Jelenlegi hely

Baba-mama tánc az élet kezdetén

A felnőttek két-három órán keresztül is képesek figyelni egymásra, a kisbabák ezt mindössze 20-25 másodpercig bírják.

Maurizio Stupiggia, a Genovai Egyetem professzora a modern technika eszközeit alkalmazza, hogy megfigyelje az baba-mama kapcsolat eddig fel nem fedezett részleteit. A videótechnika bevetése lehetőséget ad arra, hogy a kommunikáció egészen apró részleteit is megfigyeljük – így arról, ami korábban intuitív megérzésnek tűnt, mára kiderült, nagyon is tényszerű mikro-jelenségeken alapul.

Szerző: 

"Eljött hozzám egyszer egy édesanya, akinek nyolchónapos babája gyors egymásutánban háromszor is kórházba került – meséli Stupiggia professzor. – Mindháromszor asztmaszerű tünetei voltak, leginkább úgy fogalmaznék, hogy légzési krízise volt. A kórházban kortizolt kapott, amitől jobban lett ugyan, de az anya nem nyugodott meg, mert nem tudták megmondani, mi is a baja a kicsinek. Amikor eljött hozzám, megkértem, készítsen egy felvételt kettejükről. A videó el is készült, az édesanya épp etette a babát. Sokszor megnéztem a felvételeket, és nem láttam rajta semmi rendkívülit. Az édesanya mosolygott, játszott, magyarázott gyermekének, kifejezetten harmonikusnak tűnt a kapcsolatuk. Fel kellett tennem a kérdést, mi is lehet itt akkor a probléma. Több kollégámmal is megnézettem a felvételeket, de senki nem talált semmi kifogásolnivalót. Később még egy munkatársamnak megmutattam, s amikor vége lett a filmnek, azt mondta, szorítást érez a torkában, de nem tudja megmondani, miért. Ekkor lelassítottuk a videót és megláttuk azt, ami a videó-technika alkalmazása nélkül láthatatlan maradna."

Az elég jó kapcsolat

A technikai eszközök alkalmazásának köszönhetően a pszichológia új jelenségekre lett figyelmes. Az egyik ilyen fontos megállapítás, hogy míg a felnőttek két-három órán keresztül is képesek figyelni egymásra, addig a kisbabák ezt mindössze 20-25 másodpercig bírják. Ezután különösen megemelkedik az arousal-szintjük – vagyis nő a stressz és ezért pihenniük kell, néhány pillanatra ki kell lépniük a kapcsolatból. Esetünkben a videó lelassításánál derült ki, hogy ebben a kapcsolatban soha nem volt pihenőidő, folyamatosan emelkedett a feszültség.

Stupiggia professzor szerint ez a tény a kapcsolatok működését is más megvilágításba helyezi. Mindegyikben szükség van arra, hogy a másikra figyeljünk, odaforduljunk felé – de legalább ennyire fontos az is, hogy időnként visszavonuljunk. Ha valamelyik hiányzik, az egyensúly megbomlik. Az anya-gyerek kapcsolatban az odafordulás hiánya depressziót eredményez – ha viszont a visszavonulás hiányzik, óriásivá válik a feszültség. Ennek a kettőnek egyensúlyban kell lennie ahhoz, hogy „elég jó” kapcsolatról beszélhessünk.

A terápia következő részében a professzor az édesanyával együtt is megnézte a filmet. Érdekes módon közben az anyában szorongás ébredt, aminek az okára is hamar fény derült. Ekkor mesélte el, hogy a várandóssága alatt folyamatosan halálfélelme volt – valószínűleg azért, mert az ő édesanyja 17 éves korában meghalt, és volt már egy vetélése is. Ez a félelem jelent meg a kisbabájával való kapcsolatában. Úgy érezte, ha csak egy pillanatra is megáll, ha „üresség” keletkezik, kitöltetlen idő, az olyasféle lenne, mintha meghalna valaki – illetve ha nem táplálja folyamatosan a gyermekét, az is meghalhat, akár a testében hordozott, elvetélt magzat, akit nem tudott meggyászolni, s akinek a haláláért valahol felelősséget és bűntudatot érzett, „mintha a testével nem táplálta volna kellőképpen a magzatot”. A fantáziájában a pihenés, az üresség és a halál összekapcsolódott…

Az anya félelme így vált valóságossá, így következett be az, amitől a leginkább tartott. Szerencsére nagyon hamar felismerte, hogy a viselkedésével milyen üzenetet közvetít. Ezek után pedig képes volt beszélni a félelmeiről, és megértette azt is, hogy nagyobb teret kell adnia a babának, hagynia kell őt pihenni és visszavonulni.

A szülői üzenetek titkos útjai

A pszichológia egyik régóta firtatott kérdése, hogy az anya milyen utakon adja át a babának azokat a viselkedésmintákat, üzeneteket, amelyek nemcsak felnőtt életében játszanak majd kiemelkedően fontos szerepet, hanem generációkon átívelnek. Sokan sokféleképpen próbálták ezt magyarázni, így például a családi rendszerekkel, a család tudattalanjával.

Stupiggia professzor szerint a modern technikának köszönhetően eddig megfigyelhetetlen nonverbális mikro-rezdülések váltak láthatóvá, szinte tapinthatóvá. Az egyik ilyen kiemelkedően fontos megfigyelés, hogy a baba 5-6 hónapos korában már képes válaszolni, konkrét reakciót adni anyja üzeneteire, méghozzá nagyon gyorsan, a másodperc töredéke alatt. Egészen pontosan a másodperc egyhatod része alatt. Ez az időtartam olyan gyors, hogy csak akkor valósítható meg, ha a baba képes előre „bejósolni” az anya viselkedését. A jelenség a test működésével van összefüggésben, amely álláspontja szerint az emberi élet első két évében kiemelkedően fontos szerepet játszik. A kicsi ugyanis a testi kapcsolaton keresztül érti meg az édesanyját. Hozzáidomul a mama viselkedéséhez és érzelmeihez – olyasféleképp, ahogy két ember táncolni kezd egymással. Kettőjük között nagyon hamar létrejön ez a fajta egymásra hangoltság – sokkal gyorsabban, mint általában a felnőttek között.

Ezek a felismerések szükségszerűen megváltoztatták azt is, ahogyan a babára gondolunk. Ha ugyanis a baba az édesanyjával ilyen különös testi táncot jár, viselkedése sem értelmezhető önmagában, jelzései csak ebben a viszonyrendszerben érthetőek.

A kompetenciák erősítése

Stupiggia professzor szerint a szülőknek két feladatuk van a gyermeknevelés során: képesnek kell lenniük arra, hogy izgalomba hozzák gyermeküket – és arra is, hogy megnyugtassák őket. Módszerében az előzetes konzultáció után a videotechnikát alkalmazza, megkérve páciensét, hogy otthonában készítsen egy néhány perces felvételt. Amikor az anya vagy az apa visszatér, közösen nézik meg a filmet, s először kiemelik a jó részeket, a sikeres szülői módszereket. Ezzel is a szülői kompetenciát kívánja erősíteni. Ezt követően térnek rá a problematikus részekre, de már annak tudatában beszélnek erről, hogy hogyan lehet ezeket a negatív mintákat átalakítani és úgy megváltoztatni, hogy hatékonnyá váljanak. A videó nézése közben alkalom adódik régi személyes emlékek felelevenítésére is. Kiderülhet, mi rejlik egy-egy szülői reakció hátterében, miért fél valaki például attól, hogy felemelje a hangját, miért nincs ereje a gyerek szemébe nézni, hogyan hangolódhatnának össze stb. A terápia következő részében ezek a személyes történetek kerülnek előtérbe…

 

 

Kepgaleria: 

Ez is érdekelhet

Mindenhova vinni kell, mert ha otthon felejtjük, akkora hisztit rendez, hogy nem lehet megvigasztalni!

Tizenévesek szülei szerint az a probléma, hogy a gyerek mintha semmit nem akarna, nincs akaratereje, kitartása, semmi iránt nem mutat komoly érdeklődést.

Érdemes lenne a történet kapcsán a mai kamaszokkal beszélgetni barátságról, kortárs-kapcsolatokról, öltözködésről, udvarlási szokásokról vagy a folyton változó nő és férfi...

Nagyon sok tehetségígéret található az iskolában alulteljesítő, magatartási vagy tanulási zavarral küzdő gyerekek között is.

Gondolt már arra, hogy hármas ikrei születnek? Ha nincs az ismerősei között hármasikres szülő, valószínűleg sosem fordult meg ez a fejében.

Az áldozatsegítés alapvetése: a bűncselekmény az elkövető felelőssége, a felépülés pedig az áldozaté.