Jelenlegi hely

A fertőző cinizmus

Amiről azt hiszi, hogy az ő gondolata, az valójában mindenkinek a gondolata

Olyan társadalomban élünk, amelyben a cinikus beszédmód, a cinikus cselekvés és a cinikus gondolkodás nem pusztán elfogadott, hanem egyenesen „racionális” viselkedésnek tűnik. 

Szerző: 

Aki a társadalom többsége vagy a hagyomány által elfogadott értékeket kigúnyolja, lebecsüli vagy kiábrándultan tagadja, az önmagát gyakran és a legkomolyabban úgy látja, hogy az egyetlen helyes életmódot folytatja. Hiszen miért is lennénk nagylelkűek, segítőkészek, önfeláldozók és törvénytisztelők egy olyan társadalomban, ahol mindenki más önző? Ez a cinizmus legfőbb logikai érve. És ez az érv hatékonyan fertőzi a gondolkodásunkat...

Kulturális értelemben divat lett cinikusnak lenni. Kiábrándult korszakban élünk, túl a modernitás nagy világmegváltó eszméin (társadalmi egyenlőség, forradalom, jobb világ, szabadság), túl a nagy társadalmi átalakulásokon (háborúk, szocializmus, hippi életforma). Úgy tűnik, semmi más nem maradt, csak a fogyasztás és a szórakozás. Magyarországon az elmúlt két évtized vadkapitalista átalakulásával különösen felerősödött ez a fajta cinikus gondolkodás. A kapitalizmus egész működésmódja a fogyasztáson, a szerzésen és a versengésen keresztül azt erősíti, hogy önzőnek kell lenni, ez az egyetlen racionális viselkedésmód, hiszen – és itt lép életbe a cinikus logika – mindenki más is önző. Aki pedig nem önző, az naiv széplélek és úgysem viszi semmire az életben. A cinizmus kemény, kiábrándult és gyakran keserű álláspont...

A politikát például már rég megfertőzte a cinizmus, de nem a nyílt, hanem a rejtőzködő változata. A modern politika középpontjában már nem az eszmék, az igazság, az emancipáció, a jobb társadalom gondolata, hanem a szavazatmaximalizálás vágya és szükséglete áll. A politika ezért nem a racionális döntések, hanem a kommunikáció szintjén dől el – ez pedig magát a politikát teszi alapvetően cinikus működésmóddá. Cinizmuson most nem azt az egyszerű esetet értem, amikor egy politikus nyilvánvalóan és cinikus módon hazudik, mert tudja, hogy az igazság úgysem derül ki. Ez persze felháborító és gyakran arcpirító, de ez csak a cinizmus felszíne. Mélyebb értelemben a politikai működésmód egésze cinizmussal van fertőzve, mert a politikai pártok – minden esetleges jószándékuk ellenére – rákényszerülnek arra, hogy gondolataikat rendkívül leegyszerűsített és popularizált formában közöljék azokon a kommunikációs csatornákon, amelyeken keresztül elérhetik a választókat, és amelyek bonyolultabb érvelést már nem tudnak kommunikálni. Szinte már ott tartunk, hogy minél nagyobb értékre vagy eszmére hivatkozik egy politikus, annál gyanúsabb, hogy éppen mást mond, mint amit értelmes ember valóban és komolyan gondolhat az adott kérdésről.

A cinizmus tehát nagyon széles spektrumon érvényesül. Egyéni életfelfogásként van egy nyers, sőt egyenes buta változata, ami a magyarországi vadkapitalista átalakulás következtében nagyon elterjedtté vált: egyetlen érték van, az egyéni érvényesülés, erőszakosnak és kíméletlennek kell lenni, különben „lenyomnak”. Ebben a formájában ez a mohó, önző szerzésvágy ideológiája. Van egy magasabb vagy szellemibb cinizmus, ami valójában nem más, mint keserű nihilizmus: nincs értelme semminek, de élnünk kell ebben a világban is, ezért legalább keressünk sok pénzt, mert talán annak van értelme. A modern társadalmat jellemző individualizmus, versengés és az ebből fakadó gyanakvás szükségképpen kitermeli a cinikus gondolkodást: ezért nehéz érvényesülnie a közösségi szellemnek, a lemondásnak, a hosszú távú, felelős politikai gondolkodásnak, vagy egyszerűen a nagylelkű segítőkészségnek.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 5. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2017 augusztus-szeptemberi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2017. augusztus–szeptember

  • Külön lakó élettársak

    Az utóbbi évtizedekben a fejlett országokban mind nagyobb figyelmet kap egy érdekes társadalmi folyamat: úgy tűnik, egyre több az olyan tartós párkapcsolat, melyben a felek nem költöznek össze. A jelenség szociológiai szempontból meglehetősen összetett, és még nevet sem könnyű találni neki. Együttjárás? LAT? Látogató kapcsolat?

  • „Ez is miattad van!” – Az Apokalipszis négy lovasa a párkapcsolatokban

    „Nem én voltam, hanem Te voltál!”„Te vagy a hibás, Te csináltad!” Ismerősen csengenek ezek a mondatok? Valamilyen szinten biztosan. A párokkal folytatott beszélgetésekben sokszor találkozom azzal, hogy egyikük folyamatosan mentegetőzik, tisztára akarja mosni magát a párja előtt – de akár előttem is –, míg a másik hibáztat és „mossa kezeit”. A felelősség hárítása igen megterhelő úgy a környezet, mint a kapcsolatban élő felek számára.

  • Könnyes szemmel – mosolyogva – A leválás szülői szemmel

    Azt mondják, ne csináljunk drámát az elengedésből, mert az az élet része. Vegyük könnyedén ezt az élethelyzetet, és ahogy gyermekünk teszi, lépjünk mi is előre egyet saját életünkben. Ez a mindenki számára jó megoldás – és hovatovább ez az elvárt szülői hozzáállás. Pedig próbatétel ez a javából! Szülőnek, gyereknek egyaránt. A kérdés csak az, hogy tudunk megbirkózni a kísérő fájdalom és öröm vegyes érzéseivel? Egyáltalán, merjük-e őszintén vállalni érzéseinket?

  • A maximalista vezető

    A maximalista vezető mindig elégedetlen. Saját és kollégái munkájával és viselkedésével szemben is folyamatosan teljesíthetetlen elvárásokat támaszt. S mivel minden téren tökéleteset akar alkotni – tehát nem jelöli meg az egyetlen legfontosabbat – voltaképpen soha nem tud száz százalékot teljesíteni.

  • A drogprevenció modern útjai

    „Ne drogozz, fiam, mert junkie-ként végzed a híd alatt!”. „Ha kipróbálod a füvet, az egyenes út a kokainhoz és heroinhoz!”. „Ha már választanod kell, igyál inkább!”. Gyakran elhangzó intelmek ezek, melyek – túl azon, hogy társadalmunk pszichoaktív szerekkel kapcsolatos ambivalens viszonyulását tükrözik – lényegében széles körben elterjedt tévhiteken alapulnak. A hatékony megelőzés azonban nem építhet efféle féligazságokra és moralizáló tévhitekre.

ÉS MÉG: Szagelszívó és lételmélet – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Se házasság, se szenvedély„Legyünk együtt, de külön!” A mingli avagy 'lat' kapcsolatok... • Ösztönös vagy túlszabályozott? Freudi kapcsolatok • „Pozitív mementó”A szolgálat becsületeMit tud a baba? A mozgás szerepe az értelmi fejlődésben • „Mindig a nő dönt!”A betegség előnyös oldala. –  Freud betegségelőny-fogalma a hétköznapokban • Az ember, aki elkerülte a boldogságotA bűntudat ingében • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A menedzserek többsége egyszerűen túlbecsülte a vásárlói elégedettséget, ami a marketing-döntések jelentős részénél a realitással való kapcsolat elvesztését vonja maga után....

Azok a csecsemők, akik visszafogottabbak és félénkebbek, kisebb eséllyel hajlandóak arra, hogy új ízeket próbáljanak ki.

A szenvedélyes szerelem és a házasság, úgy látszik, lassan és egyszerre tűnik el a modern társadalom horizontjáról.

Ám úgy tűnik, mégsem tanulunk – a gyakorlatban csak ismételgetjük ugyanazokat a lépéssorokat a magunk magánéleti vagy

A Momentán Társulat áprilisi Fröccs előadása F. Várkonyi Zsuzsa pszichológus kommentárjaival.

Az online randioldalakon mozgó felhasználók közül azok, akiknek sokan írnak, gyakran elégedetlenek a felhozatallal és gyakrabban váltanak partnert az ismerkedési folyamat során...