Jelenlegi hely

„Plüssök”

Viheti magával, ahova csak akarja, mindig ott van, amikor elbizonytalanodik, segít megnyugodni, elaludni

...és mindenhova vinni kell, mert ha otthon felejtjük, akkora hisztit rendez, hogy nem lehet megvigasztalni! 

Szerző: 

A szomszéd asztalnál ültek – két fiatal anyuka – és a plüssökről beszélgettek. Egyikük panaszkodott: …és mindenhova vinni kell... Van, hogy órákra megfeledkezik róla, leteszi valahol – de amikor eszébe jut, akkor viszont azonnal kell, az egész család azt keresi, hogy végre elhallgasson. Már ezerszer megvarrtam, de mindig ugyanott lyukad ki, ahol dörzsölgeti.” A másik nagyon határozott volt: „Én kidobtam. Először kereste, de aztán megszokta, hogy nincs.” Az első mamán látszott, hogy még fontolgatja az ötletet, de nehezen jut dűlőre. Kidobni talán mégis túl drasztikus megoldás lenne, a gyerek annyira ragaszkodik hozzá, viszont a gondok egy csapásra megoldódnának.

Őszintén reméltem, hogy enged természetes anyai érzéseinek és a plüss megmenekül, hogy eleget tegyen átmeneti, de fontos feladatának a gyerek személyiségfejlődésében.

A legtöbb szülő, anélkül, hogy pszichológiakönyveket tanulmányozna, magától is átérzi, mekkora jelentősége van ezeknek a tárgyaknak. Általában valami puha dologról, plüssállatról, takaró csücskéről, színes kendőről van szó, de láttam már gesztenyét vagy kisautót is. A gyerekek ebben is nagyon találékonyak, bár többnyire fontos a puha tapintás. Ezek a holmik akkoriban tűnnek fel a család életében, amikor a kisgyerek már képes arra, hogy lassan kilépjen az anyához fűződő nagyon szoros kapcsolatából, de ehhez még segítségre van szüksége. Ez az első tárgy, ami valóban a sajátja. Sokszor neve is van, jellemzően csak a család számára értelemmel bíró szó. Viheti magával, ahova csak akarja, mindig ott van, amikor elbizonytalanodik, segít megnyugodni, elaludni – egyszóval majdnem olyan, mint anya, de soha nem megy ki a szobából. A kicsi úgy érezheti, az övé, azt tehet vele, amit akar. Valóban így van, ő „teremtette”, ő ruházott fel egy mások számára közömbös tárgyat ilyen fontos funkcióval, ebben az értelemben csak az ő fantáziájában létezik. Cirógathatja, amikor arra vágyik, de kihúzogathat belőle szálakat vagy tépkedheti, ha éppen ez segít. Ha kidobja a babakocsiból, visszakapja, hiszen ez a játék lényege, hogy mindig elérhető. Még a szaga is fontos. Az anyukák hamar megtanulják, hogy nem tanácsos túl gyakran mosni, és a legjobb, ha mindenhova magukkal viszik. Ez persze valóban okoz néha nehézségeket, célszerű valamilyen bevált „helyettest”, esetleg egy másodpéldányt tartani készenlétben a megfelelő helyeken (például a nagymamánál). Cserébe viszont nagyon hasznos: a gyerek idegen helyen nyugodtabb, egyedül is el tud aludni, nem igényli már az anya állandó jelenlétét. Mindezzel tett egy lépést az önállóság felé, kitalálta a saját módszerét arra, hogyan birkózzon meg az egyedülléttel, ha szükséges, hogyan idézze fel anyát, a hozzá fűződő érzéseit – annak távollétében is. Egyszóval az egészséges gyerekek fejlődésében nagyon fontos szerepet játszó holmikról van szó, nem a legjobb ötlet egyszerűen kidobni őket, csak mert néha nehézségek adódnak velük. Egy korszakhoz kötődnek a gyermeki fejlődésben, aztán jelentőségük lassan elhalványul a többi játék között, a gyerek új, fejlettebb módon oldja meg a nehéz helyzeteket, de azért az óvoda kiscsoportjában a délutáni alvás előtt még előkerülnek az „alvóállatok”,  nagy szolgálatot téve ezzel az óvó néniknek és a gyerekeknek egyaránt.

Természetesen akkor sincs baj, ha egy gyereknek nincs szüksége efféle holmikra, ez önmagában egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ő fejlődése az egészségestől eltérő lenne. Ő valószínűleg valamilyen más módszert használ, ami lehet éppolyan hatékony és konstruktív, mint a „plüssök.”

 

Ez is érdekelhet

Mindennapjainkat apróbb-nagyobb döntések szövik át. Lehet, hogy többségüket nem is éljük át igazán...

A krónikus betegség, az endometriózis világszerte 70 millió, hazánkban több mint 200 000 nőt érint.

Szomorúan néz rád, talán már a könnyek is megjelennek a szeme sarkában. Őszintén kiönti neked a lelkét, nem szépít semmit, ott áll előtted a csupasz érzéseivel, gyötrelmeivel...

Minden kapcsolatban szükség van arra, hogy a másikra figyeljünk, odaforduljunk felé – de legalább ennyire fontos az is, hogy időnként visszavonuljunk.

Tizenévesek szülei szerint az a probléma, hogy a gyerek mintha semmit nem akarna, nincs akaratereje, kitartása, semmi iránt nem mutat komoly érdeklődést.

Érdemes lenne a történet kapcsán a mai kamaszokkal beszélgetni barátságról, kortárs-kapcsolatokról, öltözködésről, udvarlási szokásokról vagy a folyton változó nő és férfi...