkat) felelősnek tartjuk és hibáztatjuk az általa elkövetett rossz cselekedet miatt. Ezen érzelmek felfüggesztése, elhalványulása pedig azt mutatja, hogy a másikat részben vagy egészben felmentjük a felelősség alól.

  • Elmés gépek

    Ha a számítógép nem azt csinálja, amit szerettünk volna, vagy – utasításaink ellenére – egyáltalán nem csinál semmit, nehéz megállni, hogy ne veszekedjünk vele úgy, mint egy emberrel. Sokszor nem is vagyunk képesek rá, és feszülten beszélünk, sőt kiabálunk hozzá: „Miért nem csinálod?”, „Ne bosszants már!”, „Direkt csinálod velem?”. Mintha lennének hitei, vágyai, szándékai, és képes volna önálló döntéseket hozni – azaz lenne elméje.

  • Stressztűrésre berendezkedve

    Az ember számos – és sokféle – tudattalan stratégiát alkalmaz, amelyeknek a segítségével pszichés feszültségeit igyekszik csökkenteni, megszüntetni. Az én-védelem lehet „leépítő” és „felépítő” – vagyis az elhárító mechanizmusok lehetnek az alkalmazkodást nehezítők, akár meggátlóak is, és lehetnek adaptívak, a megküzdést segítők.

  • Sématerápia

    A sématerápia célja az egészséges felnőtt mód megerősítése. Az ilyen felnőtt készségei: képes felismerni, elismerni, érvényesíteni, adaptívan kielégíteni alap érzelmi szükségleteit; képes mások szükségleteit is figyelembe venni, illetve saját szükségleteinek kielégítését hosszú távú céljai – vagy a másikkal való kölcsönösség fenntartása – érdekében késleltetni; önmagával, élményeivel szemben elfogadó, nehézségeit a közös emberi természet részének és nem másoktól elkülönítő vonásnak tartja. Kedvesen és együttérzéssel képes önmaga felé fordulni.

  • „A nagy megvilágosodás szemfényvesztés”

    Ő az első ember, aki kenuval szelte át az Atlanti-óceánt, és az első magyar, aki az Antarktisz széléről indulva, elérte a Déli-sarkot. Van, hogy egyedül küzd, van, hogy csapatban, van, hogy fagyási sérülésektől béna a fél arca, és van, hogy addig üvölt a hullámokat szidva, míg teljesen elmegy a hangja. Én arra keresem Rakonczay Gábornál a választ, hogy mi történik pontosan az ember lelkében a semmi közepén, mitől lesz egy csapatból jó csapat…

ÉS MÉG: Kulcs-kérdés – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaAz önigazolásról – avagy azt hiszed, józan döntéseket hozol • „Brit tudósok bebizonyították” – A tudományos zsargon manipulatív technikái • Csavargók és otthonülők – a tanulás evolúciós ökológiája • Nem lusták, csak kialvatlanokMegbízható tanúk-e a gyermekek?Gyermekek, akik „kilógnak” a sorbólÉgi és földi utakSématerápiaBoldogságvásárAz agy öregedése – mit tehetünk szellemi frissességünk megőrzéséért? • Traumafeldolgozás művészetterápiávalEgyszerűen nem tudok tévedni • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A tartósan nagy pocak mögé többnyire vastag zsírréteget képzelünk el. Pedig van ott más is: vizenyő, vastag kötőszövet és a kitágult belek halmaza. Vissza lehet fordítani ezt a...

Az önigazolás, bármilyen meglepő, csodás dolgokat tarthat fent az életünkben, ám gyakran megrázó vagy förtelmes következményei lehetnek.

Közkeletű hiedelem, hogy egy kis tombolással, töréssel-zúzással le lehet vezetni az agresszivitást. Csakhogy – sajnos! – ez óriási tévedés.

Miért kell újra és újra megrágni valamit, miért tépelődünk, miért rugózunk elmúlt dolgokon?

Sokak számára eljön a pillanat, amikor nyomot akarnak hagyni a világban, jobbítani szeretnék azt.

A függő ember elsődleges törekvése, hogy szoros kapcsolatban lehessen a számára fontos személlyel, legyen az szülő vagy barát, a párja vagy akár a gyermeke. Ennek érdekében...