Jelenlegi hely

A megértés útján

A mentalizáció fejlesztése
Bizonyos állapotainkban ugyanazokat az embereket másként fogjuk érzékelni

Mentalizálni annyi, mint önmagunkat kívülről – mások szemével –, a másikat pedig belülről látni. A mentalizáció viszonylag új kifejezés  a pszichológiában – ám csak a szó új, maga a jelenség ősrégi: röviden az elme működésének megértését jelenti… 

Szerző: 

Mindenkinek ismerős az az állapot, amikor egyszer csak megállunk, és megkérdezzük magunktól: Mi a bajom valójában? Mit érzek pontosan? Ezt most miért csináltam? Miért vagyok tulajdonképpen ideges? Mit is szeretnék? El kell ezen gondolkodni, nem mindig jön spontán a válasz. Vagy ha a kapcsolatunkról gondolkodunk: Mit rontottunk el? Mi történt velünk?  

Ugyanez igaz másokkal kapcsolatban is. Ki ne ismerné az érzést – ha máshonnan nem, gyerekkorából biztosan – amikor értetlenül állunk a másik viselkedése, reakciója előtt, és elgondolkodunk, vajon mi lehet valójában a baja? Vagy mit szeretne igazából?

Mentalizációs „hibák”

Az alábbiakhoz hasonló problémákkal gyakran találkozunk.

  • Előfordul, hogy valaki egyszerűen visszautasítja a másikról való gondolkodást. Nem akar erre energiát pazarolni, mondván, ő miért figyeljen másokra, ha rá sem figyel senki…
  • Az sem ritka, hogy valaki annyira szenzitív, hogy szinte betegesen túlteng a képzelete a másikat illetően. Ez a működés rengeteg szenvedést okozhat. Ilyen esetben az a feladat, hogy a páciens felismerje: mindezek a gondolatok alapvetően az ő gondolatai – nem biztos, hogy a másik ugyanígy gondolkodik…
  • A mentalizációt úgy is túlzásba lehet vinni, ha a másik mentális állapotára túl érzékenyen figyelünk. Ez a fajta működés általában a bizonytalanul kötődő gyermekeknél alakul ki, ahol sosem lehet tudni, mi zajlik a szülőben, minden rezdülésére figyelni kell. Ez a túlzott figyelem aztán később minden kapcsolatban megjelenik, megterhelve ezzel a másikat...

Különböző helyzetek többféle nézőpontból…

Megtanulható az is, hogy felismerjük önmagunkban, hogyan szabja meg saját mentális állapotunk azt, miként érzékeljük a többi embert. Ehhez először a saját érzéseinket, vágyainkat kell tudatosítani, mint például: fáradt vagyok, türelmetlen vagyok, csalódott vagyok, másra számítottam, egyedül akarok lenni, csendre vágyom, stb. Aztán tudnunk kell azt is, hogy bizonyos állapotainkban ugyanazokat az embereket másként fogjuk érzékelni. Bármilyen helyzetet lehet több perspektívából szemlélni, nem csupán  a sajátunkból. A mentalizáció – ebben az értelemben – egyfajta távolságtartást eredményez, mely segít abban, hogy különböző helyzeteket többféle nézőpontból érzékeljünk. Egy egyszerű példa: társaságban ráköszönünk valakire, ám ő nem köszön vissza.

„Először azt gondoltam, azért nem vesz észre, mert megsértődött rám a múltkor, aztán eszembe jutott, lehet, hogy nem lát jól – nincs rajta a szemüvege –, végül megállapítottam, annyira elmélyült egy beszélgetésben, hogy nemcsak engem, senkit sem vesz észre a környezetében.”

A mentalizációs készség – bár van hasonlóság, – nem azonos az empátiával. Az ugyanis mindig mások érzelmi állapotára vonatkozik, önmagunkra nem…

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 4. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2017 december – 2018 januári számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2017. december – 2018. január

  • Szerencsés természeted van?

    Szerencsés természete van – szoktuk mondani az olyan emberre, aki valahogy mindig a talpára esik, akit nem törnek meg a kudarcok, akinek, bármi történjék is, van ereje és kedve továbblépni. Vajon az effajta szerencsére születni kell? Vagy ezen a téren is igaz, hogy mindenki a maga szerencséjének kovácsa?

  • „Rövid távon az amatőr is szakít”

    Stratégának kell lenni, matematikusnak, tapasztaltnak és fegyelmezettnek – véli a nagyközönség, és inkább távol is marad az online pókertől. Pedig a felsorolt képességek a játéknak csak a 20 százalékát adják, a többi pszichológia és szerencse – mutat rá Bence, akit ma is simán megkopaszthat egy amatőr játékos, bár tíz éve hivatásos pókeres.

  • Lélektelenül – Antiszociális és pszichopátiás személyek a társadalomban

    Az irodalom vagy a filmművészet a pszichopátiás karakter számos hiteles ábrázolásával nyűgözte le – vagy éppen ejtette irtózatba – a közönséget. A lélektelen, mások érzései iránt közömbös, céljaikat számító hidegvérrel elérő, kriminális személyek azonban az antiszociális magatartások spektrumának csak kisebb részét teszik ki. Az amoralitás lólába éppúgy kilóg az autópályán mindenkit leszorító, a mozgássérültek számára fenntartott parkolóba lelkifurdalás nélkül beálló kigyúrt „terepjárós”, mint a kapcsolatról kapcsolatra vándorló, érzelmi és anyagi károkat maga után hagyó sármos házasságszédelgő esetében.

  • Alhasi titkok

    A hétköznapokban akkor érezzük jól magunkat, ha nem veszünk tudomást az alhasban elhelyezkedő szervekről… A szobatisztaságra való szoktatás elfelejtett emlékei ugyanúgy nyomot hagynak az idegrendszerben, mint a kultúra, amelyben felnőttünk – s amely évszázadokig szégyellni- és titkolnivalónak bélyegezte az ürítési funkciókat és a nemiséget. Ám amit tilos szavakba önteni, érthetetlen nyelven kommunikálhat velünk: fájdalom, furcsa érzés, gyenge működés, görcsösség formájában.

  • El tudunk-e képzelni egy fenntarthatóbb világot?

    Mit gondoljunk erről az egész fenntarthatósági történetről, amikor ezer meg ezer egymásnak ellentmondó információ kering körülöttünk, és megbízhatónak feltüntetett tudósok állítanak mindenfélét – és annak pont a szöges ellentétét is? Olyan bonyolultnak látszik az egész, mi pedig olyan elenyészően kicsi fogaskeréknek tűnünk a nagy rendszerben.

  • Életveszélyben: családi vállalkozások

    Reneszánsza van a kisméretű, illetve a családi vállalkozásoknak, ámulatba esünk a semmiből született „minicégek” láttán, csodáljuk, amikor valaki a maga erejéből hozta létre… A legtöbb mikrovállalkozás nem a tudatosan hosszú távú tervezés eredményeként jött létre – ez bennük egyébként a szép –, hanem valamiből való menekülésként. Szabadságkeresés, önmegvalósítás, a függetlenség iránti nagyon rokonszenves igény volt a háttérben – később azonban éppen e faktorok válnak majd a fenntarthatóság és a növekedés akadályává

ÉS MÉG: Szerencse – holtomiglan – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Introvertáltak egy zajos világbanA játékká varázsolt matematika. Dienes Zoltán pszichobiográfiája • A szerencse bűvöletében„Az isteni szikra csak az agyi neuronjaink játéka” • Péntek 13A csimpánzok okosabbak a gyerekeknél? A „Homo Technicus” születése • „Hogyan mondjam el neked?”Rangok és szerepek az iskolai osztályban – egy iskolapszichológus szemével • Újragondolt engedelmesség – Mit tudtunk meg valójában a Milgram-kísérletből? • Zaklatás vagy udvarlás?Orvosként a menekülttáborban – börtöngyakorlattal • Állati függőségek • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Sokféle elnevezése lehet: a körülmények kedvező alakulása, nem várt pozitív fordulat, csoda, kegyelem, a sors ajándék

Az erőszaktevők azt a bizonytalanságot használják ki, amelyet a visszajelzés vágya okoz! Ők vadásznak.

Mindennapjainkat apróbb-nagyobb döntések szövik át. Lehet, hogy többségüket nem is éljük át igazán...

A kapcsolatfüggő mindig szeretni fogja a másikat, bármit is tesz vele – a függetlenségfüggő vagy énfüggő azonban egy idő után nem fogja szeretni a másikat, bármit is tesz érte...

A többség számára komoly kihívást jelent, hogy a közlekedési viszonyokra tudjon figyelni, különösen akkor, ha napi szinten több órát vezet. Ez igen gyakran olyan fokú...

Valóban egyik napról a másikra történne a leszokás? Valóban csak akaraterő kérdése az egész?