Jelenlegi hely

Az igazi „messziről jött ember” – és a virtuális

A messziről jött ember olyasmit mond, amit kellemes hallani.

Az „igazi Trebitschet” – aki Rejtő Piszkos Fred, a kapitány c. könyvében is felbukkan – korának egyik legnagyobb szélhámosaként tartjuk ma is számon: Pakson született 1879-ben, s kalandozásait már zsenge ifjúkorában megkezdte. 

18 évesen az egyik magyar lapban rendszeresen publikálta színes, fantáziadús beszámolóit bécsi, hamburgi, párizsi, londoni, észak- és dél-amerikai útjairól (bár kétséges, hogy valóban járt-e ezeken a helyeken).  Rövid egyházi kitérő után (több  egyház lelkészeként is működött) a politika felé fordult: a világ különböző pontjain az angol, a német és az amerikai titkosszolgálat számára is dolgozott, s miközben Angliában váltóhamisításba keveredett, Londonban Lloyd George pártjának tagja lett – vannak, akik még Churchillel és Hitlerrel is összekapcsolják a tevékenységét. Szerepet vállalt a balkáni olajbizniszben, később Kínában japán, amerikai, sőt kínai megbízóknak is dolgozott. A múlt század közepén halt meg Sanghajban, buddhista szerzetesként. Sok rejtély övezi, de tény és való, hogy Paksról igen messzire jutott – sőt gyakran utazott el messzire megelőző éveinek helyszínéről is.

A szélhámos mindig máshova érkezik meg – messziről. Messziről jött ember azt mond, amit akar, tartja a mondás. A XXI. század elején változtassunk ezen egy keveset: azt mond, amit akar – magáról. Másokról, településekről, munkahelyekről szóló állításait ma jóval könnyebb ellenőrizni, mint évtizedekkel vagy évszázadokkal ezelőtt, amikor időt és fáradságot jelentett volna utánajárni a szavainak. Az interneten elérhető információk miatt egyre nehezebb ma „messziről jöttnek” lenni, országokról vagy intézményekről, szervezetekről valótlanságokat állítani. Növekszik az adatbázisok és technológiák száma, melyek segítségével pontos és aktuális tényeket gyűjthetünk össze például egy frissen megismert új kolléga szakmai hátteréről, volt munkahelyeiről...

Az angolszász HR-szaknyelv ma job-hoppereknek nevezi azokat, akik sűrűn ugrálnak állásról állásra, gyakran váltogatják munkahelyüket. Ennek mintájára network-hoppernek, a hálózatát váltogatónak is nevezhetnénk korunk szélhámosait, akik „messziről jönnek”, és ellenőrizhetetlen forrásokból gyorsan szőnek maguk köré tetszetős múltat és jelent. A legtöbb szélhámos ma is messziről jött ember: felbukkan és kerek történetet hoz – nem a szemünk láttára bontakoznak ki a szálak...

Magáról mindenki azt mond, amit akar: mások viszont már nem feltétlenül azt mondanák róla, amit szeretne. Ennek a konfliktusnak az egyik feldolgozása az állandó „messziről jött-ség”, amit természetesen ne tévesszünk össze az utazók kalandvágyával, hiszen nekik vannak kapcsolataik – és valódi történeteik is. A szélhámos ellenben éppen azért „jön messziről”, hogy azt mondhasson magáról, amit akar.   De miért is ne előlegeznénk bizalmat valakinek, aki kellemes pillanatokat szerez társaságával, jó modorával, megjelenésével, izgalmas történeteivel? A messziről jött ember olyasmit mond, amit kellemes hallani. Előzékenyen szolgálja ki alapvető emberi vágyainkat: bízni szeretünk, segíteni is szeretünk – az érdekes, izgalmas történeteket pedig különös nagy kedvvel hallgatjuk.

 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 5. számában olvasható

 

Kepgaleria: 

A Mindennapi Pszichológia
2017 december – 2018 januári számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2017. december – 2018. január

  • Szerencsés természeted van?

    Szerencsés természete van – szoktuk mondani az olyan emberre, aki valahogy mindig a talpára esik, akit nem törnek meg a kudarcok, akinek, bármi történjék is, van ereje és kedve továbblépni. Vajon az effajta szerencsére születni kell? Vagy ezen a téren is igaz, hogy mindenki a maga szerencséjének kovácsa?

  • „Rövid távon az amatőr is szakít”

    Stratégának kell lenni, matematikusnak, tapasztaltnak és fegyelmezettnek – véli a nagyközönség, és inkább távol is marad az online pókertől. Pedig a felsorolt képességek a játéknak csak a 20 százalékát adják, a többi pszichológia és szerencse – mutat rá Bence, akit ma is simán megkopaszthat egy amatőr játékos, bár tíz éve hivatásos pókeres.

  • Lélektelenül – Antiszociális és pszichopátiás személyek a társadalomban

    Az irodalom vagy a filmművészet a pszichopátiás karakter számos hiteles ábrázolásával nyűgözte le – vagy éppen ejtette irtózatba – a közönséget. A lélektelen, mások érzései iránt közömbös, céljaikat számító hidegvérrel elérő, kriminális személyek azonban az antiszociális magatartások spektrumának csak kisebb részét teszik ki. Az amoralitás lólába éppúgy kilóg az autópályán mindenkit leszorító, a mozgássérültek számára fenntartott parkolóba lelkifurdalás nélkül beálló kigyúrt „terepjárós”, mint a kapcsolatról kapcsolatra vándorló, érzelmi és anyagi károkat maga után hagyó sármos házasságszédelgő esetében.

  • Alhasi titkok

    A hétköznapokban akkor érezzük jól magunkat, ha nem veszünk tudomást az alhasban elhelyezkedő szervekről… A szobatisztaságra való szoktatás elfelejtett emlékei ugyanúgy nyomot hagynak az idegrendszerben, mint a kultúra, amelyben felnőttünk – s amely évszázadokig szégyellni- és titkolnivalónak bélyegezte az ürítési funkciókat és a nemiséget. Ám amit tilos szavakba önteni, érthetetlen nyelven kommunikálhat velünk: fájdalom, furcsa érzés, gyenge működés, görcsösség formájában.

  • El tudunk-e képzelni egy fenntarthatóbb világot?

    Mit gondoljunk erről az egész fenntarthatósági történetről, amikor ezer meg ezer egymásnak ellentmondó információ kering körülöttünk, és megbízhatónak feltüntetett tudósok állítanak mindenfélét – és annak pont a szöges ellentétét is? Olyan bonyolultnak látszik az egész, mi pedig olyan elenyészően kicsi fogaskeréknek tűnünk a nagy rendszerben.

  • Életveszélyben: családi vállalkozások

    Reneszánsza van a kisméretű, illetve a családi vállalkozásoknak, ámulatba esünk a semmiből született „minicégek” láttán, csodáljuk, amikor valaki a maga erejéből hozta létre… A legtöbb mikrovállalkozás nem a tudatosan hosszú távú tervezés eredményeként jött létre – ez bennük egyébként a szép –, hanem valamiből való menekülésként. Szabadságkeresés, önmegvalósítás, a függetlenség iránti nagyon rokonszenves igény volt a háttérben – később azonban éppen e faktorok válnak majd a fenntarthatóság és a növekedés akadályává

ÉS MÉG: Szerencse – holtomiglan – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Introvertáltak egy zajos világbanA játékká varázsolt matematika. Dienes Zoltán pszichobiográfiája • A szerencse bűvöletében„Az isteni szikra csak az agyi neuronjaink játéka” • Péntek 13A csimpánzok okosabbak a gyerekeknél? A „Homo Technicus” születése • „Hogyan mondjam el neked?”Rangok és szerepek az iskolai osztályban – egy iskolapszichológus szemével • Újragondolt engedelmesség – Mit tudtunk meg valójában a Milgram-kísérletből? • Zaklatás vagy udvarlás?Orvosként a menekülttáborban – börtöngyakorlattal • Állati függőségek • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Bizonyos tévhitekkel ellentétben egy művészetterápiás folyamatnak nem feltétlenül célja az alkotó tudattalanjába férkőzni...

Az ünnepek alatt biztos lesz egy-két nyugodt napod, amit egy kis önmagadba fordulással tudsz tölteni.

Sokféle elnevezése lehet: a körülmények kedvező alakulása, nem várt pozitív fordulat, csoda, kegyelem, a sors ajándék

Az erőszaktevők azt a bizonytalanságot használják ki, amelyet a visszajelzés vágya okoz! Ők vadásznak.

Mindennapjainkat apróbb-nagyobb döntések szövik át. Lehet, hogy többségüket nem is éljük át igazán...

A kapcsolatfüggő mindig szeretni fogja a másikat, bármit is tesz vele – a függetlenségfüggő vagy énfüggő azonban egy idő után nem fogja szeretni a másikat, bármit is tesz érte...