Jelenlegi hely

„Pénzügyi Személyiség” – avagy ki is az, aki aranyat lel?

Bizonyos személyiségtípusok esetében kifejezetten jellemző, hogy a beosztásra törekvő életmódot rendszeres anyagi nehézségek sora árnyékolja be.

Van, aki látszólag semmilyen különös erőfeszítést sem tesz, anyagi helyzete mégis mindig rendezett és megtakarításai is folyamatosan gyarapodnak, míg mások hiába foglalkoznak rendszeresen pénzügyeikkel, a hónap végén mégis megszorulnak. 

A hétköznapi tapasztalat és a tudományos eredmények is azt mutatják: a pénz használatához kötődő magatartásminták valódi mozgatórugói nem ismerhetőek fel mindössze egy-két jellemző szokás alapján. Egy nemrégiben elvégzett magyar kutatás eredményei szerint a pénz gyakorlati kezelését, a beosztás és a megtakarítás képességét sokszor olyan rejtett tulajdonságaink határozzák meg, melyeket nem csak a felületes szemlélő, de sokszor saját magunk sem ismerünk valódi összefüggéseikben.

Ha valaki azt állítja magáról, hogy jól osztja be a pénzét, abból legtöbben azt a következtetést vonnánk le, hogy az illetőnek nincsenek filléres problémái, be tudja fizetni a számláit, s nyilván nem kell a hónap végén kölcsönkérnie. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a valóság ennél jóval árnyaltabb, és bizonyos személyiségtípusok esetében kifejezetten jellemző, hogy a beosztásra törekvő életmódot rendszeres anyagi nehézségek sora árnyékolja be. Pénzügyi személyiségünket – a személyiség más aspektusaihoz hasonlóan – számos olyan tulajdonság együtteseként kell kezelnünk, melyek határai gyakran elmosódnak, és melyek az adott kontextusban teljesen más előjelet kapnak, mint abból kiemelve...

 A kutatók a korábbi tudományos eredmények alapján előzetesen hat személyiségdimenziót határoztak meg (Árérzékeny; Beosztó; Mértéktartó; Takarékos; Dolgos; Tudatos), s ezek mentén értékelték a válaszadókat. A kérdőívben a hat kategória mindegyikéhez hat állítás tartozott; a kitöltők egytől ötig terjedő skálán jelölhették be, mennyire tudnak azonosulni az egyes kijelentésekkel...

A válaszadók általános önképe szempontjából érdekes, hogy a legnagyobb – 50 százalékot meghaladó – arányban a „Pontosan tudom, mennyi pénzem van készpénzben és a bankszámlámon” állításra adták a maximális egyetértést jelző öt pontot. A kitöltők 45-45 százaléka értett egyet teljes mértékben azokkal az állításokkal, hogy „Ha kevés a pénzem, spórolok”, illetve „Nem szeretem kidobni a még használható dolgokat”. Bár ezeket a válaszokat a személyiségkép szempontjából mind pozitívnak tekintették az elemzők, figyelmet érdemel, hogy a legnagyobb arányban maximális pontot kapott állítások közt szerepel az is, hogy „Mindent meg akarok adni a gyermekeimnek”, mely sem pénzügyi, sem pedagógiai szempontból nem feltétlenül pozitív. A kijelentéssel ennek ellenére a kitöltők több mint 30 százaléka maximálisan azonosult. Meglepőnek tekinthető az az eredmény is, hogy a válaszadók több mint háromnegyede egyetértett azzal, hogy a hónap végén nincsenek anyagi gondjai, viszont mindössze 4,37 százalék volt annyira magabiztos, hogy az állításra a maximális pontot adja...

A kutatás eredményei szerint a kategóriák közti átfedések és belső ellentmondások jól mutatják, hogy a valóságban szinte lehetetlen egyetlen, a közvélekedésben sokszor meghatározónak tekintett szokás vagy tulajdonság alapján érvényes következtetéseket levonni. Különböző élethelyzetekben egy adott személy pénzügyi személyiségének mindig más és más árnyalata válik meghatározóvá, így könnyen előfordulhat, hogy valaki egy adott helyzetben precíz, jól gazdálkodó alkatnak tűnik, míg más téren rendkívül felelőtlen. Ha mégis meg kívánjuk fejteni a pozitív pénzügyi személyiség titkát, és olyan vonásokra vagyunk kíváncsiak, melyek nagy biztonsággal előrejelzik az ilyen típusú beállítottságot, a kutatás eredményei szerint mindenképpen a tudatossággal összefüggő tulajdonságok közt kell keresgélnünk. Azok az emberek, akik a különböző impulzusok vagy rögzült rutinok helyett inkább racionális elvek szerint hozzák meg döntéseiket, minden valószínűség szerint pénzügyi életük terén is eredményesek lesznek .

A teljes cikk - az egyes kategóriák elemzésével - a Mindennapi Pszichológia 2016. 6. számában olvasható.

A Mindennapi Pszichológia
2017 augusztus-szeptemberi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2017. augusztus–szeptember

  • Külön lakó élettársak

    Az utóbbi évtizedekben a fejlett országokban mind nagyobb figyelmet kap egy érdekes társadalmi folyamat: úgy tűnik, egyre több az olyan tartós párkapcsolat, melyben a felek nem költöznek össze. A jelenség szociológiai szempontból meglehetősen összetett, és még nevet sem könnyű találni neki. Együttjárás? LAT? Látogató kapcsolat?

  • „Ez is miattad van!” – Az Apokalipszis négy lovasa a párkapcsolatokban

    „Nem én voltam, hanem Te voltál!”„Te vagy a hibás, Te csináltad!” Ismerősen csengenek ezek a mondatok? Valamilyen szinten biztosan. A párokkal folytatott beszélgetésekben sokszor találkozom azzal, hogy egyikük folyamatosan mentegetőzik, tisztára akarja mosni magát a párja előtt – de akár előttem is –, míg a másik hibáztat és „mossa kezeit”. A felelősség hárítása igen megterhelő úgy a környezet, mint a kapcsolatban élő felek számára.

  • Könnyes szemmel – mosolyogva – A leválás szülői szemmel

    Azt mondják, ne csináljunk drámát az elengedésből, mert az az élet része. Vegyük könnyedén ezt az élethelyzetet, és ahogy gyermekünk teszi, lépjünk mi is előre egyet saját életünkben. Ez a mindenki számára jó megoldás – és hovatovább ez az elvárt szülői hozzáállás. Pedig próbatétel ez a javából! Szülőnek, gyereknek egyaránt. A kérdés csak az, hogy tudunk megbirkózni a kísérő fájdalom és öröm vegyes érzéseivel? Egyáltalán, merjük-e őszintén vállalni érzéseinket?

  • A maximalista vezető

    A maximalista vezető mindig elégedetlen. Saját és kollégái munkájával és viselkedésével szemben is folyamatosan teljesíthetetlen elvárásokat támaszt. S mivel minden téren tökéleteset akar alkotni – tehát nem jelöli meg az egyetlen legfontosabbat – voltaképpen soha nem tud száz százalékot teljesíteni.

  • A drogprevenció modern útjai

    „Ne drogozz, fiam, mert junkie-ként végzed a híd alatt!”. „Ha kipróbálod a füvet, az egyenes út a kokainhoz és heroinhoz!”. „Ha már választanod kell, igyál inkább!”. Gyakran elhangzó intelmek ezek, melyek – túl azon, hogy társadalmunk pszichoaktív szerekkel kapcsolatos ambivalens viszonyulását tükrözik – lényegében széles körben elterjedt tévhiteken alapulnak. A hatékony megelőzés azonban nem építhet efféle féligazságokra és moralizáló tévhitekre.

ÉS MÉG: Szagelszívó és lételmélet – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Se házasság, se szenvedély„Legyünk együtt, de külön!” A mingli avagy 'lat' kapcsolatok... • Ösztönös vagy túlszabályozott? Freudi kapcsolatok • „Pozitív mementó”A szolgálat becsületeMit tud a baba? A mozgás szerepe az értelmi fejlődésben • „Mindig a nő dönt!”A betegség előnyös oldala. –  Freud betegségelőny-fogalma a hétköznapokban • Az ember, aki elkerülte a boldogságotA bűntudat ingében • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A menedzserek többsége egyszerűen túlbecsülte a vásárlói elégedettséget, ami a marketing-döntések jelentős részénél a realitással való kapcsolat elvesztését vonja maga után....

Azok a csecsemők, akik visszafogottabbak és félénkebbek, kisebb eséllyel hajlandóak arra, hogy új ízeket próbáljanak ki.

A szenvedélyes szerelem és a házasság, úgy látszik, lassan és egyszerre tűnik el a modern társadalom horizontjáról.

Ám úgy tűnik, mégsem tanulunk – a gyakorlatban csak ismételgetjük ugyanazokat a lépéssorokat a magunk magánéleti vagy

A Momentán Társulat áprilisi Fröccs előadása F. Várkonyi Zsuzsa pszichológus kommentárjaival.

Az online randioldalakon mozgó felhasználók közül azok, akiknek sokan írnak, gyakran elégedetlenek a felhozatallal és gyakrabban váltanak partnert az ismerkedési folyamat során...