Jelenlegi hely

A lélek gyengesége és ereje

Amikor változtatni kellene, halogatunk, pótcselekvésekbe menekülünk, vagy kitalálunk valamilyen fedősztorit

Az életben időnként szükség van változtatásokra, ám ezek megtétele cseppet sem könnyű. Honnét merítjük az erőt a változtatáshoz, ha nincs közvetlen külső kényszer és a dolgok akár mehetnének így is tovább? Mit jelent az, hogy a lélek gyenge – és mit jelent az, hogy meg tudunk szabadulni a gyengeségeinktől? 

Szerző: 

Akkor beszélünk a lélek gyengeségéről, ha tudjuk, hogy változtatásra lenne szükségünk, de sehogy sem sikerül a döntő lépést megtenni. Nem tudunk kilépni egy rossz, működésképtelen és emiatt fojtogató kapcsolatból, mert félünk a magánytól vagy mert nem akarunk fájdalmat okozni a partnerünknek. Új életmódra lenne szükségünk, de nincs erőnk a fogyókúrához, nincs erőnk a mozgáshoz – vagy egyszerűen túl bonyolultnak tűnik az, hogy átálljunk egy másfajta étrendre. Új állást kellene keresnünk, mert a jelenlegi munkahelyünkön nyomasztó a légkör vagy egyszerűen csak értelmetlen a munkánk, és végre valami értelmes és fontos tevékenységet szeretnénk végezni… A lélek gyengeségével akkor szembesülünk, amikor egyszerre világossá válik, hogy valami nagyon mást szeretnénk, mint ami van (más partnert, más munkát, más életet), de sehogy sem tudunk erőt gyűjteni a változtatáshoz...

Amikor változtatni kellene, halogatunk, pótcselekvésekbe menekülünk, vagy kitalálunk valamilyen fedősztorit, hogy miért is lehetetlen most belevágnunk valamilyen változtatásba. A lélek nem egyszerűen gyenge ilyen esetekben, sokkal inkább úgy kellene fogalmaznunk, hogy foglya vagyunk egy helyzetnek, amit nem uralunk teljesen...

A valódi váltás azonban tényleg nagyon nehéz. Mik azok a tényezők, amelyek ilyen nehézzé teszik? Mindenekelőtt a félelem és a kishitűség. Gyakran azért nem tudjuk megtenni a döntő lépéseket, mert félünk attól, hogy mások, akiket tisztelünk és akikhez ragaszkodunk, az eddigi állapotunkban fogadtak el minket és a változtatásra való törekvést elítélnék, vagy egyszerűen csak rosszallóan tekintenének ránk... Ráadásul gyakran még avval is szembesülnünk kell, hogy egy komoly változtatás nem csupán a mi életünket érinti, de esetleg a családtagjainkét vagy a barátainkét is. Egy anyuka, aki egész életében táncosnő akart lenni, megteheti-e, hogy hosszú időre magára hagyja a gyermekeit azért, hogy önmagát megvalósítsa? Egy férj megteheti-e, hogy vágyait követve olyan tevékenységbe fogjon, ami őt ugyan boldogabbá teszi, de ezáltal annyival kevesebbet keres, hogy családjának nem tudja ugyanazt az anyagi színvonalat biztosítani? Egy gyermek vajon megteheti-e, hogy a szülei által súlyos anyagi áldozatok révén biztosított orvosi tanulmányait feladja, hogy zenei szenvedélyének élhessen?

Vajon a másokkal szembeni felelősség a fontosabb vagy az önmagunkhoz való hűség? Mit kell választanunk: önmagunk kiteljesítését vagy a szeretteinknek való megfelelést?

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 6. számában olvasható, ami már kapható az újságárusoknál!

A Mindennapi Pszichológia
2019 április–májusi számában
ezekről olvashat:

2019 április–május

  • „Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban

    A barátok közötti egyenrangú kapcsolatban kiemelt szerepet kap egymás kölcsönös segítése, támogatása – ennek egyik legfontosabb módja egymás problémáinak megvitatása, átbeszélése. A közeli kapcsolatok nyújtotta intimitás alapvető emberi szükséglet. Nem mindegy, hogy ez az intimitás egy baráti kapcsolatban min alapul: negatív érzéseket előhívó, szinte vég nélküli közös rágódáson, ami bár megszilárdítja a barátságot, de rosszabb hangulathoz vezet, vagy olyan önfeltáráson, ami szélsőségektől mentesen segíti a problémák kommunikációját.

  • Agyunk öregedése

    Vannak, akikben szorongást kelt a gondolat, hogy az időskorral olyan gyógyíthatatlan betegségek alakulhatnak ki, mint például az Alzheimer-kór; vagy a fizikai képességek olyan mértékben korlátozódhatnak, hogy még a sarki élelmiszerüzletbe is kihívás eljutni. Nyugtalanító lehet a közelgő elmúlás gondolata is. Mások szerint az öregedés egyértelmű jele a bosszantó lassulás, feledékenység, a jelentéktelennek tűnő problémák felnagyítása, a beszűkülés, a körülményeskedés. Ugyanakkor optimista, pozitív gondolatok is megfogalmazódnak az öregedéssel kapcsolatban…

  • Pszichodinamikus terápiák

    A köznyelvben gyakran használjuk ezeket a kifejezéseket: analizálom magamat, elfojtottam a vágyaimat, kivetítettem másokra valamit, a tudattalanom üzent nekem. De mit is jelentenek ezek a szófordulatok? Tudjuk, hogy valahonnan Freudtól és a pszichoanalízisből eredeztethetők – de vajon értjük-e pontosan a 21. században a pszichoanalitikus gondolkodás lényegi elemeit, és tudjuk-e használni azokat problémáink kezelésében? Van-e értelme a mai kor emberének pszichoanalízissel vagy pszichodinamikus terápiákkal foglalkozni?

  • Lehet-e a függőséget gyógyítani? Az addikciós zavarok terápiás kihívásai

    Rögtön az egyik legjelentősebb kérdés: motivált-e a kliens a változásra? Merthogy nemritkán tapasztaljuk azt, hogy bár az illető eljön a rendelésre, voltaképpen nem saját elhatározásából, hanem a környezeti nyomásnak eleget téve jelent meg. A függőség ugyanis Janus-arcú zavar: egyfelől elvesz az egyéntől (pl. kapcsolatokat, munkahelyet, fizikai és mentális egészséget), másfelől azonban jutalmazza is. Szorongást old, menekülési útvonalat biztosít számára, kielégíti pillanatnyi intimitás-szükségletét, vagy éppen izgalomban tartja, stimulálja.

  • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!”

    Elsőként kapják a történeteket az átélt kínzásokról, megerőszakolásról, brutális férjekről, menekülésről, félelemről, megaláztatásról. De nincs idő megemészteni a hallottakat, mert míg az egyik oldalukon mesél az események elszenvedője, a másik oldalon ott a terapeuta, aki várja a fordítást, hogy segíthessen. Anyanyelvi szintű nyelvtudás, kulturális-szociológiai ismeretek, problémamegoldó-és beleérző képesség, precizitás, és ütésálló mentális felkészültség. Ennyi kell, és az ember máris terápiás tolmács…

ÉS MÉG: Élmény fénytörésben – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa – Hírek • Egy kattintásra a boldogságMiért rágódunk?„Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban • Jó-e nekünk a nosztalgia?Tények és érzelmek a vitábanHiszem, ha mondomMiből lesz a felnőtt agy? – A serdülőkort nem átvészelni, hanem megérteni kell • Nem elrontották – így született. Az ADHDAgyunk öregedéseDepresszió vagy hormonbetegség? • A PSZICHOTERÁPIÁRÓL – MINDENKINEK • Pszichodinamikus terápiákA munka örömeVirtuális virtuózokLehet-e a függőséget gyógyítani? – 2. rész • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!” Neked főztem, egyél még! – A feeder, aki kórosan „zabáltat” • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Miért kell újra és újra megrágni valamit, miért tépelődünk, miért rugózunk elmúlt dolgokon?

Sokak számára eljön a pillanat, amikor nyomot akarnak hagyni a világban, jobbítani szeretnék azt.

A függő ember elsődleges törekvése, hogy szoros kapcsolatban lehessen a számára fontos személlyel, legyen az szülő vagy barát, a párja vagy akár a gyermeke. Ennek érdekében...

Manapság, amikor mindent a sikeresség mércéjével mérünk, nagyon nehéz kialakítani azt az elégedettségi szintet, ahol

A céltalanság olyan, mint egy feneketlen katlan - reményvesztettnek, elhagyatottnak érezzük magunkat.

Magyarázkodó, önmagunkat felmentő, passzív mondatok garmadája születik nap mint nap annak igazolására, miért nem mi vagyunk a felelősek saját életünkért, önmagunkért,...