Jelenlegi hely

A lélek gyengesége és ereje

Amikor változtatni kellene, halogatunk, pótcselekvésekbe menekülünk, vagy kitalálunk valamilyen fedősztorit

Az életben időnként szükség van változtatásokra, ám ezek megtétele cseppet sem könnyű. Honnét merítjük az erőt a változtatáshoz, ha nincs közvetlen külső kényszer és a dolgok akár mehetnének így is tovább? Mit jelent az, hogy a lélek gyenge – és mit jelent az, hogy meg tudunk szabadulni a gyengeségeinktől? 

Szerző: 

Akkor beszélünk a lélek gyengeségéről, ha tudjuk, hogy változtatásra lenne szükségünk, de sehogy sem sikerül a döntő lépést megtenni. Nem tudunk kilépni egy rossz, működésképtelen és emiatt fojtogató kapcsolatból, mert félünk a magánytól vagy mert nem akarunk fájdalmat okozni a partnerünknek. Új életmódra lenne szükségünk, de nincs erőnk a fogyókúrához, nincs erőnk a mozgáshoz – vagy egyszerűen túl bonyolultnak tűnik az, hogy átálljunk egy másfajta étrendre. Új állást kellene keresnünk, mert a jelenlegi munkahelyünkön nyomasztó a légkör vagy egyszerűen csak értelmetlen a munkánk, és végre valami értelmes és fontos tevékenységet szeretnénk végezni… A lélek gyengeségével akkor szembesülünk, amikor egyszerre világossá válik, hogy valami nagyon mást szeretnénk, mint ami van (más partnert, más munkát, más életet), de sehogy sem tudunk erőt gyűjteni a változtatáshoz...

Amikor változtatni kellene, halogatunk, pótcselekvésekbe menekülünk, vagy kitalálunk valamilyen fedősztorit, hogy miért is lehetetlen most belevágnunk valamilyen változtatásba. A lélek nem egyszerűen gyenge ilyen esetekben, sokkal inkább úgy kellene fogalmaznunk, hogy foglya vagyunk egy helyzetnek, amit nem uralunk teljesen...

A valódi váltás azonban tényleg nagyon nehéz. Mik azok a tényezők, amelyek ilyen nehézzé teszik? Mindenekelőtt a félelem és a kishitűség. Gyakran azért nem tudjuk megtenni a döntő lépéseket, mert félünk attól, hogy mások, akiket tisztelünk és akikhez ragaszkodunk, az eddigi állapotunkban fogadtak el minket és a változtatásra való törekvést elítélnék, vagy egyszerűen csak rosszallóan tekintenének ránk... Ráadásul gyakran még avval is szembesülnünk kell, hogy egy komoly változtatás nem csupán a mi életünket érinti, de esetleg a családtagjainkét vagy a barátainkét is. Egy anyuka, aki egész életében táncosnő akart lenni, megteheti-e, hogy hosszú időre magára hagyja a gyermekeit azért, hogy önmagát megvalósítsa? Egy férj megteheti-e, hogy vágyait követve olyan tevékenységbe fogjon, ami őt ugyan boldogabbá teszi, de ezáltal annyival kevesebbet keres, hogy családjának nem tudja ugyanazt az anyagi színvonalat biztosítani? Egy gyermek vajon megteheti-e, hogy a szülei által súlyos anyagi áldozatok révén biztosított orvosi tanulmányait feladja, hogy zenei szenvedélyének élhessen?

Vajon a másokkal szembeni felelősség a fontosabb vagy az önmagunkhoz való hűség? Mit kell választanunk: önmagunk kiteljesítését vagy a szeretteinknek való megfelelést?

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 6. számában olvasható, ami már kapható az újságárusoknál!

A Mindennapi Pszichológia
2017 augusztus-szeptemberi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2017. augusztus–szeptember

  • Külön lakó élettársak

    Az utóbbi évtizedekben a fejlett országokban mind nagyobb figyelmet kap egy érdekes társadalmi folyamat: úgy tűnik, egyre több az olyan tartós párkapcsolat, melyben a felek nem költöznek össze. A jelenség szociológiai szempontból meglehetősen összetett, és még nevet sem könnyű találni neki. Együttjárás? LAT? Látogató kapcsolat?

  • „Ez is miattad van!” – Az Apokalipszis négy lovasa a párkapcsolatokban

    „Nem én voltam, hanem Te voltál!”„Te vagy a hibás, Te csináltad!” Ismerősen csengenek ezek a mondatok? Valamilyen szinten biztosan. A párokkal folytatott beszélgetésekben sokszor találkozom azzal, hogy egyikük folyamatosan mentegetőzik, tisztára akarja mosni magát a párja előtt – de akár előttem is –, míg a másik hibáztat és „mossa kezeit”. A felelősség hárítása igen megterhelő úgy a környezet, mint a kapcsolatban élő felek számára.

  • Könnyes szemmel – mosolyogva – A leválás szülői szemmel

    Azt mondják, ne csináljunk drámát az elengedésből, mert az az élet része. Vegyük könnyedén ezt az élethelyzetet, és ahogy gyermekünk teszi, lépjünk mi is előre egyet saját életünkben. Ez a mindenki számára jó megoldás – és hovatovább ez az elvárt szülői hozzáállás. Pedig próbatétel ez a javából! Szülőnek, gyereknek egyaránt. A kérdés csak az, hogy tudunk megbirkózni a kísérő fájdalom és öröm vegyes érzéseivel? Egyáltalán, merjük-e őszintén vállalni érzéseinket?

  • A maximalista vezető

    A maximalista vezető mindig elégedetlen. Saját és kollégái munkájával és viselkedésével szemben is folyamatosan teljesíthetetlen elvárásokat támaszt. S mivel minden téren tökéleteset akar alkotni – tehát nem jelöli meg az egyetlen legfontosabbat – voltaképpen soha nem tud száz százalékot teljesíteni.

  • A drogprevenció modern útjai

    „Ne drogozz, fiam, mert junkie-ként végzed a híd alatt!”. „Ha kipróbálod a füvet, az egyenes út a kokainhoz és heroinhoz!”. „Ha már választanod kell, igyál inkább!”. Gyakran elhangzó intelmek ezek, melyek – túl azon, hogy társadalmunk pszichoaktív szerekkel kapcsolatos ambivalens viszonyulását tükrözik – lényegében széles körben elterjedt tévhiteken alapulnak. A hatékony megelőzés azonban nem építhet efféle féligazságokra és moralizáló tévhitekre.

ÉS MÉG: Szagelszívó és lételmélet – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Se házasság, se szenvedély„Legyünk együtt, de külön!” A mingli avagy 'lat' kapcsolatok... • Ösztönös vagy túlszabályozott? Freudi kapcsolatok • „Pozitív mementó”A szolgálat becsületeMit tud a baba? A mozgás szerepe az értelmi fejlődésben • „Mindig a nő dönt!”A betegség előnyös oldala. –  Freud betegségelőny-fogalma a hétköznapokban • Az ember, aki elkerülte a boldogságotA bűntudat ingében • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A menedzserek többsége egyszerűen túlbecsülte a vásárlói elégedettséget, ami a marketing-döntések jelentős részénél a realitással való kapcsolat elvesztését vonja maga után....

Azok a csecsemők, akik visszafogottabbak és félénkebbek, kisebb eséllyel hajlandóak arra, hogy új ízeket próbáljanak ki.

A szenvedélyes szerelem és a házasság, úgy látszik, lassan és egyszerre tűnik el a modern társadalom horizontjáról.

Ám úgy tűnik, mégsem tanulunk – a gyakorlatban csak ismételgetjük ugyanazokat a lépéssorokat a magunk magánéleti vagy

A Momentán Társulat áprilisi Fröccs előadása F. Várkonyi Zsuzsa pszichológus kommentárjaival.

Az online randioldalakon mozgó felhasználók közül azok, akiknek sokan írnak, gyakran elégedetlenek a felhozatallal és gyakrabban váltanak partnert az ismerkedési folyamat során...