Jelenlegi hely

Álmomban már megcsaltalak...

Dermedt kapcsolatok
A titkos fantáziák legfontosabb funkciója tehát a változtatás elodázása

Vannak, akik évtizedekig, sőt egy életre beleragadnak olyan párkapcsolati helyzetekbe, ami a kívülállók számára sokszor „semmilyennek” látszik: „elvannak benne...” Lehet, hogy nincsenek teátrális jelenetek, nincsenek veszekedések, sőt viták sem. Csak éppen: szinte semmi sincsen. Páros magány van mindkét fél számára. Élnek egy lakás két külön szobájában, találkoznak a közös helyiségekben, esznek és vásárolnak, egyszóval minden „kellék” a helyén van, csak egyvalami hiányzik. Az egymás iránti látható érzelmek.

Szerző: 
Cikkek: 

Egy kapcsolat „beindítása” általában olyan fontos, hogy minden mást kiszorít látókörünkből, az ember nem figyel arra, mit áldoz fel, milyen szituációkba megy bele, milyen kompromisszumokat köt. Ennek aztán a későbbiekben nagy szerepe lesz, ugyanis a kapcsolat hőfokának csökkenése értelemszerűen a veszteségek és hiányok felnagyítódását eredményezi, ami pedig az érzelmi távolodást növeli. A partnerkapcsolatok kezdeti szakaszában még mindkét fél nagyon törekszik arra, hogy a másikkal szebbik és jobbik formáját ismertesse meg. Ez nem tudatos megtévesztés: a viselkedés ösztönösen a szociális megfelelésre irányul. Az első randevúknál még mindkét fél frissen fürödve, hajat mosva illatozik s a legcsinosabb ruhadarabjaiban feszít. Évekkel később már jó a háziruha, az illatfelhő is elmarad olykor, hajat meg általában hetente mos mindenki…

Érdemes lenne összeszámolni, hány ilyen apróság változik meg az idők során. Biztosan több tucatot tudnánk felsorolni, ami egykor nagyon fontos volt, de később, a praktikum jegyében már háttérbe szorult. Az első komoly próbatétel egy kapcsolatban akkor következik be, amikor már túl vagyunk a megszerzésen, s a „zsákmány” már birtokunkban van. Ha a birtoklás volt a fontos, akkor idővel törvényszerűen megjelenik a csökkenő érdeklődés, az érzelmek lanyhuló tendenciája. Vannak olyan párkapcsolatok, ahol már rég megszűnt az összetartozás érzése, a hétköznapokat a „robotpilóta” viszi. A kezdeményezőkészség és kreativitás tovatűnik, a kapcsolatra a fásultság és indítékszegénység jellemző, s noha a viszony már semmivel nem kecsegtet, éppen ezért erre nem is gondol senki, mégis mindkét fél benne marad. Így alakul ki egy olyan közös tudattalan tér, amiben mindenki boldogtalan, de a megszokás és a tehetetlenségi nyomaték nem engedi a változtatást. Pszichoterápiás szituációkban gyakorta elhangzik a kérdés: „De hát mit is tehetnék?”.

 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia Best Of 2. kötetében olvasható

 

A Mindennapi Pszichológia
2017 februári számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2017. február

  • Ki vagy az álarc mögött? A hamis szelf

    A hamis szelf nem valódi arcunk, sokkal inkább egy álarc vagy pajzs, mely az egyén valós énjét védi. Eközben az álarc mögött lévő személy érzi, hogy érzéseiben, életvezetésében, annak eldöntésében, ki is ő valójában, nem tud valódi lenni… A hamis szelf, mint „védőálarc” elengedése sokszor nagyon nehéz feladat. Hosszú folyamat, melyben az első és alapvető lépés annak kialakítása, hogy az egyén legalább egy fontos kapcsolatában szeretve és érzelmi biztonságban érezhesse magát. Szükséges az is, hogy nyitott legyen saját belső élményei, érzései megfigyelésére, beazonosítására, azaz egyfajta befelé figyelésre, ami sokak számára nem könnyű feladat

  • Önbizalmunk (ál)arcai

    Akinek van önbizalma, annak nincsenek álarcai, csak arcai. Ezekből persze lehet több, elvégre nem vagyunk ugyanolyanok minden egyes helyzetben, amivel az élet megkínál. Akinek azonban nincs önbizalma, tele van és lesz álarcokkal. Nem vállalja az arcát, különféle maszkok, jelmezek, álcák mögé rejtőzik, elkendőzve az igazságot: senki sem tudja, ki ő valójában – önmagát is beleértve. Szerepeket játszik, jobb esetben persze megkap az élettől egy főszerepet, rosszabb esetben azonban csak statiszta a saját mindennapjaiban.

  • A lázadás kora(i)

    „Amikor megéreztem az irodaház-szagot, és megpillantottam az öntudatosan járkáló, ambiciózus 30-as fiúkat és lányokat, konkrétan elkapott egy pánikroham. Úgy éreztem, belehalnék, ha nekem még egyszer egy ilyen helyen kellene dolgoznom. Elég volt.” Kisgyörgy Éva ül velem szemben. Ezen a néven talán nem sokan ismerik, de ha azt mondom: Travellina, máris ismerősebben cseng a név. Travellina az ország egyik legismertebb utazós bloggere, aki főállása szerint utazik, majd beszámol a tapasztalatairól. Éva, azaz Travellina 51 éves, és mindössze öt éve hivatásos blogger. Igen, jól számolják. 46 évesen kezdett új életet.

  • Lejtőn

    Nyilvánvalónak látom, hogy bennem van az, ami ennyire hullámzik, ami mindig visszatér, és szinte egész életemben lebénított, legalábbis, akadályozott gyakorlatilag mindenben – ha nem nyomtam el időlegesen valamivel. Ez a valami lehetett az életerő, az alkohol, a bulik, a lányok/nők – akikkel hiába volt annyi sikerem, valódi kielégülést, öt percnél hosszabb, félelem nélküli örömet, magabiztosságot, szeretetet soha nem éltem át velük. (Őrült szerelmet, önfeladó rajongást, igen.) És, lehetett még ez a valami a kudarc utáni újrakezdés lendülete is, egy-egy sikeres munka, lehetett a pénz, a ház építése, a gyerekeim születése, a velük töltött reményteli idők – de aztán mindig minden kipukkadt, és én zuhantam a mélybe, a sötétbe, a rémületbe.

  • Tömeglélektani folyamatok a virtuális közösségekben

    Az internetes közösségekhez hasonlatos egyéniségvesztést hagyományos, „offline” környezetben – vagyis a való életben – leggyakrabban ún. „nagycsoport-helyzetben”, egy tömeg tagjaként élhetünk meg. Ilyenkor a fentiekhez hasonlóan drámaian csökken az egyén észlelt egyéni felelőssége, mint ahogyan az az érzése is, hogy hatással tud lenni a körülötte zajló dolgokra. A kommunikáció általában szaggatottá válik, elenyészik az egymás szavaira adott visszacsatolás. Általában azok a csoporttagok vannak a leginkább kitéve a csoport irányából feléjük érkező támadásoknak, akik megpróbálják valamelyest fenntartani individualitásuknak legalább egy részét – vagyis valamelyest képviselni saját különbözőségüket, meggyőződéseiket.

ÉS MÉG: Bluggyk – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaKüzdelem a hamis én ellenA felfújt önértékelés – Hamis és törékeny, de legalább pozitív • Elégedett vagy a párkapcsolatoddal? Az attól függ… • Közösségi média és valóság: filterek mögött •A dizájner drogok új világa„Akkor legalább a fájdalmat érzem…” – Önsértés kamaszkorban • A derékfájás mítoszrombolásaFelnőtt színezők tündöklése…A változatosság gyönyörködtet (?) – Tucatnyi költözés és munkahely vár ránk • Mi a közös Garfieldban, a „bogárhátúban” és a kisbabákban? • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Azt mondják, csekély a különbség a szeretet és a gyűlölet között – de vajon mi a helyzet a szerelem és a vágy közötti eltéréssel?

Hogyan lehet boldogságban fenntartani egy kapcsolatot, mi segíti a problémákkal való megküzdést?

Ha elegünk van már abból, hogy állandóan a kedvesünkkel veszekszünk, itt az ideje annak, hogy együtt eddzünk egy kicsit...

Számtalan dolog befolyásolhatja a második gyermek megszületését, ami felülírja ezt az általános tapasztalatot...

A nők többsége már régóta úgy véli, kevésbé megbízhatóak azok a férfiak, akiken tetoválás van.

Ha a rendelkezésünkre álló információk azt sugallják, hogy nehezen találunk megfelelő romantikus partnert, nagyobb eséllyel hozunk kockázatosabb döntéseket különféle...