Jelenlegi hely

Vezérigazgatót kecskepásztornak

Kreativitásösztönzés másként
Legeltethet hegyikecskét, köpülhet sajtot vagy takaríthat istállót az egykori multicég teljhatalmú és rettegett ura

John Smith egy multinacionális cég felsővezetője, 47 éves. Az Oxfordon szerzett közgazdász és MBA végzettséget koncentráció-management területén, idén azonban kecskepásztor lett. 

Mi az a plusz, amitől kollégáit ösztönző, ötlettel teli és kreatív lesz egy munkahelyi vezető? Személyiségfejlesztő és menedzsment-témájú ismeretterjesztő és szakkönyvek tucatja teszi föl e kérdést, s próbál univerzális igazságo(ka)t megfogalmazni arra vonatkozóan, milyen stratégiákkal és milyen tippekkel-trükkökkel válhat valaki középszerű,  nem kirívóan népszerű főnökből valódi vezetővé? Ugyanis nem csak a magyar nyelvben van stiláris és jelentésbeli különbség a főnök és a vezető között. Utóbbira gondolva az anyanyelvi beszélő – és valaha alkalmazottként serénykedő – munkavállaló tudja, hogy a vezetőnek megvan az ösztönözési, motiválási és támogatási képessége és hajlandósága. Szakmai és személyes példát mutat, s képes felmérni saját vállalási korlátait; tud differenciálni a rá váró feladatok fontossága között. Jól ki tudja választani azon kollégáit, akik „nem lépnek le a fedélzetről” az első adandó alkalommal, munkaidejükben nem fejvadászcégek oldalait nézik munkát mímelve a monitor előtt.

Mert ha szerencsések voltunk, s nem találkoztunk ilyen helyzettel, akkor ismeretségi körünkben bizonyára akad olyan, aki dolgozott már együtt arrogáns és önimádó főnökkel, vagy mézes-mázos álarc mögé rejtező lelketlen kirúgásbajnokkal, esetleg ellentmondást nem tűrő önkényúrral. Közülük sokak inkompetensségük ellenére kaptak vezetői megbízást, s meg sem lepődünk rajta, ha motiválni képtelenek. Ők azok, akik nem kollégákról vagy munkatársakról beszélnek, hanem ’csereszabatos beosztott droid’ számukra mindenki...

Kreativitásinjekció

Szemben a hazai gyakorlattal, a messzi távolban a felsővezetők egészen más kreativitásösztönzést és lelkifröccsöt kapnak pályaívük során, több cégnél azonos időszakonként, ciklikusan. Első hallásra egy középszerű thriller hangulatát idézheti fel bennünk a bevezetőben is említett történet, miszerint John Smithből, a fehérgalléros, öltönyös, hétvégén golfozó és szörföző felsővezetőből egyik napról a másikra kecskepásztor lesz egy távoli osztrák hegyi faluban. Mert bizony lehet – s ez nem is utópia, nem is fikció. Bére és juttatáscsomagja, premizálási rendszere nem változik, új lakóhelyén a családjával közösen költözhet az időszakos otthonául szolgáló, általa kiválasztott luxusingatlanba. Mindeközben – hajnali munkakezdéssel – legeltethet hegyikecskét, köpülhet sajtot vagy takaríthat istállót az egykori multicég teljhatalmú és rettegett ura, anélkül, hogy eljátszotta volna valamelyik Las Vegas-i kaszinóban teljes vagyonát vagy igazgatósági tanácsban birtokolt elnöki bársonyszékét. Nem bukott meg, csak töltekezik, relaxál. Amolyan kreativitásinjekciót kap, vagyis napról napra ötletgazdagabbá válik. Amint „rehabilitálják” időszakos kecskepásztorságából, újólag futhat reggelente saját edzőtermében a személyi edző iránymutatása mellett, magára öltheti öltönyét vagy kosztümjét, irodájában várja asszisztense – egykor volt hatalma újra az övé...

 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 5. számában olvasható.

A Mindennapi Pszichológia
2018 december – 2019 januári számában
ezekről olvashat:

2018 december – 2019 január

  • Mit kockáztatsz?

    A mai kor embere irtózik a kellemetlenségektől, és – távoli őseivel ellentétben – a mindennapi életben nem is kell veszélyeket vállalnia. S mivel nem tud megküzdeni semmiért, az igazi öröm lehetőségét is elveszítette, írja Konrad Lorenz A civilizált emberiség nyolc halálos bűne című könyvében. Az emberi életet régebben jellemző „nagyszabású hullámhegyekből és -völgyekből alig észlelhető fodrozódás” lett. Ám rengetegen vannak, akik nem elégszenek meg a „fodrozódással”, és önként – ráadásul úgy tűnik, teljesen értelmetlenül – rendkívül kockázatos cselekvésekre vállalkoznak.

  • Párkapcsolati tojáshéjtánc – avagy borderline partnerrel az élet

    A párkapcsolat egy borderline személyiségzavarban szenvedő emberrel leginkább valamiféle tojáshéjtáncként írható le. Partnerének ugyanis olyan feszültségekre és kapcsolati történésekre kell felkészülnie, amelyek nem kevés szenvedést okozhatnak. A viharos párkapcsolati események hátterében (elsősorban) a borderline fél – és valamennyire partnere – korai kötődésbeli és alapvetően kedvezőtlen kapcsolati tapasztalatai állnak.

  • Aikido testnek és léleknek – a béke harcművészete

    A harcművészet szó hallatán gyakran az agresszió, a sérülések jutnak eszünkbe. De létezik egy harcművészeti ág, mely kifejezetten a békét, a nem ártást hirdeti, miközben mégis egy hatékony önvédelmi technika. Az aikidózás elősegíti a testi egészség megtartását, ugyanakkor a lélekre, pszichére gyakorolt hatásai olyan sokrétűek, hogy egyes esetekben már akár hatékonyabb lehet, mint egy pszichoterápia.

  • Rejtett üzenetek a társalgásban

    A rejtett jelentések születésének igazi terepe a társalgás világa. A társalgás sok mindent megmutat arról, milyen emberek is vagyunk – feszültek vagy lazák, körülményesek vagy rámenősek; arról, hogy mi is fontos számunkra, milyen az általános értékrendünk, s épp most a szendvics fontosabb számunkra vagy egy fiú érdeklődő tekintete; és arról is, aktuálisan milyen érzelmi állapotban vagyunk.

  • Virtuális valósággal a medve ellen

    „Hova futsz?” „Üldöz a medve!” – kiáltja kétségbeesetten az emberünk. „Milyen medve?” – hangzik a kézenfekvő kérdés. Főhősünk megáll, hátranéz – és nem ért semmit. „Ha nincs medve, nem kell futni” – gondolja, ugyanakkor érzi testében azt a feszültséget, amely vagy harcra, vagy futásra kényszerítené. Feszült, de fogalma sincs arról, miért.

ÉS MÉG:Mese egy szelfiről – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Döntés, választás, sors„A tökéletesség kényszerében élünk” • Anyád lehetnék – Korkülönbség a párkapcsolatban • Függés és függetlenségMi uraljuk a játékot – vagy a játék ural minket? Gyermekek a videojátékok bűvkörében • A ruha teszi – vagy nem teszi – az embert?Tekintsünk máshogy (is) a depresszióra! A karácsonyi nagy zabálás társadalomlélektanaA kávézás pszichológiája • Nézzünk a szavak mögé • Formát adni a lehetetlennek • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Az emberi életet régebben jellemző „nagyszabású hullámhegyekből és -völgyekből alig észlelhető fodrozódás” lett.

A jó hír, hogy gondolkodásunk mintázatai is módosíthatók, és meg lehet állítani a negatív belső beszédet.

Dönteni nem kínos feladat, hanem a szabadság és az önazonosság élménye.

A függő ember elsődleges törekvése, hogy szoros kapcsolatban lehessen a számára fontos személlyel, legyen az szülő vagy barát, a párja vagy akár a gyermeke. Ennek érdekében...

Az évek óta tartó vizsgálat során sikerült azonosítani olyan temperamentumtípusokat, melyek kapcsolatba hozhatók a

A szerelem olyan felfokozott érzelmi állapot, amikor a szerelmes tudatát egy másik ember képe és a vele kapcsolatos emlékek, fantáziák töltik ki, testi és lelki tulajdonságait...