Jelenlegi hely

Vezérigazgatót kecskepásztornak

Kreativitásösztönzés másként
Legeltethet hegyikecskét, köpülhet sajtot vagy takaríthat istállót az egykori multicég teljhatalmú és rettegett ura

John Smith egy multinacionális cég felsővezetője, 47 éves. Az Oxfordon szerzett közgazdász és MBA végzettséget koncentráció-management területén, idén azonban kecskepásztor lett. 

Mi az a plusz, amitől kollégáit ösztönző, ötlettel teli és kreatív lesz egy munkahelyi vezető? Személyiségfejlesztő és menedzsment-témájú ismeretterjesztő és szakkönyvek tucatja teszi föl e kérdést, s próbál univerzális igazságo(ka)t megfogalmazni arra vonatkozóan, milyen stratégiákkal és milyen tippekkel-trükkökkel válhat valaki középszerű,  nem kirívóan népszerű főnökből valódi vezetővé? Ugyanis nem csak a magyar nyelvben van stiláris és jelentésbeli különbség a főnök és a vezető között. Utóbbira gondolva az anyanyelvi beszélő – és valaha alkalmazottként serénykedő – munkavállaló tudja, hogy a vezetőnek megvan az ösztönözési, motiválási és támogatási képessége és hajlandósága. Szakmai és személyes példát mutat, s képes felmérni saját vállalási korlátait; tud differenciálni a rá váró feladatok fontossága között. Jól ki tudja választani azon kollégáit, akik „nem lépnek le a fedélzetről” az első adandó alkalommal, munkaidejükben nem fejvadászcégek oldalait nézik munkát mímelve a monitor előtt.

Mert ha szerencsések voltunk, s nem találkoztunk ilyen helyzettel, akkor ismeretségi körünkben bizonyára akad olyan, aki dolgozott már együtt arrogáns és önimádó főnökkel, vagy mézes-mázos álarc mögé rejtező lelketlen kirúgásbajnokkal, esetleg ellentmondást nem tűrő önkényúrral. Közülük sokak inkompetensségük ellenére kaptak vezetői megbízást, s meg sem lepődünk rajta, ha motiválni képtelenek. Ők azok, akik nem kollégákról vagy munkatársakról beszélnek, hanem ’csereszabatos beosztott droid’ számukra mindenki...

Kreativitásinjekció

Szemben a hazai gyakorlattal, a messzi távolban a felsővezetők egészen más kreativitásösztönzést és lelkifröccsöt kapnak pályaívük során, több cégnél azonos időszakonként, ciklikusan. Első hallásra egy középszerű thriller hangulatát idézheti fel bennünk a bevezetőben is említett történet, miszerint John Smithből, a fehérgalléros, öltönyös, hétvégén golfozó és szörföző felsővezetőből egyik napról a másikra kecskepásztor lesz egy távoli osztrák hegyi faluban. Mert bizony lehet – s ez nem is utópia, nem is fikció. Bére és juttatáscsomagja, premizálási rendszere nem változik, új lakóhelyén a családjával közösen költözhet az időszakos otthonául szolgáló, általa kiválasztott luxusingatlanba. Mindeközben – hajnali munkakezdéssel – legeltethet hegyikecskét, köpülhet sajtot vagy takaríthat istállót az egykori multicég teljhatalmú és rettegett ura, anélkül, hogy eljátszotta volna valamelyik Las Vegas-i kaszinóban teljes vagyonát vagy igazgatósági tanácsban birtokolt elnöki bársonyszékét. Nem bukott meg, csak töltekezik, relaxál. Amolyan kreativitásinjekciót kap, vagyis napról napra ötletgazdagabbá válik. Amint „rehabilitálják” időszakos kecskepásztorságából, újólag futhat reggelente saját edzőtermében a személyi edző iránymutatása mellett, magára öltheti öltönyét vagy kosztümjét, irodájában várja asszisztense – egykor volt hatalma újra az övé...

 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 5. számában olvasható.

A Mindennapi Pszichológia
2017 augusztus-szeptemberi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2017. augusztus–szeptember

  • Külön lakó élettársak

    Az utóbbi évtizedekben a fejlett országokban mind nagyobb figyelmet kap egy érdekes társadalmi folyamat: úgy tűnik, egyre több az olyan tartós párkapcsolat, melyben a felek nem költöznek össze. A jelenség szociológiai szempontból meglehetősen összetett, és még nevet sem könnyű találni neki. Együttjárás? LAT? Látogató kapcsolat?

  • „Ez is miattad van!” – Az Apokalipszis négy lovasa a párkapcsolatokban

    „Nem én voltam, hanem Te voltál!”„Te vagy a hibás, Te csináltad!” Ismerősen csengenek ezek a mondatok? Valamilyen szinten biztosan. A párokkal folytatott beszélgetésekben sokszor találkozom azzal, hogy egyikük folyamatosan mentegetőzik, tisztára akarja mosni magát a párja előtt – de akár előttem is –, míg a másik hibáztat és „mossa kezeit”. A felelősség hárítása igen megterhelő úgy a környezet, mint a kapcsolatban élő felek számára.

  • Könnyes szemmel – mosolyogva – A leválás szülői szemmel

    Azt mondják, ne csináljunk drámát az elengedésből, mert az az élet része. Vegyük könnyedén ezt az élethelyzetet, és ahogy gyermekünk teszi, lépjünk mi is előre egyet saját életünkben. Ez a mindenki számára jó megoldás – és hovatovább ez az elvárt szülői hozzáállás. Pedig próbatétel ez a javából! Szülőnek, gyereknek egyaránt. A kérdés csak az, hogy tudunk megbirkózni a kísérő fájdalom és öröm vegyes érzéseivel? Egyáltalán, merjük-e őszintén vállalni érzéseinket?

  • A maximalista vezető

    A maximalista vezető mindig elégedetlen. Saját és kollégái munkájával és viselkedésével szemben is folyamatosan teljesíthetetlen elvárásokat támaszt. S mivel minden téren tökéleteset akar alkotni – tehát nem jelöli meg az egyetlen legfontosabbat – voltaképpen soha nem tud száz százalékot teljesíteni.

  • A drogprevenció modern útjai

    „Ne drogozz, fiam, mert junkie-ként végzed a híd alatt!”. „Ha kipróbálod a füvet, az egyenes út a kokainhoz és heroinhoz!”. „Ha már választanod kell, igyál inkább!”. Gyakran elhangzó intelmek ezek, melyek – túl azon, hogy társadalmunk pszichoaktív szerekkel kapcsolatos ambivalens viszonyulását tükrözik – lényegében széles körben elterjedt tévhiteken alapulnak. A hatékony megelőzés azonban nem építhet efféle féligazságokra és moralizáló tévhitekre.

ÉS MÉG: Szagelszívó és lételmélet – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Se házasság, se szenvedély„Legyünk együtt, de külön!” A mingli avagy 'lat' kapcsolatok... • Ösztönös vagy túlszabályozott? Freudi kapcsolatok • „Pozitív mementó”A szolgálat becsületeMit tud a baba? A mozgás szerepe az értelmi fejlődésben • „Mindig a nő dönt!”A betegség előnyös oldala. –  Freud betegségelőny-fogalma a hétköznapokban • Az ember, aki elkerülte a boldogságotA bűntudat ingében • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Képes-e – vagy akar-e – lemondani az ember arról, ami adott pillanatban jólesne?

A kritikák és elutasítás minden lehetséges forrását igyekeznek elkerülni, megmenekülve ezzel a lehetséges megszégyenüléstől.

Fel se tűnik, ahogy az ember egyszer csak magára veszegy kritikus megjegyzést, ráförmedő hangsúlyt. Pedig, ahogy a mondás tartja: akinek nem inge, ne vegye magára.

Ám úgy tűnik, mégsem tanulunk – a gyakorlatban csak ismételgetjük ugyanazokat a lépéssorokat a magunk magánéleti vagy

Azok a nők, akiknek a férje feltűnően vonzó és jóképű, igen nagy eséllyel negatív énképpel és súlyos önbizalomproblémákkal küzdenek.

Nagyon meglepődünk, ha azt látjuk, hogy egy olyan sportágban, mint például az úszás, egy átlagos genetikával rendelkező személy kiváló teljesítményt képes elérni.