Jelenlegi hely

Álmomban már megcsaltalak...

Dermedt kapcsolatok
A titkos fantáziák legfontosabb funkciója tehát a változtatás elodázása

Vannak, akik évtizedekig, sőt egy életre beleragadnak olyan párkapcsolati helyzetekbe, ami a kívülállók számára sokszor „semmilyennek” látszik: „elvannak benne...” Lehet, hogy nincsenek teátrális jelenetek, nincsenek veszekedések, sőt viták sem. Csak éppen: szinte semmi sincsen. Páros magány van mindkét fél számára. Élnek egy lakás két külön szobájában, találkoznak a közös helyiségekben, esznek és vásárolnak, egyszóval minden „kellék” a helyén van, csak egyvalami hiányzik. Az egymás iránti látható érzelmek.

Szerző: 
Cikkek: 

Egy kapcsolat „beindítása” általában olyan fontos, hogy minden mást kiszorít látókörünkből, az ember nem figyel arra, mit áldoz fel, milyen szituációkba megy bele, milyen kompromisszumokat köt. Ennek aztán a későbbiekben nagy szerepe lesz, ugyanis a kapcsolat hőfokának csökkenése értelemszerűen a veszteségek és hiányok felnagyítódását eredményezi, ami pedig az érzelmi távolodást növeli. A partnerkapcsolatok kezdeti szakaszában még mindkét fél nagyon törekszik arra, hogy a másikkal szebbik és jobbik formáját ismertesse meg. Ez nem tudatos megtévesztés: a viselkedés ösztönösen a szociális megfelelésre irányul. Az első randevúknál még mindkét fél frissen fürödve, hajat mosva illatozik s a legcsinosabb ruhadarabjaiban feszít. Évekkel később már jó a háziruha, az illatfelhő is elmarad olykor, hajat meg általában hetente mos mindenki…

Érdemes lenne összeszámolni, hány ilyen apróság változik meg az idők során. Biztosan több tucatot tudnánk felsorolni, ami egykor nagyon fontos volt, de később, a praktikum jegyében már háttérbe szorult. Az első komoly próbatétel egy kapcsolatban akkor következik be, amikor már túl vagyunk a megszerzésen, s a „zsákmány” már birtokunkban van. Ha a birtoklás volt a fontos, akkor idővel törvényszerűen megjelenik a csökkenő érdeklődés, az érzelmek lanyhuló tendenciája. Vannak olyan párkapcsolatok, ahol már rég megszűnt az összetartozás érzése, a hétköznapokat a „robotpilóta” viszi. A kezdeményezőkészség és kreativitás tovatűnik, a kapcsolatra a fásultság és indítékszegénység jellemző, s noha a viszony már semmivel nem kecsegtet, éppen ezért erre nem is gondol senki, mégis mindkét fél benne marad. Így alakul ki egy olyan közös tudattalan tér, amiben mindenki boldogtalan, de a megszokás és a tehetetlenségi nyomaték nem engedi a változtatást. Pszichoterápiás szituációkban gyakorta elhangzik a kérdés: „De hát mit is tehetnék?”.

 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia Best Of 2. kötetében olvasható

 

A Mindennapi Pszichológia
2017 október–novemberi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2017. október–november

  • Nem szeretek dönteni... – Az elbizonytalanodás lélektana

    Mindennapjainkat apróbb-nagyobb döntések szövik át. Lehet, hogy többségüket nem is éljük át igazán, mert nem töltünk órákat egy hűtőpult felett a gyümölcsjoghurtokat válogatva. Arról viszont többen beszámolhatnának, hogy egy cipő vásárlásakor valóságos beszerzőkörutakat bonyolítanak… Akkor mit mondhatnánk azokról az érzelmi döntésekről, amiket a magánéletünkben, a családi életben, vagy a munkánkkal kapcsolatban kell meghoznunk?

  • Valóban tudni akarom? Test-bizonytalanság-érzet

    Egészségünkkel kapcsolatban számos szituációban átélhetjük a bizonytalanságot: meg akarunk-e bizonyosodni egy lelet eredményéről? Akarjuk-e hallani a diagnózist? Vajon mindig egyértelmű számunkra, hogy egy kezelés jót tesz-e, vagy éppen árt nekünk? A legtöbb embernél a bizonytalanság általában nyugtalansággal jár, ugyanis a megkérdőjelezett dolog értelmezése, igazsága, valósága felfüggesztett állapotban van: amit kétségbe vonunk, „törvényen kívülivé” válik és nehezen kezelhető számunkra

  • Függni a függetlenségtől

    A kapcsolatfüggő mindig szeretni fogja a másikat, bármit is tesz vele – a függetlenségfüggő vagy énfüggő azonban egy idő után nem fogja szeretni a másikat, bármit is tesz érte… Miért ne lehetne a szabadon, szeretetből, valós életcélból választott kapcsolat voltaképpen a komoly belső függetlenség és erő jele? S nem lehet-e, hogy életcéljaink tisztázatlansága mögött, egónk átmeneti hullámainak kiszolgáltatva nagyon is függők vagyunk – csak épp nem a másiktól, hanem önmagunktól?

  • Az elég jó örökbefogadó szülő

    Amikor valaki szülővé válik, számtalan kapaszkodót kap, hogyan is lehet belőle elég jó szülő. Elég jó, hisz Bettelheim írásai óta tudjuk, hogy nem kell a tökéletességre törekednünk… Bár a legtöbb tanácsadói forrás a szülők saját, belső ösztönös megoldásmódjait helyezi előtérbe, egy gyermekét váró pár nemcsak a rengeteg szakkönyvből, hanem az őket körülvevő, jó gyakorlattal rendelkező családtagoktól, barátoktól is sok hasznos tanácsot gyűjthet be arra vonatkozóan, hogyan is kell, hogyan lehet a szülőséget „jól csinálni”.

  • A szkizofrénia – más szemmel. Tévhitek, sztereotípiák – és a valóság

    A szkizofrénia, magyar nevén tudathasadásos elmebetegség nemcsak a pszichiátriában, hanem mindennapos beszélgetéseinkben is gyakran felbukkanó és izgalmas téma. A többségnek azonban nincs módja valóságos képet kapni a szkizofrén betegről, így előítéleteinket mozgósítjuk… Előítéleteinknek természetesen oka van. Ami eltér a szokásostól, idegen, az feltűnést kelt – igyekszünk meg is különböztetni és távol is tartani magunktól. Végül is: ki tudja, mire számítsunk?

ÉS MÉG: Bizonyosság mindenáron? – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Kórkép a bizonytalanságrólSzerelmeim és „idegeneim”Betegesen normális? A populizmus pszichológiája • A mai korszellem kedvez a szélsőségeknek?Jelentés az út szélérőlTáncolni kell!Mi mire való? A tárgyakról való tanulás kisgyermekkorban • Vélemény első látásraA leszokás nem akaraterő kérdése!Devizahiteles zsákutcák • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Vajon hogyan alakulnak az egység és különbözőség, illetve az „idegenség” élményei a szerelemben, amikor intenzív a vo

A felelősség hárítása igen megterhelő úgy a környezet, mint a kapcsolatban élő felek számára. 

Úgy tűnik, egyre több az olyan tartós párkapcsolat, melyben a felek nem költöznek össze.

Azok a nők, akiknek szívritmusa kiegyensúlyozott, nagyobb eséllyel élnek tartós párkapcsolatban – állítják a kanadai Lakehead University kutatói.

A szülők rendszeres kettesben töltött ideje elengedhetetlenül fontos a párkapcsolat – és ilyesformán a gyerekek – szempontjából is.

A szenvedélyes szerelem és a házasság, úgy látszik, lassan és egyszerre tűnik el a modern társadalom horizontjáról.