Jelenlegi hely

Bárki lehet szerencsés, de nem akárki

Mindig van másik út
„Azért nem jut olyan sok ember sehova az életben, mert, amikor a lehetőség kopogtat az ajtajukon, éppen a hátsó kertben keresgélik a négylevelű lóherét.” (Walter Chrysler)

Képzeljük el, mi történne, ha egy sebészorvos a következőket mondaná: „Sajnálom, asszonyom, a férje a sérvműtét során életét vesztette, mert nem volt szerencsém.”

Szerző: 

Vagy egy légitársaság szóvivője a következőkkel állna a sajtó képviselői elé: „Sajnáljuk, de ma elpártolt tőlünk a szerencse: a gépeink 10 százaléka lezuhant. Nézzék el, de rossz napot fogtunk ki.” Akkor is tágra nyílt szemekkel fortyognánk a dühtől, ha egy óceánjáró kapitánya, miután a mentőcsónakban partot ért, így szólna: „Nehéz időszakon vagyok túl, mostanában egyszerűen nem jöttek össze a dolgok, Fortuna nem volt kegyes hozzám, a rám bízott hajó elsüllyedt. Van ilyen, nem lehet mindenki olyan piszkosul szerencsés, hogy révbe érjen.”

Az efféle képtelen összehasonlítások olvastán sokan legyintenek, elvégre ez más, hiszen itt elvárható a pontosság, a hiba nélküliség, s a véletlen, a sors kizárása. De miért is? A kérdés nem az, hogy a fenti példák miért nem fordulnak elő sosem a valóságban, hanem hogy a mi saját életünkben miért takaródzunk folyton a balsorssal, a „mázli-faktorral”, hogy nem voltam jókor jó helyen, és egyébként is, minden a kapcsolatokon múlik. Így van ez? Nincs, de ezt elfogadni roppant nehéz, ugyanis ebben a pillanatban a felelősséget már nekünk kell vállalnunk, s a másokra mutogatás lehetősége a múlt ködébe vész.

Ahol most tart az életünk, annak okozói elsősorban mi vagyunk. Nem a főnök, nem az anyós, nem az utált kolléga vagy a kevésbé szeretett unokatestvér, de még csak nem is az aktuális politikai vezetés tehet arról, miként telik el egy mezei hétfőnk, egy normál keddünk vagy egy sima szerdánk. Ennek kizárólagos eredendő okai ugyanis mi magunk vagyunk. Persze ha a szembesülés fájdalmas, akkor most felháborodva félredobod ezeket a sorokat. Sokan megtesszük majd, mondván, a mi életünk más, ezt kívülálló nem értheti meg. És ez így is van, csakhogy míg azon merengünk és veszekszünk környezetünkkel, hogy félig üres vagy félig tele életünk pohara, addig elfelejtjük az igazságot: van pohár! S ez a lényeg, ez a kulcs abban és ahhoz, hogy a szerencse gyakran látott vendég legyen nálunk is. A szerencse ugyanis nem a vágyaktól, de még csak nem is a gondolatoktól lesz bajtársunk, hanem a tetteinkben rejlik, hogy mellénk szegődik-e...

Te hogy döntesz, Kedves Olvasóm, egyszerűen csak leéled a Neked kimért (átlagosan) 27-30 ezer napot, vagy megéled azt?

Hiszem, hogy mindig van másik út, hogy mindig tehetsz mást, mint amit eddig tettél. A kérdés, elhatározod-e magad a változásra és a változtatásra? Ha azt teszed ugyanis, amit eddig tettél, az eredmények és a következmények is azok lesznek, amik már korábban is osztályrészedül jutottak.

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 5. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 október–novemberi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. október–november

  • A játék szabaddá tesz

    A játék olyannyira természetes velejárója az életünknek, hogy ritkán gondolkodunk el gazdagságán és mélységein – pedig csodálatos birodalomra látunk rá, ha górcső alá vesszük! Nemcsak a gyermekek, minden ember játszik – életkortól, fizikai és mentális korlátoktól függetlenül. Lehet, hogy különböző módokon, de mindenki játszik. És az állatok is, nemcsak az emberek.

  • Sikeres párkapcsolatok

    Mi a siker? Nézetem szerint az, ha olyan életet élhetünk, amit élni szeretnénk. Ez a definíció kellően konkrét, de mégis tág teret ad valamennyiünknek, hogy ki merjük mondani, milyen az az élet, amit élni szeretnénk a mezei hétköznapokon. A párkapcsolati siker ugyanis sosem az ünnepnapok eposzi nagyságában keresendő – az legfeljebb apró tükör lehet –, hanem a mindennapok szürke forgatagában, amit a legdrágább kincsünkkel mérünk: a közösen megélt és nem csupán leélt idővel.

  • A művi abortusz hatása a párkapcsolatra

    Párkapcsolatunkban optimálisan azt éljük meg, hogy a másik támogatást, érzelmi támaszt nyújt a nehézségek megoldásához – de mi van akkor, ha a probléma magából a kapcsolatból fakad, és annak jövőjét érinti? Ha elfogadjuk, hogy egy párkapcsolatba a partnerek különböző személyes preferenciákkal, hiedelmekkel, erkölcsi megfontolásokkal, vágyakkal és elvárásokkal érkeznek, érthető, hogy egy nem várt várandósságról hozott döntés a konfliktusok forrása lehet, hisz ez az érzelmileg rendkívül telített téma egyszerre érinti a két fél egymáshoz való viszonyát és a fejlődő magzathoz való kötődésüket.

  • Jóga – út az egyéni szabadság és jóllét legmagasabb foka felé

    A jóga segítségével gyakorolható, hogy az „automata vezérlés” álmából hogyan lehet felébredni, hogyan lehet tudatosítani hétköznapi helyzetekben is az érzelmeket, gondolatokat, és ezáltal hogyan lehet szabadabb döntést hozni… Az öntudatosság és önszabályozás preventív (és terápiás) hatását aknázza ki a manapság annyira divatos mindfulness is, ami szintén az indiai filozófiából származik, és a meditáció mellett jógás testgyakorlatok is szerves részét képezik programjának…. Az öntudatosság melletti másik fontos mentális fejlesztő hatása az önismeret.

  • Betegség-e a pszichopátia?

    Az antiszociális megnyilvánulások legsúlyosabb formája a pszichopátia, amire a legújabb idegtudományi kutatások alapján úgy is tekinthetünk, mint egy súlyos mentális zavarra, ami genetikailag erősen meghatározott biológiai adottságok és hátrányos környezeti tényezők összjátékaként alakul ki. Tudományos vizsgálata jelentősen gazdagítja tudásunkat az érzelmek szocializációban betöltött szerepéről és az empátia működéséről.

ÉS MÉG: Egy félrecsúszott pulóver – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Igazságosabb gazdaság? A félelem és szorongás VR-re megy?Mit tesz velünk a szerelem?Randi a technoszexuális űrkorbanHogyan szeret a kutya?A policisztás-ovárium szindróma (PCOS) lelki terheiStresszevés, új megvilágításban Vélemények az alternatív medicináról – Reflexiók egy kutatás eredményeire • Hiszem, ha látom? • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Manapság, amikor mindent a sikeresség mércéjével mérünk, nagyon nehéz kialakítani azt az elégedettségi szintet, ahol

A céltalanság olyan, mint egy feneketlen katlan - reményvesztettnek, elhagyatottnak érezzük magunkat.

Magyarázkodó, önmagunkat felmentő, passzív mondatok garmadája születik nap mint nap annak igazolására, miért nem mi vagyunk a felelősek saját életünkért, önmagunkért,...

Jólesik, ha megdicsérnek. Kinek nem? Elégedetten nézel végig a jól elvégzett munkán. Büszke vagy az eredményeidre.

Bizonyos tévhitekkel ellentétben egy művészetterápiás folyamatnak nem feltétlenül célja az alkotó tudattalanjába férkőzni...

Az ünnepek alatt biztos lesz egy-két nyugodt napod, amit egy kis önmagadba fordulással tudsz tölteni.